az Ifjak Kalauza
a Keresztyéni
Áitatoságban
ELSÖ KÖNYV
Hogy mitsoda okok, és indulatok köteledzik az embereket arra.
hogy a jó erkölcsre adgyák magokat ifiuságokban.
Elsö Rész
Hogy mitsoda végre teremtetet az ember.
Mindenek felet azt leg szükségeseb az embernek meg tudni, hogy mi végre vagyon evilágban; ezt is kel leg elöbször meg tanulni, mert okos teremtet állat lévén az utolso végre kel néki munkálodni, a melyben boldogságát találhasa, arra a végre pedig nem munkálodhatik. hogy ha arrol olyan üsmerettsége nem lészen. a mely néki arra kivánságot adgyon., és amely fel gerjesze arra. hogy minden modot keresen annak el érésére, egy olyan ember aki a maga utolso végit nem üsméri, nem külömb az oktalan állatnál. mert tsak ajelen valokot tekinti. a testi, és a láthato dolgokot. valamint az oktalan állatok. és ebben ö, annál is nyomorultab azoknál, hogy azok magokhoz valo boldogságokot találnak a testi dolgokban, ö pediglen nem hogy nyugodalmat találhatna azokban. hanem tsak nyughatatlanságot, és véghetetlen nyomoruságot talál.
Ennek az utolso végnek tudatlanságabol származik az emberek életének minden rendeletlensége. és meg romlása. mert nem üsmervén az ö menyei eredeteket, sem azt az Isteni, és nemesi véget, a melyre teremtöjök rendelte öket, meg elégesznek hogy ezen halando életnek jovait birhasak. nem emelvén fellyeb se gondolattyokot, se kivánságokot, ugy élnek eföldön, mint ha tsak a földért teremtettek volna.
Es mint hogy a szánakodásra méltó dolog volna, hogy ha egy olyan gyermek a ki királyi vérböl születet, és arra rendeltetett hogy még a királyi páltzát hordoza. a pásztorok közöt tudatlanságban neveltetvén fel, tsak egyedül azal meg elégednék hogy veritékivel kerese szegényül életét. nem gondolkodván leg kisebet is arol a nagy szerentséröl. a melyre születet, ugyan is siralomra méltó dolog. hogy az emberek, a kik amenynek fiai, akik arra rendeltettek Istentöl, hogy ót uralkodgyanak véle együt örökké, még is oly igen el felejtik azt a boldog véget amelyért teremptettek, és minden kedveket a földi dolgokban vetvén, nyomorultul meg foszttyák magokot attol az örökös boldogságtol., a melyet az ö teremptöjök készitet nékik menyben.
Erre valo nézve kedves fiam akarván tegedet arra inteni, hogy még iffiu korodban kaptsollyad magadot ajó erkölcshöz; mindenek elöt azt adom elödben hogy te mi vagy, és hogy mi végre teremptettél, azért hogy fel ébreszelek abbol a feledékenységböl. a mely oly közönséges, és oly veszedelmes az embereknek, ugy hogy üsmervén utolso végedet., buzgoságal suhajtozál az után, és hogy még idején azon légy minden tehettségedel., hogy azt el érhesed
Légy figyelmeteségel kedves fiam, és visgáld meg ezt ahárom dolgot, hogy mi vagy. hogy kitsoda az, aki tégedet azá alkotot ami vagy, és miért teremptet
Elöször, ember vagy, az az, hogy fel vagy ékesitve értelemel és okoságal., olyan testböl állasz, amelynek alkotmánya tsudálatos, és olyan okos, és értelmes lélekböl, mely az Isten képére teremtetett, leg tekélleteseb is vagy minden láthato teremtet állatoknál.
Masodszor, nem te voltál magadnak alkatoja. mivel a lehetetlen. hanem mástol vetted mind azt. ami vagy, és kitöl vetted azt. hanem attol. aki a menyet és a földet teremtette., és aki kezdője mindennek, ugyan öis formálta testedet, az anyádnak méhiben, és teremtette lelkedet hatalmával, te egy Istennek vagy munkája, egy Isten ate Atyád, és a földön lévö atyádon kivül, vagyon olyan más Atyád a menyben, akinek magadal tartozol egészen,
Harmadszor de miért teremtet az Isten tégedet? vigyáz erre fiam, mondám hogy miért, és mitsoda végre gondolod hogy evilágra hozot az Isten? azérté hogy eleget tévén az érzékenységeknek, agyönyörüségekben ély hogy joszágokot gyüjcs, hogy ditsöséget. és hirt, nevet, szerezhes az emberek közöt., ? éppen nem ezekért., oly nemes lélek mint a tiéd, nem rendeltethetik olyan alá valo, és veszendö dolgokra: mivel agyönyörüség keserüségé változik, a gazdagságok el vesznek., a ditsöség el mulik. hát azérté hogy sokáig maradgy aföldön aboldogságodot ót keresed. és ez életen kivül többet ne kivány. ha ez ugy vagyon, semmi külömbség nintsen közötted, és az oktalan állatok közöt., az a nemes lélek, a melyet az Isten adot néked, és amelyet fel ékesitette értelemel. akaratal. és elmével. és a ki minden üsmerettségre alkalmatos, nem mutattyaé meg néked. hogy fellyeb valo végre teremtettél, tsak a magad formája, az egyenes tested, a fent valo fejed, a szemeid az ég felé fordulva, :(ez a forma ellenkezik az oktalan állatokéval.:) nem mutattyaé meg néked, hogy nem a földért teremtettél.
4] Pronaque Cum Spectent animalia caetera
terram.
os homini dedit Coelumque tueri.
Jussit, et erectos ad sidera tollere vultus.
Az oktalan állatok a földért teremtettek. ót vagyon az ö boldogságok. ugyan ezért is mást nem tekintenek tsak a földet, de te kedves fiam, amenyért teremtettél. ugyan ót ate lako helyed. ugyan onnét is eredtél: ate lelked menyböl jöt, viszáis kel oda térni.
De mit látz amenyben olyat, a mi tégedet boldogá tehesen. ? valyon az a szép tsillagos égé, a [5] napé. az a szép munkája az Istennek. és mind a valami nagy és tsudálatos az égben ? egyike [6] sem ezek közül, mind ezek nem tehetnek tégedet boldogá., ezeket az Isten sokal aláb valoknak rendelte náladnál, a te szolgálatodra teremtette, és éppen nem. azért. hogy boldogságodra legyenek. egy szoval visgáld meg az egész világot. és mind azt valami nagy és tsudálatos az Isten teremtésiben, mind azok tégedet boldogá nem tehetnek, és az Isten tégedet egyikért sem teremptet ezekért.
[7] Miért teremtet tehát. ? tsak egyedül magáért, hogy ötet birjad, és hogy véle ély amenyekben. a leg szeb teremtet állatit, nem itélte hozád méltónak, hanem magát adta hogy boldogságod legyen. ugyan ezért is adot néked a maga képére teremtetet lelket, a mely ötet birhasa, és amely ezen okból. soha meg nem elégszik ezen életben valo jokal. és gyönyörüségekel. a mint ezt ki ki tapasztalhattya magában.
Nem ateremtet allatokért teremtettél tehát kedves fiam, hanem ateremtöért. ate utolso veged [8] nem a hogy a teremtet dolgokat birjad, hanem az Istent magát. azért teremptettél. hogy a boldogságod. alegyen., hogy birjad a menyben lévö Istent,. és uralkodgyál véle a meg foghatatlan boldogságban, és azt menyi ideig ? örökké; az az. anyi ideig, amelynek soha vége [9] nem lesz. és amely addig fog tartani. valamedig az Isten maga, ihon erre a nemesi végre rendeltettél: ihon az örökség a melyet ate menyei atyád. készitet néked. erre a végre teremptet teged, és erre tzéloz az egész láthato világnak teremtése., a melyet a te hasznodra. és a maga ditsöségire teremtette.
Ez igy lévén, szály egy kevesé magadban, és vigyáz két dologra,
Elöször. mit tselekedtél mind ekoráig azért a boldog végért, a melyre az Isten rendelt tégedet, ohajtottadé azt szivesen. igyekeztélé azon hogy arra érdemes lehes. oh' talám soha meg arrol nem gondolkodtál valojában: talám egészen el távoztál attol. avétekel tellyes életedel, követvén aközönséges embereket, kik hátat forditanak annak aboldog hazának, amelyben az ö menyei attyok hija öket, oh' emberi vakság mely nagy vagy ! oh' kedves fiam mint szánlak. ha teis azok közül valo vagy.
Erre valo nézve tekinsd meg másodszor hogy mit kell tselekedned ezután azért aboldog végért a melyre hivattál. meddig leszen a, hogy oly keveset gondolkodgyál kedves hazádrol, ? meddig fogod el felejteni amenyet, oh' menyei gyermek., ki az egböl jöttél, és aki az égért [10] teremtettél. ? oh ! ember, mondgya chrysologus szent péter. mi közöd néked a földhöz. te aki azt vallod hogy az égböl jöttel, amidön azt mondod. Mi Atyánk ki vagy amenyekben., ? ez a mennyei eredet arra kötelez. hogy aföldön olyan életet ély, mely illendö legyen amenyhez, ha másként élsz meg gyalázod amenyet, és meg kisebitted menyei eredetedet. kedves fiam ted fel magadban. hogy ohajtani fogod azt aboldog véget amelyért teremtettél, és munkálkodgyál szorgalmatoságal hogy arra méltó lehes. az Isten fiához illendö életel., aki is arra rendeltetet hogy a menyet, és az Istent magát birja.
.jpeg)
.jpeg)
