"Más a divat mostanában, Lydus!" / Ifjak Kalauza 1./7. ~ istenfélelem' ad erőt szárnyalásban

 

Hetedik Rész

Hogy rend szerént az ifiuság idejétöl füg

az üdveség.

A miket mondottunk a négy utolso részben, meg mutatta néked, hogy mitsoda köteleségel. tartozol. az Istent szolgálni ifiuságodban, a tisztelettel, amelyel tartozol hozája lenni a szolgálatod kivánásáért, és a szeretetért. melyel vagyon üdveségedhez; a mely tiszteletet el nem mulathatod. hogy ha tsak meg nem akarod boszontani., és ha haragjában nem akarsz esni. mostanában. a magad tulajdon hasznodbol. akarom veled meg üsmértetni azon köteleséget. és vilagosan meg mutatni néked, hogy ate üdveséged tsak nem egészen azon az életen füg, a melyet fogsz élni ifiuságodban.

oh! Adná Isten fiam, hogy te, és mind azok akik veled egy idösüek, meg foghatnád jól, és soha el ne felejtenéd ezt az igazságot, amelyet aközönséges emberek nem tudgyák., és az a tudatlanság. sokaknak okoza, örökös veszedelmeket. Adná Isten hogy minden emberek meg üsmernék, hogy az anagy örökké valo boldogság, vagy boldogtalanság, a mely ez élet után várja öket, gyakorta attol az elsö idötöl füg, a melylyet minden meg veti, és leg nagyob része oly roszra fordittya

Sok embernek okozta már 

vesztét: a végső

felszabadulást folyvást

szabadosságban

félelemnélküliségben 

keresték.

 - nem tudták - ismerték fel 

'istenfélelem' 

ad erőt szárnyalásban

Nehéz megtalálni

 öregségben amit nem 

gyűjtöttél

 ifjúságban.

De hogy ezt az igazságot el hitethesem veled. tsak a szent irásbol valo bizonyságokot hozok elö. tudni illik magát aszent lelket. aki arrol. oly nyilván valo bizonyságot tészen, hogy lehetetlen arrol kételkedni.

Mivel miért inti anyi helyt az ifiakot hogy idején gondolkodgyanak üdveségekröl, és ajó erkölcsre adgyák magokot ifjuságokban., hanem azért hogy meg mutassa, mitsoda nagy haszonravalo idö az. az örök üdveségre.

[37] Miért mondgya apredikator könyvben. Emlékezél meg ate teremtödröl, ifiuságodnak napjaiban. minek elötte el jöjjön agyötrelemnek ideje, és el közelgesenek az esztendök. [38] melyekröl azt mondgyak: nem tettzenek Mitöl vagyon hogy a példa beszédekben azt mondgya az ifiu, az ö uta szerént., az az. hogy olyan életet él. a melyet élt ifiuságában. midön [39] meg vénhedik sem távozik el attol. Jeremiás proféta azt mondgya. hogy hasznos az embernek. a terhet hordozni. még ifiuságátol fogvást. az az. hogy ajó erkölcsre adgya magát., és visellye az Isten törvényének kedves igáját.

[40] Az Ecclesiasticus, miért inti oly erösen azifiakot ajó erkölcsre ezen szép szavai altal. a melyeknek meg kellene hatni sziveket: Fiam ifiuságodtol fogvást ved bé atudományt, és meg öszülésig böltseséget találsz. Mint aki szánt. és vét. ugy járuly ahoz. és várjad az ö jó gyümölcsit, Mert annak dolgában keveset munkálodol., és hamar észel annak. gyümölcsiböl., Mert igen kemény abölcseség atudatlan embereknek., és meg nem marad az esztelen. Mert a tudománynak bölcsesége nem sokaktol üsmértetik, a kiktöl pedig üsmértetett meg marad az Isten látásáig. Ez a caput tsak abol áll, hogy az ifiakot inti ajó erkölcsre.

[41] Miért mondgya., hogy lehetetlen, azt meg találni az öregségben. amit nem gyüjtöttek az ifiuságban

végtire miért vagyon a szent könyvek közöt egy olyan könyv. amelyet tsak éppen az ifiak oktatására irták,, apedig apélda beszédek könyve. ? mind a nem mutattyaé meg világosan, hogy a szent lélek meg akarta üsmértetni az emberekel. hogy az ifiuságnak ideje sokal drágáb. mint sem azt betsüllik a közönséges emberek: és hogy minden boldogsága, vagy boldogtalansága. egy embernek. a mostani. vagy amás életre. rend szerent attol az idötöl füg; aszerent. amint azt jora, vagy roszra fordittya. a bizonyos lévén rend szerént, hogy azok az üdveségeket keresik. akik ifiuságokban, az Isten félelmében, és az ö parantsolatinak végben vitelében neveltettek fel, és hogy azok a kik ebben a félelemben nem neveltettek, vagy akik azt el vetették hogy arosz erkölcsöt követhesék, gyakorta el vesztik tellyeségel magokat.

Ez az igazság egészen, erre a két fundámentumra vagyon támasztva. az elsö a, Hogy azok. akik a jó erkölcsöt követték ifiuságokban. könyebben meg maradnak abban egész életekben, a második a, hogy azok ellenben, a kik a rosz erkölcsöt követték abban az idöben, igen nehezen térnek ki abbol. gyakorta az is meg törtenik. hogy soha el sem hagyák. ezt akét igazságot bövebben kel meg mutatni.