Πίστις Σοφία 66. / Manicheusok 1. ~ "És fénykoszorú lett az ő fején." I. ~ "- Mitől tetszett ezt kapni?" / "There is none that can fight if he is committed to both sides."

"Ó, Világosság, segítettél nekem! Hagyd a te világosságodat reám esni!" 

 

 

"Az Első Rejtély folytatta, és így szólt:  

Az történt ezután, hogy mielőtt PISTIS SOPHIÁT egészen kivezettem volna a káoszból, mivel az én Atyám, az Első Rejtély, mely besugároz [benéz, bepillant], ezt még nem parancsolta meg nekem, miután tehát Authádész teremtményei észrevették, hogy világosságáramlatom a világosságerőket, amelyeket PISTIS SOPHIÁTÓL elvettek, most visszavette tőlük, és PISTIS SOPHIÁBA nyomta, s ezen kívül PISTIS SOPHIÁT felragyogni látták, fényesen, ahogyan kezdetben volt, nagyon megharagudtak PISTIS SOPHIÁRA. S újra Authádészükhöz kiáltottak, hogy jöjjön és segítsen nekik, hogy újra elvehessek PISTIS SOPHIÁTÓL a fényerőt.  

És Authádész egy másik nagy fényerőt küldött le a tizenharmadik eon magasságából. Az lejött a káoszhoz, mint a suhanó nyílvessző, hogy Authádész támogathassa a teremtményeit, s ezek újra elvehessek a PISTIS SOPHIA fényeit.  

Amikor pedig ez a fényerő lejött, Authádész káoszban lévő teremtményei újra felbátorodtak, és szorongatni kezdték és üldözték PISTIS SOPHIÁT, aki megijedt és nagyon zavarba jött. 

És Authádész néhány teremtménye szorongatta őt. Az egyik teremtmény egy nagy kígyó alakját öltötte; egy másik egy nagy, hétfejű sárkánykígyó, megint másik pedig sárkány alakjában jelent meg, és Authádész első ereje, az oroszlánfejű erő is eljött a többi teremtménnyel együtt; ez a számtalan teremtmény együtt támadt PISTIS SOPHIÁRA, újra levezették a káosz alsó területeire, és újra nagyon nyugtalanították őt.  

Mivel ennyire zaklatták, elmenekült előlük, és újra a káosz magasabb területeire jutott, de Authádész teremtményei követték, üldözték, és nagyon zavarba hozták. 

Ezután az történt, hogy a tizenkét eonból letekintett Ádámász, a zsarnok, aki szintén haragudott PISTIS SOPHIÁRA, mivel PISTIS SOPHIA a Világosságok Világosságához akart menni, mely mindegyikőjük fölött volt. Ezért haragudott rá. 

Amikor tehát Ádámász, a zsarnok, kinézett a tizenkét eonból, látta, hogy Authádész teremtményei szorongatják PISTIS SOPHIÁT, hogy elvegyék minden világosságát. 

Amikor Ádámász ereje leért a káoszba minden teremtményhez, vagyis ez a démon lejött a káoszba, elbuktatta PISTIS SOPHIÁT. 

És az oroszlánfejű erő meg a kígyófejű erő meg a sárkánygyíkfejű erő meg a sárkányfejű erő meg Authádész minden más teremtménye azonnal körülvette a PISTIS SOPHIÁT, hogy megpróbálja tőle újra elvenni minden belső erejét.  

Nagyon szorongatták és veszélyeztették PISTIS SOPHIÁT.  

Amikor így zaklatták és nyugtalanították, újra dicsérő énekkel kiáltott a világossághoz, és azt mondta:  

1. Ó, Világosság, segítettél nekem! Hagyd a te világosságodat reám esni!  

2. Mert te vagy az oltalmazom, és tehozzád akarok jönni, ó, Világosság, mert benned bízom, ó, Világosság!  

3. Mert te mentesz meg Authádész és Ádámász zsarnoknak a teremtményeitől [kisugárzásaitól], te fogsz megszabadítani engem az ő hatalmuk veszélyeitől. 

  Amikor PISTIS SOPHIA ezt mondta, akkor Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára Én újra leküldtem Gábrielt és Michaelt és a nagy világosságzuhatagot, hogy PISTIS SOPHIA segítségére siessenek. És megparancsoltam Gábrielnek és Michaelnek, hogy PISTIS SOPHIÁT kezeiken hordozzák, hogy az ő lába ne érintse meg a sötétséget. Továbbá megparancsoltam, hogy vezessék át a káosz területein, ahonnan ki fogják vezetni őt. Az történt, hogy amikor az angyalok lementek a káoszhoz a világosságáramlattal, Authádész teremtményei és Ádámász teremtménye meglátták a világosságzuhatagot [áramlatot, folyamot], ahogyan mérhetetlen fényességgel ragyogott. 

Ekkor megijedtek, és elengedték PISTIS SOPHIÁT. A nagy világosságáram pedig körülvette PISTIS SOPHIÁT minden oldalról, balról is meg jobbról is és minden oldalon.

És fénykoszorú lett az ő fején.  

 

"Ti mind, akik már felkészültetek,
erre tartsatok, igyekezzetek a fedélzetre,
ó, be régen várt a nélkületek el nem induló bárka,
a szenteké, íme a tietek.
Itt az idő, horgonyt felszedjetek,
a fény, az élet atyja hazahívott.
Örvend minden lélek, ki jó, ki hív,
ott a fényhonban, hogy szárnyalunk feléje.
Előre nézzetek hát, csak a fénybe,
és félre a talmi csecsebecsékkel,
hisz békét, ínség, gond, vereség érlel!
Így legyen most is,
ők vezessenek meglelni a fényt,
Krisztust, szenteteket." ( Gyöngy énekek ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-i-there-is-none-that-can.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/oda-is-keszulok.html

Amikor a világosságzuhatag körülvette PISTIS SOPHIÁT, ő nagyon felbátorodott. 

A világosságáramlat nem tágított egyik oldaláról sem, s így ő nem félt többé Authádész teremtményeitől a káoszban, sem Authádész másik, új erejétől, mely repülő nyílként csapott le a káoszba; nem rettent meg Ádámász démonerejétől sem, mely az eonokból jött.  

És az Én parancsomra, a kifelé sugárzó Első Rejtély parancsára a világosságáramlat rendkívülien világított, mialatt PISTIS SOPHIÁT minden oldalról körülvette. 

És PISTIS SOPHIA a világosság közepette volt, mialatt egy nagy világosság volt tőle balra is meg jobbra is, és minden oldalon, fején is koszorút képezvén.  

És Authádész teremtményei nem tudták már megváltoztatni a kinézetüket, de az erős fényt sem bírták, s így sokan lerogytak jobb oldalon, mivel rendkívül erősen világított, és sok más esett össze bal oldalon. PISTIS SOPHIÁHOZ pedig egyáltalán nem tudtak közeledni a nagy világosság miatt. Egymáson estek keresztül és egymásba botlottak; PISTIS SOPHIÁT azonban nem tudták bántani, mert ő a világosságban bízott. 

És Atyám, a besugárzó Első Rejtély parancsára magam mentem le a káoszhoz nagy fényességben, az oroszlánfejű erő elé léptem, mely fénylett, és elvettem a benne lévő egész világosságát. 

Authádész minden teremtményét megfogtam, hogy többé ne mehessenek a helyükre a tizenharmadik eonhoz. 

És Authádész minden teremtményétől elvettem az erőt, s így mind erőtlenül estek össze a káoszban.  

PISTIS SOPHIÁT pedig kivezettem, mialatt ő Gábrieltől és Michaeltől jobbra volt.  

És a nagy fényár újra belé áradt.  

És a PISTIS SOPHIA saját szemével látta, hogyan veszem el a világosságerőt az ellenségeitől. 

És PISTIS SOPHIÁT kivezettem a káoszból, mialatt ő rálépett Authádész kígyófejű teremtményére. 

De lábbal tiporta a hétfejű sárkánykígyó-teremtményt és az oroszlánfejű meg a sárkányfejű erőt is. 

PISTIS SOPHIÁT állandóan Authádész hétfejű sárkánykígyó-teremtményén hagytam állni, mert ez hatalmasabb és gonoszabb volt, mint a többi együtt. 

Én pedig, az Első Rejtély vele voltam, elvettem a sárkánykígyóban lévő minden erőt, és megsemmisítettem egész anyagát, hogy mostantól kezdve egyetlen magja se kelhessen ki." ( Pistis Sophia, 66. fejezet )

 

"Mi van? - kérdi a pincértől.

A pincér zavartan köhint. Valami van a fején, uram. Knotek úr ismét a fejéhez nyúl. Semmi. A feje sima és száraz, mint mindig
.
Mi van a fejemen? - horkantja.

Valami fénykör - dadogja a pincér tétován. - Csak nézem, nézem.
 
Knotek úr Összevonja a szemöldökét. Ezek itt bizonyára tréfát űznek a kopaszságából.

- Menjen a dolgára mondja élesen, és nekikezd a kávéjának. De a biztonság kedvéért még körülnéz, és megpillantja magát a tükörben: látja a szolid tonzúrát, de Uramisten, fölötte valami aranyszínű kör van!...

Knotek úr felugrik és közelebb megy a tükörhöz. Az aranyszínű kör vele megy. Knotek úr mind a két kezével oda kap, de nem fog semmit. Keze átjárja a fénykört, amely teljesen anyagtalan, csak egy icipicit melegíti az ujjait.

- Mitől tetszett ezt kapni? - kérdi a pincér együttérzéssel." ( Karel Capek, Kínos történetek, A Glória, 268 )

 https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/a-bolond-profeta-vii-masodik-d.html

 

"Ó, Világosság, segítettél nekem! Hagyd a te világosságodat reám esni!" 

"Knotek úr ásított az éhségtől és a fáradtságtól. Istenem, ha legalább kimehetnék az utcára! Ismét elfogta a mélységes sajnálkozás önmaga iránt. Aztán gépiesen felállt, és odament a tükörhöz. Csak egy mindennapi bosszús emberi arcot látott benne. S a feje körül nem volt semmi. Egyáltalán semmi. Fénykörnek nyoma se. Knotek úr még az orrát is odanyomta az üveghez, olyan hévvel vizsgálgatta magát, de nem látott egyebet, mint egy kopasz fejet, ráncokat a szeme körül, és a háttérben glória helyett az elárvult, barátságtalan legénylakás homályát.

Knotek úr mélységesen megkönnyebbülve felsóhajtott.Végre. Holnap reggel nyugodtan bemehetek a bankba." ( Karel Capek, Kínos történetek, A Glória, 270 )