Imitatio Christi II./12. ~ Si quis vult venire post me, abneget semetipsum, et tollat crucem suam, et sequatur me. / Ami majdnem az, az nem az.

 12. 

A szent kereszt királyi útja 

Nem ismerlek meg téged..., 

távozz tőlem!

Discedite a me, omnes maledicti, in ignem æternum.

Hogy 

megtesült - része 

legyen bánatunknak - mi 

is az Ő örömének.

paradisum in terra

Quia, si commortuus fueris in cruce, etiam cum illo pariter vives.

'Halott ember vagy -

Scias pro certo, quia morientem te oportet ducere vitam.

élőbb

vagy ki csak lehet.

A keresztedet kéred: 

Ego, inquit Jesus, ostendam illi quanta oporteat eum pro nomine meo pati.

Válassz ki

: és ítélj el 

engemet!

unc omnes servi crucis, qui se Crucifixo conformaverunt in vita, ad Christum accedent judicem cum magna fiducia.

I. 

Sokan keménynek látják ezt a szót: tagadd meg magadat, vedd föl kereszted, és kövesd Jézust. De sokkal keservesebb azt a végső szót hallani: Távozzatok tőlem, átkozottak az örök tűzre. Márpedig akik most örömest hallják és követik a keresztről szóló evangéliumot, akkor majd nem rettegnek az örök kárhozat hallásától. E kereszt jele lesz az égben, amikor az Úr eljön, hogy ítéljen. Akkor a kereszt szolgái, akik életüket a Megfeszítetthez szabták, nagy bizalommal járulnak majd az ítélő Krisztus elé. Mit félsz hát fölvenni a keresztet, ha azzal juthatsz el Isten országába? A keresztben van az üdvösség, a keresztben az élet, a keresztben az ellenségtől való oltalom, a keresztben a mennyei öröm kiáradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk vigadozása, a keresztben az erény summája, a keresztben az életszentség foglalata. Nincs léleküdvösség, örök életre nyíló remény, csak a keresztben. Vedd hát föl a keresztedet és kövesd Jézust, akkor az örök életre jutsz. Előtted jár vállán a kereszttel, meghalt érted a kereszten. Hogy te se átalld kereszted hordozni, és vágyva vágyj meghalni a kereszten. Mert ha vele együtt meghalsz, vele életre támadsz. Ha társa leszel kínjai közt, részed lesz dicsőségében is. Íme hát minden a kereszten áll, minden a halálon fordul, nincs is más út az életre és az igaz belső békére, csak a szent kereszté s a mindennapos önmegtagadásé. Járj, amerre akarsz, keresd, ami csak eszedbe ötlik, sem fönt magasztosabbat, sem lent biztonságosabbat nem találsz a szent kereszt útjánál. Intézz és rendezz mindent akaratod és jótetszésed szerint, csak azt találod mindenütt, hogy valamit tűrnöd is kell, ha tetszik, ha nem; s így a keresztet mindig fölleled. Mert hol testi fájdalmat érzel, hol lelkedben kell belső háborúságot elviselned. Néha Isten hagy el, máskor felebarátod vet próbára, s ami még rosszabb, sokszor magad terhére leszel, és semmi orvosság, vigasztalás szabadulást, könnyebbülést nem ad, hanem addig kell tűrnöd, míg Isten akarja. Mert Isten azt akarja, hogy megtanuld a zaklattatást vigasztalás nélkül eltűrni, és hogy magadat egészen neki vesd alá, hogy a zaklattatás alázatosabbá tegyen. Senki szívből úgy át nem érzi Krisztus szenvedését, mint akinek hasonló szenvedésben része volt. A kereszt tehát mindig készen van, mindenütt vár téged. Nem futhatsz el előle, bárhová szaladj, mert akárhová vetődöl, magadat le nem rakhatod, magadra mindig rátalálsz. Tekints föl, tekints le, tekints ki, tekints befelé: mindenütt megtalálod a keresztet, kell is, hogy mindenütt béketűréssel légy, ha belső békességet akarsz, és el akarod nyerni az örök koronát. 

II.-a) 

Ha örömest hordozod a keresztet, ő hordoz téged, és a kívánt véghez vezet, ahol tudniillik vége szakad a szenvedésnek, bár evilágon az lehetetlen. Ha kedvetlenül hordozod, terhedre lesz, önmagad is elnehezedel, de mégiscsak ki kell tartanod. Ha egy keresztet elhárítasz, kétségtelenül másikra találsz s talán nehezebbre. Azt hiszed, kikerülheted, amit senki halandó ki nem került? Melyik szent volt evilágon kereszt és zaklattatás nélkül? Maga a mi Urunk Jézus Krisztus sem volt egyetlen órányit sem szenvedés meg fájdalom nélkül, amíg köztünk élt. Úgy kellett – mondja az Írás –, hogy Krisztus szenvedjen, és föltámadjon a halálból, úgy menjen be dicsőségébe. Te hogy kereshetnél másik utat, mint azt a királyit, amely a szent kereszt útja? Krisztus egész élete kereszt volt és mártíromság, te meg nyugodalmat és örömet keresnél magadnak? Megcsalatol, hidd el, megcsalatol, ha mást keresel, mint hogy békével tűrhesd a zaklattatást, mert az egész halandó élet telve nyomorúsággal, mindenfelől hordozza a kereszt jelét. És minél magasabbra jutott valaki a lelkiekben, gyakran annál nehezebb keresztekre talál, mert a szeretet csak növeli számkivetésünk kínját. 

II.-b) 

Mindazonáltal az a sokféleképpen gyötretett ember nem nélkülözi teljesen a könnyebbséget szerző vigasztalást, mert érzi, hogy keresztviselése sokszoros gyümölcsöt hoz. Ha jó szívvel veti vállát a kereszt alá, a zaklattatásnak mindenféle terhe az isteni vigasztalásba vetett bizalommá változik. És minél inkább megtörik testünk a szenvedésben, lelkünket annál jobban megerősíti a bennünk munkálkodó kegyelem. És nem is egyszer annyira megerősödik az ember a zaklattatás és a megpróbáltatás szeretetében, amely a Krisztus keresztjével való azonosulásnak forró vágyából ered, hogy nem is akarna fájdalom és zaklattatás nélkül élni, mert hiszi, hogy annál kedvesebb Isten előtt, minél többet, keservesebbet szenvedett s vállalhatott érte. Nem az ember teljesítménye ez, hanem Krisztus kegyelme, amely oly hatalmasan munkálkodik gyarló testünkben, hogy az buzgó odaadással vállalja és szereti is azt, amitől természete szerint eliszonyodik és megszalad. Nem az ember ösztönös természete szerint való az, hogy a keresztet fölvegyük, a keresztet szeressük, hogy testünket fegyelembe fogjuk, és szolgálatra vessük, hogy kerüljük a méltóságot, jó szívvel vegyük a gyalázkodást, hogy magunkat megutáljuk, és vállaljuk mások utálatát, hogy minden kárt, szerencsétlenséget eltűrjünk, és a világban semmi de semmi előnyt ne kívánjunk. Ha magadra nézel, magadtól képtelen vagy erre. De ha az Úrban bízol, erőt ad neked a mennyből, az meggyőzi a testet és a világot. Még a legnagyobb ellenségtől, az ördögtől sem kell majd félned, ha a hit fegyverzetét öltöd magadra, és címered Krisztus keresztje lesz. Szánd hát el magad arra, hogy mint Krisztusnak derék és hű szolgájához illik, férfiasan hordozd Urad keresztjét, aki szeretetből, érted vállalta a kereszthalált. Készülj neki, hogy ebben a nyomorult életben sok ellenkezést és ezerféle kellemetlenséget elviselj, mert úgy lesz dolgod, bárhová kerülj, erre találsz, akárhol rejtőzködöl. Kell, hogy így legyen, nincs más orvosság, amely a gonosz zaklatástól és a fájdalomtól megszabadíthat, csak az, hogy elfogadd önmagadat. Az Úr kelyhét kedvesen idd, ha az a vágyad, hogy barátja légy, és részed legyen benne. A vigasztalásokat hagyd Istenre, bánjék velük úgy, ahogyan tetszik neki. Te pedig szánd el magadat a bajok elviselésére, és azokat tekintsd legnagyobb vigasztalásodnak, mert nincsenek arányban az evilágban elviselt szenvedések azzal az eljövendő dicsőséggel, amelyet általuk kiérdemlünk, még akkor sem, ha mind egymagadnak kellene is elviselned őket. 

III. 

Ha eljutsz odáig, hogy a zaklattatást Krisztusért jó néven veszed és kedvesnek érzed, hidd el, akkor már jól van dolgod, mert rátaláltál a földi paradicsomra. Amíg nehezedre esik a szenvedés, és azon vagy, hogy elillanj előle, addig rosszul megy sorod, és mindenütt nyomodban jár a zaklattatástól való rettegés. Ha rászánod magadat arra, amire való vagy, tudniillik a szenvedésre és a halálra, azonnal jobban érzed magad, és békére találsz. Ha elragadtatnál is a harmadik égig, mint Szent Pál, akkor sem volnál biztonságban, hogy semmi kedved ellen valót nem kell eltűrnöd. Hiszen azt mondta Jézus: „Én majd megmutatom neki, mi mindent kell nevemért szenvednie.” Szenvedned kell tehát, ha Jézust szeretni akarod, s az ő szolgálatába állsz. Bárcsak méltó volnál arra, hogy valamit szenvedj Jézus nevéért, nagy dicsőségedre válnék, a szenteknek nagy örömére, felebarátodnak épülésére. Mert a türelmet mindenki dicséri, de tűrni mégis kevesen akarnak. Méltó volna, hogy örömest szenvedj egy keveset Krisztusért, mikor sokan sokkal többet szenvednek a világért. 

IV. 

Vedd bizonyosra, hogy az életednek folytonos halálnak kell lennie. Minél inkább meghal valaki önmagának, annál inkább élni kezd Istennek. Senki sem alkalmas a mennyei javak megragadására, ha csak el nem szánta magát arra, hogy Krisztusért jó kedvvel viselje a bajokat is. Semmi sem kedvesebb Isten előtt, s evilágon nem üdvösségesebb, mint örömest szenvedni Krisztusért. Ha választhatnál, inkább kellene óhajtanod, hogy Krisztusért ellenkezések között élj, mint hogy sok vigasztalás vegyen körül, mert így válnál Krisztushoz hasonlóbbá, és így léphetnél a szentek nyomába. Hiszen érdemünk és állapotunk előmenetele nem a sok gyönyörűségből, vigasztalásból adódik, hanem inkább abból, ha nagy megpróbáltatásokat és zaklattatásokat is elviselünk. Bizony, ha valami jobban és hasznosabban szolgálná az ember üdvösségét, mint a szenvedés, Krisztus megmutatta volna szavával és példájával is. Ő pedig a nyomába szegődő tanítványokat, s mindazt, aki követni akarja őt, világos szóval a kereszt hordozására biztatja, és azt mondja: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen.” Azért mindent átolvasva, megvizsgálva elmélkedésünk végső tanulsága: sok szenvedés árán kell nekünk Isten országába bejutnunk. 

Cap. 12. 

De regia via sanctae crucis.

1. Durus hic multis videtur sermo. Abnego temet ipsum, tolle crucem tuam et sequere Jesum. Sed multo durius erit audire illud extremum verbum: Discedite a me, omnes maledicti, in ignem æternum. Qui enim modo libenter audiunt verbum crucis, et sequuntur, tunc non timebunt ab auditione æternæ damnationis. Hoc signum crucis erit in cælo, cum Dominus ad judicandum venerit. Tunc omnes servi crucis, qui se Crucifixo conformaverunt in vita, ad Christum accedent judicem cum magna fiducia.

2. Quid igitur times tollere crucem, per quam itur ad Regnum? In cruce salus. In cruce vita. In cruce protectio ab hostibus. In cruce robur mentis. In cruce gaudium spiritus. In cruce virtus summa. In cruce perfectio sanctitatis. Non est salus animae, nec spes æternæ vitæ, nisi in cruce. Tolle ergo crucem et sequere Jesum, et ibis in vitam æternam. Præcessit ille bajulans sibi crucem, et mortuus est pro te in cruce, ut tu etiam portes crucem, et mori affectes in cruce. Quia, si commortuus fueris in cruce, etiam cum illo pariter vives, et si socius fueris pœ, socius eris et gloriæ.

3. Ecce in cruce totum jacet, et non est alia via ad vitam, et ad veram et internam pacem, nisi via sanctæ crucis, et quotidianæ mortificationis. Ambula ubi vis, quære quodcumque volueris, et non invenies altiorem viam supra, nec securiorem infra, nisi viam sanctæ crucis. Dispone et ordina omnia secundum velle tuum et videre,et non invenies, nisi semper aliquid pati debere aut sponte aut invite et ita crucem semper invenies. Aut enim in corpore dolorem senties, aut in anima spiritus tribulationem sustinebis.

4. Interdum a Deo relinqueris, interdum a proximo exercitaberis, et quod amplius est sæpe tibimetipsi gravis eris. Nec tamen aliquo remedio vel solatio liberari seu alleviari poteris, sed donec Deus voluerit, oportet ut sustineas. Vult enim Deus ut tribulationem sine consolatione discas pati, et illi totaliter te subjicias et humilior ex tribulatione fias. Nemo ita cordialiter sentit passionem Christi, sicut is cui contigerit similia pati. Crux igitur semper parata est, et ubique te exspectat. Non potes effugere ubicumque cucurreris, quia ubicumque veneris, temetipsum tecum portas, et semper te ipsum invenies. Converte te supra, converte te infra, converte te extra et intra, et in his omnibus invenies crucem, et necese est te ubicumque tenere patientiam, si internam vis habere pacem et perpetuam promereri coronam.

5. Si libenter crucem portas, portabit te, et deducet te ad desideratum finem, ubi scilicet finis patiendi erit. Si invite portas, onus tibi facis, et te ipsum magis gravas, et tamen oportet ut sustineas. Si abjicis unam crucem, aliam proculdubio invenies, et forsitan graviorem.

6. Credis tu evadere, quod nemo mortalium potuit præterire? Quis Sanctorum in mundo sine cruce et tribulatione fuit? Nec enim Dominus noster Jesus Christus una hora sine dolore passionis fuit, quamdiu vixit. Opertebat autem Christum pati, et resurgere a mortuis, et ita intrare in gloriam suam. Et quomodo tu aliam viam crucem quæris, quam hanc regiam, quæ est via sanctæ crucis.

7. Tota vita Christi crux fuit, et martyrium, et tu tibi quæris reqiuem, et gaudium? Erras, erras si aliud quæris quam pati tribulationes, quia tota ista vita mortalis plena est miseriis, et circumsignata crucibus. Et quanto quis altius in spiritu profecerit, tanto gravioes cruces sæpe inveniet, quia exilii sui pœna magis ex amore crescit.

8. Sed tamen iste sic multipliciter afflictus, non est sine lavamine consolationis, quia fructum magnum sibi sentit accrescere ex sufferentia suæ crucis. Nondum sponte illi se subjicit, omne onus tribulationis in fiduciam divinæ consolationis convertitur. Et quanto caro magis per tribulationem atteritur, tanto amplius spiritus per internam consolationem roboratur. Et nonnunquam in tantum confortatur ex affectu tribulationis, et adversitatis ob amorem conformitatis crucis Christi, ut non sine dolore, et tribulatione esse vellet, quoniam se tantum acceptiorem Deo reddit, quanto dura, et graviora plura pro eo ferre poterit. Non est istud virtus hominis, sed gratia Christi, quæ tanta potest, et agit in carne fragili, ut quod naturaliter semper abhorret et fugit, hoc fervore spiritus aggrediatur et diligat.

9. Non est secundum hominem crucem portare, crucem amare, corpus castigare, et servituti subjicere, honores fugere, contumelias libenter sustinere, se ipsum despicere, et despici optare, adversa quæquæ cum damnis perpeti, et nihil prosperitatis in hoc mundo desiderare. Si ad te ipsum respicis, nihil hujusmodi ex te poteris. Sed si in Domino confidis, dabitur tibi fortitudo de cælo, et subjicientur ditioni tuæ mundus et caro, sed nec inimicum diabolum timebis, si fueris fide armatus, et cruce Jesu signatus.

10. Pone ergo te sicut fidelis et bonus servus Christi ad portandum viriliter crucem Domini tui pro te ex amore crucifixi. Præpara te ad toleranda multa adversa, et varia incommoda in hac misera vita, quia sic tecum erit ubicumque, et sic revera eum invenies ubicumque latueris. Oportet te ita esse, et non est remedium evadendi a tribulatione malorum, et dolore, quam ut te patiaris. Calicem Domini affectanter bibe, si amicus ejus esse, et partem cum eo habere desideras. Consolationes Deo committe, faciat ipse cum talibus sicut sibi magis placuerit. Tu vero pone te ad sustinendum tribulatones, et reputa eas maximas consolationes, quia non sunt condignæ passiones hujus temporis ad futuram gloriam, quæ revelabitur in nobis, promerendam, etiam si omnes solus posses sustinere.

11. Quando ad hoc veneris, quod tribulatio tibi dulcis erit et sapiet pro Christo, tunc bene tecum esse exstima, quia invenisti paradisum in terra. Quamdiu tibi pati grave est et fugere quæris, tamdiu male habebis, et sequentur te ubique tribulationes.

12. Si ponis te ad quod esse debes, videlicet ad patiendum, et moriendum, fiet cito melius, et pacem invenies. Etiamsi raptus fueris in tertium cælum cum Paulo, non es propterea securus de nullo malo sustinendo. Ego, inquit Jesus, ostendam illi quanta oporteat eum pro nomine meo pati. Pati ergo tibi remanet, si Deum diligere, et perpetue illi servire placeat.

13. Utinam dignus esses, pro nomine Jesu aliqud pati, quam magna gloria remaneret tibi, quanta exultatio omnibus Sanctis Dei, quanta ædificatio esset proximi. Nam patientiam omnes commendant, quamvis pauci pati velint. Merito deberes modicum pati pro Christo, cum multi graviora patiantur pro mundo.

14. Scias pro certo, quia morientem te oportet ducere vitam. Et quanto unusquisque plus sibi moritur, tanto Deo magis vivere incipit. Nemo aptus est ad comprehendendum cælestia, nisi se submiserit ad portandum pro Christo adversa. Nihil Deo acceptius, nihil tibi salubrius in mundo isto, quam libenter pati pro Christo. Et si eligendum tibi esset, magis optare deberes pro Christo adversa pati, quam multis consolationibus recreari, quia Christo similior esses, et omnibus Sanctis conformior. Non enim stat meritum nostrum et profectus status nostri in multis sensualitatibus, et consolationibus, sed potius in magnis gravitatibus et tribulationibus perferendis.

15. Si quidem aliquid melius et utilius saluti hominum quam pati fuisset, Christus utique verbo et exemplo ostendisset. Nam et se sequentes discipulos omnesque eum sequi cupientes, manifeste ad crucem portandam hortatur, et dicit: Si quis vult venire post me, abneget semetipsum, et tollat crucem suam, et sequatur me. Omnibus ergo perlectis et scrutatis sit ista finalis conclusio: quoniam per multas tribulationes oportet nos intrare in regnum Dei. Amen.

CHAPTER XII

Of the royal way of the Holy Cross

That seemeth a hard saying to many, If any man will come after Me, let him deny himself and take up his Cross and follow Me.(1) But it will be much harder to hear that last sentence, Depart from me, ye wicked, into eternal fire.(2) For they who now willingly hear the word of the Cross and follow it, shall not then fear the hearing of eternal damnation. This sign of the Cross shall be in heaven when the Lord cometh to Judgment. Then all servants of the Cross, who in life have conformed themselves to the Crucified, shall draw nigh unto Christ the Judge with great boldness.

2. Why fearest thou then to take up the cross which leadeth to a kingdom? In the Cross is health, in the Cross is life, in the Cross is protection from enemies, in the Cross is heavenly sweetness, in the Cross strength of mind, in the Cross joy of the spirit, in the Cross the height of virtue, in the Cross perfection of holiness. There is no health of the soul, no hope of eternal life, save in the Cross. Take up therefore, thy cross and follow Jesus and thou shalt go into eternal life. He went before thee bearing His Cross and died for thee upon the Cross, that thou also mayest bear thy cross and mayest love to be crucified upon it. For if thou be dead with Him, thou shalt also live with Him, and if thou be a partaker of His sufferings thou shalt be also of His glory.

3. Behold everything dependeth upon the Cross, and everything lieth in dying; and there is none other way unto life and to true inward peace, except the way of the Holy Cross and of daily mortification. Go where thou wilt, seek whatsoever thou wilt, and thou shalt find no higher way above nor safer way below, than the way of the Holy Cross. Dispose and order all things according to thine own will and judgment, and thou shalt ever find something to suffer either willingly or unwillingly, and thus thou shalt ever find thy cross. For thou shalt either feel pain of body, or tribulation of spirit within thy soul.

4. Sometimes thou wilt be forsaken of God, sometimes thou wilt be tried by thy neighbour, and which is more, thou wilt often be wearisome to thyself. And still thou canst not be delivered nor eased by any remedy or consolation, but must bear so long as God will. For God will have thee learn to suffer tribulation without consolation, and to submit thyself fully to it, and by tribulation be made more humble. No man understandeth the Passion of Christ in his heart so well as he who hath had somewhat of the like suffering himself. The Cross therefore is always ready, and every where waiteth for thee. Thou canst not flee from it whithersoever thou hurriest, for whithersoever thou comest, thou bearest thyself with thee, and shalt ever find thyself. Turn thee above, turn thee below, turn thee without, turn thee within, and in them all thou shalt find the Cross; and needful is it that thou everywhere possess patience if thou wilt have internal peace and gain the everlasting crown.

5. If thou willingly bear the Cross, it will bear thee, and will bring thee to the end which thou seekest, even where there shall be the end of suffering; though it shall not be here. If thou bear it unwillingly, thou makest a burden for thyself and greatly increaseth thy load, and yet thou must bear it. If thou cast away one cross, without doubt thou shalt find another and perchance a heavier.

6. Thinketh thou to escape what no mortal hath been able to avoid? Which of the saints in the world hath been without the cross and tribulation? For not even Jesus Christ our Lord was one hour without the anguish of His Passion, so long as He lived. It behooved, He said, Christ to suffer and to rise from the dead, and so enter into his glory.(3) And how dost thou seek another way than this royal way, which is the way of the Holy Cross?

7. The whole life of Christ was a cross and martyrdom, and dost thou seek for thyself rest and joy? Thou art wrong, thou art wrong, if thou seekest aught but to suffer tribulations, for this whole mortal life is full of miseries, and set round with crosses. And the higher a man hath advanced in the spirit, the heavier crosses he will often find, because the sorrow of his banishment increaseth with the strength of his love.

8. But yet the man who is thus in so many wise afflicted, is not without refreshment of consolation, because he feeleth abundant fruit to be growing within him out of the bearing of his cross. For whilst he willingly submitteth himself to it, every burden of tribulation is turned into an assurance of divine comfort, and the more the flesh is wasted by affliction, the more is the spirit strengthened mightily by inward grace. And ofttimes so greatly is he comforted by the desire for tribulation and adversity, through love of conformity to the Cross of Christ, that he would not be without sorrow and tribulation; for he believeth that he shall be the more acceptable to God, the more and the heavier burdens he is able to bear for His sake. This is not the virtue of man, but the grace of Christ which hath such power and energy in the weak flesh, that what it naturally hateth and fleeth from, this it draweth to and loveth through fervour of spirit.

9. It is not in the nature of man to bear the cross, to love the cross, to keep under the body and to bring it into subjection, to fly from honours, to bear reproaches meekly, to despise self and desire to be despised, to bear all adversities and losses, and to desire no prosperity in this world. If thou lookest to thyself, thou wilt of thyself be able to do none of this; but if thou trustest in the Lord, endurance shall be given thee from heaven, and the world and the flesh shall be made subject to thy command. Yea, thou shalt not even fear thine adversary the devil, if thou be armed with faith and signed with the Cross of Christ.

10. Set thyself, therefore, like a good and faithful servant of Christ, to the manful bearing of the Cross of thy Lord, who out of love was crucified for thee. Prepare thyself for the bearing many adversities and manifold troubles in this wretched life; because so it shall be with thee wheresoever thou art, and so in very deed thou shalt find it, wherever thou hide thyself. This it must be; and there is no means of escaping from tribulation and sorrow, except to bear them patiently. Drink thou lovingly thy Lord’s cup if thou desirest to be His friend and to have thy lot with Him. Leave consolations to God, let Him do as seemeth best to Him concerning them. But do thou set thyself to endure tribulations, and reckon them the best consolations; for the sufferings of this present time are not worthy to be compared with the glory which shall be revealed in us,(4) nor would they be even if thou wert to endure them all.

11. When thou hast come to this, that tribulation is sweet and pleasant to thee for Christ’s sake, then reckon that it is well with thee, because thou hast found paradise on earth. So long as it is hard to thee to suffer and thou desirest to escape, so long it will not be well with thee, and tribulations will follow thee everywhere.

12. If thou settest thyself to that thou oughtest, namely, to suffer and to die, it shall soon go better with thee, and thou shalt find peace. Though thou shouldest be caught up with Paul unto the third heaven,(5) thou art not on that account secure from suffering evil. I will show him, saith Jesus, what great things he must suffer for My Name’s sake.(6) It remaineth, therefore, to thee to suffer, if thou wilt love Jesus and serve Him continually.

13. Oh that thou wert worthy to suffer something for the name of Jesus, how great glory should await thee, what rejoicing among all the saints of God, what bright example also to thy neighbour! For all men commend patience, although few be willing to practise it. Thou oughtest surely to suffer a little for Christ when many suffer heavier things for the world.

14. Know thou of a surety that thou oughtest to lead the life of a dying man. And the more a man dieth to himself, the more he beginneth to live towards God. None is fit for the understanding of heavenly things, unless he hath submitted himself to bearing adversities for Christ. Nothing more acceptable to God, nothing more healthful for thyself in this world, than to suffer willingly for Christ. And if it were thine to choose, thou oughtest rather to wish to suffer adversities for Christ, than to be refreshed with manifold consolations, for thou wouldest be more like Christ and more conformed to all saints. For our worthiness and growth in grace lieth not in many delights and consolations, but rather in bearing many troubles and adversities.

15. If indeed there had been anything better and more profitable to the health of men than to suffer, Christ would surely have shown it by word and example. For both the disciples who followed Him, and all who desire to follow Him, He plainly exhorteth to bear their cross, and saith, If any man will come after Me, let him deny himself and take up his cross, and follow Me.(7) So now that we have thoroughly read and studied all things, let us hear the conclusion of the whole matter. We must through much tribulation enter into the kingdom of God.(8)

(1) Matthew xvi. 24. (2) Matthew xxv. 41. (3) Luke xxiv. 46. (4) Romans viii. 18. (5) 2 Corinthians xii. 2. (6) Acts ix. 16. (7) Luke ix. 23. (8) Acts xiv. 21.

Ego, inquit Jesus, ostendam illi quanta oporteat eum pro nomine meo pati.