Manicheusok 10. ~ "Írtál, írtál és nem olvasták el. Mondtál valamit, és egészen másképp értették. Az emberek mást akartak."

"A viharos tengerből fölemelkedik a Fénygyöngy."

 

"Ó. Atyám, nézd: bilincsbe vertek!
Ó, én Atyám, Első Manasz, halld meg hangomat!
Figyelj énreám szorongattatásomban!
Hulljon le minden lepel s minden fátyol
könyörgő imámtól.
Krisztust szólítom a nevével.
Ti angyalok, mind dicsőségében és ragyogásában,
a Ti neveteket szólítom:
Szabadítsátok meg börtönéből szellememet!
Vegyétek el tőlem a bánat ruháját,
és vezessetek ki e világból!

Ó, Atyám,
Ó, Ősmanasz,
nyisd meg könyörgésemre az ajtót,
amelyiken át panaszom elér a felettes természetbe!
Hallgass meg, fénynek szűzi leánya,
halljátok könyörgő imádságom hangját,
és szabadítsatok meg láncaimtól!

Leborulok a Te orcád előtt,
mert közelgek a Te magasztos lakhelyedhez,
ó, minden világok bírája!
Hallgasd meg a megigazultak imáit,
könyörgök Tehozzád minden erőmből!

Ó, igazságban magányossá lett lelkek atyja,
és a gyászoló özvegy párja,
ó, szent küzdelem példaképe,
halld meg a meggyötörtek hangját!

Ó, Jézus, sugárzó megváltóm,
tökéletes ember,
Világosság szűzi leánya,
hozzád emelkedik az lelkem a mélységből!
Hűségeddel taszítsd szégyenbe a gyűlölködőket
mert Te küldtél el engem
a sötétségnek e rendjébe!

Ó, nagyságnak szellemi ereje,
Világosság igaz mivolta,
húzd ki szellememet a mélységből,
s emeld ki lelkemet a feneketlen űrből!

A test, amelyet Te teremtettél,
e világban megsemmisíttetett az üldözések során.
melyeket gyermekkoromtól fogva
elszenvedtem Teérted. 

Jöjjön el hozzám a Te roppant erőd,
és angyalaid, a hatalmas küldöttek, segítsenek nékem,
hogy diadalmaskodhassam a veszedelem fölött,
és lerázhassam bilincseimet,
és a házat átadhassam igaz urának!
Szellemem megvívta a csatát,
és úrrá lett a testnek házában.
Az élő Szellem iránt való Szeretetből
tizenkét éves koromtól fogva öregségem napjaiig
távoltartottam magamat a világi vágyaktól.

Önmagamban
nagy neveden Téged szólítva
találtam meg önmagamat.

Halld meg küldötted hangját e világban!
Reád tekintek a Te fenségességedben. 

Belépek a Világosság országába.
Te vagy az, kit szólítok:
könyörülj énrajtam!
Felelj nékem, életadóm!
Mentsd meg az én lelkemet minden fájdalomtól!"

És meghallgatta az ő hangját
a Szeretet Királya,
aki őt elküldte. 

Teste kezdte föloszlatni önmagát:
imádkozva alakult át alakja.
Aurája kezdett megváltozni.
Megjelenése átalakult.
Ragyogás öntötte el
orcáját, alakját és tagjait.
Testének tagjai fölbomlottak,
teste rogyadozó házhoz, szertefoszló ruhához
hasonlított.
Teste a föld felé hajlott.

Bevégezte imáját.
Szeme elvakíttatott,
s könnyei patakzottak.

Véle szólott, a szeretet királyával,
Aki könyörgésének hangját meghallgatta.

Hozzálépett a tökéletes ember.
Eljött hozzá a Világosság szűzi leánya,
s a Világosság követei,
táncolva közeledtek mind,
hogy az Ő nagy lelkét a magasba vezessék.

A megigazultak feje fölött
lebegett az Ige,
ki Őt a magasba vitte,
a Világosság Birodalmába.

Krisztus az, aki elébe siet.
A Világosság küldötte újra hazatér.

A viharos tengerből
fölemelkedik a Fénygyöngy." ( Mani imája halálos óráján )

 

"Írtál, írtál és nem olvasták el. Mondtál valamit, és egészen másképp értették. Az emberek mást akartak." ( Máni utolsó szavai )