Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,1-10 ~ Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.   Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemé...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szent ágoston. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szent ágoston. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/04/25

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 5,17-23 ~ ...és a világ vele harcol az őrültek ellen.


5,17-23


...mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját. 


Boldogok, akik útja 

feddhetetlen, a 

Törvénye szerint járnak. 

Ha boldog akarsz 

lenni, légy feddhetetlen.

S képmutatás nélkül 

fogsz mindent megítélni.


Ha Igazság vesz körül

a hűséged majd

legyőzhetetlen pajzs - lesz 

szentséged - karddá 

haragod - lándzsává ha 

szükség hozza - élesedik

keményedik, hegyesedik.


Salamon király és Szent 

Ágoston tanácsa: 

légy bölcs és feddhetetlen: 

és egész világ 

veled együtt harcol majd 

az őrültek ellen.


ὅτι τῇ δεξιᾷ σκεπάσει αὐτοὺς καὶ τῷ βραχίονι ὑπερασπιεῖ αὐτῶν. λήµψεται πανοπλίαν τὸν ζῆ ον αὐτοῦ καὶ ὁπλοποιήσει τὴν κτίσιν εἰς ἄµυναν ἐχθρῶν· ἐνδύσεται θώρακα δικαιοσύνην καὶ περιθήσεται κόρυθα κρίσιν ἀνυπόκριτον· λήµψεται ἀσπίδα ἀκαταµάχητον ὁσιότητα, ὀξυνεῖ δὲ ἀπότοµον ὀργὴν εἰς ῥοµφαίαν, συνεκπολεµήσει δὲ αὐτῷ ὁ κόσµος ἐπὶ τοὺς παράφρονας. πορεύσονται εὔστοχοι βολίδες ἀστραπῶν καὶ ὡς ἀπὸ εὐκύκλου τόξου τῶν νεφῶν ἐπὶ σκοπὸν ἁλοῦνται, καὶ ἐκ πετροβόλου θυµοῦ πλήρεις ῥιφήσονται χάλαζαι· ἀγανακτήσει κατ’ αὐτῶν ὕδωρ θαλάσσης, ποταµοὶ δὲ συγκλύσουσιν ἀποτόµως· ἀντιστήσεται αὐτοῖς πνεῦµα δυνάµεως καὶ ὡς λαῖ αψ ἐκλικµήσει αὐτούς· καὶ ἐρηµώσει πᾶσαν τὴν γῆν ἀνοµία, καὶ ἡ κακοπραγία περιτρέψει θρόνους δυναστῶν. 


quoniam dextera sua teget eos et brachio suo defendet illos. Accipiet pro armatura zelum suum et armabit creaturam ad ultionem inimicorum, induet pro thorace iustitiam et accipiet pro galea iudicium non fictumsumet pro scuto inexpugnabili sanctitatemAcuet autem duram iram in lanceam et pugnabit cum illo orbis terrarum contra insensatos. Ibunt recta emissiones fulgurum et tamquam a bene curvato arcu nubium ad signum insilient, et ab ira saxa iaculante ira plenae mittentur grandines; excandescet in illos aqua maris, et flumina concurrent duriter. Contra illos stabit spiritus virtutis et tamquam turbo dissipabit illos. Et ad eremum perducet omnem terram iniquitas, et malignitas evertet sedes potentium.


συνεκπολεµήσει δὲ αὐτῷ ὁ κόσµος ἐπὶ τοὺς παράφρονας.


2026/03/17

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 1,1-2 ~ Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! / Ἀγαπήσατε δικαιοσύνην, οἱ κρίνοντες τὴν γῆν.

1,1-2

Szeressétek az igazságot, ti, akik ítélkeztek a föld fölött! 


Jó lélekkel gondolkodjatok az Úrról, és keressétek szívetek egyszerűségében! Mert azok, akik nem kísértik, megtalálják, és azoknak, akik nem bizalmatlanok iránta, kinyilvánítja magát.


Igazság oroszlánja 

szabadon él és 

szemedbe nézni a

merész erős e

földön jó lélekkel jár

szív egyszerűségében 

lakók hitében ítélni:

kinyilvánítva

magát


Ἀγαπήσατε δικαιοσύνην, οἱ κρίνοντες τὴν γῆν, φρονήσατε περὶ τοῦ κυρίου ἐν ἀγαθότητι καὶ ἐν ἁπλότητι καρδίας ζητήσατε αὐτόν. ὅτι εὑρίσκεται τοῖς µὴ πειράζουσιν αὐτόν, ἐµφανίζεται δὲ τοῖς µὴ ἀπιστοῦσιν αὐτῷ


Diligite iustitiam, qui iudicatis terram, sentite de Domino in bonitate et in simplicitate cordis quaerite illum, quoniam invenitur ab his, qui non tentant illum, se autem manifestat eis, qui fidem habent in illum.



Ἀγαπήσατε δικαιοσύνην, οἱ κρίνοντες τὴν γῆν


2025/12/29

Imitatio Christi III./19. ~ Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam. / Cessa conqueri! ~ "teljes halál által."

 19. 

A méltatlanságok elviselése; ki bizonyul igazán béketűrőnek 

 

Nondum usque ad sanguinem restitisti.

Kegyelem nem ellenszellem 

vagy sors, hanem képzet:

Cessa conqueri!

hogy türelemmel végbevihessem

Sive tamen parva, sive magna sint, stude cuncta patienter ferre.

Quanto melius te ad patiendum disponis, tanto sapientius agis, et amplius promereris et feres levius animo et usu ad hoc non segniter paratus.  

amit természetem 

szerint még lehetetlennek érzek:

Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam. 

Hogy hogyan dicsőítselek 

én himnusszal Téged.

Nondum usque ad sanguinem restitisti. 



"A lélek házának lakója az ellenzékszellem és a sors."

( Pistis Sophia, 113. fejezet )

"Ekkor, a kozmosz szféráinak hatásától megszabadulva elérkezik a nyolcadik természetbe, itt visszanyeri saját erejét, és a Létezőkkel együtt himnuszt zeng Atyjának. Hiszen akik ott vannak, együtt örülnek mindannyian jelenlétének, ő pedig, mivel hasonlóvá lett azokhoz, akik együtt vannak vele, meghallja azokat az Erőket is, amelyek túl vannak a nyolcadik természeten, és édes énekkel zengnek himnuszt Istennek. És akkor sorban az Atyához járulnak, és átadják magukat a erőknek, és maguk is erővé válva Istenben lesznek." 

( Corpus Hermeticum, Poimandrész, 40 )

"Mikor dicsőítselek himnusszal Téged? Hiszen Benned nem lehet megragadni időt vagy évszakot. Mi miatt énekeljek himnuszt? Azokért a dolgokért, amiket megteremtettél vagy azokért, amiket nem teremtettél meg? Azokért, amiket láthatóvá tettél vagy amiket elrejtettél? És miért dicsőítselek himnusszal Téged: mert a részem vagy, vagy azért, mert van valami, ami sajátom, vagy mert más vagyok (mint Te)? Hiszen bármi is vagyok, az Te vagy, bármit is teszek, az Te vagy, bármit is mondok, Te vagy. Mert minden Te vagy, és nincs semmi más. Ami nincs, az is Te vagy. Te vagy mindaz, ami létrejött, és ami nem jött létre; Te vagy az értelem, akit megértünk, az Atya, aki teremt, a tevékeny Isten, aki jó, aki létrehoz mindent. [A legfinomabb anyag a levegő, a legfinomabb levegő a lélek, a legfinomabb lélek az értelem, a legfinomabb értelem Isten.]" 

( Corpus Hermeticum. V, 67 )

"Jesus is my..." ( a manicheusok folytatásában: "Ship" )

"Ilyen hát, Tat, Istennek képmása, legalábbis, amennyire neked le lehetett írni. Ha ezt jól megfigyeled, és megragadod szíved szemével, hidd el nekem, gyermekem, hogy megtalálod majd a felfelé vezető utat. Pontosabban, ez a képmás fog vezetni utadon. Hiszen ebben a látványban van valami sajátos. Megragadja azokat, akik meglátták, és felemeli őket, ahogyan azt mondják, hogy a mágnes magához vonzza a vasat."

( Hermész Triszmegisztosz, Corpus Hermeticum IV, 66 )

"Mi tisztát hozhat elő a bűnös? (...) Minden az övé, ha nem is ajánlod fel neki." 

( Szent Ágoston )

"Nem talált semmi tisztát az emberben, amit felajánlhatna az emberekért; önmagát ajánlotta fel tiszta áldozatul." 

( Szent Ágoston ) 

Emiatt Mikeás próféta is gyötrődött már:

"„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” 

( Mik 6,6-8 )

I. 

Mi dolog az, fiam, hogy annyit beszélsz? Hagyd abba a panaszkodást, vedd fontolóra az én szenvedésemet és a szentekét. Még véred hullásáig nem harcoltál. Kevés az, amit te szenvedsz, azokhoz képest, akik annyi sokat tűrtek, oly súlyos kísértésekben forogtak, oly nehéz zaklatásba oly sokféle megpróbáltatásba sodródtak. Szükséges, hogy mások súlyosabb szenvedését eszedbe idézd, hogy könnyebben viseld saját kicsinyke terhedet. S ha magad nem látod kicsinynek, jól nézz körül, nem türelmetlenséged miatt gondolkodol-e így. Egyébként akár kicsinyt, akár nagyot, azon légy, hogy mindent békességgel elviselj. Minél jobban elszánod magad a türelmes szenvedésre, annál bölcsebben élsz, és érdemekben annál gazdagabb leszel. Könnyebben is viselsz mindent, ha eltökélt szándékkal és jó szokással serényen fölkészülsz rá. Ne mondd azt, hogy képtelen vagyok ilyen embertől ezt vagy azt elviselni, nem is illő, hogy mindezt eltűrjem, nagy kárt tett, olyat fog rám, ami eszembe se jutott soha, de mástól szívesen elszenvedem majd azt, amit elszenvedni illendőnek látok. Bolond az ilyen okoskodás, amely számításon kívül hagyja a türelem értékét, vagy hogy annak ki ígért koronát, s inkább a személyekre meg saját sérelmeire tekint. Nem igaz béketűrő az, aki csak azt hajlandó elviselni, amit jónak lát s attól, akitől neki tetszik. Az igaz béketűrő nem nézi, ki teszi próbára: elöljárója-e vagy magához hasonló, esetleg nála alacsonyabb rangú, derék és szent ember-e vagy hitvány és méltatlan személy, hanem válogatás nélkül akárkitől, akárhányszor, akármekkora méltatlanság esik is rajta, mindazt Isten kezéből köszönettel veszi, és nagy nyereségnek tartja. Mert Isten előtt semmi jutalom nélkül nem maradhat, bármily csekélykét szenvedünk is érte. Légy hát kész a küzdelemre, ha győzni óhajtasz. Viadal nélkül a béketűrésért ígért koronát el nem érheted. Ha tűrni nem akarsz, nem akarod a koronát sem. Ha pedig a koronát kívánod, emberül viaskodjál, tűrj békével. Munka nélkül nem juthatsz a nyugodalomra, harc nélkül nincsen győzelem. 

II. 

Add, Uram, hogy a te kegyelmed által végbevihessem azt, amit természetem szerint lehetetlennek gondolok. Te tudod, milyen kevésre futja a türelmem, milyen egy-kettőre kihoz a sodromból, ami kedvem ellen való. Váljék számomra kedvessé és kívánatossá a te nevedért minden, ami a türelmet próbára teszi, mert nagyon üdvösséges az én lelkemnek, ha tűr és zaklatást szenved érted. 

Cap. 19. De tolerantia injuriarum, et quis verus patiens perhibetur.

1. 

Quid est quod loqueris o fili? Cessa conqueri, considera meam et aliorum Sanctorum passionem. Nondum usque ad sanguinem restitisti. Parum est quod tu pateris in comparatione eorum, qui tam multa passi sunt, tam fortiter tentati, tam graviter tribulati, tam multipliciter probati, et exercitati. Oportet igitur aliorum graviora ad mentem reducere, ut levius feras tua minima. Et si tibi minima non videntur, vide ne et hoc tua faciat impatientia. Sive tamen parva, sive magna sint, stude cuncta patienter ferre.

2. 

Quanto melius te ad patiendum disponis, tanto sapientius agis, et amplius promereris et feres levius animo et usu ad hoc non segniter paratus. Nec dica: Non valeo hæc ab homine tali pati, nec hujuscemodi mihi patienda sunt: grave enim intulit damnum, et improperat mihi quæ nunquam cogitaveram; sed ab alio libenter patiar, et sicut patienda videro. Insipiens est talis cogitatio, quæ virtutem patientiæ non considerat, nec a quo coronanda erit; sed magis personas, et offensas sibi illatas perpendit.

3. 

Non est verus patiens qui non vult pati, nisi quantum sibi visum fuerit, et a quo sibi placuerit. Verus autem patiens non attendit a quo homine, utrum a Prælato suo, an ab alio æquali, an inferior, utrum a bono, et sancto viro, vel a perverso, et indigno exerceatur. Sed indifferenter ab omni creatura, quantumcumque et quotiescumque ei aliquid adversi acciderit, totum hoc gratanter de manu Dei accipit, et ingens lucrum reputat, quia nihil apud Deum, quantumlibet parvum pro Deo tamen passum, poterit sine merito transire.

4. 

Esto igitur expeditus ad pugnam, si vis habere victoriam. Sine certamine non potes venire ad patientiæ coronam; si pati non vis, recusas coronari. Si autem coronari desideras, certa viriliter, sustine patienter. Sine labore non tenditur ad requiem, nec sine pugna pervenitur ad victoriam.

5. 

Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam. Tu scis quod modicum possum pati, et quod cito dejicior, levi exsurgente adversitate. Efficiatur mihi quælibet exercitatio tribulationis, pro nomine tuo amabilis, et acceptabilis: nam pati et vexari pro te valde salubre est animæ meæ.

 

CHAPTER XIX

Of bearing injuries, and who shall be approved as truly patient

1. 

“What sayest thou, My Son? Cease to complain; consider My suffering and that of My saints. Thou hast not yet resisted unto blood.(1) It is little which thou sufferest in comparison with those who have suffered so many things, have been so strongly tempted, so grievously troubled, so manywise proved and tried. Thou oughtest therefore to call to mind the more grievous sufferings of others that thou mightest bear thy lesser ones more easily, and if they seem not to thee little, see that it is not thy impatience which is the cause of this. But whether they be little or whether they be great, study to bear them all with patience.

2. 

“So far as thou settest thyself to bear patiently, so far thou dost wisely and art deserving of the more merit; thou shalt also bear the more easily if thy mind and habit are carefully trained hereunto. And say not ‘I cannot bear these things from such a man, nor are things of this kind to be borne by me, for he hath done me grievous harm and imputeth to me what I had never thought: but from another I will suffer patiently, such things as I see I ought to suffer.’ Foolish is such a thought as this, for it considereth not the virtue of patience, nor by whom that virtue is to be crowned, but it rather weigheth persons and offences against self.

3. 

“He is not truly patient who will only suffer as far as seemeth right to himself and from whom he pleaseth. But the truly patient man considereth not by what man he is tried, whether by one above him, or by an equal or inferior, whether by a good and holy man, or a perverse and unworthy; but indifferently from every creature, whatsoever or how often soever adversity happeneth to him, he gratefully accepteth all from the hand of God and counteth it great gain: for with God nothing which is borne for His sake, however small, shall lose its reward.

4. 

“Be thou therefore ready for the fight if thou wilt have the victory. Without striving thou canst not win the crown of patience; if thou wilt not suffer thou refusest to be crowned. But if thou desirest to be crowned, strive manfully, endure patiently. Without labour thou drawest not near to rest, nor without fighting comest thou to victory.”

5. 

Make possible to me, O Lord, by grace what seemeth impossible to me by nature. Thou knowest how little I am able to bear, and how quickly I am cast down when a like adversity riseth up against me. Whatsoever trial of tribulation may come to me, may it become unto me pleasing and acceptable, for to suffer and be vexed for Thy sake is exceeding healthful to the soul.

(1) Hebrews xii. 4. 

 

Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam.
 

2025/04/25

Imitatio Christi I./9. ( Visio Beatifica ) ~ Valde magnum est in obedientia stare. / Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit?

 9. 

Az engedelmesség és a mások hatalmának elviselése

 

Nagyban is az - kicsiben

hűséges.

Qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est. 

Így ki 

testvérének szeretve

szót fogadni 

képtelen, majd hogyan tud

engedelmeskedni az Úrnak?

Nec libertatem mentis acquirent, nisi ex toto corde propter Deum se subjiciant.

 

 

Inquietum est cor 

nostrum, Domine, 

donec requiescat in 

Te - így Ágoston:

Ha megnyugszol a mások 

akaratában, úgy majd

megbékél a szíved. 

Valde magnum est in obedientia stare. 

 

*

 

Miért küldettél halott 

fáradtan is a 

Soltész-hegy tetejére?

Igáját adta 

az engedelmességre:

Hogy Lélek szabadságát

nyújthassa néked

 

Vígasztalásul Jób pár

sorát adja

szívedbe; bátorításul 

kétkedő elméd 

döntése elé: Koly 

bölcs: hogy mindent velejéig 

átlásson? 

Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit? 

Forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem?

 


I.


Igen nagy dolog engedelmességben élni, magunkat elöljáró alá vetni, az önrendelkezésről
lemondani.
Sokkal biztonságosabb az alattvaló helyzete, mint az elöljáróé.
Sokan inkább kénytelen-kelletlen élnek engedelmességben, mint szeretetből, ezeknek mindig
van valami sérelmük, nagyon könnyen zúgolódni kezdenek.
Nem is szerzik meg a lélek szabadságát, míg egész szívvel, Isten kedvéért magukra nem
veszik az engedelmesség igáját.

Fuss bár ide s tova: nem lelsz másban nyugalmat, csak ha alázatosan elöljáród kormánya alá
veted magadat.
Sokakat megtévesztett már az, hogy sokféle helyen jártatták eszüket, s ide-oda vándoroltak.


II.


Igaz, hogy ki-ki szeret saját feje szerint cselekedni, és szívesebben hajlik azokhoz, akik úgy
gondolkodnak, mint ő.
De ha Isten van közöttünk, úgy van rendjén, hogy néha a magunk tetszésétől is el tudjunk
szakadni a békesség kedvéért.
Ki olyan bölcs, hogy mindent velejéig átlásson?
Ne bízzál hát túlságosan a saját véleményedben, hallgasd meg szívesen másokét.
Ha a te véleményed helyes, de azt Istenért elhagyva mást követsz, az nagyobb előmeneteledre
szolgál.
Gyakran hallottam, hogy biztonságosabb hallgatni valakire, tanácsot elfogadni, mint adni.
Megeshetik, hogy ha mégoly helyes is valakinek a véleménye, az, hogy a máséba nem
nyugszik bele, bár úgy követelné a józan belátás és az okosság, kevélységnek és
nyakasságnak jele.

 

 "Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”" 

( Jób 11,7-10 ) 

"Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz."

( Lk 16,10 ) 

 

Cap. 9. 

De obedientia et subjectione.

 

1. Valde magnum est in obedientia stare, sub Prælato se vivere, et sui juris non esse. Multo tutius est stare in subjectione, quam in prælatura. Multi sunt sub obedientia magis ex necessitate, quam ex charitate, et illi poenam habent, et leviter murmurant, nec libertatem mentis acquirent, nisi ex toto corde propter Deum se subjiciant. Curre hic vel ibi non invenies requiem, nisi in humili subjectione sub Prælati regimine. Imaginatio locorum, et mutatio multos fefellit.

2. Verum est quod unusquisque libenter agit pro sensu suo et inclinatur ad eos magis qui secum sentiunt. Sed si Christus est inter nos, tunc necesse est, ut relinquamus etiam nostrum sentire propter bonum pacis. Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit? Ergo noli nimis in sensu tuo confidere, sed velis etiam aliorum sensum audire. Si bonum est tuum sentire, et hoc ipsum propter Deum dimittis, et alium sequeris, magis inde proficies.

3. Audivi enim sæpe, securius esse audire, et accipere consilium quam dare. Potest enim contingere ut bonum fit uniuscujusque sentire, sed nolle aliis acquiescere, cum id ratio aut causa postulat, signum est superbiæ aut pertinaciæ.

 

"Forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem repperies excelsior caelo est et quid facies profundior inferno et unde cognosces longior terrae mensura eius et latior mari si subverterit omnia vel in unum coartaverit quis contradicet ei?"  
 
"Qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est." 

 

CHAPTER IX

Of Obedience and Subjection

 

1. It is verily a great thing to live in obedience, to be under authority, and not to be at our own disposal. Far safer is it to live in subjection than in a place of authority. Many are in obedience from necessity rather than from love; these take it amiss, and repine for small cause. Nor will they gain freedom of spirit, unless with all their heart they submit themselves for the love of God. Though thou run hither and thither, thou wilt not find peace, save in humble subjection to the authority of him who is set over thee. Fancies about places and change of them have deceived many.

 

2. True it is that every man willingly followeth his own bent, and is the more inclined to those who agree with him. But if Christ is amongst us, then it is necessary that we sometimes yield up our own opinion for the sake of peace. Who is so wise as to have perfect knowledge of all things? Therefore trust not too much to thine own opinion, but be ready also to hear the opinions of others. Though thine own opinion be good, yet if for the love of God thou foregoest it, and followest that of another, thou shalt the more profit thereby.

3. Ofttimes I have heard that it is safer to hearken and to receive counsel than to give it. It may also come to pass that each opinion may be good; but to refuse to hearken to others when reason or occasion requireth it, is a mark of pride or wilfulness.

 

 

"Can you find out the deep things of God? Can you find out the limit of the Almighty? It is higher than heaven--what can you do? Deeper than Sheol--what can you know? Its measure is longer than the earth and broader than the sea. If he passes through and imprisons and summons the court, who can turn him back? For he knows worthless men; when he sees iniquity, will he not consider it?" 
 
"One who is faithful in a very little is also faithful in much, and one who is dishonest in a very little is also dishonest in much."

 

 

 

"Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit?"

 

2025/01/02

"Mint az atléta,..." / "Én tudom, hogy már a puszta lét (milyen beváltást) szótartást követel."

 

"Aki úgy is él, hogy túlél: adóssá válik. Őnekik
tartozik, kik – úgy miként ő – részük már ki nem vehetik
abból a szép vállalkozásból, mely együtt volt hős föladat!
Állok naponta nyugtalanítóbb kötelezettség-súly alatt.
Elmentek. Egyedül vagyok. Én tudom, ez meg az miért
élt volna vállalva kivégző osztag előtt is: bölcsen élt!
Mert volt elvégzendő olyan, mi alól börtön, síri bolt,
kudarc, mellőzés, száműzés nem mentesit és föl nem old,
nem a feledés, nem a gúny s közöny (mibe egy nemzet sűlyed el).
Én tudom, hogy már a puszta lét (milyen beváltást) szótartást követel.
Kapkodok, járnak le a váltók, tömöm, kezes, a réseket. De ők
csak (úgy várják tőlem a rendezést, mint jégszivű) hitelezők.
Vakulok, gyengülök, dobálom – szórnám szét halom iratom,
aztán: micsoda gőg (s rögeszme) hogy: lám csak én szólíttatom?
Nohát, sok adósságlevél, ti: szélbe ki, szállni, – hinni kort,
lesz aki fölvesz s döbbenettől pirosan olvas: mit tiport,
miket a sárba, amikért, íme,
parancs talán kezesnek lennie!" 
 
( Illyés Gyula, Aki úgy is él, hogy túlél )
 

"Úgyis holtaké már szivem."
 
https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/ugyis-holtake-mar-szivem-halottak-eneke.html
 
https://boatswain69.blogspot.com/2021/06/konnyek-mely-elme-dus-elet-irant-hevul.html
 
https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/erzekeny-planta-kert-iv-voltak-az.html
 
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/i-realized-last-night-i-will-be-one-of.html
 
 
"Mint az atléta,..."

 
 
"daimón"

"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások  gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket." 

 ( Plutarkhosz, Szókratész daimónja, 102 )

"3. Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, "kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik" s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják. 

4. Mert szeretik polgártársaikat, akik által remélik, hogy a pártütés folytán soraikban támadt hézagok eltűnnek, és ezrét nagy gonddal és őrködő igyekezettel vannak mellettünk. Segélyünkre jönnek minden órában, gondoskodnak szükségleteinkről és szorgosan forgolódnak közötted és közöttem, Uram, feljuttatván hozzád nyögésünket és sóhajainkat, hogy a te jóságod könyörülő kegyességét számunkra könnyebben kieszközöljék, és a te kegyelmednek óhajtva vágyott áldását hozzánk elhozzák." 

 ( Szent Ágoston, A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve, Az emberek őrizetére rendelt angyalokról, XXVII, 3-4, 65 )


 https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-xi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-vi-mezo-legy-aki.html


2024/06/30

Θραύσματα Rilke V. ~ "Ily nyugodt szoborként kéne élnem..." / "Pondus meum est amor meus, eo feror quocumque feror"

"Olyan súllyal nehezedett a kötélre, mint egy templomi padlókőlap. Nem is eltemettük, hanem bepecsételtük a földbe, ahol végre azzá lett, ami, egy réteg kő a többi között." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 16 )

"Én, az építő. Én, akinek van lelke és szíve. Én, aki egyedül rendelkezem azzal a hatalommal, hogy csendre tudjam változtatni a követ." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 23 )

"A kisfiú nagyon unalmasnak tartotta, hogy egész nap nem mehet sehová sem. Igaz, rossz idő volt kint, erős szél fújt, és fölkavarta a nemrég lehullott havat. A kisfiú mégis eltökélte, hogy szülei határozott parancsa ellenére kissé körüljárja a környéket. Elszökött hazulról, s nemsokára már az utolsó házat is elhagyta, kint találta magát a tágas, havas mezőn. - Jaj, de szép itt minden! Hogy csillog a hó! – mondta halkan, csak úgy magának, mert senki sem járt arrafelé. Bandukolt tovább, s egyszer csak megpillantott egy nagy követ a hegyi patak partján. - Hát te mit csinálsz itt, te nagy kő? – kérdezte a gyerek. - Semmi különöset – válaszolt a kő - , csak fekszem a földön. És ha majd besötétedik, hová mész? – kérdezte a szökevény. - Sehová. Itt maradok. Csak fekszem a földön. - És ha esik az eső? - Nekem az sem árt. Akkor is itt maradok. - És nem fázol, ha esik a hó? Betemet úgy, hogy ki sem látszom a hóból… - Nem baj, a hó meleg bundája véd a széltől… - Gyere, szökjünk el! Nagyon unalmas lehet állandóan itt a földön feküdni, gyere velem! – biztatta a fiú. - Nem mehetek! – mondta a kő. – Nagyon jó itt nekem. Rám mindenki számíthat. Én vagyok a madarak és a bogarak védelme, általam tájékozódnak a sündisznók tavasszal. Nekem itt jó, ahol vagyok… Nem szökhetek el… A kisfiú egyedül maradt a havas mezőn. Még a varjak sem álltak vele szóba, hiába integetett nekik. Eszébe jutottak játékai, az otthoni érdekességek, a cica, amelyiknek ilyenkor szokott enni adni, meg Füles, a kutya… S nemsokára otthon lesz a mama is… Visszafordult, s egyre ütemesebb léptekkel igyekezett haza. Ahogy belépett a kiskapun, úgy látta, mintha minden megváltozott volna körülötte."

 

 "Nem mehetek! – mondta a kő. – Nagyon jó itt nekem. Rám mindenki számíthat."

 

 

"Ily nyugodt szoborként kéne élnem,

állva némán rózsáim körében, (...)" ( Rilke, Nézd, mint válnak...)

 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/05/tedd-konnyuve-ennekem-ezt-nehez-huseget.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/egyszeru-pszichologiai-iranyu.html

 


 

2024/02/13

"Átjárja őt a fény." VII. ~ ΔΑΙΜΟΝ / "Saját halálát, add, ó, én Uram!"

"De a gyümölcs, a lényeg és a cél:
a nagy halál, amely bennünk terem.”

 

 

 "Saját halálát, add, ó, én Uram,
mindenkinek, mely kín, gond, szerelem
közt önsorsából nő ki lassudan."

"O Herr, gib jedem seinen eignen Tod.
Das Sterben, das aus jenem Leben geht,
darin er Liebe hatte, Sinn und Not."
 

„Mert nem vagyunk mi, csak héj és levél.
De a gyümölcs, a lényeg és a cél:
a nagy halál, amely bennünk terem.”


 „Denn wir sind nur die Schale und das Blatt.
Der große Tod, den jeder in sich hat,
das ist die Frucht, um die sich alles dreht.”

 "A lányok dalba érte kezdenek,
és bomlanak mint lantból sarjadó fa,
felnőni érte vágynak gyermekek;
s a serdülőt a rémtől érte óvja
az asszony, mert nincs más, ki mentse meg.
Az ő kedvéért örökkévaló a
futó látvány, holott rég elveszett -
csak e gyümölcsért formált alkotója
világot, ez lett fagy s harmat hozója,
őt fújta szél, nap rá fényeskedett.
Őbenne lelt tanyát minden melegség,
agy, szív fehér-izzóvá rajta vált -:
de szállt sok angyalod madárseregként,
s minden gyümölcsöt még zöldnek talált." 

"Um ihretwillen heben Mädchen an
und komnmen wie cin Baum aus einer Laute,
und Knaben sehnen sich um sie zum Mann;
und Frauen sind den Wachsenden Vertraute
für Ängste, die sonst niemand nchmen kann.
Um ihrerwillen bleibz das Angeschaute
wie Ewiges, auch wenn es lang verrann, -
und jeder., welcher bildete und baute,
ward Welt um diese Frucht, und fror und taute
und windete ihr zu und schien sie an.
In sie ist eingegangen alle Wärme
der Herzen und der Hirne weißes Glühn -:
Doch deine Engel zichn wie Vogelschwärme,
und sie erfanden alle Früchte grün." ( Rainer Maria Rilke, Saját halálát add, ó, én Uram, fordította: Csorba Győző ) 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/a-belso-lenyeget-vettem-at-viii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-xi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/what-is-love-vii-pro-nobis-iv-non-omnia.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/menjunk-innen-barataim-mi-edes-hazankba.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/10/vi-generation-wuss-azert-tanittatalak.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/pecsetgyuru-emberi-nemzetseget-eloszor.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/egy-titkos-lepcson-alruhaban-x-vertanu.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-iii-psalms-to-jesus-v-ha.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/vertanu-leszesz-valahol-rettenetes.html 


https://boatswain69.blogspot.com/2022/05/a-huseg-iv-4-szint-csendes-osveny.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/s-vegul-nincs-valas-sziv-szerelmet-mi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/de-praedestinatione-sanctorum-ii-sokan.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlv-ii-xx-bocsass.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-1-alfa-omega-mit-tanithat-egy.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/p-dimenzio-torzszulottek-az-ember-maga.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/nezzetek-fel.html

Fogalom leszel...

 

"Polgárai ők a mennyei boldog Jeruzsálemnek, ami odafönti édes anyánknak, "kik szolgálattételre küldettek azok kedvéért, akik az üdvösség örökségét elnyerik" s azon célból, hogy őket ellenségeiktől megszabadítsák és minden utaikon őrizzék, erősítsék, megintsék és a te fiaidnak imádságait a te dicsőséges fönséged színe előtt fölajánlják." ( Szent Ágoston )