Πίστις Σοφία 68. / Manicheusok 3. ~ "És fénykoszorú lett az ő fején." / "Előre nézzetek hát, csak a fénybe!" III. / "...visszanyeri saját erejét, és a Létezőkkel együtt himnuszt zeng Atyjának." I. ~ "a szent angyalok sorába álltál"

"Meg vagyok mentve a káoszból és meg vagyok váltva a sötétség kötelékeitől! Hozzád jöttem, ó, Világosság!"  

 

 

 "Amikor az Első Rejtély ezt hallotta, így szólt:  

- Kitűnő, szeretett Jakab! 

Az Első Rejtély folytatta beszédét, és azt mondta a tanítványainak:  

- Ekkor az történt, hogy amikor PISTIS SOPHIÁT kivezettem a káoszból, újra hangosan felkiáltott, és ezt mondta:  

1. Meg vagyok mentve a káoszból és meg vagyok váltva a sötétség kötelékeitől! Hozzád jöttem, ó, Világosság!  

2. Mert te körös-körül világosság lettél nekem, mialatt meghoztad nekem a segítséget és a megszabadulást.  

3. Authádész teremtményeit pedig, amelyek harcoltak ellenem, visszatartottad a te világosságoddal, s nem tudtak közeledni hozzám, mert a te világosságod velem volt, és megmentett a te világosságleáramlásoddal [zuhatagoddal].  

4. Mivel Authádész teremtményei szorongattak engem, elvették az erőmet és letaszítottak a káoszba, úgy hogy nem volt már bennem világosság, ezért számukra én lomha, nehéz anyag lettem. 

5. Ezután pedig teáltalad egy fényáradat jött le rám, mely megmentett engem. Balról is világított meg jobbról is, és minden oldalról körülvett, hogy egyetlen részem se legyen világosság nélkül. 

6. Te pedig betakartál engem áramlatod világosságával, és megtisztítottál engem minden szentségtelen anyagtól, és a te világosságod miatt minden anyagom fölé emelkedtem.  

 

"A hús szomorú fogságától megváltattál,
minden ellenséged fölött koronát kaptál.
Krisztus sugárzó jelenléte
most már örökre tiéd lészen.
Győzedelmesen utadon így menj hát
a Világosság Otthonába át.
Örvendj, mert a szent angyalok sorába álltál
s reád helyezték pecsétjük sugárzó tisztaságát
Csordultig megteltél ujjongással,
mert isteni testvéreid láttad.
kikkel örökké élni fogsz a Fény Honában.
A test zsarnokságát sietve hátrahagytad,
S mint szárnyaló madár emelkedtél
az istenek éterébe, a magasba.
Megszabadultál lélekfogó csapdától,
a halottak Hádészától.
Így nem tudnak többé arra szorítani,
hogy szolgáld a Sötétség Eonjait.
A betegség ruháját földre hajítottad,
s a kevély önteltséget,
mely durva és hamis, eltiportad.
A vágy mérges nyilait,
a lélek gyilkosait nem kóstoltad,
Te, ki a Sötétség foltjait sosem hordtad.
A tűz szörnyetegeit megaláztad,
s a rémület folyói ámulva megálltak.
Elhívtak hát most téged,
hogy élj az angyalokkal,
mert leszámoltál a Halottak Országával,
Hádésszal.
Elérted most a helyet,
hol nem ismerik a szomjat, meleget,
sem az éhséget, sem hideget.
Hogy méltó vagy
az istenek paradicsomára látják,
kik ujjongásodat bátorítják,
dicsőítsd hát mindenek legmagasságosabbját.
Ó, Máni, diadalt arattál,
és azoknak is győzelmet adtál,
kik Istenért való küzdelmüket megmutatták.
Győzelmedet adtad híveidnek,
s választott embereidnek,
és az áldott Mária lelkének." ( Máni zsoltárok )

 

7. És a te világosságáramod emelt fel engem és tartotta távol tőlem Authádésznak engem szorongató teremtményeit.  

8. Bizodalmam pedig megerősödött, bízom a te világosságodban, a te áramod tiszta világosságában. Authádész teremtményei távoztak, én pedig felragyogtam a te nagy erődben; mert te mindig mentesz. 

Ez a PISTIS SOPHIA magasztaló éneke, amelyet mondott, amikor a káoszból feljött, és a káosz kötelékeitől megszabadult. Nos, akinek van füle, az hallja." ( Pistis Sophia, 68. fejezet )

 

"Bizodalmam pedig megerősödött, bízom a te világosságodban, a te áramod tiszta világosságában."