Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! X. ~ Quia fortis est ut mors dilectio. / Ne suscitetis neque evigilare faciatis dilectam, donec ipsa velit.

  X.    Quia fortis est ut mors dilectio.     Halottnak sok a dolga -  szívükben élni  egyet jelent:  Életet  szent és gyötrelmes  útján sik...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: babits mihály. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: babits mihály. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/04/29

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,1-10 ...akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek

6,1-10 

Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok! Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára! A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat. Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint. Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár. Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár. Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok. Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.

 

Tegnap őrzői  - 

szent kapuk magas 

kerítések:  

 szigorú vizsgálat vár - 

tanítottak-e felelni 

téged?

 

  ...ha megmondod miért kell 

lebontani vagy 

elállnom az útból majd

 talán engedem

 neked: s mert fáimhoz 

én feltétlen hűséges

 leszek

 

ezért kis esélyed lesz

 így tenni: Mert kik

 szent dolgokat őriznek - 

megszentelődnek, 

azok tudnak igazán

keményen-bölcsen 

erre felelni.

 Qui enim custodierint iusta iuste, iustificabuntur; et, qui didicerint ista, invenient defensionem. 

 


Ἀκούσατε οὖν, βασιλεῖς, καὶ σύνετε· µάθετε, δικασταὶ περάτων γῆς· ἐνωτίσασθε, οἱ κρατοῦντες πλήθους καὶ γεγαυρωµένοι ἐπὶ ὄχλοις ἐθνῶν· ὅτι ἐδόθη παρὰ κυρίου ἡ κράτησις ὑµῖν καὶ ἡ δυναστεία παρὰ ὑψίστου, ὃς ἐξετάσει ὑµῶν τὰ ἔργα καὶ τὰς βουλὰς διερευνήσει· ὅτι ὑπηρέται ὄντες τῆς αὐτοῦ βασιλείας οὐκ ἐκρίνατε ὀρθῶς οὐδὲ ἐφυλάξατε νόµον οὐδὲ κατὰ τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ἐπορεύθητε. φρικτῶς καὶ ταχέως ἐπιστήσεται ὑµῖν, ὅτι κρίσις ἀπότοµος ἐν τοῖς ὑπερέχουσιν γίνεται. ὁ γὰρ ἐλάχιστος συ νωστός ἐστιν ἐλέους, δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἐτασθήσονται· οὐ γὰρ ὑποστελεῖται πρόσωπον ὁ πάντων δεσπότης οὐδὲ ἐντραπήσεται µέγεθος, ὅτι µικρὸν καὶ µέγαν αὐτὸς ἐποίησεν ὁµοίως τε προνοεῖ περὶ πάντων, τοῖς δὲ κραταιοῖς ἰσχυρὰ ἐφίσταται ἔρευνα. πρὸς ὑµᾶς οὖν, ὦ τύραννοι, οἱ λόγοι µου, ἵνα µάθητε σοφίαν καὶ µὴ παραπέσητε· οἱ γὰρ φυλάξαντες ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται, καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. 


Audite ergo, reges, et intellegite; discite, iudices finium terrae. Praebete aures, vos, qui continetis multitudines et placetis vobis in turbis nationum. Quoniam data est a Domino potestas vobis et dominatio ab Altissimo, qui interrogabit opera vestra et cogitationes scrutabitur, quoniam, cum essetis ministri regni illius, non recte iudicastis nec custodistis legem neque secundum voluntatem Dei ambulastis. Horrende et cito instabit vobis, quoniam iudicium durissimum his, qui praesunt, fiet; exiguo enim conceditur misericordia, potentes autem potenter tormento interrogabuntur. Non enim subtrahet personam cuiusquam Deus nec verebitur magnitudinem cuiusquam, quoniam pusillum et magnum ipse fecit, et aequaliter cura est illi de omnibus; potentibus autem durum instat scrutinium. Ad vos ergo, reges, sunt hi sermones mei, ut discatis sapientiam et non excidatis. Qui enim custodierint iusta iuste, iustificabuntur; et, qui didicerint ista, invenient defensionem.


οἱ γὰρ φυλάξαντες ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται, καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. 


2026/04/08

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 3,1-7 ~ szikrák a nádasban / ὡς σπινθῆρες ἐν καλάµῃ / scintillae in arundineto discurrent

 

3,1-7

Az igazak lelke azonban Isten kezében van, 


és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.


Egytől egyig meghaltak

megsemmisültek?

nem: 

fenn a hegyen magas 

ég alatt 


szikrák 

a nádasban - 

múlt őrzői:

próbára lettek téve


mindet 

balsors - fenyítés 

érte 

szenvedtek:

így fénylik fel az igazság!

- megvizsgálta őket

s

lettek a Földön 

Öröksége 


Sokrétű magas ég és 

az Első Rejtély!

...magához is méltónak 

találta őket:

visszatértéig: 

s mint 

csillagok: pecsétek 

Ők 


egyenként felfénylenek.

ragyog igazságuk

a magas ég csúcsáig 

s itt a Földön 

mint a parázs - lángjuk a

Nádasban

elharapózik

 

Szél-élesztett

égő

áldozatuk. 



Δικαίων δὲ ψυχαὶ ἐν χειρὶ θεοῦ, καὶ οὐ µὴ ἅψηται αὐτῶν βάσανος. ἔδοξαν ἐν ὀφθαλµοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν καὶ ἡ ἀφ’ ἡµῶν πορεία σύντριµµα, οἱ δέ εἰσιν ἐν εἰρήνῃ. καὶ γὰρ ἐν ὄψει ἀνθρώπων ἐὰν κολασθῶσιν, ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης· καὶ ὀλίγα παιδευθέντες µεγάλα εὐεργετηθήσονται, ὅτι ὁ θεὸς ἐπείρασεν αὐτοὺς καὶ εὗρεν αὐτοὺς ἀξίους ἑαυτοῦ· ὡς χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ ἐδοκίµασεν αὐτοὺς καὶ ὡς ὁλοκάρπωµα θυσίας προσεδέξατο αὐτούς. καὶ ἐν καιρῷ ἐπισκοπῆς αὐτῶν ἀναλάµψουσιν καὶ ὡς σπινθῆρες ἐν καλάµῃ διαδραµοῦνται· 


Iustorum autem animae in manu Dei sunt, et non tanget illos tormentum mortis. Visi sunt oculis insipientium mori, et aestimata est afflictio exitus illorum, et, quod a nobis est iter, exterminium; illi autem sunt in pace. Etenim, si coram hominibus tormenta passi sunt, spes illorum immortalitate plena est; et in paucis correpti, in multis bene disponentur, quoniam Deus tentavit eos et invenit illos dignos se. Tamquam aurum in fornace probavit illos et quasi holocausti hostiam accepit illos, et in tempore visitationis illorum fulgebunt et tamquam scintillae in arundineto discurrent;


ὡς σπινθῆρες ἐν καλάµῃ


2026/01/02

Imitatio Christi III./21. ~ Quoniam quidem non potest cor meum veraciter requiescere, nec totaliter contentari, nisi in te requiescat. / Ecce adsum, ecce ego ad te venio, quia invocasti me.

 21. 

Túl minden jón és Istennek minden adományán, magában Istenben kell végső megnyugvást keresni Én lelkem, mindenek fölött és mindenben az Úrban keresd nyugovásodat mindenkor, mert benne van a szenteknek el nem veszthető nyugalma. 

 

 

Condilectio 

I have love enough for three...

 

Zarándokok vagyunk vagy 

száműzetésben 

élünk..., szomorú lelkünk: 

'I woke up today, I was crying 

Lost in a lost world

fáradhatatlan 

rójuk az utunkat, vagy 

el sem mozdult léptünk?

Et dixi: Domine, invocavi te, et desideravi te frui, paratus omnia respuere propter te: tu enim prior excitasti me, ut quærerem te; sis ergo benedictus, Domine. 

 

Szikla a pusztában: várjuk 

színész felléptünk

koppan a bot s folyik 

a víz - döbbent

Nahát! ilyesmit is

 tudtunk? 

 csodálkozva nézünk.

Some of them are living an illusion Bounded by the darkness of their minds... They think they're right (think they're right) Living in their empty shells (some live in the empty shells).  

 

zarándok Vígassága! 

lelkemnek Békéje: 

hol vagy?  

Mert az én szívem 

igazán meg nem 

nyughat: 

hacsak Benned nem - 

 teljes megelégedésre nem 

juthat,

quoniam quidem non potest cor meum veraciter requiescere, nec totaliter contentari, nisi in te requiescat 

To do again what they have done With all our brothers' youngest sons (so many people, so many people) Everywhere you go you see them searching Everywhere you turn you feel the pain Everyone is looking for the answers Well, look again Come on my friend Love will find them in the end Come on my friend (on my friend) We've got to bend (got to bend) On our knees and say a prayer Oh, can you feel the world is pining (so many people, so many people) Pining for someone who really cares Enough to share His love with all of us (so many people, so many people) So we can be An ever loving family 

 

 

adja a bölcsességet:

igaz szabadság 

szárnyát, hogy fölrepüljek 

quis mihi det pennas veræ libertatis 

mindenki álmát: 

hogy megnyugodjon Benned

- lelke 

quis mihi det pennas veræ libertatis, ad volandum et pausandum in te? 

Well, I've had dreams enough for oneAnd I've got love enough for three 

Kiolthatod szemem fényét 

- látlak 

Látlak Téged testvéremben. 

 

 

zarándok lelkem vígassága!  

Ha meghalok becsukod 

a szemed..., s nem láthatsz 

velem, se Magad - sem engemet.

hiszen te vagy vígságom, 

és asztalom árva nélküled.  

Szabad-e mozdulnom, sőt 

felrepülnöm Benned. 

quis mihi det pennas veræ libertatis 

Ha meghalok is - sebaj: Látlak 

majd Téged testvéremben... 

  

Children from a family tree That's longer than a centipede And started long ago when you and I Were only love (so many people, so many people) I woke up today, I was crying Lost in a lost world So many people are dying Lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world. 

 

"I woke up today, I was crying Lost in a lost world 'Cause so many people are dying Lost in a lost world Some of them are living an illusion Bounded by the darkness of their minds In their eyes it's nation against nation, against nation With racial pride Sad hearts they hide Thinking only of themselves They shun the light (shun the light) They think they're right (think they're right) Living in their empty shells (some live in the empty shells) Oh, can you see the world is crashing (so many people, so many people) Crashing down around their feet Angry people in the street (so many people, so many people) Are telling them they've had their fill Of politics that wound and kill Grow the seeds of evolution (so many people, so many people) Revolution never won It's just another form of gun (so many people, so many people) To do again what they have done With all our brothers' youngest sons (so many people, so many people) Everywhere you go you see them searching Everywhere you turn you feel the pain Everyone is looking for the answers Well, look again Come on my friend Love will find them in the end Come on my friend (on my friend) We've got to bend (got to bend) On our knees and say a prayer Oh, can you feel the world is pining (so many people, so many people) Pining for someone who really cares Enough to share His love with all of us (so many people, so many people) So we can be An ever loving family Have we forgotten we're all children (so many people, so many people) Children from a family tree That's longer than a centipede And started long ago when you and I Were only love (so many people, so many people) I woke up today, I was crying Lost in a lost world So many people are dying Lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world."

( Moody Blues, Seventh Sojourn, Lost in a Lost World ) 

 

Well, I've had dreams enough for oneAnd I've got love enough for three ( ~ Condilection )I have my hopes to comfort meI've got my new horizons out to sea
But I'm never gonna lose your precious giftIt will always be that way'Cause I know I'm gonna find my peace of mindSomeday
Where is this place that we have found?Nobody knows where we are boundI long to hear, I need to see'Cause I've shed tears too many for me
But I'm never gonna lose your precious giftIt will always be that way'Cause I know I'm gonna find my peace of mindSomeday
On the wind, soaring freeSpread your wings, I'm beginning to seeOut of mind, far from viewBeyond the reach of the nightmare come true
Well, I've had dreams enough for oneAnd I've got love enough for threeI have my hopes to comfort meI've got my new horizons out to sea
But I'm never gonna lose your precious giftIt will always be that way'Cause I know I'm gonna find my own peace of mindSomedaySomeway
 
( Moody Blues, Seventh Sojourn, New Horizons ) 

 


I. 

Add meg nekem, édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtményen túl benned nyugodjam meg, minden egészség és ékesség, minden dicsőség és tisztesség, minden hatalom és méltóság, minden tudomány és elmeél, minden gazdagság és művészet, minden öröm és ujjongás, minden hírnév és magasztaltatás, minden édesség és vigasztalás, minden reménység és ígéret, minden érdem és kívánság, minden adomány és ajándék fölött, amit adhatsz, belém áraszthatsz, minden vigasság és örvendezés fölött, amit a szívem fölfoghat, átélhet, végül az angyalok és arkangyalok fölött, az ég seregei fölött, túl minden láthatón és láthatatlanon, mindenen, ami nem te vagy, én Istenem. Mert te, Uram, Istenem, mindennél jobb vagy, te vagy egyedül fölséges, egyedül hatalommal teljes, te egyedül minden mértéket betöltő, telides-teljes, te egyedül árnyéktalanul kedves és vigasztaló, te egyedül hibátlanul ékes és szeretnivaló, te egyedül mindennél nemesebb és dicsőséggel teljes, akiben minden jó egyszerre és tökéletesen megvan, mindig is megvolt és meg is lesz, s azért kevesebb és elégtelen rajtad kívül minden más, amit nekem adsz, vagy amit magadról kinyilatkoztatsz, megígérsz, amikor még nem látlak, egészen meg nem ragadlak. Mert az én szívem igazán meg nem nyughatik, sem teljes megelégedésre nem juthat, hacsak benned meg nem nyugszik, és túl nem lép minden ajándékon, minden teremtményen. Ó, én szerelmes jegyesem, Jézus Krisztus, tiszta vőlegény, Ura az egész teremtett világnak, ki adja meg nekem az igaz szabadság szárnyát, hogy fölrepüljek és megnyugodjam benned? Ó, mikor kapom meg azt, hogy egészen elszakadjam mindentől, és lássam, milyen édes az Úr, az én Istenem? Mikor költözöm egészen beléd, hogy téged szeretve megfeledkezzem önmagamról, csak téged tapasztaljalak túl minden érzéken és tapasztaláson, úgy, ahogy nem mindenki tud? Most bizony gyakran fohászkodom, és boldogtalanságomat fájdalommal viselem. Mert ebben a siralom völgyében sok nyomorúság szakad rám, ami gyakran megzavar, megszomorít, árnyékba borít, gyakran gátol a jóban és megoszt, csalogat és behálóz, csak hogy szabad utam ne legyen tehozzád, s ne örvendezhessem kedves ölelésednek, amellyel szentjeidet magadhoz öleled. Indítson meg fohászkodásom és sokféle búbánatom ezen a földön! Ó Jézus, örök dicsőség tündöklése, zarándok lelkemnek vígassága! Szó nélkül is téged szólít a szám, és hallgatásom hozzád beszél. Meddig késik, s nem jő az én Uram? Jöjjön el hozzám, reá hagyatkozó szegényhez, és öltöztessen vígságba engem. Nyújtsa ki karját, s minden bajomból ragadjon ki engem, nyomorultat. Jöjj, jöjj, mert nélküled nem lesz víg napom, sem órám, hiszen te vagy vígságom, és asztalom árva nélküled. Nyomorult vagyok, mint bebörtönzött, bilincsbe vert rab, míg jelenléted fényével újjá nem szülsz, szabaddá nem teszel, míg kegyes orcádat meg nem mutatod. Keressenek mások helyetted más valamit, amit csak akarnak, nekem semmi másban nincs és nem is lesz örömöm, csak benned, én Istenem, reményem, örök üdvösségem. Nem hallgatok el, nem szűnök meg könyörögni hozzád, míg kegyelmed újra hozzám nem fordul, és míg meg nem szólalsz a szívemben. 

II. 

Íme, itt vagyok, íme eljöttem hozzád, mert segítségül hívtál engem. Könnyeid és lelked sóvárgása, alázatosságod és szívbéli töredelmed megindítottak engem és hozzád hajlítottak. 

III. 

És akkor így szólok hozzád: Uram, hívtalak, vágyva vágytam rá, hogy örvendhessek neked, készen arra, hogy mindent elhagyjak érted. Mert előbb te indítottál vágyakozásra engem, hogy keresselek. Légy hát áldott, Uram, aki ilyen jót tettél szolgáddal irgalmasságod nagyvolta szerint. Mit mondhat még előtted a te szolgád, mint hogy nagyon megalázza magát színed előtt, el nem feledve soha saját méltatlanságát, hitványságát? Hiszen nincsen hasonló tehozzád az ég és a föld minden csodái közt. Minden műved nagyon jó, ítéleteid igazak, és gondviselésed kormányoz mindeneket. Dicséret hát neked és dicsőség, ó Atya Bölcsessége, dicsérjen és áldjon az én szám, a lelkem is és velük minden teremtmény. 


Cap. 21. 

Quod in Deo super omnia bona et dona requiescendum est.


1. 

Super omnia et in omnibus requiesces, anima mea, in Domino semper, quia ipse est Sanctorum æterna requies. Da mihi, dulcissime et amantissime Jesus, in te super omnem salutem, et pulchritudinem, super omnem gloriam et honorem, super omnem potentiam et dignitatem, super omnem scientiam et subtilitatem, et super omnes divitias et artes, super omnem lætitiam et exultationem, super omnem famam et laudem, super omnem suavitatem, et consolationem, super omnem spem et promissionem, super omne meritum et desiderium, super omnia dona et munera quæ potest dare et infundere, super omne gaudium et jubilationem, quam potest mens capere et sentire. Denique super omnes Angelos et Archangelos, et super omnem exercitum cæli et super omnia visibilia et invisibilia, et super omne, Deus meus, quod tu, non es: quia tu, Deus meus, super omnia optimus es.

2. 

Tu solus altissimus, tu solus potentissimus, tu solus sufficientissimus et plenissimus, tu solus suavissimus et solatiosissimus, tu solus pulcherrimus et amantissimus, tu solus nobilissimus et gloriosissimus super omnia; in quo bona cuncta simul perfecta sunt, fuerunt et erunt. Atque ideo minus est et insufficiens quidquid præter te ipsum mihi donas, et de te ipso revelas, vel promittis, te non viso nec plene adepto: quoniam quidem non potest cor meum veraciter requiescere, nec totaliter contentari, nisi in te requiescat, et omnia dona omnemque creaturam transcendat.

3. 

O, mi dilectissime sponse Jesu Christe, amator purissime, dominator universæ creaturæ, quis mihi det pennas veræ libertatis, ad volandum et pausandum in te? O, quando ad plenum dabitur vacare mihi, et videre quam suavis es, Domine Deus meus? Quando ad plenum recolligam me in te, ut præ amore tuo non sentiam me, sed te solum supra omnem sensum et modum in modo non omnibus noto? Nunc autem frequenter gemo, et infelicitatem meam cum dolore porto, quia multa mala in hac valle miseriarum occurrunt, quæ me sæpius conturbant, et contristant et obnubilant, sæpius impediunt, et distrahunt, alliciunt et implicant, ne liberum accessum habeam ad te, et ne jucundis fruar amplexibus, præsto semper cum beatis spiritibus. Moveat te suspirium meum, et desolatio multiplex in terra.

4. 

O, Jesu splendor æternæ gloriæ, solamen peregrinationis animæ meæ, apud te est os meum sine voce, et silentium meum loquitur tibi. Usquequo tardat Deus meus venire? Veniat ad me pauperculum suum, et lætum faciat, mittat manum suam, et miserum eripiat de omni angustia. Veni, veni, quia nulla erit sine te quieta dies aut hora, quia tu lætitia mea, et sine te vacua est mensa mea. Miser sum, et quodammodo incarceratus, et compeditus ac gravatus, donec luce præsentiæ tuæ me reficias, ac libertati dones, et vultum amicabilem reddas ac demonstres.

5. 

Quærant alii pro te aliud quodcumque libuerit, et mihi aliud interim nihil placet, nec placebit, nisi Deus meus, spes mea, salus æterna. Non reticebo nec depræcari cessabo, donec gratia tua revertatur nihi, quia tu intus loquaris.

6. 

Ecce adsum, ecce ego ad te venio, quia invocasti me. Lacrymæ tuæ, et desiderium animæ tuæ, humiliatio tua, et contritio cordis inclinaverunt me, et adduxerunt ad te.

7. 

Et dixi: Domine, invocavi te, et desideravi te frui, paratus omnia respuere propter te: tu enim prior excitasti me, ut quærerem te; sis ergo benedictus, Domine, qui fecisti hanc bonitatem cum servo tuo, secundum multitudinem misericordiæ tuæ. Quid habet ultra dicere, Domine, servus tuus coram te, nisi ut humiliet se valde ante te, memor semper propriæ iniquitatis, et infirmitatis et vilitatis. Non enim est similis tui in cunctis mirabilibus cæli, et terræ. Sunt opera tua bona valde, Domine, judicia vera, et providentia tua reguntur universa. Laus ergo tibi et gloria, o Patris sapientia, te laudet et benedicat os meum, anima ma, et cuncta creata simul.


CHAPTER XXI

That we must rest in God above all goods and gifts


1. 

Above all things and in all things thou shalt rest alway in the Lord, O my soul, for he himself is the eternal rest of the saints. Grant me, most sweet and loving Jesus, to rest in Thee above every creature, above all health and beauty, above all glory and honour, above all power and dignity, above all knowledge and skilfulness, above all riches and arts, above all joy and exultation, above all fame and praise, above all sweetness and consolation, above all hope and promise, above all merit and desire, above all gifts and rewards which Thou canst give and pour forth, above all joy and jubilation which the mind is able to receive and feel; in a word, above Angels and Archangels and all the army of heaven, above all things visible and invisible, and above everything which Thou, O my God, art not.

2. 

For Thou, O Lord, my God, art best above all things; Thou only art the Most High, Thou only the Almighty, Thou only the All-sufficient, and the Fulness of all things; Thou only the All-delightsome and the All-comforting; Thou alone the altogether lovely and altogether loving; Thou alone the Most Exalted and Most Glorious above all things; in Whom all things are, and were, and ever shall be, altogether and all-perfect. And thus it falleth short and is insufficient whatsoever Thou givest to me without Thyself or whatsoever Thou revealest or dost promise concerning Thyself, whilst Thou art not seen or fully possessed: since verily my heart cannot truly rest nor be entirely content, except it rest in Thee, and go beyond all gifts and every creature.

3.

O my most beloved Spouse, Jesus Christ, most holy lover of my soul, Ruler of this whole Creation, who shall give me the wings of true liberty, that I may flee to Thee and find rest? Oh when shall it be given me to be open to receive Thee to the full, and to see how sweet Thou art, O Lord my God? When shall I collect myself altogether in Thee, that because of Thy love I may not feel myself at all, but may know Thee only above every sense and measure, in measure not known to others. But now I ofttimes groan, and bear my sad estate with sorrow; because many evils befall me in this vale of miseries which continually disturb and fill me with sorrow, and encloud me, continually hinder and fill me with care, allure and entangle me, that I cannot have free access to Thee, nor enjoy that sweet intercourse which is always near at hand to the blessed spirits. Let my deep sighing come before Thee, and my manifold desolation on the earth.

4. 

O Jesus, Light of Eternal Glory, solace of the wandering soul, before Thee my mouth is without speech, and my silence speaketh to Thee. How long will my Lord delay to come unto me? Let Him come unto me, His poor and humble one, and make me glad. Let Him put forth His hand, and deliver His holy one from every snare. Come, Oh come; for without Thee shall be no joyful day or hour, for Thou art my joy, and without Thee is my table empty. I am miserable, and in a manner imprisoned and loaded with fetters, until Thou refresh me by the light of Thy presence, and give me liberty, and show Thy loving countenance.

5. 

Let others seek some other thing instead of Thee, whatsoever it shall please them; but for my part nothing else pleaseth or shall please, save Thou, my God, my hope, my eternal salvation. I will not hold my peace, nor cease to implore, until Thy grace return, and until Thou speak to me within.

6. 

“Behold, here I am! Behold, I come to thee, for thou didst call Me. Thy tears and the longing of thy soul, thy humbleness and contrition of heart have inclined Me, and brought Me to thee.”

7. 

And I said Lord, I have called upon Thee, and I have longed to enjoy Thee, being ready to reject everything for Thy sake. For Thou didst first move me to seek Thee. Therefore, blessed be Thou, O Lord, who has wrought this good work upon Thy servant, according to the multitude of Thy mercy. What then hath Thy servant to say in Thy presence, save to humble himself greatly before Thee, being alway mindful of his own iniquity and vileness. For there is none like unto Thee in all marvels of heaven and earth. Excellent are Thy works, true are Thy judgments, and by Thy Providence are all things governed. Therefore praise and glory be unto Thee, O Wisdom of the Father, let my mouth and my soul and all created things praise and bless Thee together.



I have love enough for three...
 

2025/07/24

Imitatio Christi I./22. ~ Donec transeat iniquitas hæc, et mortalitas abforbeatur a vita. / Quis est, qui melius habet? Utique qui pro Deo aliquid pati valet. / ...donec transeat iniquitas hæc, et mortalitas abforbeatur a vita.

 22. 

Az ember nyomorúságának megfontolása 

 


Tökéletesség nem a 

teljesség..., s nem 

is kell, hogy az legyen.

Felismerésben:

alkalmazott tudásban

a valódi öröm.

Nunc est tempus faciendi, nunc tempus pugnandi est, nunc tempus aptum est emendandi. 

 

Munkád nem hibátlan: ám

egyszerű szándék:  

angyalként kell élned 

- e szolgálat a 

mennyei öröm adja 

ki a valódi neved. 

Quis est, qui melius habet? Utique qui pro Deo aliquid pati valet. 


 Az isteni gondolat 

vagy szellem célhoz 

méltó testet húz..., ha rossz 

szokást tanult - míg 

el nem múlik vele a 

világod - fegyelmezd meg 

jó gyakorlatokkal.

...donec transeat iniquitas hæc, et mortalitas abforbeatur a vita. 


I. 

Szánandó vagy, akárhol légy, akárhova fordulj is, ha Istenhez nem térsz. Mit háborogsz, hogy nem sikerül minden úgy, ahogyan szeretnéd, óhajtanád? Ki az, akinek minden kívánsága szerint történik? Sem én, sem te; sem senki ember a földön. Senki a föld hátán nincs valamilyen háborgattatás és búsulás nélkül: sem király, sem pápa. Kinek van legjobb dolga? Bizony annak, aki Istenért valamit el tud viselni. Sok éretlen és gyönge ember azt mondja: lám, milyen jól megy ennek vagy annak, milyen gazdag, mily nagy úr, milyen hatalmas, mily nagy tisztesség övezi. De figyelj a mennyei jókra, és belátod, hogy mindezek az ideigtartó javak csak semmik, bizonytalanok, sőt igen terhesek, mert nem lehet őket mindennapos törődés és rettegés nélkül birtokolni. Nem abban áll az ember boldogsága, hogy evilági javakban dúskáljon, elég neki annyi, amivel szükségét beéri. Bizony nyomorúság e világon élni. Minél inkább igyekszik valaki lelki emberré alakulni, annál keserűbb neki a földi élet: mert jobban érzi, tisztábban átlátja a romlott emberi természet fogyatkozásait. Mert enni, inni, virrasztani, aludni, pihenni, dolgozni és a természet többi szükségletének eleget tenni bizony nagy nyomorúság és búbánat a befelé figyelő embernek: aki örömest volna szabad és mentes minden bűntől. Evilágban a testi szükségletek valóban nagy terhet jelentenek a belső emberek számára. Azért fohászkodik a próféta, hogy mindezektől szabad lehessen mondván: Ragadj ki engem, Uram, sokféle szükségeimből. De jaj azoknak, akik nem értik át nyomorúságukat: nagyobb jaj azoknak, akik még szeretik is ezt a nyomorult és romlandó életet. Mert némelyek annyira belészeretnek, bár kézi munkájukkal, sőt koldulásukkal alig szerzik meg a mindennapit, hogy ha mindig itt élhetnének, nem törődnének Isten országával. Bizony eszeveszett és hitetlen szívű ember az, akit annyira rabul ejtenek a földi dolgok, hogy semmi másnak jóízét nem érzi. Az effélék, szegények végtére keservesen meglátják, milyen hitvány semmiség volt, amit szerettek. Istennek szentjei és Krisztusnak imádságos életet élő barátai nem törődtek azzal, ami a testnek kedves, sem azzal, ami evilágon virul, minden reményük, igyekezetük az örök javakra irányult. Minden kívánságuk arra gerjedezett, ami odafent van és örökkévaló, a látható dolgok szeretete nem húzhatta le őket. Ne veszítsd el, testvér, a lelki előmenetelben való bizodalmat, míg annak ideje, órája van. Miért halogatnád, ami jót elhatároztál? Kelj fel, fogj hozzá nyomban és mondd: Most van itt a cselekvés ideje, most van ideje a küzdelemnek, most van alkalmas idő a megjavulásra. Amikor rosszul megy a sorod, és zaklatásokban van részed, akkor van az érdemszerzés ideje. Tűzön, vízen kell átgázolnod, csak úgy juthatsz el a nyugalomba. Ha magaddal nem tusakodol, nem győzöd le a vétket. Amíg e gyarló testben élünk, bűn nélkül nem lehetünk: a csömör és a szomorúság el nem kerül. Bizony szeretnénk minden nyomorúságtól békében lenni; de mivel a bűn által elveszítettük az ártatlanságot: elvesztettük az igazi boldogságot is. Azért türelemmel kell lennünk, és Isten irgalmára kell hagyatkoznunk: amíg el nem múlik ez a mocskos világ, és ezt a halálra szánt létet magához nem ragadja az élet. 

II. 

Ó milyen gyarló az ember: mindig hajlandó a rosszra. Ma meggyónod bűneidet: holnap újra elköveted, amit meggyóntál. Most eltökéled magadban, hogy többé nem teszed, és egy óra múlva úgy elbuksz, mintha semmit el nem határoztál volna. Méltán megalázhatjuk hát magunkat, és semmi okunk sincs az elbizakodásra, oly igen gyarlók és állhatatlanok vagyunk. Azt is hamar elveszíthetjük hanyagságunkkal, amit a kegyelem segítségével nagy nehezen megszereztünk. Mi lesz velünk éltünk utóján, ha már ily korán ellankadunk? Jaj nekünk, ha úgy átadjuk magunkat a nyugalomnak, mint ha már a béke és a biztonság venne körül: pedig még nyoma sincs életünkben az igazi szentségnek. Bizony ránk férne, hogy újra tanítsanak minket, mint jó noviciusokat, a jó erkölcsre, hátha úgy megjavulnánk, és lelkiekben előre jutnánk. 


Cap. 22. De conditione humanæ miseriæ.

1. Miser es ubicumque fueris, et quocumque te verteris, nisi ad Deum te convertas. Quid turbaris quia non succedit tibi sicut vis et desideras? Quis est qui habeat omnia secundum suam voluntatem? Nec ego, nec tu, nec aliquis hominum super terram. Nemo est in mundo sine aliqua tribulatione, vel angustia, quivis Rex, vel Papa. Quis est, qui melius habet? Utique qui pro Deo aliquid pati valet.

2. Dicunt multi imbecilles et infirmi, Ecce quam bonam vitam ille homo habet, quam dives et quam magnus, quam potens et excelsus. Sed attende ad cælestia bona, et videbis quod omnia ista temporalia nulla sunt, sed magis incerta, et valde gravantia, quia nunquam sine solicitudine, et timore possidentur. Non est hominis felicitas habere temporalia ad abundantiam, et sufficit ei mediocritas. Vere miseria est vivere super terram. Quanto homo voluerit esse spiritualior, tanto præfens vita sit ei amarior, quia sentit melius, videt clarius humanæ corruptionis affectus. Nam comedere, bibere, vigilare, dormire, quiescere laborare et cæteris necessitatibus naturæ subjacere vere magna miseria est, et afflictio homini devoto, qui libenter esset absolutus et liber ab omni peccato.

3. Valde enim gravatur interior homo necessitatibus ocrporalibus in hoc mundo. Unde Propheta devote rogat quatenus ab istis liber esse valeat, dicens, De necessitatibus meis erue me, Domine. Sed væ non cognoscentibus suam miseriam et corruptibilem vitam. Nam in tantum quidam hanc amplectuntur, licet etiam vix necessaria laborando aut mendicando habeant, ut si possent hic semper vivere, de regno Dei nihil curarent.

4. O insani, et infideles corde, qui tam profunde in terris jacent, ut nihil nisi carnalia sapiant. Sed miseri adhuc in fine sentient graviter, quam vile, et nihilum erat, quod amaverunt. Sancti autem Dei, et omnes devoti amici Christi non attenderunt, quæ carni placuerunt, nec quæ in hoc tempore floruerunt. Sed tota spes eorum, et intentio ad ætena bona anhelabat. Ferebatur totum desiderium eorum ad mansura et invisibilia, ne amore visibilium traherentur ad infima.

5. Noli frater amittere confidentiam proficiendi ad spiritualia. Adhuc enim habes tempus et horam, quare vis procrastinare propositum tuum? Surge, et in instanti incipe, et dic: Nunc est tempus faciendi, nunc tempus pugnandi est, nunc tempus aptum est emendandi. Quando male habes et tribularis, tunc tempus promerendi. Oportet te transire per ignem et aquam, antequam venia ad refrigerium, nisi tibi vim feceris, vitium non superabis. Quamdiu istud fragile corpus gerimus, sine peccato esse non possumus nec sine tædio et dolore vivere. Libenter haberemus ab omni miseria quietem, sed quia per peccatum perdidimus innocentiam, amisimus etiam veram beatitudinem. Ideo oportet nos tenere patientiam, et Dei exspectare misericordiam, donec transeat iniquitas hæc, et mortalitas abforbeatur a vita.

6. O quanta fragilitas humana, quæ semper prona est ad vitia. Hodie confiteris peccata tua, et cras iterum perpetras confessa. Nunc proponis cavere, et post horam ita agis, quasi nihil proposuisses. Merito ergo nosmetipsos humiliare possumus, nec unquam aliquid magni de nobis sentire, quia tam fragiles et instabiles sumus. Cito etiam potest perdi per negligentiam, quod multo labore vix tandem acquisitum est per gratiam.

7. Quid fiet de nobis adhuc in fine, qui tepescimus tam mane. Væ nobis si sic volumus declinare ad quietem, quasi jam pax sit et securitas, cum necdum appareat vestigium sanctitatis veræ in nostra conversatione. Bene opus esset quod adhuc institueremus, tanquam boni novitii, ad mores optimos, si forte spes esset de futurea emendatione, et majori spirituali profectu.


CHAPTER XXII

On the contemplation of human misery

Thou art miserable wheresoever thou art, and whithersoever thou turnest, unless thou turn thee to God. Why art thou disquieted because it happeneth not to thee according to thy wishes and desires? Who is he that hath everything according to his will? Neither I, nor thou, nor any man upon the earth. There is no man in the world free from trouble or anguish, though he were King or Pope. Who is he who hath the happiest lot? Even he who is strong to suffer somewhat for God.

 

2. There are many foolish and unstable men who say, “See what a prosperous life that man hath, how rich and how great he is, how powerful, how exalted.” But lift up thine eyes to the good things of heaven, and thou shalt see that all these worldly things are nothing, they are utterly uncertain, yea, they are wearisome, because they are never possessed without care and fear. The happiness of man lieth not in the abundance of temporal things but a moderate portion sufficeth him. Our life upon the earth is verily wretchedness. The more a man desireth to be spiritual, the more bitter doth the present life become to him; because he the better understandeth and seeth the defects of human corruption. For to eat, to drink, to watch, to sleep, to rest, to labour, and to be subject to the other necessities of nature, is truly a great wretchedness and affliction to a devout man, who would fain be released and free from all sin.

 

3. For the inner man is heavily burdened with the necessities of the body in this world. Wherefore the prophet devoutly prayeth to be freed from them, saying, Deliver me from my necessities, O Lord.(1) But woe to those who know not their own misery, and yet greater woe to those who love this miserable and corruptible life. For to such a degree do some cling to it (even though by labouring or begging they scarce procure what is necessary for subsistence) that if they might live here always, they would care nothing for the Kingdom of God.

 

4. Oh foolish and faithless of heart, who lie buried so deep in worldly things, that they relish nothing save the things of the flesh! Miserable ones! they will too sadly find out at the last, how vile and worthless was that which they loved. The saints of God and all loyal friends of Christ held as nothing the things which pleased the flesh, or those which flourished in this life, but their whole hope and affection aspired to the things which are above. Their whole desire was borne upwards to everlasting and invisible things, lest they should be drawn downwards by the love of things visible.

 

5. Lose not, brother, thy loyal desire of progress to things spiritual. There is yet time, the hour is not past. Why wilt thou put off thy resolution? Arise, begin this very moment, and say, “Now is the time to do: now is the time to fight, now is the proper time for amendment.” When thou art ill at ease and troubled, then is the time when thou art nearest unto blessing. Thou must go through fire and water that God may bring thee into a wealthy place. Unless thou put force upon thyself, thou wilt not conquer thy faults. So long as we carry about with us this frail body, we cannot be without sin, we cannot live without weariness and trouble. Gladly would we have rest from all misery; but because through sin we have lost innocence, we have lost also the true happiness. Therefore must we be patient, and wait for the mercy of God, until this tyranny be overpast, and this mortality be swallowed up of life.

 

6. O how great is the frailty of man, which is ever prone to evil! To-day thou confessest thy sins, and to-morrow thou committest again the sins thou didst confess. Now dost thou resolve to avoid a fault, and within an hour thou behavest thyself as if thou hadst never resolved at all. Good cause have we therefore to humble ourselves, and never to think highly of ourselves, seeing that we are so frail and unstable. And quickly may that be lost by our negligence, which by much labour was hardly attained through grace.

 

7. What shall become of us at the end, if at the beginning we are lukewarm and idle? Woe unto us, if we choose to rest, as though it were a time of peace and security, while as yet no sign appeareth in our life of true holiness. Rather had we need that we might begin yet afresh, like good novices, to be instructed unto good living, if haply there might be hope of some future amendment and greater spiritual increase.

(1) Psalm xxv. 17.

 

...donec transeat iniquitas hæc, et mortalitas abforbeatur a vita.

 

2024/07/14

"...ha nem tudok magamról vallani." ~ "Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért."

"- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:- Az egyéniségüket keresik." ( Gide )

„Ne félj, mert megváltottalak!
    Neveden szólítottalak, enyém vagy!
( Iz, 43,1 )

"Négy évig tartott az ellenállás. Bízvást mondhatom: keményen védekeztem, egész lélekkel tisztességgel harcoltam. Nem mulasztottam el semmit. Felhasználtam az ellenállás minden lehetséges módját, és sorra le kellett tennem a hasznavehetetlenné vált fegyvereket. Életem nagy válsága volt ez, a szellemnek az az agóniája, amelyről Rimbaud ezt írja: A szellemi harc éppoly brutális, mint az emberek csatája. Kemény éjszaka! A szikkadt vér füstölög arcomon! A fiatalok, akik olyan könnyedén hagyják ott hitüket, nem tudják, mibe kerül visszanyerni, és milyen kínokkal kell fizetni érte." ( Paul Claudel ) 

"Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond – „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.”" ( Ter 32, 23-31 )

"Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül." ( Dsida Jenő: Tekintet nélkül )  

"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami -: a roppant törekvés, hogy minden legyünk." ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

"Egyetlen vigaszom a fuvolám lenne még, de attól is elvették a kedvemet. Ha Efferenn és Bilfinger etc. együtt akar vigadozni valami házi zeneesten, inkább üresen hagynak egy helyet, semhogy Hölderlint hívják. Nehogy azt hidd: én magam keserítem meg minden örömömet, vagy hogy nem fogadom el az örömöt; a minap, merő bosszankodásból,  tanársegédünk felesége, Baas asszony után szaladtam a kertbe - eléggé terhére is lehettem - s ahogy arra mentek, most szólítottak meg először az intézőségi lányok; látnod kellett volna - úgy örültem, akár egy gyerek - hogy egyáltalán szólt hozzám valaki - pedig ez igazán nem volt fontos ok az örömre." ( Hölderlin )

"Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - csillagok életre kelt pora - el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is belepillanthatunk. [...] Nem hiszem, hogy létünk a  világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában, hogy a világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert." ( Paul Davies, Isten gondolatai, 230 )

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség." ( Sartre )

"A hit önmagától értetődő valami... Hogy higgyünk, elég ha elengedjük magunkat, ha szétnézünk. Hogy ne higgyünk, ahhoz erőszakot kellene követni önmagunkon, kínozni, gyötörni, akadályozni kellene önmagunkat." ( Charles Peguy: Gondolatok )

"Istennek tudnia kell, hogy számítok rá, hogy szükségem van rá, hogy bízom benne, hogy számíthat rám, hogy szüksége van rám, hogy bízhat bennem, (...) végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan tartozik nekem magával, hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal." ( Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek? )

"Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért." ( Babits Mihály: Zsoltár férfihangra )  

 
 

 

 "... hogy inkább a Földön lakozzon a szépség s valami szellem közösebben társul az emberekhez." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

 

 
 
"Mikor már majdnem elnémul a dal,
olyan keserves kezdeni újra.
Jobb volna élni egykedvü-szerényen,
gondok kegyelmén megigazulva.
Jobb volna békén hallgatni a sorsot,
mig égi-földi ritmusa dadog;
figyelni szélfujt nappalok füzérén
a nyíló tájat, gyúló csillagot.
Elhordom én a köznapok igáját.
Veletek élek: testvérsokaság.
Együtt tolongunk minden reggel, este,
hű fáradságtok rajtam suhog át.
Nem kell a csend, a kevesek magánya,
a sóvárgások éhe lecsitul.
Osztozkodom a gyengék örömében
alázat nélkül, fájdalmatlanul.
Hisz nagyobb terhet vállaltam magamra,
mikor társak igaza között
lettem futár, ki konok inga módra
teret, időt hitével összeköt:
mint kerékpáros postásfiu éjjel:
a hír parancsát surrogva viszem,
aranypecsét a mellemen a lámpa,
kerek sugárként üzen a szivem.
Begyógyul mind a fájdalom, az orvul
elárult hűség vad sebe.
Ó, hadd cikázzam köztetek örökké,
nem fáradnék el bízni sohase.
Mégis, csalás a vállalt hit, a jóság.
Nem védenek meg mások gondjai.
Önámítás az emberek szerelme,
ha nem tudok magamról vallani." ( Fodor András, Kezdeni újra )

 
https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/de-praedestinatione-sanctorum-iii.html 
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/metanoia-v-conversio-cordis.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-vlii-mezo-legy.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/de-praedestinatione-sanctorum-x-az.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/a-belso-lenyeget-vettem-at-v-daimonion.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/az-erkolcsi-en-iii-apokalipszis-v-ii4.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ez-szomoru-reggel-volt.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html



"Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért."