"Átjárja őt a fény." XII. ~ "Megtisztítottam szívemnek tükrét." / "Mindenki új teremtmény." ( καινὴ κτίσις ). II. / "This is the way of light."

  "This is the way of light."

 

 

 "Ó, hol van ő, ki időt s birtokot
úgy eldobott, hogy szegényen s kevélyen,
a meztelenség szent szegény-mezében
túlragyogta a püspöki bibort.
A rajongásnak volt ő telt edénye,
ki mint egy friss év, frissen élve telt;
a fülemülék szerzetes fivére,
ki csodálkozni, gyönyörködni és e
gyönyörü földön ujjongani mert.

Mert ő sosem volt fáradtlelkü, únott,
kinek a szíve csömörrel telik,
kicsi virágok, réti kicsi húgok
beszéltek hozzá s ő felelt nekik.
S beszélt arról, hogy úgy él, hogy örömmé
váljék a mások számára s vidám
szive nappá lett, sugaras özönné
s a porszem is felfénylett sugarán.

Fényből szállt egyre mélyebb fényü fénybe
s a zárkáján a derü úgy zenélt
hogy mosoly lett a homloka fehére
s kizsendült benne gyermekkora mélye
és mint a lányság, úgy bimbóba ért.

S ha dala zengett, még a lezuhant múlt
is felszárnyalt a feledés egén;
és elszakadt a búgó vadgalambhúr
s csak a nővérek ájult szíve jajdult,
mint kit megérint édes vőlegény.

S a levegőben hangja lágyan ömlött
piros szájáról halk virágporul,
s édes sodorban szállt az epedőkhöz
s a nyílt pártákra lassan leesőzött
s a virágtölcsér fenekére hullt.

S ők megfogantak tőle, aki lélek
volt, ölükben, folt nélkül, testtelen.
S csukott szemhéjuk selymes rózsahéj lett
s hajuk erdeje csupa szerelem.

És övé lett a világ mindenestül.
Sok állatnak megsúgta sok kerub,
hogy párja méhe titkosan kizsendült -
s gyönyörü szárnyu pillangó izent így:
mert ő ezer mindenben egy szív
volt s a termő nedv tőle hullt.

S hogy meghalt, mint ki név nélkül elolvad,
már szét is oszlott; magja mindenütt
ott zengett, hol fa nyúlt, vizek zuhogtak,
s a virágoknak tőle nyilt szemük.
Zengett a holt. S a nővérek zokogtak,
mert meghalt férjük, kedves mindenük." ( Rainer Maria Rilke, Ó, hol van ő, ki időt s birtokot úgy eldobott, fordította: Lukács László )

 

"O wo ist der, der aus Besitz und Zeit
zu seiner grolen Armut so crstarkte,
daß er die Kleider abtat auf dem Markte
und bar einberging vor des Bischofs Kleid. 

Der Innigste und Liebendste von allen,
der kam und lebte wie ein junges Jahr;
der braune Bruder deiner Nachtigallen,
in dem ein Wundern und ein Wohlgefallen
und ein Entzücken an der Erde war.

Denn er war keiner von den immer Müdern,
die freudeloser werden nach und nach,
mit kleinen Blumen wie mit kleinen Brüdern
ging er den Wiesenrand entlang und sprach.
Und sprach von sich und wie er sich verwende
so daß es allem eine Freude sei;
und seines hellen Herzens war kein Ende,
und kein Geringes ging daran vorbei. 

Er kam aus Licht zu immer tieferm Lichte,
und seine Zelle stand in Heiterkeit.
Das Lächeln wuchs auf seinem Angesichte
und hatte seine Kindheit und Geschichte
und wurde reif wie eine Mädchenzeit.

Und wenn er sang, so kehrte selbst das Gestern
und das Vergessene zurück und kam;
und eine Stille wurde in den Nestern,
und nur die Herzen schrieen in den Schwestern,
die er berührte wie ein Bräutigam.

Dann aber lösten seines Liedes Pollen
sich leise los aus seinem roten Mund
und trieben träumend zu den Liebevollen
und fielen in die offenen Corollen
und sanken langsam auf den Blütengrund.

Und síe empfingen ihn, den Makellosen
in ihrem Leib, der ihre Seele war.
Und ihre Augen schlossen sich wie Rosen.
und voller Licbesnächte war ihr Haar.

Und ihn empfing das Große und Geringe.
Zu viclen Tieren kamen Cherubim
Zu sagen, daß ihr Weibchen Früchte bringe, -
und waren wunderschöne Schmetterlinge:
denn ihn erkannten alle Dinge
und haten Fruchtbarkeit aus ihm.

Und als er starb, so leicht wic ohne Namen,
da war er ausgeteilt: sein Samen rann
in Bächen, in den Baumen sang sein Samen
und sah ihn ruhig aus den Blumen an.
Er lag und sang. Und als die Schwesten kamen,
da weinten sic um ihren heben Mann."

---

"O wo ist er, der Klare, hingeklungen?
Was fühlen shn, den Jubeinden und Jungen,
die Armen, welche harren, nicht von fern?
Was steigt er nicht n ihre Dämmerungen
der Armut grofler Abendsten."

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mindenki-uj-teremtmeny.html

 

"S gyönyörü szárnyu pillangó izent így:" „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény ( καινὴ κτίσις ). A régi megszűnt, valami új valósult meg.” ( 2Kor 5,17)

 

"Átjárja őt a fény." XI. ~ Ἀδελφοί / "s mint tartott tárgy a kézben, úgy pihen."

 "Úgy imbolyog, mint szélben aki leng s mint tartott tárgy a kézben, úgy pihen."

 

 

"NÉZZ rájuk s mondj hasonlatot e népről:
úgy imbolyog, mint szélben aki leng
s mint tartott tárgy a kézben, úgy pihen.
Riadt szemének fénye elsötétül,
mint nyári rét, ha futó, gyors esőtől
zöldje elmélyül árnyas-hűvösen." ( Rainer Maria Rilke, "NÉZZ rájuk s mondj hasonlatot e népről, fordította: Lukács László )

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/ix-kozel-van-hozzad-az-ige-szadban-es.html

 

"...s mint tartott tárgy a kézben, úgy pihen.

 

 

"Átjárja őt a fény." X. ~ Χριστὸς / a szegények fajtája virág...

 "Mert csak azt az egyet tudod, hogy van, hogy tenger a szegény..."

 

 

"TE, aki bölcs vagy, mert csak azt az egyet
tudod, hogy van, hogy tenger a szegény:
add, hogy ne nyűjje gond az elesettet
s állítsd fel talpra sorsa küszöbén.
A többi ember kiszakított éltű,
de a szegények fajtája virág,
mely gyökérből nő, sűrü szagu méhfű,
s levele rajza gyöngéd csipkeág." ( Rainer Maria Rilke, TE aki bölcs vagy, Uram, fordította: Lukács László )

a szegények fajtája virág

"Átjárja őt a fény." VIII. ~ Χριστὸς / Σὺ εἶ ὁ χριστὸς ὁ υἱὸς τοῦ θεοῦ τοῦ ζῶντος. / "Aki így meghalt, megszabadult a bűntől."

  "Hogy megszülje majd a hatalmas halált."

 

 

"EGYET tégy naggyá, egyet küldj, Uram,
kiben az élet boldogan fogan,
s a szemérme egy mély kapu legyen,
mit ifju hajzat szőke lombja elfed,
és válassza ki azt az áldott egyet,
kit hajt a gyűlő, fehér csíra-ezred
kimondhatatlan nevü harcteren.

És adj egy éjt, hogy befogadja méhe
ember még nem foganta magzatát;
ez éj legyen a világ májuséje
és illatozzon, mint a rózsa mélye
és ringatózzon, mint a szél zenéje
és ujjongjon, mint Jozafát.

S gyümölcsét lassan érve hordja ki
növő ruháját horizonttá széleszd
S a csillagok magányát gyüjtsd neki,
hol szörnyhozó szem sem ijesztheti,
ha arca majd a kín szemébe réved.

Frissítsd fel őt harmattal, szűz itallal,
ne érje száját leölt eledel,
itasd meg csönddel, csöndes áhitattal,
mit meleg rétek párája lehel.
 
Szívja magába gyermekéveit;
a mondhatatlant és a sejthetetlent,
egy borzongó, bimbózó rengetegben
regét álmodva boldogan megint.

S akkor küldd rá az áldott vajudást, hogy
megszülje majd a hatalmas halált:
egyedül, mint a zúgó kertmagányok
s mint az, ki haza most talált." ( Rainer Maria Rilke, EGYET tégy naggyá, egyet küldj, Uram, fordította: Lukács László ) 

Τοῦτο γινώσκοντες ὅτι ὁ παλαιὸς ἡμῶν ἄνθρωπος συνεσταυρώθη, ἵνα καταργηθῇ τὸ σῶμα τῆς ἁμαρτίας, τοῦ μηκέτι δουλεύειν ἡμᾶς τῇ ἁμαρτίᾳ, ὁ γὰρ ἀποθανὼν δεδικαίωται ἀπὸ τῆς ἁμαρτίας. εἰ δὲ ἀπεθάνομεν σὺν Χριστῷ, πιστεύομεν ὅτι καὶ συζήσομεν αὐτῷ · εἰδότες ὅτι Χριστὸς ἐγερθεὶς ἐκ νεκρῶν οὐκέτι ἀποθνῄσκει, θάνατος αὐτοῦ οὐκέτι κυριεύει · ὃ γὰρ ἀπέθανεν, τῇ ἁμαρτίᾳ ἀπέθανεν ἐφάπαξ · ὃ δὲ ζῇ, ζῇ τῷ θεῷ. οὕτως καὶ ὑμεῖς λογίζεσθε ἑαυτοὺς εἶναι νεκροὺς μὲν ⸃ τῇ ἁμαρτίᾳ ζῶντας δὲ τῷ θεῷ ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ.

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/gnosis-xiii-onismeret-vi-valasztottak.html

 

"EGYET tégy naggyá, egyet küldj, Uram,
kiben az élet boldogan fogan, ... hogy
megszülje majd a hatalmas halált."