Πίστις Σοφία 81. ~ "Látni fogod a nagy világosságkincs kapuját." / "Énekelj a világosságot dicsérő himnuszokat, és én nem késlekedem majd, és segítségedre sietek." III. ~ "És szükségemben a világossághoz kiáltottam!"

 "És szükségemben a világossághoz kiáltottam!"

 

 

 "Amikor Jézus elmesélte, mi történt PISTIS SOPHIÁVAL a káoszban, és a PISTIS SOPHIA hogyan dicsérte a világosságot, hogy megmentse őt és a tizenkettedik eonba vezesse, és Az hogyan mentette meg őt minden viszontagságtól, amivel a káosz archonjai zaklatták őt azért, mert a világossághoz akart menni, Jézus újra folytatta beszédét, és azt mondta tanítványainak: 

  - Mindezek után magammal vittem PISTIS SOPHIÁT, és bevezettem a tizenharmadik eonba, miközben mérhetetlenül fényesen ragyogtam. Beléptem a huszonnégy Láthatatlan területére, oly fényesen, úgy hogy ők nagyon nyugtalankodni kezdtek. Meglátták SOPHIÁT, aki velem volt. Felismerték őt, engem azonban nem ismertek fel, nem tudták ki vagyok, hanem a világosságország kisugárzásának tartottak.  

Amikor SOPHIA megpillantotta társait, a Láthatatlanokat, örvendezett és ujjongott, és ki akarta hirdetni nekik a csodákat, amiket Én tettem érte lent, az emberiség földjén, egészen az ő megmentéséig. A Láthatatlanok közé lépett, és dicsért Engem a következő szavakkal: 

1. Hálát adok neked, ó Világosság; mert mindig megváltóm és megszabadítóm vagy mindörökké! 

2. A világosságnak mondom ezt a himnuszt; mert megmentett, és az ellenséges archonok kezéből megváltott. 

3. Mindenhonnan megszabadítottál engem, és megmentettél a káosz magasságaitól és mélységeitől, és a szférák archonjainak eonjaitól.

4. Amikor a magasságból lementem, olyan terekben tévelyegtem, ahol nincsen világosság; és nem tudtam visszatérni a tizenharmadik eonhoz, a lakóhelyemre.  

5. Mert bennem sem világosság, sem erő nem volt. Erőm teljesen kimerült. 

6. De a világosság megmentett minden szorult helyzetből. A világosságot dicsérvén kiáltottam, és meghallgatott bajomban.  

7. Átkísért az eonok alkotásain, hogy a tizenharmadik eonhoz, a lakóhelyemhez visszavigyen.  

8. Hálát adok neked, ó Világosság, a megmentésért és az emberi nemmel cselekedett csodatetteidért. 

9. Amikor erőm elfogyott, erőt adtál nekem; és amikor már nem volt világosságom, tiszta világossággal töltöttél meg engem.  

10. A káosz sötétségében és árnyékában voltam a káosz erős béklyóival megkötözve; és nem volt bennem világosság.  

11. Mert kihívtam és áthágtam a világosság törvényét. És a világosság törvényét megharagítottam, mivel kimentem a helyemről.  

12. És amikor lementem, elveszítettem az erőmet, világtalan lettem, és senki se segített nekem. 

13. És szükségemben a világossághoz kiáltottam, őt dicsérvén; és megszabadított minden bajomtól.  

14. Ezzel pedig széttörte minden béklyómat, és kivezetett engem a sötétségből és a káosz vészéből.  

15. Hálát adok neked, ó, Világosság, hogy megmentettél, és csodatetteid az emberi nemmel megtörténtek.  

16. Te összetörted a sötétség felső kapuit és a káosz óriási reteszeit.  

17. Te hagytál engem elszökni a területről, ahonnan hiányoztam; s mivel vétkeztem, el lett véve az én erőm.  

18. És otthagytam a Rejtélyeket, és leszálltam a káosz kapuihoz.  

19. Amikor pedig szorult helyzetbe kerültem, dicsérve kiáltottam a világossághoz, és az megszabadított minden kínomtól.  

20. Te elküldted nekem a világosságzuhatagodat; ez erőt adott nekem, és kimentett minden szükségemből.  

21. Hálát adok neked, ó Világosság, a megmentésemért, és az emberi nemmel cselekedett üdvös tetteidért.  

Ez tehát a himnusz, melyet PISTIS SOPHIA a huszonnégy Láthatatlan közepette mondott, hogy azok megtudjanak minden üdvözítő cselekedetet, amelyet ővele tettem. 

És mert tudtukra akarta adni, hogy az ember-világhoz mentem, és odaadtam nekik a Legmagasságosabbnak Rejtélyeit.  

Nos, akinek gondolkodása megvilágosult, az lépjen elő, és hirdesse ki PISTIS SOPHIA himnuszának magyarázatát." ( Pistis Sophia, 81. fejezet )

"És szükségemben a világossághoz kiáltottam!"