ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./15. ~ cselekvés: transzcendentális de inkább mágikus idealizmus.

  

A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./15.

 

 

Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.

ἀγαθὸν τὸ ἀντέχεσθαί σε ἐν τούτῳ, καί γε ἀπὸ τούτου µὴ ἀνῇς τὴν χεῖρά σου, ὅτι φοβούµενος τὸν θεὸν ἐξελεύσεται τὰ πάντα.

Bonum est ut, quod habes, teneas, sed et ab illo ne subtrahas manum tuam, quia qui timet Deum, utrumque devitat. 

Három lehetőség áll 

előtted: elméd 

'egyhegyébe' fogva a

célod is egy: - hogy 

minden erőd, 

energiádat e csúcs 

haladásába fekteted 

s 

hogy ki ne

csorbuljon 

- el ne veszítsed

 

kezedben szorítod a 

életed - de azt 

megengeded foghasson 

másik kezed. Ha 

szerencséd van - Isten is 

segít - mázlid van: talán

majd 

ezt se - a

másikat

ki nem ejted.

 

Harmadik: rejtély - játék. 

világ szemében 

infantilizmus - s mint 

játék: idiotizmus -

nem tudja a jobb mit tesz 

a bal: spontán és 'ad hoc' 

a 

cselekvés: 

transzcendentális de inkább mágikus 

idealizmus. 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./10. ~ rossznak ugyanott-e a helye, ahová a jó ül le?

  

A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./10.

Nézd az Isten művét: ki tudja kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett? 

ἰδὲ τὰ ποιήµατα τοῦ θεοῦ· ὅτι τίς δυνήσεται τοῦ κοσµῆσαι ὃν ἂν ὁ θεὸς διαστρέψῃ αὐτόν;

Considera opera Dei: quod nemo possit corrigere, quod ille curvum fecerit.

Nem vagytok rossz emberek - 

nagyon kevés az

'ezüst' bennetek: hamis 

éneketekkel van-e

a 'kórusban' helyetek?

Ha nincs tehetségetek 

van-e legalább 

a közönségben - vagy így 

csak az ellenség 

lehettek?

Aki ne ismeri a 

'gyöngyök' értékét 

- "mit meccek vele?" - így csak 

ismételgeti 

Heltainál a kakas 

beszédét - ha disznónak 

született - (mire) való az?

A rossz szuvas gerendát 

beépítenéd-e? 

- lábat kiegyenesíted 

- inkább másikat 

egyenest veszel? A sors 

mintázataiban a 

rossznak ugyanott-e a 

helye, ahová a jó ül le?

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./9. ~ Minden döntésünk térlátás kérdése.

 

 A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./9.

Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van. 

ἀγαθὴ σοφία µετὰ κληροδοσίας καὶ περισσεία τοῖς θεωροῦσιν τὸν ἥ ιον· ὅτι ἐν σκιᾷ αὐτῆς ἡ σοφία ὡς σκιὰ τοῦ ἀργυρίου, καὶ περισσεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ’ αὐτῆς.

Bona est sapientia cum divitiis et prodest videntibus solem. Sicut enim protegit sapientia, sic protegit pecunia; hoc autem plus habet eruditio, quod sapientia vitam tribuit possessori suo. 

 

Kik látják a napot, s 

Nap alatt élnek: 

minden javukra szolgál 

- azoknak az élet: 

Könnyen megfelelnek a

három kérdésnek:

 Jézus elállja az utat 

- oszd mindened szét! 

: szétosztjátok? Vagy

épp Acdaké - 'jó 

húsban van: húzzátok!' 

 - Salamon parancsa 

- itt és most egyenlőn őt 

ketté vágjátok! 

Minden döntésünk 

'értékhierarchia' 

és három dimenzió 

- a térlátás kérdése. 

Imitatio Christi III./39. ~ Vigilate et orate, dicit Dominus, ut non intretis in tentationem.

 39. 

Nem szabad elkapkodni ügyes-bajos dolgainkat 

 

 Legyél résen 

Vigilate et orate ut non intretis in temptationem spiritus quidem promptus est caro autem infirma. 

 de laza, 

ösztönös 

is - sőt:

 'ad hoc'

oda én józan 

- paraszti - 

ésszel 

el 

nem juthatok.

...quia parum potest cogitatio mea proficere.  

 

Pszichém 

legjobb

 szándékkal

is hol 

erre húz 

hol arra

...sed magis de uno vel in aliud nos impellunt. 

mozdít, lendít, 

ösztönöz. 

 

Vigilate et orate ut non intretis in temptationem spiritus quidem promptus est caro autem infirma. 

( Mt 26,41 ) 

I. 

Fiam, bízd csak rám mindig a te ügyedet, én majd jól elrendezem a maga idejében. Várd meg, míg intézkedem, hasznod lesz belőle. Uram, szíves-örömest rád bízom minden ügyemet, mert saját fejtörésemmel nem sokra jutok. Bár ne fürkészném annyira a jövendőt, hanem inkább habozás nélkül tetszésedre bíznám magamat. 

II. 

Fiam, gyakran megesik, hogy valaki igen-igen munkálkodik azon, amit megkívánt, s amikor aztán eléri, mást gondol, mert ugyanazzal a dologgal kapcsolatban a kívánságok nem mindig azonosak, inkább hol erre, hol arra ösztönöznek. Nem kis teljesítmény tehát, hogy az ember bármily kicsiny ügyben is teljesen Istenre bízza magát. Az ember igazi előmenetele önmaga megvetése. Aki önmagát megtagadta, nagyon szabad és nyugodt. De az ősellenség, minden jónak ellenzője nem fárad bele abba, hogy kísértsen, éjjel, nappal veszedelmes cselvetéseivel vesz körül, hátha egy óvatlan pillanatban tőrbe ejthet. Virrasszatok és imádkozzatok, mondja az Úr, hogy kísértésbe ne essetek. 

 

Cap. 39. 

Quod non sit importunus in negociis.

 

1. 

Fili, committe mihi semper causam tuam, ego bene disponam in tempore suo. Exspecta ordinationem meam et senties exinde profectum.

2. 

Domine, satis libenter omnes res tibi committo, quia parum potest cogitatio mea proficere. Utinam non multum adhærerem futuris eventibus, sed ad beneplacitum tuum me incunctanter offerrem.

3. 

Fili mi, sæpe homo rem aliquam agitat, quam desiderat: sed cum ad eam pervenerit, aliter incipit sentire, quia affectiones circa idem non sunt durabiles, sed magis de uno vel in aliud nos impellunt. Non est ergo minimum etiam in minimis se relinquere.

4. 

Verus profectus hominis est abnegatio sui ipsius, et homo abnegatus valde liber est et securus. Sed antiquus hosti, omnibus bonis adversans, a tentatione non cessat, et die noctuque graves molitur insidias, si forte in laqueum deceptionis possit præcipitare incautum. Vigilate et orate, dicit Dominus, ut non intretis in tentationem.

CHAPTER XXXIX

That man must not be immersed in business

1.

“My Son, always commit thy cause to Me; I will dispose it aright in due time. Wait for My arrangement of it, and then thou shalt find it for thy profit.”

2. 

O Lord, right freely I commit all things to Thee; for my planning can profit but little. Oh that I did not dwell so much on future events, but could offer myself altogether to Thy pleasures without delay.

3. 

“My Son, a man often striveth vehemently after somewhat which he desireth; but when he hath obtained it he beginneth to be of another mind, because his affections towards it are not lasting, but rather rush on from one thing to another. Therefore it is not really a small thing, when in small things we resist self.”

4. 

The true progress of man lieth in self-denial, and a man who denieth himself is free and safe. But the old enemy, opposer of all good things, ceaseth not from temptation; but day and night setteth his wicked snares, if haply he may be able to entrap the unwary. Watch and pray, saith the Lord, lest ye enter into temptation.(1)

(1) Matthew xxvi. 41.

 

Vigilate et orate, dicit Dominus, ut non intretis in tentationem.

Imitatio Christi III./30. ~ Quos utique non misi ad gaudia temporalia, sed ad magna certamina.

 30. 

Istent kell segítségül hívnunk, és bizakodnunk kell az ő kegyelmének visszaszerzésében 

 

 

Hol a te hited? 

- kérded 

Ubi est fides tua? 

s én megállok

kemény, állhatatos 

- sőt 

dacos...

( hangon kiáltok )

Esto longanimis et vir fortis. Veniet tibi consolatio in tempore suo. Exspecta me, exspecta: veniam et curabo te. Tentatio est quæ te vexat, et formido vana quæ te exterret. Quid importat sollicitudo de futuris contingentibus, nisi ut tristitiam super tristitiam habeas? 

Elég a napnak maga 

baja ... 

- mát kell megnyernie

Sufficit diei malitia sua. Vanum est et inutile de futuris conturbari vel gratulari, quæ forte nunquam evenient. 

- addig kell mindenkinek 

kitartania: 

Sta firmiter et perseveranter. 

 

s 

nem akarni lenni 

 képzelődések játékszerei

Sed humanum est hujusmodi imaginationibus illudi, et parvi est adhuc animi signum. 

 

 Ez hívod Te viharnak? 

Mutass fel

- legalább magadnak!  

félelmesebb erőt

'Jöjj... 

'hát sikoltva zúgó szélvihar
vakító villanás, mennydörgő robaj,
felhő szakadás'

most szakadjon szívemről 

e bénító nyomás.

 Lélegzethez jutottam 

a vihar után:

Sed jam reassumto spiritu post tempestatem reconvalesce in lucem miserationum mearum, 

Már ne háborodjék meg

 szívem 

- ne féljen

Lehet - imádkozáshoz 

is  

késve kezdtem?

...quia tardius convertis te ad orationem. 

 

'azt kell egyetlen örömödnek tartanod, hogy fájdalommal halmozlak el és nem kíméllek. ...akiket szerettem, nem világi örömökre küldtem, hanem küzdelmekre, nem megbecsült tisztségekre, hanem megaláztatásra'

'et ego diligo vos dixi dilectis discipulis meis, quos utique non misi ad gaudia temporalia, sed ad magna certamina; non ad honores, sed ad despectiones; non ad otium, sed ad labores; non ad requiem, sed ad afferendum fructum multum in patientia.' 

Szomorú az én lelkem...  

- ezt kellene így 

kitüntetésnek vélnem?

Mi lennénk így az 

utolsókból 

- az elsők? 

Szomorú az én lelkem... 

 

 ...szeretnék már - inkább - egy 

szelídebb esőt.

 

"Sötét felhők alatt járok,
a város szinte néptelen
Sötét felhők fennt az égen
nyomasztó súly a szívemen

Zárulnak sorra az ablakok, az ajtók
Fülledt a csend vihar előtt
A lelkemre támadnak komor látomások,
s úgy szeretnék szelíd esőt

Sötét felhők alatt járok
hosszú évek óta már
Életemben ritka vendég
a bánat oldó napsugár

Zárulnak sorra az ablakok az ajtók
fülledt a csend vihar előtt
a lelkemre támadnak komor látomások
s úgy szeretnék szelíd esőt

Jöjj hát sikoltva zúgó szélvihar
vakító villanás, mennydörgő robaj,
felhő szakadás
csak szakadjon fel a szívemről ez a bénító nyomás
és akkor tán lenyugszom" 

( Fonográf, Vihar előtt ) 

"Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja." 

 ( Mt 6,34 ) 

I. 

Fiam, én vagyok az Úr, aki megerősítlek a megpróbáltatás napján. Térj hozzám, amikor nehezen megy a sorod. A mennyei vigasztalásnak legfőbb gátja az, hogy későn kezdesz az imádkozáshoz. Mert mielőtt engem kérlelnél szorgalmasan, azelőtt sok más vigasztalást keresel, és világi örömökben próbálsz felüdülni. Innen van, hogy mindennek nem sok hasznát látod, míg rá nem eszmélsz arra, hogy én vagyok az, aki megszabadítom a bennem bizakodókat, kívülem nincs foganatos segítség, sem hasznos tanács, sem tartós orvosság. De ha már lélegzethez jutottál a vihar után, gyógyulj meg az én irgalmasságomnak fényességében, mert közel vagyok, mondja az Úr, hogy mindent helyreállítsak, nemcsak úgy, ahogy valaha volt, hanem sokszorosan megtetézve. Vajon valami is nehéz-e nékem, vagy olyan vagyok-e, mint aki csak beszél, de nem cselekszik? Hol a te hited? Állj meg keményen s állhatatosan. Légy kitartó és igazi férfi, megjön a te vigasztalásod a maga idejében. Várj engemet, várj, eljövök és meggyógyítalak. 

II. 

Kísértés az, ami most búsít, üres félelem, ami megriaszt. Mi haszna a jövő kockázatait fontolgatnod, csak hogy szomorúságot szomorúságra halmozol. Elég a napnak a maga baja. Hiábavaló és haszontalan dolog az eljövendők miatt búsulni vagy örvendezni, hiszen ki tudja, eljönnek-e valóban. De az emberek szokása, hogy efféle képzelődésnek játékszerei lesznek, kis lélekre vall az ellenség incselkedésének ily könnyen áldozatul esni. Mert annak mindegy, igaz vagy hamis gondolatokkal ejt-e tőrbe, csal-e tévútra, a jelenvalók szeretetével vagy az eljövendők félelmével ejt-e meg. Ne háborodjék hát meg a szíved és ne féljen. Higgy bennem, és légy bizalommal az én irgalmasságom iránt. Mikor azt gondolod, hogy messze szakadtál tőlem, sokszor igen közel vagyok hozzád. Mikor úgy ítéled, hogy már-már teljesen elvesztél, sokszor olyankor támad legjobb alkalmad arra, hogy érdemeket szerezz. Nincs minden elveszve, amikor kedved ellen alakul valami. Ne aszerint ítélj, amint épp érzed magad, és ne ragadj bele semmiféle gondba, bárhonnan szakad rád, azt ne hidd, hogy nincs már remény a kigázolásra. Ne gondold, hogy egészen magadra maradtál, még ha ideig-óráig rádbocsátok is valami zaklattatást, vagy elvonom vigasztalásomat, amely után kívánkozol. Hiszen ezeknek elviselése árán lehet a mennyországba jutni. Kétségtelenül hasznosabb neked és többi szolgáimnak, hogy sok ellenállással kell küszködnötök, mint ha kedvetek szerint alakulna minden. Én ismerem a titkos gondolatokat, tudom, hogy igen hasznos üdvösséged szempontjából, hogy néha-néha szárazra vetődj, el ne bízd magad a jó előmenetelben, végül is ne tetszelegj abban, ami nem vagy. Amit adtam, elvehetem, de vissza is adhatom, mikor kedvem tartja. Amit adok, az enyém, s ha elveszem, nem a tiédet vettem el, mert az enyém minden jó adomány és minden tökéletes ajándék. Ha nehézségeket bocsátok rád, vagy bármi kedved ellen valót, ne méltatlankodjál, el ne csüggedjen a szíved, én igen hamar megkönnyebbülést szerezhetek neked, s minden terhedet örömre fordíthatom. És közben igazságos vagyok, sokszoros dicséretre méltó, míg mindezt véghez viszem veled. Ha helyesen gondolkodol és józanul ítélsz, sohasem kell magadat elhagyván szomorkodnod azon, hogy ellenszélbe kerültél, inkább nagyobb örömre és hálaadásra van okod, sőt azt kell egyetlen örömödnek tartanod, hogy fájdalommal halmozlak el és nem kíméllek. Amint engem szeretett Atyám, úgy szeretlek én is titeket: mondtam tanítványaimnak, akiket szerettem, s akiket nem világi örömökre küldtem, hanem küzdelmekre, nem megbecsült tisztségekre, hanem megaláztatásra, nem semmittevésre, hanem munkára, nem pihenésre, hanem arra, hogy kitartó igyekezettel sok gyümölcsöt teremjenek. Fiam, eszedben forgasd ezeket a szavaimat.

 

Cap. 30. 

De divino auxilio petendo, et confidentia recuperandæ gratiæ.

 

1. 

Fili, ego Dominus confortans in die tribulatoinis. Veni ad me, cum tibi non fueris bene. Hoc est quod maxime impedit consolationem cælestem, quia tardius convertis te ad orationem. Nam antequam me intente roges, me, multa interim solatia quæris et recreas te in externis. Ideoque fit ut parum omnia prosint, donec advertas, quia sum ego qui curo sperantes in me; nec est extra me valens consilium neque utile, sed neque durabile remedium. Sed jam reassumto spiritu post tempestatem reconvalesce in lucem miserationum mearum, quia prope sum, dicit Dominus, ut restaruem in universa, non solum integre, sed et abundanter et cumulate.

2. 

Numquid mihi quidquam difficile est? aut similis ero dicenti et non facienti? Ubi est fides tua? Sta firmiter et perseveranter. Esto longanimis et vir fortis. Veniet tibi consolatio in tempore suo. Exspecta me, exspecta: veniam et curabo te. Tentatio est quæ te vexat, et formido vana quæ te exterret. Quid importat sollicitudo de futuris contingentibus, nisi ut tristitiam super tristitiam habeas? Sufficit diei malitia sua. Vanum est et inutile de futuris conturbari vel gratulari, quæ forte nunquam evenient.

3. 

Sed humanum est hujusmodi imaginationibus illudi, et parvi est adhuc animi signum, tam leviter trahi a suggestione inimici. Ipse enim non curat an veris an falsis illudat et decipiat et utrum præsentium amore an futurorum formidine prosternat. Non ergo turbetur cor tuum neque formidet; crede in me, et in misericordia mea habeto fiduciam. Quando tu te elongatum exstimas a me, sæpe sum propinquior. Quando exstimas te totum perditum, tunc sæpe magis merendi instat lucrum. Non est totum perditum, quando res accidit in contrarium. Non debes judicare secundum præsens sentire, nec sic gravitati alicui undecumque venienti adhærere et accipere, tamquam omnis spes sit ablata emergendi.

4. 

Noli putare te relictum ex toto, quamvis ad tempus permiserim tibi aliquam tribulationem: sic enim transitur ad regnum cælorum. Et hoc sine dubio magis expedit tibi et cæteris servis meis, ut exercitemini a diversis, quam si cuncta ad libitum haberetis. Ego novi cogitationes absconditas: quia multum expedit pro salute tua, ut interdum sine sapore relinquaris, ne forte eleveris in bono successu, et tibi ipsi placere velis in eo quod non es. Quod dedi auferre possum et restituere, cum mihi placuerit.

5. 

Cum dedero, meum est; cum subtraxero, tuum non tuli: quia meum est omne datum optimum, et omne donum perfectum. Si dimisero tibi gravitatem, aut quamlibet contrarietatem, non indigneris, neque concidat cor tuum, quia ego cito sublevare possum, et omne onus in gaudium transmutare. Verumtamen justus sum et commendabilis multum, cum sic facio tecum.

6. 

Si recte sapis et in veritate aspicis, nunquam debes propter adversa tam dejecte contristari, sed magis gaudere, et gratias agere. Immo hoc unicum reputare gaudium, quod affligens te doloribus, non parco tibi. Sicut dilexet me Pater, et ego diligo vos dixi dilectis discipulis meis, quos utique non misi ad gaudia temporalia, sed ad magna certamina; non ad honores, sed ad despectiones; non ad otium, sed ad labores; non ad requiem, sed ad afferendum fructum multum in patientia. Horum memento, fili me, verborum.

 

CHAPTER XXX

Of seeking divine help, and the confidence of obtaining grace

 

1.

 

“My Son, I the Lord am a stronghold in the day of trouble.(1) Come unto Me, when it is not well with thee.

“This it is which chiefly hindereth heavenly consolation, that thou too slowly betakest thyself unto prayer. For before thou earnestly seekest unto Me, thou dost first seek after many means of comfort, and refresheth thyself in outward things: so it cometh to pass that all things profit thee but little until thou learn that it is I who deliver those who trust in Me; neither beside Me is there any strong help, nor profitable counsel, nor enduring remedy. But now, recovering courage after the tempest, grow thou strong in the light of My mercies, for I am nigh, saith the Lord, that I may restore all things not only as they were at the first, but also abundantly and one upon another.

 

2. 

 

“For is anything too hard for Me, or shall I be like unto one who saith and doeth not? Where is thy faith? Stand fast and with perseverance. Be long-suffering and strong. Consolation will come unto thee in its due season. Wait for Me; yea, wait; I will come and heal thee. It is temptation which vexeth thee, and a vain fear which terrifieth thee. What doth care about future events bring thee, save sorrow upon sorrow? Sufficient for the day is the evil thereof.(2) It is vain and useless to be disturbed or lifted up about future things which perhaps will never come.

 

3. 

 

“But it is the nature of man to be deceived by fancies of this sort, and it is a sign of a mind which is still weak to be so easily drawn away at the suggestion of the enemy. For he careth not whether he deceive and beguile by true means or false; whether he throw thee down by the love of the present or fear of the future. Therefore let not thy heart be troubled, neither let it be afraid. Believe in Me, and put thy trust in My mercy.(3) When thou thinkest thyself far removed from Me, I am often the nearer. When thou reckonest that almost all is lost, then often is greater opportunity of gain at hand. All is not lost when something goeth contrary to thy wishes. Thou oughtest not to judge according to present feeling, nor so to take or give way to any grief which befalleth thee, as if all hope of escape were taken away.

 

4. 

 

“Think not thyself totally abandoned, although for the time I have sent to thee some tribulation, or have even withdrawn some cherished consolation; for this is the way to the Kingdom of Heaven. And without doubt it is better for thee and for all My other servants, that ye should be proved by adversities, than that ye should have all things as ye would. I know thy hidden thoughts: and that it is very needful for thy soul’s health that sometimes thou be left without relish, lest perchance thou be lifted up by prosperity, and desirous to please thyself in that which thou art not. What I have given I am able to take away, and to restore again at My good pleasure.

 

5. 

 

“When I shall have given, it is Mine; when I shall have taken away, I have not taken what is thine; for every good gift and every perfect gift(4) is from me. If I shall have sent upon thee grief or any vexation, be not angry, nor let thy heart be sad; I am able quickly to lift thee up and to change every burden into joy. But I am just and greatly to be praised, when I do thus unto thee.

 

6. 

 

“If thou rightly consider, and look upon it with truth, thou oughtest never to be so sadly cast down because of adversity, but rather shouldst rejoice and give thanks; yea, verily to count it the highest joy that I afflict thee with sorrows and spare thee not. As My Father hath loved Me, so love I you;(5) thus have I spoken unto My beloved disciples: whom I sent forth not unto worldly joys, but to great strivings; not unto honours, but unto contempt; not unto ease, but to labours; not unto rest, but to bring forth much fruit with patience. My son, remember these words.”

(1) Nahum i. 7. (2) Matthew vi. 34. (3) John xiv. 27; Psalm xiii. 5. (4) James i. 17. (5) John xv. 9.

 

Ubi est fides tua? 

 

Imitatio Christi III./29. ~ Domine, fiat voluntas tua.

 29. 

Hogyan kell Istent segítségül hívni és áldani a megpróbáltatás idején

 

Legyen meg az országod,

míg 

el nem vonul 

a vihar

akaratod 

Domine, fiat voluntas tua. 

így 

és tiszta lesz az 

ég

Oportet itaque ut sustineam, et utinam patienter, donec transeat tempestas, et melius fiat. 

és eljő erőben a 

Te országod. 

 

I. 

Uram, a te neved legyen áldott mindörökké, te bocsátottad rám ezt a kísértést, ezt a megpróbáltatást. El nem szaladhatok előle, hozzád kell folyamodnom, hogy megsegíts, s mindezt javamra fordítsd. 

II. 

Uram, most megpróbáltatások vesznek körül, nyugtalan a szívem, nagyon háborgat a rám szakadó nyomorúság. Mit mondjak hát, kedves jó Atyám? Verembe estem. Szabadíts meg ettől az órától. De azért köszöntött rám ez az óra, hogy te megdicsőülj, amikor én mélyen megaláztatom, és általad nyerek szabadulást. Méltóztassál, Uram, megmenteni engem, mert én szegény, mit tehetek, kihez forduljak, ha nem tehozzád? Adj, Uram, türelmet és kitartást ezúttal is. Segíts meg engem, én Istenem, és nem rettegek, akármi teher szakadjon is rám. Most meg mindebben a bajban mit mondjak? Legyen meg, Uram, a te akaratod, én igazán megérdemeltem a megpróbáltatást és a nyomorúságot. Úgy van hát rendjén, hogy elviseljem, mégpedig türelmesen, s kitartsak, míg végül elül a vihar és kitisztul az ég. Elég erős ahhoz a te mindenható karod, hogy ezt a kísértést is eltávoztassa tőlem, hogy fékezze rohamát, el ne tiporjon, amint már gyakran meg is tetted velem, én irgalmas Istenem. Amilyen nehéz nekem, olyan könnyű tenéked fönséges jobbkezednek ez a beavatkozása.

 

Cap. 29. 

Qualiter instante tribulatione Deus invocandus est.

 

1. 

Sit nomen tuum, Domine, benedictum in sæcula, qui voluisti hanc tentationem et tribulationem venire super me. Non possum eam effugere, sed necesse habeo ad te confugere, ut me adjuves et in bonum mihi convertas. Domine modo sum in tribulatione, et non est cordi meo bene, sed multum vexor a præsenti passione. Et nunc, Pater dilecte, quid dicam? Deprehensus sum inter angustias. Salvifica me in hac hora. Sed propterea veni in hanc horam, ut tu clarificeris, cum fuero valde humiliatus, et per te liberatus. Complaceat tibi, Domine, ut eruas me. Nam quid ego pauper agere possum? et quo ibo sine te? Da patientiam, Domine, etiam hac vice. Adjuva me, Deus meus, et non timebo quantumcumque gravatus fuero.

2. 

Et nunc inter hæc quid dicam? Domine, fiat voluntas tua. Ego bene merui tribulari et gravari. Oportet itaque ut sustineam, et utinam patienter, donec transeat tempestas, et melius fiat. Potens est autem omniotens manus tua, etiam hanc tentationem a me auferre, et ejus impetum mitigare, ne penitus succumbam, quemadmodum et prius sæpe egisti mecum. Deus meus misericordia mea. Et quanto mihi difficuliu, tanto tibi facilior est hæc mutatio dexteræ Excelsi.

 

CHAPTER XXIX

How when tribulation cometh we must call upon and bless God

 

1.

Blessed be thy name, O Lord, for evermore, who hast willed this temptation and trouble to come upon me. I cannot escape it, but have need to flee unto Thee, that Thou mayest succour me and turn it unto me for good. Lord, now am I in tribulation, and it is not well within my heart, but I am sore vexed by the suffering which lieth upon me. And now, O dear Father, what shall I say? I am taken among the snares. Save me from this hour, but for this cause came I unto this hour,(1) that Thou mightest be glorified when I am deeply humbled and am delivered through Thee. Let it be Thy pleasure to deliver me;(2) for what can I do who am poor, and without Thee whither shall I go? Give patience this time also. Help me, O Lord my God, and I will not fear how much soever I be weighed down.

2. 

And now amid these things what shall I say? Lord, Thy will be done. I have well deserved to be troubled and weighed down. Therefore I ought to bear, would that it be with patience, until the tempest be overpast and comfort return. Yet is Thine omnipotent arm able also to take this temptation away from me, and to lessen its power that I fall not utterly under it, even as many a time past thou has helped me, O God, my merciful God. And as much as this deliverance is difficult to me, so much is it easy to Thee, O right hand of the most Highest.

(1) John xii. 27. (2) Psalm xl. 16.

 

Oportet itaque ut sustineam, et utinam patienter, donec transeat tempestas, et melius fiat.
 

Imitatio Christi III./28. ~ Et neminem inferiorem te credere.

 28. 

Az ember-szóló nyelvek ellen 

Ládd 'boldogok vagytok ha...', 

Beati qui persecutionem patiuntur propter iustitiam quoniam ipsorum est regnum caelorum.

ez a recept 

a 

rút ember-szóló nyelvek 

ellen:

Contra linguas obtrectatorum.

'kenosis'

kicsi vagy 

mert kicsi lesz nagy 

és mert 

kicsi s minél 

inkább 

az 

annyira a 

másik...

legyen hát: 'kenosis'

s 'senki náladnál 

gyarlóbb nincsen'.

Et neminem inferiorem te credere.

I. 

Fiam, ne keseredjél el amiatt, ha némelyek rosszat gondolnak, és olyasmit beszélnek rólad, amit nem hallasz szívesen. Neked magadról még rosszabb véleménnyel kell lenned, és úgy kell érezned, hogy senki náladnál gyarlóbb nincsen. Ha abból élsz, ami benned van, nem fogod sokba venni az elszálló szavakat. Nagy okosság az, hogy hallgatni tudj gonosz időben, magadba szállván hozzám térj, és meg ne háborodj az emberek ítéletén. 

II. 

Ne függjön a te békességed emberek szavától, beszédétől. Hiszen akár jónak, akár rossznak gondolnak is, azzal más emberré nem változol. Hol van az igaz békesség és igaz dicsőség? Ugye énbennem? Azért az, aki nem keresi az emberek tetszését, de nemtetszésüket sem akarja mindenáron kerülni, nagy békességben élhet. Az emberi szív minden nyugtalansága, az érzékek zűrzavara a rendetlen kívánságból és a fölösleges félelemből származik. 

Cap. 28. 

Contra linguas obtrectatorum.

1. 

Fili, non ægre feras, si quidam de te male senserint, et dixerint quod non libenter audias. Tu deteriora de te ipso sentire debes, et neminem inferiorem te credere. Si ambulas ab intra, non multum ponderabis volantia verba ab extra. Est non parva prudentia silere in tempore malo, et introrsus ad me converti, nec humano judicio disturbari.

2. 

Non sit pax tua in ore hominum; sive enim bene sive male interpretati fuerint, non es alter homo. Ubi est vera pax et vera gloria? Nonne in me? Et qui non appetit hominibus placere, nec displicere timet, multa fruetur pace. Ex inordinato amore, et vano timore, oritur omnis inquietudo cordis et distractio sensuum.

CHAPTER XXVIII

Against the tongues of detractors

1.

“My Son, take it not sadly to heart, if any think ill of thee, and say of thee what thou art unwilling to hear. Thou oughtest to think worse of thyself, and to believe no man weaker than thyself. If thou walkest inwardly, thou wilt not weigh flying words above their value. It is no small prudence to keep silence in an evil time and to turn inwardly unto Me, and not to be troubled by human judgment.

2. 

“Let not thy peace depend upon the word of men; for whether they judge well or ill of thee, thou art not therefore any other man than thyself. Where is true peace or true glory? Is it not in Me? And he who seeketh not to please men, nor feareth to displease, shall enjoy abundant peace. From inordinate love and vain fear ariseth all disquietude of heart, and all distraction of the senses.”

Beati qui persecutionem patiuntur propter iustitiam quoniam ipsorum est regnum caelorum.

Imitatio Christi III./27. ~ Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse.

 27. 

Az önszeretet nagyon-nagyon elvon a legfőbb jótól 

Ingyen kaptad ingyen adj, 

Infirmos curate mortuos suscitate leprosos mundate daemones eicite gratis accepistis gratis date.

magadnak semmit 

meg ne tarts...

Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse.

Dixitque Moses ad eos nullus relinquat ex eo in mane qui non audierunt eum sed dimiserunt quidam ex eis usque mane et scatere coepit vermibus atque conputruit et iratus est contra eos Moses.

csak gond lenne 

és szomorúság:

 Dies sollicitus erit sibi ipse sufficit diei malitia.

mindben van 'fogyatkozás'.

Ha Benne 'gyökerezel'...

majd még megjavulhatsz.

Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse.

Nec diu stabit pax illa quæsita forinsecus, si vacat a vero fundamento status cordis: hoc est, nisi steteris in me, permutare te potes, sed non meliorare.

"Ekkor azt mondta nekik Mózes: „Senki se hagyjon belőle holnapra!” Ámők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott."

( Kiv 16,19-20 )

"Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!" 

( Mt 10,8 )

"Elég a mának a maga baja."

( Mt 6,34 )

I.

Fiam, Úgy van rendjén, hogy ha mindent megkapsz, mindenedet odaadd érte, és semmit magadból magadnak meg ne tarts. Tudván tudnod kell, hogy az önszeretet többet árt neked, mint bármi a világon. Aszerint, hogy milyen szeretet vagy vonzalom él benned, tapad hozzád többé vagy kevésbé ez vagy az. Ha szereteted tiszta, őszinte és jól rendezett, nem leszel a körülötted levő dolgok rabja. Ne kívánd, amit nem szabad birtokolnod. Ne vedd birtokba, ami akadályt jelenthet számodra, vagy belső szabadságodtól megfoszthat. Csoda, hogy szíved gyökeréből nem bízod rám magad mindazzal együtt, amire kívánságod irányulhat, vagy amit birtokba vehetsz. Miért emészt hiábavaló szomorúság, minek nyű annyi fölösleges gond? Keresd az én kedvemet, és semmiben kárt nem vallasz. Ha ezt vagy azt keresed, s itt vagy ott akarsz lenni, ahol több haszonra számítasz, vagy kedvedet jobban töltöd, sosem leszel csöndességben, sosem leszel szabad a nyugtalankodástól, mert mindenben van valami fogyatkozás, és mindenütt akad, akivel nem tudsz összeférni. Nem az van tehát hasznodra, amit odakinn elértél vagy gyarapítottál, hanem inkább az, amiről lemondtál, és amit szívedből gyökeresen kitéptél. Ezt pedig ne csak a pénzre és a gazdagságra vonatkoztasd, hanem a tisztségek keresésére és a hiú dicsőség kergetésére is, mert mindez elmúlik a világgal együtt. Kevés oltalmadra van a hely, ha a lélek buzgósága hiányzik belőled. Nem is tart sokáig a kívül keresett békesség, ha igaz alapot nem vet neki szíved állapota. Azaz ha énbennem nem gyökerezel: változhatol, de meg nem javulhatsz. Mert amikor alkalom adódik, élsz is vele, s megtalálod újra, sokszorosan, amitől menekültél. 

II. 

Imádság szívünk tisztulásáért s mennyei bölcsességért: Erősíts meg engem, Istenem, a Szentlélek kegyelmével. Adj erőt, hogy belső emberré alakuljak, és szívem megszabaduljon minden haszontalan igyekezettől és aggodalomtól, hogy ne hányjon-vessen semmi hitvány vagy akár drága dolog után sóhajtó vágyakozás; hanem mindent úgy szemléljek, mint múlandót, s magamat is, mint aki velük együtt elmúlok, mert semmi sem maradandó a nap alatt, minden hívság ott, és a lélek gyötrelmére való. Ó, milyen bölcs az, aki így gondolkodik. Adj, Uram, mennyei bölcsességet nekem, hogy téged mindenek fölött keresselek és megtaláljalak, mindennél jobban ismerjelek és szeresselek, és minden másról érdemének megfelelően ítéljek, a te bölcsességed rendje szerint. Add, hogy okosan elhárítsam a hízelkedőt, türelmesen viseljem, aki ellenkezik velem, mert ez a nagy bölcsesség: szavak szelétől meg nem indíttatni, s fülünket a hízelgő szirén-hangra nem fordítani, így bátorsággal járhatunk megkezdett utunkon. 

Cap. 27. 

Quod privatus amor a summo bono maxime retardat.

1. 

Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse. Scito quod amor tui ipsius magis nocet tibi, quam aliqua res hujus mundi. Secundum amorem et affectum quem geris quælibet res plus vel minus adhæret. Si fuerit amor tuus purus et simplex et bene ordinatus, eris sine captivitate rerum. Noli concupiscere quod non licet habere; noli habere quod te potest impedire et libertate interiori privare. Mirum quod non ex toto fundo cordis te ipsum mihi committis cum omnibus quæ desiderare potes, vel habere.

2. Quare vano mærore consumeris? cur superfluis curis fatigaris? Sta ad beneplacitum meum, et nullum patieris detrimentum. Si quæris hoc vel illud, et volueris esse ibi vel ibi propter tuum commodum et proprium beneplacitum magis habendum, nunquam eris in quietudine, nec liber a sollicitudine, quia in omni re reperietur aliquis defectus, et in omni loco erit qui adversetur.

3. Juvat ergo non quælibet res adepta, vel multiplicata exterius, sed potius contemta et decisa ex corde radicitus. Quod non tantum de censu æris, et divitiarum intelligat, sed de honoris etiam ambitu ac vanæ laudationis desiderio, quæ omnia transeunt cum mundo. Munit parum locus, si deest spiritus fervoris; nec diu stabit pax illa quæsita forinsecus, si vacat a vero fundamento status cordis: hoc est, nisi steteris in me, permutare te potes, sed non meliorare. Nam occasione orta et accepta invenies quod fugisti et amplius.

Oratio pro purgatione cordis et cælesti sapientia.

4. Confirma me, Deus, per gratiam Sancti Spiritus; da mihi virtutem corroborari in interiori homine, et cor meum ab omni inutili sollicitudine et angore evacuare, nec variis desideriis trahi cujuscumque rei vilis, aut prætiosæ: sed omnia inspicere sicut transeuntia, et me pariter cum illis transiturum, quia nihil permanens sub sole, quia omnia vanitas et afflictio spiritus. O, quam sapiens qui ita considerat.

5. Da mihi, Domine, cælestem sapientiam, ut discam te super omnia quærere, et invenire, super omnia sapere et diligere, et cætera secundum ordinem sapientiæ tuæ, prout sunt, intelligere. Da prudenter declinare blandientem et patienter ferre adversantem, quia hæc magna sapientia, omni vento non moveri verborum, nec aurem male blandienti præbere: sic enim incepta pergitur via secure.

CHAPTER XXVII

That personal love greatly hindereth from the highest good

1. 

“My Son, thou must give all for all, and be nothing of thine own. Know thou that the love of thyself is more hurtful to thee than anything in the world. According to the love and inclination which thou hast, everything more or less cleaveth to thee. If thy love be pure, sincere, well-regulated, thou shalt not be in captivity to anything. Do not covet what thou mayest not have; do not have what is able to hinder thee, and to rob thee of inward liberty. It is wonderful that thou committest not thyself to Me from the very bottom of thy heart, with all things which thou canst desire or have.

2. 

“Why art thou consumed with vain sorrow? Why art thou wearied with superfluous cares? Stand thou by My good pleasure, and thou shalt suffer no loss. If thou seekest after this or that, and wilt be here or there, according to thine own advantage or the fulfilling of thine own pleasure, thou shalt never be in quiet, nor free from care, because in everything somewhat will be found lacking, and everywhere there will be somebody who opposeth thee.

3. 

“Therefore it is not gaining or multiplying of this thing or that which advantageth thee, but rather the despising it and cutting it by the root out of thy heart; which thou must not only understand of money and riches, but of the desire after honour and vain praise, things which all pass away with the world. The place availeth little if the spirit of devotion is wanting; nor shall that peace stand long which is sought from abroad, if the state of thy heart is without the true foundation, that is, if it abide not in Me. Thou mayest change, but thou canst not better thyself; for when occasion ariseth and is accepted thou shalt find what thou didst fly from, yea more.”

A PRAYER FOR CLEANSING OF THE HEART AND FOR HEAVENLY WISDOM

4. 

Strengthen me, O God, by the grace of Thy Holy Spirit. Give me virtue to be strengthened with might in the inner man, and to free my heart from all fruitless care and trouble, and that I be not drawn away by various desires after any things whatsoever, whether of little value or great, but that I may look upon all as passing away, and myself as passing away with them; because there is no profit under the sun, and all is vanity and vexation of spirit.(1) Oh how wise is he that considereth thus!

5. 

Give me, O Lord, heavenly wisdom, that I may learn to seek Thee above all things and to find Thee; to relish Thee above all things and to love Thee; and to understand all other things, even as they are, according to the order of Thy wisdom. Grant me prudently to avoid the flatterer, and patiently to bear with him that opposeth me; for this is great wisdom, not to be carried by every wind of words, nor to give ear to the wicked flattering Siren; for thus do we go safely on in the way we have begun.

(1) Ecclesiastes ii. 11.

Infirmos curate mortuos suscitate leprosos mundate daemones eicite gratis accepistis gratis date.