ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 8. ~ (Nem) hiszed, én is olyan vagyok, mint te?

 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 8.

 

Azt mondtam: Tartsd tiszteletben a király szavát, mégpedig az Istennek tett eskü miatt! Ne siess elhagyni őt, s ne ragaszkodj olyan dologhoz, amely ellenére van. Hiszen ő azt teheti, amit akar. Mert a király szavának hatalma van, és ki mondhatná neki: „Mit csinálsz?”
Amikor azon fáradoztam, hogy megismerjem a bölcsességet, és arra törekedtem, hogy megértsem a hajszát, amely a földön folyik – mert hiszen sem éjjel, sem nappal nem lehetett álmot látni a szemekben –, akkor láttam: minden az Isten műve, s az ember nem képes felfogni az eseményeket, amelyek a nap alatt lejátszódnak. Bármennyit fárad is az ember a kutatással, nem jut el a megértésig. És maga a bölcs sem tud a dolog nyitjára jönni, aki azt gondolja, hogy érti.

στόµα βασιλέως φύλαξον καὶ περὶ λόγου ὅρκου θεοῦ µὴ ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ πορεύσῃ, µὴ στῇς ἐν λόγῳ πονηρῷ· ὅτι πᾶν, ὃ ἐὰν θελήσῃ, ποιήσει, καθὼς λαλεῖ βασιλεὺς ἐξουσιάζων, καὶ τίς ἐρεῖ αὐτῷ Τί ποιήσεις; Ἐν οἷς ἔδωκα τὴν καρδίαν µου τοῦ γνῶναι σοφίαν καὶ τοῦ ἰδεῖν τὸν περισπασµὸν τὸν πεποιηµένον ἐπὶ τῆς γῆς, ὅτι καί γε ἐν ἡµέρᾳ καὶ ἐν νυκτὶ ὕπνον ἐν ὀφθαλµοῖς αὐτοῦ οὐκ ἔστιν βλέπων, καὶ εἶδον σὺν πάντα τὰ ποιήµατα τοῦ θεοῦ, ὅτι οὐ δυνήσεται ἄνθρωπος τοῦ εὑρεῖν σὺν τὸ ποίηµα τὸ πεποιηµένον ὑπὸ τὸν ἥ ιον· ὅσα ἂν µοχθήσῃ ὁ ἄνθρωπος τοῦ ζητῆσαι, καὶ οὐχ εὑρήσει· καί γε ὅσα ἂν εἴπῃ ὁ σοφὸς τοῦ γνῶναι, οὐ δυνήσεται τοῦ εὑρεῖν. σπουδάσῃς· 

Os regis observa et propter iuramenta Dei ne festines recedere a facie eius neque permaneas in re mala, quia omne, quod voluerit, faciet. Quia sermo illius potestate plenus est, nec dicere ei quisquam potest: “Quare ita facis?”. Cum apposui cor meum, ut scirem sapientiam et intellegerem occupationem, quae versatur in terra, quod diebus et noctibus somnum non capit oculis, ecce intellexi quod omnium operum Dei nullam possit homo invenire rationem eorum, quae fiunt sub sole; et quanto plus laboraverit homo ad quaerendum, tanto minus inveniet; etiamsi dixerit sapiens se nosse, non poterit reperire.

"Ilyeneket mért csinálsz 

magaddal, csorbítod 

a tekintélyem s a 

tiéd: hallgassak? 

(Nem) hiszed, én is olyan 

vagyok, mint te? 

Megfeddelek, és mindezt 

szemedre vetem!"

Τί ποιήσεις;

ezért szép köszönetem, 

vagyok én mint te 

- ezt nem tehetem velem

térkép e kép mely vezet 

utamon: - istenarc van 

elrejtve bennem.

στόµα βασιλέως φύλαξον

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 4,16 ~ választottjaira és a szentjeire - püspöki szék vár. II.

 4,16

Az elhunyt igaz elítéli az élő istenteleneket, és a korán beteljesedett ifjúság a bűnösnek években gazdag életét.

Van e "látványban" valami 

sajátos. szolgákat 

felemeli ahogy a 

mágnes vonzza a 

vasat. ott magukat az 

Erőnek adják: 

erővé és Istenben 

lesznek: ítélni

uralkodni minden

felett: s újra

visszatérni hogy: itt e 

világon számunkra Ők 

irgalom

χάρις

 és kegyelem

 εος 

 és látogatássá

ἐπισκοπὴ

legyenek.

κατακρινεῖ δὲ δίκαιος καµὼν τοὺς ζῶντας ἀσεβεῖς καὶ νεότης τελεσθεῖσα ταχέως πολυετὲς γῆρας ἀδίκου·

Condemnat autem iustus mortuus vivos impios, et iuventus celerius consummata longaevam senectutem iniusti.

κατακρινεῖ δὲ δίκαιος καµὼν τοὺς ζῶντας ἀσεβεῖς καὶ νεότης τελεσθεῖσα ταχέως πολυετὲς γῆρας ἀδίκου·

Imitatio Christi III./19. ~ Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam. / Cessa conqueri! ~ "teljes halál által."

 19. 

A méltatlanságok elviselése; ki bizonyul igazán béketűrőnek 

 

Nondum usque ad sanguinem restitisti.

Kegyelem nem ellenszellem 

vagy sors, hanem képzet:

Cessa conqueri!

hogy türelemmel végbevihessem

Sive tamen parva, sive magna sint, stude cuncta patienter ferre.

Quanto melius te ad patiendum disponis, tanto sapientius agis, et amplius promereris et feres levius animo et usu ad hoc non segniter paratus.  

amit természetem 

szerint még lehetetlennek érzek:

Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam. 

Hogy hogyan dicsőítselek 

én himnusszal Téged.

Nondum usque ad sanguinem restitisti. 

"A lélek házának lakója az ellenzékszellem és a sors."

( Pistis Sophia, 113. fejezet )

"Ekkor, a kozmosz szféráinak hatásától megszabadulva elérkezik a nyolcadik természetbe, itt visszanyeri saját erejét, és a Létezőkkel együtt himnuszt zeng Atyjának. Hiszen akik ott vannak, együtt örülnek mindannyian jelenlétének, ő pedig, mivel hasonlóvá lett azokhoz, akik együtt vannak vele, meghallja azokat az Erőket is, amelyek túl vannak a nyolcadik természeten, és édes énekkel zengnek himnuszt Istennek. És akkor sorban az Atyához járulnak, és átadják magukat a erőknek, és maguk is erővé válva Istenben lesznek." 

( Corpus Hermeticum, Poimandrész, 40 )

"Mikor dicsőítselek himnusszal Téged? Hiszen Benned nem lehet megragadni időt vagy évszakot. Mi miatt énekeljek himnuszt? Azokért a dolgokért, amiket megteremtettél vagy azokért, amiket nem teremtettél meg? Azokért, amiket láthatóvá tettél vagy amiket elrejtettél? És miért dicsőítselek himnusszal Téged: mert a részem vagy, vagy azért, mert van valami, ami sajátom, vagy mert más vagyok (mint Te)? Hiszen bármi is vagyok, az Te vagy, bármit is teszek, az Te vagy, bármit is mondok, Te vagy. Mert minden Te vagy, és nincs semmi más. Ami nincs, az is Te vagy. Te vagy mindaz, ami létrejött, és ami nem jött létre; Te vagy az értelem, akit megértünk, az Atya, aki teremt, a tevékeny Isten, aki jó, aki létrehoz mindent. [A legfinomabb anyag a levegő, a legfinomabb levegő a lélek, a legfinomabb lélek az értelem, a legfinomabb értelem Isten.]" 

( Corpus Hermeticum. V, 67 )

"Jesus is my..." ( a manicheusok folytatásában: "Ship" )

"Ilyen hát, Tat, Istennek képmása, legalábbis, amennyire neked le lehetett írni. Ha ezt jól megfigyeled, és megragadod szíved szemével, hidd el nekem, gyermekem, hogy megtalálod majd a felfelé vezető utat. Pontosabban, ez a képmás fog vezetni utadon. Hiszen ebben a látványban van valami sajátos. Megragadja azokat, akik meglátták, és felemeli őket, ahogyan azt mondják, hogy a mágnes magához vonzza a vasat."

( Hermész Triszmegisztosz, Corpus Hermeticum IV, 66 )

"Mi tisztát hozhat elő a bűnös? (...) Minden az övé, ha nem is ajánlod fel neki." 

( Szent Ágoston )

"Nem talált semmi tisztát az emberben, amit felajánlhatna az emberekért; önmagát ajánlotta fel tiszta áldozatul." 

( Szent Ágoston ) 

Emiatt Mikeás próféta is gyötrődött már:

"„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” 

( Mik 6,6-8 )

I. 

Mi dolog az, fiam, hogy annyit beszélsz? Hagyd abba a panaszkodást, vedd fontolóra az én szenvedésemet és a szentekét. Még véred hullásáig nem harcoltál. Kevés az, amit te szenvedsz, azokhoz képest, akik annyi sokat tűrtek, oly súlyos kísértésekben forogtak, oly nehéz zaklatásba oly sokféle megpróbáltatásba sodródtak. Szükséges, hogy mások súlyosabb szenvedését eszedbe idézd, hogy könnyebben viseld saját kicsinyke terhedet. S ha magad nem látod kicsinynek, jól nézz körül, nem türelmetlenséged miatt gondolkodol-e így. Egyébként akár kicsinyt, akár nagyot, azon légy, hogy mindent békességgel elviselj. Minél jobban elszánod magad a türelmes szenvedésre, annál bölcsebben élsz, és érdemekben annál gazdagabb leszel. Könnyebben is viselsz mindent, ha eltökélt szándékkal és jó szokással serényen fölkészülsz rá. Ne mondd azt, hogy képtelen vagyok ilyen embertől ezt vagy azt elviselni, nem is illő, hogy mindezt eltűrjem, nagy kárt tett, olyat fog rám, ami eszembe se jutott soha, de mástól szívesen elszenvedem majd azt, amit elszenvedni illendőnek látok. Bolond az ilyen okoskodás, amely számításon kívül hagyja a türelem értékét, vagy hogy annak ki ígért koronát, s inkább a személyekre meg saját sérelmeire tekint. Nem igaz béketűrő az, aki csak azt hajlandó elviselni, amit jónak lát s attól, akitől neki tetszik. Az igaz béketűrő nem nézi, ki teszi próbára: elöljárója-e vagy magához hasonló, esetleg nála alacsonyabb rangú, derék és szent ember-e vagy hitvány és méltatlan személy, hanem válogatás nélkül akárkitől, akárhányszor, akármekkora méltatlanság esik is rajta, mindazt Isten kezéből köszönettel veszi, és nagy nyereségnek tartja. Mert Isten előtt semmi jutalom nélkül nem maradhat, bármily csekélykét szenvedünk is érte. Légy hát kész a küzdelemre, ha győzni óhajtasz. Viadal nélkül a béketűrésért ígért koronát el nem érheted. Ha tűrni nem akarsz, nem akarod a koronát sem. Ha pedig a koronát kívánod, emberül viaskodjál, tűrj békével. Munka nélkül nem juthatsz a nyugodalomra, harc nélkül nincsen győzelem. 

II. 

Add, Uram, hogy a te kegyelmed által végbevihessem azt, amit természetem szerint lehetetlennek gondolok. Te tudod, milyen kevésre futja a türelmem, milyen egy-kettőre kihoz a sodromból, ami kedvem ellen való. Váljék számomra kedvessé és kívánatossá a te nevedért minden, ami a türelmet próbára teszi, mert nagyon üdvösséges az én lelkemnek, ha tűr és zaklatást szenved érted. 

Cap. 19. De tolerantia injuriarum, et quis verus patiens perhibetur.

1. 

Quid est quod loqueris o fili? Cessa conqueri, considera meam et aliorum Sanctorum passionem. Nondum usque ad sanguinem restitisti. Parum est quod tu pateris in comparatione eorum, qui tam multa passi sunt, tam fortiter tentati, tam graviter tribulati, tam multipliciter probati, et exercitati. Oportet igitur aliorum graviora ad mentem reducere, ut levius feras tua minima. Et si tibi minima non videntur, vide ne et hoc tua faciat impatientia. Sive tamen parva, sive magna sint, stude cuncta patienter ferre.

2. 

Quanto melius te ad patiendum disponis, tanto sapientius agis, et amplius promereris et feres levius animo et usu ad hoc non segniter paratus. Nec dica: Non valeo hæc ab homine tali pati, nec hujuscemodi mihi patienda sunt: grave enim intulit damnum, et improperat mihi quæ nunquam cogitaveram; sed ab alio libenter patiar, et sicut patienda videro. Insipiens est talis cogitatio, quæ virtutem patientiæ non considerat, nec a quo coronanda erit; sed magis personas, et offensas sibi illatas perpendit.

3. 

Non est verus patiens qui non vult pati, nisi quantum sibi visum fuerit, et a quo sibi placuerit. Verus autem patiens non attendit a quo homine, utrum a Prælato suo, an ab alio æquali, an inferior, utrum a bono, et sancto viro, vel a perverso, et indigno exerceatur. Sed indifferenter ab omni creatura, quantumcumque et quotiescumque ei aliquid adversi acciderit, totum hoc gratanter de manu Dei accipit, et ingens lucrum reputat, quia nihil apud Deum, quantumlibet parvum pro Deo tamen passum, poterit sine merito transire.

4. 

Esto igitur expeditus ad pugnam, si vis habere victoriam. Sine certamine non potes venire ad patientiæ coronam; si pati non vis, recusas coronari. Si autem coronari desideras, certa viriliter, sustine patienter. Sine labore non tenditur ad requiem, nec sine pugna pervenitur ad victoriam.

5. 

Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam. Tu scis quod modicum possum pati, et quod cito dejicior, levi exsurgente adversitate. Efficiatur mihi quælibet exercitatio tribulationis, pro nomine tuo amabilis, et acceptabilis: nam pati et vexari pro te valde salubre est animæ meæ.

 

CHAPTER XIX

Of bearing injuries, and who shall be approved as truly patient

1. 

“What sayest thou, My Son? Cease to complain; consider My suffering and that of My saints. Thou hast not yet resisted unto blood.(1) It is little which thou sufferest in comparison with those who have suffered so many things, have been so strongly tempted, so grievously troubled, so manywise proved and tried. Thou oughtest therefore to call to mind the more grievous sufferings of others that thou mightest bear thy lesser ones more easily, and if they seem not to thee little, see that it is not thy impatience which is the cause of this. But whether they be little or whether they be great, study to bear them all with patience.

2. 

“So far as thou settest thyself to bear patiently, so far thou dost wisely and art deserving of the more merit; thou shalt also bear the more easily if thy mind and habit are carefully trained hereunto. And say not ‘I cannot bear these things from such a man, nor are things of this kind to be borne by me, for he hath done me grievous harm and imputeth to me what I had never thought: but from another I will suffer patiently, such things as I see I ought to suffer.’ Foolish is such a thought as this, for it considereth not the virtue of patience, nor by whom that virtue is to be crowned, but it rather weigheth persons and offences against self.

3. 

“He is not truly patient who will only suffer as far as seemeth right to himself and from whom he pleaseth. But the truly patient man considereth not by what man he is tried, whether by one above him, or by an equal or inferior, whether by a good and holy man, or a perverse and unworthy; but indifferently from every creature, whatsoever or how often soever adversity happeneth to him, he gratefully accepteth all from the hand of God and counteth it great gain: for with God nothing which is borne for His sake, however small, shall lose its reward.

4. 

“Be thou therefore ready for the fight if thou wilt have the victory. Without striving thou canst not win the crown of patience; if thou wilt not suffer thou refusest to be crowned. But if thou desirest to be crowned, strive manfully, endure patiently. Without labour thou drawest not near to rest, nor without fighting comest thou to victory.”

5. 

Make possible to me, O Lord, by grace what seemeth impossible to me by nature. Thou knowest how little I am able to bear, and how quickly I am cast down when a like adversity riseth up against me. Whatsoever trial of tribulation may come to me, may it become unto me pleasing and acceptable, for to suffer and be vexed for Thy sake is exceeding healthful to the soul.

(1) Hebrews xii. 4. 

 

Fac mihi possibile, Domine, per gratiam, quod mihi impossibiel videtur per naturam.
 

ΔΑΙΜΟΝ ~ "…Te meg fiam, majd zongorázni fogsz."

"Azt mondjuk tehát, hogy mindennek az oka, ami minden fölött áll, sem a lényegnek, sem az életnek, sem az értelemnek, sem a szellemnek nincs híjával, s nem is test, sem formája, sem alakja, sem minősége, sem mennyisége, sem terjedelme nincs. Nem foglal el helyet, nem látható, nincs érzékelő tapintása, se nem érzékel, se nem érzékelhető. Rendezetlenség és zavar nincs benne, anyagi szenvedélyek sem nyugtalanítják, nem is erőtlen, érzékelhető események nem akadályozzák. A fénynek nincsen szűkében, változást nem ismer, sem romlást, sem felosztást, sem hiányt, sem lefolyást, s az érzékelhető dolgok semmilyen más sajátságával nem azonos, s nem is birtokol ilyet. Ismét felfelé haladva azt mondjuk, hogy nem is lélek, nem is szellem. Sem képzelete, sem vélekedése, sem értelme, sem gondolkozása nincsen. Nem is értelem vagy gondolkodás, de nem is mondható ki, és nem is gondolható el. Nem is szám, nem is rend, nem is nagyság, nem is kicsiség, egyenlőség vagy különbözőség, hasonlóság vagy eltérés. Se nem áll, se nem mozog, se nyugalomban nincs, hatalommal nem rendelkezik, se maga nem hatalom. Nem is fény, nem is él, nem is élet, nem is lényeg, nem is örökkévalóság, nem is idő. Gondolkodással nem érhető el, nem tudás, nem is igazság, nem is uralom, nem is bölcsesség, nem is egy, nem is egység nem is istenség, nem is jóság, nem is szellem - ahogyan mi a szellemet megismerjük -, nem is fiúság, nem is atyaság, nem is valami más azok közül a dolgok közül, melyek számunkra vagy bármely más létező számára megismerhetők. Nem a nem létező dolgok közül való, nem is a létezők közül és sem a létezők nem ismerik meg Őt úgy, amint van, sem Ő nem ismeri meg a létezőket úgy, amint vannak. Sem értelme nincs, sem neve sem megismerése. Nem sötétség, és nem is fény. Nem tévedés, és nem igazság. Nincs rávonatkozó állítás sem tagadás; amikor az utána következőkről állítunk vagy tagadunk valamit, akkor őt nem állítjuk és nem is tagadjuk, mert minden állításon felül áll, mint minden dolog tökéletes és egyetlen oka, s minden tagadáson fölül áll, mint a mindentől teljesen függetlennek a meghaladása és mindenen túli." ( Dionüsziosz Areopagitész: Misztikus teológia, II-III., 263-265 )

"Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját. Hallod, ahogy visszhangzik a hajnali levegőben, és minden gondolat eltűnik a tudatodból. Semmi sincs, ami te lennél - és semmi sincs, ami nem te lennél. Csak a harang szól, betöltve a világmindenséget. Jön a tavasz. Látod a virágok duzzadó bimbóját, a röpködő pillangókat. Hallgatod a madarak dalát, és beszívod a meleg levegőt. A tudatod csak a tavasz. Semmi az egész. Elmész megnézni a Niagarát és hajóra szállsz, hogy a vízesés belsejébe juss. A víz lezúdul előtted, körülötted és benned - s hirtelen elkiáltod magad: ÁÁÁÁÁÁ! Mindezen tapasztalások során a külső és a belső eggyé vált. Ez a zen tudat. Az igazi természetben nincsenek ellentétek. Szó és beszéd fölösleges. Gondolkodás nélkül minden dolog pontosan olyan, amilyen. Az igazság éppen ilyen. Akkor miért használunk szavakat? Miért írtuk meg ezt a könyvet? A keleti orvoslás szerint, amilyen természetű a betegség, olyan természetű az orvosság is. A legtöbb ember nagyon ragaszkodik a szavakhoz. Így ezt a betegséget szavakkal gyógyítjuk.
A legtöbb embernek hamis képe van a világról. Nem úgy látják, ahogy van; nem fogják föl az igazságot. Mi a jó? Mi a rossz? Ki tesz jót, ki tesz rosszat? Minden erejükkel ragaszkodnak véleményükhöz. De mindenki más véleményen van. Milyen alapon jelented ki, hogy a te véleményed helyes és mindenki másé helytelen? Ez tévedés. Ha meg akarod érteni az igazságot, akkor ne ragaszkodj a helyzetedhez, a körülményeidhez és a véleményeidhez. Akkor a tudatod gondolkodás előtti tudattá válik. A „gondolkodás előtti" a tiszta tudat, amelyben nincs külső és nincs belső. Éppen ilyen. Az „éppen ilyen" az igazság. Egy kiváló tanító mondta: Ha túl akarsz jutni ezen a kapun, ne engedj a gondolatnak. Ez azt jelenti, hogyha gondolkodsz, nem érted meg a zent. Ha megőrzöd a gondolkodás előtti tudatot, megvalósítod a zen-tudatot. Egy másik zen mester így mondta: A Buddha minden tanítása csak gondolkodásod igazítása. Ha már elvágtál minden gondolatot, mire jók a Buddha szavai? A Szív Szútra azt mondja: ,,A forma üresség, az üresség forma." Ez azt jelenti, hogy „nincs üresség, nincs forma". Ennek az igazi jelentése pedig ez: ,,A forma forma, az üresség üresség." Ha gondolkodsz, nem érted meg ezeket a szavakat. Ha nem gondolkodsz, az éppen ilyen a buddha természet. Mi a buddha-természet? Mélyen a hegyekben megkongatják a templom nagyharangját. Az igazság éppen ilyen." ( Szung Szán, Hamut a Buddhára, Előszó )

 

"Nincs húr… A hangszer néma."

"Egy rendszer akkor van befejezve, ha visszatér a kiindulópontjába..." ( Schelling ) 

"Semmi. Semmi. Semmi. Semmi." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, Első könyv, 107-108 )

"Az ürességgel kapcsolatban, melynek oly nagy fontosságot tulajdonítanak, az a véleményem az, hogy nem létezik, sohasem létezett, és nem is fog létezni." ( Hermész Triszmegisztosz, Értekezés a beavatásokról, avagy Aszklépiosz, 81 )  

 

"…Te meg fiam, majd zongorázni fogsz

a záróünnepélyen.

Válaszd a kedved szerinti számot,

játszd amit legjobban szeretsz. 

 

Bólogatok: igen! Micsoda megtiszteltetés!

Nem merem elárulni, hogy

sohase tudtam zongorázni.

De persze ezt a számot

kivűlről ismerem,

az egész dallam

itt van a fejemben. 

 

Fog menni,

egyet

kell eltalálni csak:

melyik billentyűkön

kezdődik. 

 

Dugig tele a tornaterem,

ezer szem, fül figyel.

Bordásfalon kapaszkodók is

a kezemet lesik. 

 

Koncentráljunk, gyerünk,

bele a csontfogakba!

Itt balfelől a fekete, fehér…

 

S nem pattan át a zene kalapácsa.

Nincs húr…

A hangszer néma." ( Fodor András, Szorongásos álom egy könyv írása előtt )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/a-kereszteny-sziv-szutra-fakitermelesi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/i-holderlin-5-epp-olyan-azert-mi-azok.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/boom-i-mint-ahogy-cikazo-villam-az-eg.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/patmosz-iii-divinatorikus-megertes.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/gnosis-x-iii-onismeret-iii-szienai.html

 

https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/sebesz-igy-hat-elertem-hangtalan-hangot.html

 

 

 

"Bólogatok: igen! Micsoda megtiszteltetés!"

 

"Átjárja őt a fény." V. ~ Στηλογραφἱα / "Öröklét kell nekik. Ó, kő, te légy örök mondják. Vagyis: tiéd!" ~ "Sie wollen Ewigkeit. Sie sagen: Stein, sei ewig. Und das heißt: sei dein!"

"Átjárja őt a fény." V.  

"Pontosabban, ez a képmás fog vezetni utadon. Hiszen ebben a látványban van valami sajátos. Megragadja azokat, akik meglátták, és felemeli őket, ahogyan azt mondják, hogy a mágnes magához vonzza a vasat." ( Hermész Triszmegisztosz, Corpus Hermeticum IV, 66 )

"Minthogy a banánt választottátok, az életetek is olyan lesz, mint ez a gyümölcs. Ha a követ választottátok volna, életetek olyan lett volna, mint a kőé, változhatatlan és halhatatlan." ( Mircea Eliade )

"De jó volna kis könnyű verset dúdolgatni nagy fák alatt, hogy megszületett az a gyermek, aki helyettünk megszakad." ( Bertók László: Karácsony előtt 6. vsz. )  

"Bárki, bármit is cselekszik, a saját sztéléjét készíti." ( Origenész, Zsoltárhomíliák, Első homília a tizenötödik zsoltárhoz, 1, 24 )

 

 

 

"ÖRÖKÖSÜNK te vagy.
Fiak örökölnek,
mert atyáik kidőlnek.
Állnak, nőnek fiak.
Örökösünk te vagy:

És tereád marad
mult kertek zöldje s szétomolt egek
Csendes kéksége,
s annyi-annyi harmat,
napok hirdette sergei nyaraknak,
tavaszok, melyek fénye-jajja gazdag,
mint ifju asszony írta levelek.
Öröklesz őszöket, mik díszruhákként
hevernek költők emlékezetében,
és minden tél elárvult bús hazákként
látszik hozzád simulni rendre szépen.
Öröklöd Rómát, Velencét s Kazánt,
Firenzét s Pisa dómját egyaránt,
a Troicka Lavrát meg monostorát,
mely a kijevi kertek közt csodák
útvesztőjét alkotja sok zugával,
S Moszkvát, harangjai emlék-szavával -
s tiéd a hang: húr, kürt és valahány dal,
mely szól kellő mély zokogással,
mint ékkő ég majd rajtad mindenik.
A költő csak miattad zárkozik
s gyüjt képeket, dúsakat, harsogókat,
és száll ki s érlelődik sok hasonlat
által s míg él, magánnyal küszködik...
S a festő is azért fest képeket,
hogy maradandón a természetet.
mit múlón alkotál meg, visszakérd :
minden örök lesz. Nézd, mily rég megért
a nő Mona Lisában, mint a bor:
értebb a nő nem lesz már semmikor,
mert újat hozzá új nő már nem ad.
Az alkotók, akár magad.
Öröklét kell nekik. Ó, kő, te légy
örök mondják. Vagyis: tiéd!

S mind, ki szeret, teérted gyüjt be rég:
kik költők mind egy kurta pillanatra,
kik egy kifejezéstelen ajakra
mosolyt csókolnak, tán szebbé teendő,
s gyönyört teremnek s minden eljövendő
kínt megszoknak, mit épp maguk vetettek.
Kacagásukkal vágyakat szereznek,
melyek elalszanak és fölremegnek,
hogy más kebelben sírjanak tovább.
Titokzatosságot halmozva halnak,
mint halnak állatok, kik mit sem értnek --
ámde lesznek bizonnyal unokáik,
akikben zöld életeik beérnek ;
e szerelem általuk száll terád így,
mit ők egymásnak tán álmukban adtak.

Igy dől hozzád minden fölöslege.
S mint díszkúton a legfelső medencék
folyvást túlcsorganak, akárha tincsét
zilált haj ontná - a legfőbb edénybe,
a bőség völgyeidbe ígyen ér le,
túláradván dolgok s gondolatok." ( Rainer Maria Rilke, Örökösünk te vagy, fordította Jékely Zoltán )

 

"Du bist der Erbe.
Söhne sind die Erben,
denn Väter sterben.
Söhne stehn und blühn.
Du bist der Erbe:

Und du erbst das Grün
vergangner Gärten und das stille Blau
zerfallner Himmel.
Tau aus tausend Tagen,
die vielen Sommer, die die Sonnen sagen,
und lauter Frühlinge mit Glanz und Klagen
wie viele Briefe einer jungen Frau.
Du erbst die Herbste, die wie Prunkgewänder
in der Erinnerung von Dichtern liegen,
und alle Winter, wie verwaiste Länder,
scheinen sich leise an dich anzuschmiegen.
Du erbst Venedig und Kasan und Rom,
Florenz wird dein sein, der Pisaner Dom,
die Troïtzka Lawra und das Monastir,
das unter Kiews Gärten ein Gewirr
von Gängen bildet, dunkel und verschlungen, -
Moskau mit Glocken wie Erinnerungen, -
und Klang wird dein sein Geigen, Hörner, Zungen,
und jedes Lied, das tief genug erklungen,
wird an dir glänzen wie ein Edelstein.

Für dich nur schließen sich die Dichter ein
und sammeln Bilder, rauschende und reiche,
und gehn hinaus und reifen durch Vergleiche
und sind ihr ganzes Leben so allein...
Und Maler malen ihre Bilder nur,
damit du unvergänglich die Natur,
die du vergänglich schufst, zurückempfängst:
alles wird ewig. Sieh, das Weib ist längst
in der Madonna Lisa reif wie Wein;
es müßte nie ein Weib mehr sein,
denn Neues bringt kein neues Weib hinzu.
Die, welche bilden, sind wie du.
Sie wollen Ewigkeit. Sie sagen: Stein,
sei ewig. Und das heißt: sei dein!

Und auch, die lieben, sammeln für dich ein:
Sie sind die Dichter einer kurzen Stunde,
sie küssen einem ausdruckslosen Munde
ein Lächeln auf, als formten sie ihn schöner,
und bringen Lust und sind die Angewöhner
zu Schmerzen, welche erst erwachsen machen.
Sie bringen Leiden mit in ihrem Lachen,
Sehnsüchte, welche schlafen, und erwachen,
um aufzuweinen in der fremden Brust.
Sie häufen Rätselhaftes an und sterben,
wie Tiere sterben, ohne zu begreifen, -
aber sie werden vielleicht Enkel haben,
in denen ihre grünen Leben reifen;
durch diese wirst du jene Liebe erben,
die sie sich blind und wie im Schlafe gaben.

So fließt der Dinge Überfluß dir zu.
Und wie die obern Becken von Fontänen
beständig überströmen, wie von Strähnen
gelösten Haares, in die tiefste Schale, -
so fällt die Fülle dir in deine Tale,
wenn Dinge und Gedanken übergehn."

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/egyszeru-pszichologiai-iranyu.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/benit-soi-le-main-qui-dons.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/leteznek-bizonyos-lelkes-sztelere.html

 

"Öröklét kell nekik. Ó, kő, te légy
örök mondják. Vagyis: tiéd!"