.gif)
.gif)
1.
Krisztus szavak nélkül beszél a hívő lélekhez
Ez képmás fog utadon
vezetni.
Rajtad kívül itt
nincsen mentő.
Búsultam,
szüntelenül a
te világosságodat
jártam keresni.
Dimitte omnia transitoria, et quære æterna.
Elfogtak engem, mégsem
fogtak el.
Hallott
a fül és már nem értett -
nézett a szem s
nem látott.
Beatæ aures quæ divini susurri venas suscipiunt et de mundi hujus susurrationibus nihil advertunt. Beatæ plane aures quæ non vocem foris sonantem, sed interius auscultant veritatem loquentem et docentem. Beati oculi qui exterioribus clausi sunt, interioribus autem intenti.
És elítéltek,
de nem tudtak velem
mit tenni
- az isteni sugalatok halk neszével.
Susurrationibus nihil advertunt.
Csak a belülvalóra
figyeltem:
Interius auscultant veritatem loquentem et docentem.
...mégsem
feszítettek.
...és mégsem
szegeztek át.
...és
ez az én Atyám mégis
bennem:
Én vagyok saját
Atyám,
Boldog aki a csendben
mélyben szólalót
fülével meghallja: Én
Beata anima quæ Dominum in se loquentem audit et de ore ejus verbum consolationis accipit.
üdvösség Vagyok
az életed és békéd...
Hæc dicit dilectus tuus. Salus tua ego sum, pax tua, et vita tua.
Legyőztem a világot.
( Maradj mellettem...és nem
szenvedsz majd ettől.
mentő. Atyám, Te
kívántad, hogy az 'Ámen'
beteljesedjék:
a világ legyőzetett
- hogy fel(ül)emelkedjél, )
útmutató többé nem
kell neked, szegezd
előre tekinteted.
Beati qui Deo vacare gestiunt et ab omni impedimento sæculi se excutiunt.
Keresd - Gyertek el
velem innen! - a kincsem:
barátaim, mi édes -
örökkévaló hazánkba!
Ενώ λοιπόν έβαζε τάξη στον ουρανό, έφτιαξε και τη ρυθμικά κινούμενη αιώνια εικόνα της ακίνητης στην αιωνιότητας — το δημιούργημα που έχουμε ονομάσει χρόνο.
I.
Hadd hallom, mit mond bennem az Úristen! Boldog az a lélek, amely meghallja a benne megszólaló Urat, és befogadja a vigasztalás igéjét, amely az Úr szájából való. Boldog az a fül, amely rányílik az isteni sugallatok halk neszére, és evilág suttogásaira semmit sem figyel. Nagyon boldog az a fül, amely nem az odakint hangoskodó szót, hanem a belül tanító igazságot hallgatja. Boldog a szem, amely bezárul a kintvalók előtt, de figyel a belülvalókra. Boldogok, akik a belső dolgokat átértik, és mindennapos gyakorlással igyekeznek mind jobban fölkészülni a mennyei titkok befogadására. Boldogok, akik azon vannak, hogy Isten számára szabaddá tegyék magukat, és mindent leráznak magukról, amivel ezt a világ megakadályozná.
II.
Ébredj rá erre, én lelkem, és zárd be az érzékek kapuját, hogy hallhasd, mit mond benned az Úristen. Így beszél a te kedvesed: Üdvösséged vagyok én, békéd, életed. Maradj mellettem, és békességet találsz. Mondj le mindenről, ami múlandó, keresd az örökkévaló javakat. Mi más minden ideigtartó érték, ha nem csalétek? Mit ér akár az egész teremtett világ, ha a teremtőtől elhagyatol? Vess hát meg mindent, azon fáradozz, hogy teremtőd előtt kedves, hozzá hű legyél, és részed lehessen az örök boldogságban.
Cap. I.
Incipit liber de interna consolatine.
1.
Audiam quid loquatur in me Dominus meus. Beata anima quæ Dominum in se loquentem audit et de ore ejus verbum consolationis accipit. Beatæ aures quæ divini susurri venas suscipiunt et de mundi hujus susurrationibus nihil advertunt. Beatæ plane aures quæ non vocem foris sonantem, sed interius auscultant veritatem loquentem et docentem. Beati oculi qui exterioribus clausi sunt, interioribus autem intenti. Beati qui interna penetrant, et ad capienda arcana cælestia magis ac magis per quotidiana exercitia se student præparare. Beati qui Deo vacare gestiunt et ab omni impedimento sæculi se excutiunt.
2.
Animadverte hoc, o anima mea, et claude sensualitatis tuæ ostia, ut possis audire quid loquatur Deus Dominus in te. Hæc dicit dilectus tuus. Salus tua ego sum, pax tua, et vita tua. Serva te apud me, et pacem invenies. Dimitte omnia transitoria, et quære æterna. Quid sunt omnia temporalia, nisi seductoria et quid juvant omnes creaturæ, si fueris a Creatore deserta? Omnibus ergo abdicatis Creatori tuo te redde placitam et fidelem, ut veram valeas apprehendere beatitudinem.
CHAPTER I
Of the inward voice of Christ to the faithful soul
1.
I will hearken what the Lord God shall say within me.(1) Blessed is the soul which heareth the Lord speaking within it, and receiveth the word of consolation from His mouth. Blessed are the ears which receive the echoes of the soft whisper of God, and turn not aside to the whisperings of this world. Blessed truly are the ears which listen not to the voice that soundeth without, but to that which teacheth truth inwardly. Blessed are the eyes which are closed to things without, but are fixed upon things within. Blessed are they who search inward things and study to prepare themselves more and more by daily exercises for the receiving of heavenly mysteries. Blessed are they who long to have leisure for God, and free themselves from every hindrance of the world. Think on these things, O my soul, and shut the doors of thy carnal desires, so mayest thou hear what the Lord God will say within thee.
2.
These things saith thy Beloved, “I am thy salvation, I am thy peace and thy life. Keep thee unto Me, and thou shalt find peace.” Put away thee all transitory things, seek those things that are eternal. For what are all temporal things but deceits, and what shall all created things help thee if thou be forsaken by the Creator? Therefore put all things else away, and give thyself to the Creator, to be well pleasing and faithful to Him, that thou mayest be able to attain true blessedness.
(1) Psalm lxxxv. 8.
 |
| Beati qui Deo vacare gestiunt et ab omni impedimento sæculi se excutiunt. |
