34.
A szerető szív Istennek örül mindennél jobban s mindenben
Élve láttam Istent és
Ecce Deus meus et omnia.
égve maradtam
O, lux perpetua, cuncta creata transcendens lumina: fulgura coruscationem de sublimi penetrantem omnia intima cordis mei.
mintha egy élő gyertya
gyúlna a sötét
szobában - az agapé
fénye világol:
Dissimilis tamen est et multum dissimlis sapor Creatoris et creaturæ, æternitatis, et temporis, lucis increatæ et lucis illuminatæ.
őket
megmentse a
második haláltól.
Laudato si mi Signore, per sora nostra Morte corporale,
da la quale nullu homo uiuente pò skappare:
guai a quelli ke morrano ne le peccata mortali;
beati quelli ke trouarà ne le Tue sanctissime uoluntati,
ka la morte secunda no 'l farrà male.
I.
Lám itt van az én Istenem és mindenem. Mit akarok többet? Mi jobbat kívánhatnék? Ó jó ízű és édes ige, de csak annak, aki az Igét szereti, nem a világot s a világban valókat. Én Istenem és mindenem. Elég ez a mondás annak, aki érti, a szerető szívnek jól esik ismételgetnie. Hisz minden kedves, ha te jelen vagy, ha meg távol vagy, ízét veszti minden. A te ajándékod a szív csöndessége, a mindent átfogó béke és az ünneplő jókedv. Te tanítasz meg arra, hogy mindenről helyesen gondolkodjunk, és mindenben téged dicsérjünk. Nálad nélkül semmi sem lehet sokáig tetszésünkre, ha valaminek kedvesnek kell lennie, jól kell esnie, szükséges, hogy a te kegyelmed is jelen legyen, s a fűszer a te bölcsességed sava legyen. Aki téged megkedvelt, annak ízlése miben botlanék? Aki benned nem leli kedvét, miben találhat gyönyörűséget? De a te bölcsességedben nem sokra jutnak a világ bölcsei meg azok, akik a test szerint bölcsek, azokban sok hiúság, ezekben halál lakik. Aki viszont a világot megvetve, a testet megtagadva téged követ, valóban bölcsnek bizonyul, mert a hiúságból igazságba, a testből lélekbe tér. Az ilyen ember tud Istennek örülni, s ami jót talál a teremtményekben, azt mind a Teremtő dicsőségéré fordítja. Másfajta, egészen másfajta öröm az, amit a Teremtő s amit a teremtmény kínál, amit az örökkévalóság s amit az elmúló idő, amit a gyújtatlan fény s amit a tükörben villanó világosság ígér.
II.
Ó örök világosság, amely minden teremtett fénynél szebben tündökölsz, hatolj belém villámoddal, járd be ragyogva szívemnek minden rejtekét! Hozz tisztulást, örömet, fényt és életet lelkembe, annak minden tehetségébe, hogy ujjongó örömben egészen a tiéd legyek. Ó mikor is jön el az a boldog és kívánatos óra, amelyben egészen betöltesz majd jelenléteddel, és mindenben mindenem leszel. Amíg ezt meg nem kapom, örömöm teljes nem lehet. Jaj, még él bennem a régi ember, nem feszítettem egészen keresztre, nem szántam halálra; még hevesen ellene szegül a léleknek, belső háborúságokat támaszt, nem engedi, hogy a lélek uralma háborítatlan legyen. De te, aki gátat vetsz a tenger hatalmának és háborgó habjait lecsendesíted, kelj föl, segíts meg engem. Szórd szét a háborús kedvű nemzeteket, törd meg őket hatalmaddal. Sorakoztasd föl, kérlek, nagy tetteidet, dicsőítsd meg jobbodat. Mert nincs más reménységem, oltalmam, kívüled, én Uram, Istenem.
Cap. 34.
Quod amanti sapit Deus super omnia et in omnibus.
1.
Ecce Deus meus et omnia. Quid volo amplius? Et quid felicius desiderare possum? O, sapidum et dulce verbum, sed amanti verbum non mundum, nec ea quæ in mundo sunt. Deus meus et omnia. Intelligenti satis dictum est, et sæpe repetere jucundum est amanti. Te siquidem præsente jucunda sunt omnia: te autem absente fastidiunt cuncta. Tu facis cor tranquillum, et pacem magnam, lætitiamque festivam. Tu faci bene sentire de omnibus, et in omnibus te laudare: nec potest aliquid diu sine te placere; sed si debet gratum esse et bene sapere, oportet gratiam tuam adesse, et condimento tuæ sapientiæ condiri.
2.
Cui tu sapis, quid ei recte non sapiet? Et cui tu non sapis, quid ei recte ad jucunditatem esse poterit? Sed deficiunt in tua sapientia mundi sapientes, et qui carnem sapiunt: quia ibi plurima vanitas, et hic mors invenitur. Qui autem te per contemtum mundanorum et carnis mortificationem sequuntur, vere sapientes esse cognoscuntur, quia de vanitate ad veritatem, et de carne ad spiritum transferuntur. Istis sapit Deus, et quidquid invenitur in creaturis totum referunt ad laudem sui Conditoris. Dissimilis tamen est et multum dissimlis sapor Creatoris et creaturæ, æternitatis, et temporis, lucis increatæ et lucis illuminatæ.
3.
O, lux perpetua, cuncta creata transcendens lumina: fulgura coruscationem de sublimi penetrantem omnia intima cordis mei. Purifica, lætifica, clarifica, et vivifica spiritum meum cum suis potentiis ad inhærendum tibi jubilosis successibus. O, quando veniet hæc beata et desiderabilis hora, ut tua me saties præsentia, et sis mihi omnia in omnibus. Quamdiu hoc non datum fuerit, nec gaudium plenum erit. Adhuc, proh dolor, vivit in me vetus homo, non est totus crucifixus, non est perfecte mortuus, adhuc concupiscit fortiter adversus spiritum. Bella movent intestina, nec regnum animæ patitur esse quietum.
4.
Sed tu qui dominaris potestati maris, et motum fluctuum ejus tu mitigas, exsurge, adjuva me. Dissipa gentes quæ bella volunt; contere eas in virtute tua. Ostende quæso magnalia tua, et glorificetur dextera tua: quia non est spes alia, nec refugium mihi nisi in te, Domine Deus meus.
CHAPTER XXXIV
That to him who loveth God is sweet above all things and in all things
1.
Behold, God is mine, and all things are mine! What will I more, and what more happy thing can I desire? O delightsome and sweet world! that is, to him that loveth the Word, not the world, neither the things that are in the world.(1) My God, my all! To him that understandeth, that word sufficeth, and to repeat it often is pleasing to him that loveth it. When Thou art present all things are pleasant; when Thou art absent, all things are wearisome. Thou makest the heart to be at rest, givest it deep peace and festal joy. Thou makest it to think rightly in every matter, and in every matter to give Thee praise; neither can anything please long without Thee but if it would be pleasant and of sweet savour, Thy grace must be there, and it is Thy wisdom which must give unto it a sweet savour.
2. To him who tasteth Thee, what can be distasteful? And to him who tasteth Thee not, what is there which can make him joyous? But the worldly wise, and they who enjoy the flesh, these fail in Thy wisdom; for in the wisdom of the world is found utter vanity, and to be carnally minded is death. But they who follow after Thee through contempt of worldly things, and mortification of the flesh, are found to be truly wise because they are carried from vanity to verity, from the flesh to the spirit. They taste that the Lord is good, and whatsoever good they find in creatures, they count it all unto the praise of the Creator. Unlike, yea, very unlike is the enjoyment of the Creator to enjoyment of the Creature, the enjoyment of eternity and of time, of light uncreated and of light reflected.
3. O Light everlasting, surpassing all created lights, dart down Thy ray from on high which shall pierce the inmost depths of my heart. Give purity, joy, clearness, life to my spirit that with all its powers it may cleave unto Thee with rapture passing man’s understanding. Oh when shall that blessed and longed-for time come when Thou shalt satisfy me with Thy presence, and be unto me All in all? So long as this is delayed, my joy shall not be full. Still, ah me! the old man liveth in me: he is not yet all crucified, not yet quite dead; still he lusteth fiercely against the spirit, wageth inward wars, nor suffereth the soul’s kingdom to be in peace.
4. But Thou who rulest the raging of the sea, and stillest the waves thereof when they arise, rise up and help me. Scatter the people that delight in war.(2) Destroy them by Thy power. Show forth, I beseech Thee, Thy might, and let Thy right hand be glorified, for I have no hope, no refuge, save in Thee, O Lord my God.
(1) 1 John ii. 15. (2) Psalm lxviii. 30.
 |
| Lux perpetua, sublimi penetrantem omnia intima cordis mei. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése