Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,1-10 ~ Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.   Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemé...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szolzsenyicin. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szolzsenyicin. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/04/15

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 4,7-9 ~ Sensus hominis, et vita immaculata.

 

4,7-9


Az igaznak azonban, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától. Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.


Jog, jogszokás - szolgáltatás 

sok van, sőt ahány 

ember..., az ítéletet 

annyiféleképp 

érted, s éled. tisztes 

aggkor alapja: mindig 

megfontolt 

φρόνησις 

 és 

büntetlen 

élet.

ἀκηλίδωτος βιος


Melyet így érteni és 

hát követni sem 

egyszerű... - embertársunk, 

velünk egyrangú 

írta - önként. Jó ha..., vagy 

jobb ha érzed a Szellemét:

"Ím ha a boldogságot 

keresed:


 józanság

sensus hominis

 legyen útmutatód - 

vita immaculata

soha ne törj Isteni törvényt!"


Δίκαιος δὲ ἐὰν φθάσῃ τελευτῆσαι, ἐν ἀναπαύσει ἔσται· γῆρας γὰρ τίµιον οὐ τὸ πολυχρόνιον οὐδὲ ἀριθµῷ ἐτῶν µεµέτρηται, πολιὰ δέ ἐστιν φρόνησις ἀνθρώποις καὶ ἡλικία γήρως βίος ἀκηλίδωτος


 Iustus autem, si morte praeoccupatus fuerit, in refrigerio erit. Senectus enim venerabilis, non quae est diuturna, neque annorum numero computatur; cani autem sunt sensus hominis, et aetas senectutis vita immaculata.


φρόνησις ἀνθρώποις καὶ ἡλικία γήρως βίος ἀκηλίδωτος





2025/09/11

Imitatio Christi II./2. ~ Habeas conscientiam bonam, et Deus bene te defensabit. / Quando pro defectibus suis se humiliat, tunc faciliter alios placat, et leviter satisfacit sibi irascentibus.

 2. 

Az alázatos igénytelenség 


Tiszta lelkiismeret 

süt ki szemedből

legyen a védelmeződ:

nincs szégyenlened

Habeas conscientiam bonam, et Deus bene te defensabit.

hallgass és tűrj - szólj, ha kell.

- szeret majd s vígasztal.

Quando pro defectibus suis se humiliat, tunc faciliter alios placat, et leviter satisfacit sibi irascentibus.


I. 

Ne sokat latolgasd, ki van veled, ki ellened; azon légy, azzal törődj, hogy Isten veled legyen mindenben, amit teszel. Legyen tiszta a lelkiismereted, akkor Isten lesz erős védelmeződ. Márpedig akit Isten segíteni akar, annak nem árthat senki gonoszsága. Ha tudsz hallgatni és tűrni: minden bizonnyal meglátod Isten segítségét. Ő tudja idejét és módját annak, hogy szabadulást szerezzen neked: így hát egészen őrá kell bíznod magad. Istené a segítség, ő szabadít meg minden gyalázattól. Sokszor megkívánja alázatosságban való gyarapodásunk, hogy hibáinkat mások megtudják s miattuk megrójanak. Ha hibáinkért megalázkodunk, könnyen engesztelődésre indítunk másokat, és a ránk neheztelőknek kicsiny fáradsággal elégtételt szerzünk. 

II. 

Az alázatos embert Isten védelmezi és megszabadítja: az alázatost szereti és vigasztalja. Az alázatos emberhez lehajol, az alázatost kegyelmével halmozza el, és a megvettetés után megdicsőíti. Az alázatos előtt fölfedi titkait: gyöngéd hatalommal magához hívja, vonja őt. Az alázatos ember a megvettetésben is békét talál, mert Istenre épít és nem a világ ítéletére. Ne hidd, hogy valamire is vitted, ha magad mindenkinél kisebbnek nem gondolod.


Cap. 2. 

De submissione, Prælati regimine.

 

1. 

Non magni pendas qui pro te vel contra te fit, sed hoc age, et cura, ut Deus tecum sit in omni re quam facis. Habeas conscientiam bonam, et Deus bene te defensabit. Quem enim adjuvare voluerit, nullius perversitas nocere poterit. Si tu sci tacere et pati, videbis proculdubio auxilium Domini. Ipse novit tempus, et modum liberandi te, et idea debes te illi resignare. Dei est adjuvare, et ab omni confusione liberare. sæpe valde prodest ad majorem humilitatem conservandam, quod defectus nostros alii sciunt, et redarguunt.

2. 

Quando pro defectibus suis se humiliat, tunc faciliter alios placat, et leviter satisfacit sibi irascentibus. Humilem Deus protegit, et liberat. Humilem diligit, et consolatur. Humili homini se inclinat. Humili largitur gratiam plenam et magnam. Et post suam depressionem levat ad gloriam. Humili sua secreta revelat, et ad se dulciter trahit, et invitat. Humilis accepta contumelia et confusione satis bene est in pace, quia stat in Deo, et non in mundo. Non reputes te aliquid profecisse, nisi omnibus te inferiorem esse sentias. 

 

CHAPTER II

Of lowly submission

 

1. 

Make no great account who is for thee or against thee, but mind only the present duty and take care that God be with thee in whatsoever thou doest. Have a good conscience and God will defend thee, for he whom God will help no man’s perverseness shall be able to hurt. If thou knowest how to hold thy peace and to suffer, without doubt thou shalt see the help of the Lord. He knoweth the time and the way to deliver thee, therefore must thou resign thyself to Him. To God it belongeth to help and to deliver from all confusion. Oftentimes it is very profitable for keeping us in greater humility, that others know and rebuke our faults.

2. 

When a man humbleth himself for his defects, he then easily pacifieth others and quickly satisfieth those that are angered against him. God protecteth and delivereth the humble man, He loveth and comforteth the humble man, to the humble man He inclineth Himself, on the humble He bestoweth great grace, and when he is cast down He raiseth him to glory: to the humble He revealeth His secrets, and sweetly draweth and inviteth him to Himself. The humble man having received reproach, is yet in sufficient peace, because he resteth on God and not on the world. Reckon not thyself to have profited in anywise unless thou feel thyself to be inferior to all.


Habeas conscientiam bonam, et Deus bene te defensabit.


2025/07/30

Imitatio Christi I./23. ~ Sic te in omni facto et cogitatu deberes tenere, quasi statim esses moriturus.

 23. 

A halálról való elmélkedés 

 

Életünk két útja ez: 

testi élet vagy 

becsület - holnap meg kell 

halnod, de lehet 

öt perc múlva. mi lesz ha 

Jézus Krisztus beáll az 

útba? 

Disce nunc mori mundo, ut tunc incipias vivere cum Christo. Disce nunc omnia contemnere, ut tunc possis libere ad Christum pergere. Castiga nunc corpus tuum per poenitentiam, ut tunc valeas certam habere confidentiam. 

 

 

I. 

Földi pályádnak hamar végére érsz, gondold hát meg, hányadán állsz. Ma él az ember, holnapra elenyészik. S mihelyt nem látják, egykettőre el is felejtik. Ó milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőkre tekintene. Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod. Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd. Ha ma nem vagy készen, holnap hogy leszel? A holnap bizonytalan, s mit tudod, rád virrad-e? Mire jó sokáig élnünk, ha olyan keveset javulunk? Jaj, a hosszú élet nem mindig szolgál javulásunkra, sokszor inkább a bűnt gyarapítja. Bárcsak legalább egy nap jól éltünk volna ezen a földön. Soknak feje fölött évek múlnak el a szerzetbe lépése óta, de javulásának nincs sok látatja. Ha rettentő dolog meghalni, tovább élni talán veszedelmesebb. Boldog, aki mindig szeme előtt tartja halála óráját és minden nap fölkészül a halálra. Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy neked is ugyanazon az úton kell elmenned. Ha reggelre virradsz, gondold azt, hogy nem éred meg az estét. Ha rádesteledik, reggelt ne ígérj magadnak. Mindig készen légy tehát, és úgy élj, hogy a halál sohase érjen készületlen. Sokan hirtelen és készületlenül halnak meg, mert amely órában nem gondolnánk, eljön az Emberfia. Amikor az az utolsó óra rádköszönt, egészen új színben látod majd elmúlt életedet: és igen megbánod, hogy olyan rest és tunya voltál. 

II. 

Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni éltében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia. Mert az bizakodhatik a szép halálban, aki a világ tökéletes megvetésére eljut, aki buzgón törekszik arra, hogy az erényekben gyarapodjon, akiben megvan a fegyelem szeretete, a bűnbánó töredelem, az engedelmesség készsége, az önmegtagadás: és aki Krisztus szeretetéért szívesen elvisel bármit, ami kedve ellen való. Sok jót tehetsz, míg egészséges vagy: de ha egyszer ágynak dőlsz, nem tudom, mire lesz erőd. A betegség kevés embernek válik javulására: éppígy akik sokat kóborolnak, ritkán válnak szentté. Ne bízzál barátaidban és rokonaidban, és ne halogasd üdvösséged dolgát: mert hamarabb elfeledkeznek rólad az emberek, mint gondolnád. Jobb most idejekorán gondoskodni, és valami jót magad elé küldeni Istenhez, mint mások segítségében bizakodni. Ha most nem gondolsz magadra, ki gondol majd veled annak idején? Most van a drága idő: most vannak itt az üdvösség napjai: most az alkalmas idő. De kár, hogy több haszonra nem fordítod, pedig most érdemelhetnéd meg az örök életet. Fordul majd úgy, hogy vágyva vágynál egy napot vagy egyetlen órát életed megjobbítására: de nem tudom, kikönyörögheted-e. Ébredj hát, kedves testvér, ily nagy veszedelemből szabadulhatsz, ily rettenetes bajtól menekülhetsz, ha el nem bízod magad, s mindenkor szemed előtt forgatod a halált. Iparkodj hát most úgy élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mint félelemre legyen okod. Most kezdj meghalni a világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal. Most utálj meg mindent, hogy akkor szabadon Krisztushoz siethess. Most sanyargasd testedet vezekléssel, hogy akkor biztos reménységgel lehess. 

III.  

Ó, te együgyű, miért gondolod, hogy sokáig élsz; holott a holnapi napod is bizonytalan? Mily sokan csalódtak, és váratlanul költöztek el. Hányszor hallhattad, hogy mondogatják: ez kard által halt, az megfulladt, amaz leesett valahonnan s nyakát törte, egynek az étel akadt a torkán, másnak játék közben lett vége: ki tűz, ki fegyver, ki döghalál, ki haramiák miatt veszett; így mindegyik halállal végezte: és az emberek élete mint az árnyék hirtelen elmúlik. Ki emlékezik majd rád holtod után, és ki imádkozik érted? Tedd hát, tedd most, kedvesem, amit csak tehetsz, mert nem tudod, mikor ér utol a halál: azt sem tudhatod, mi vár rád holtod után. Most van időd: gyűjts halhatatlan kincseket. Üdvösségeden kívül másra ne gondolj: csak azzal törődj, ami Istené. Szerezz barátokat magadnak azzal, hogy Isten szentjeit tiszteled, és tetteiket utánozod; hogy amikor e világból kimúlsz, befogadjanak az örök hajlékokba. Élj mindig úgy, mint aki zarándok és jövevény ezen a földön: és semmi köze sincs evilág dolgaihoz. Őrizd úgy szívedet, hogy szabad legyen, és az odafönt valókra, Istenre nyíljon, mert nincs itt maradandó városunk. Oda igazítsd mindennapos imádat, könnyhullatás közt jajgatásodat: hogy holtod után lelked méltó legyen boldog utat találni Istenhez. 


Cap. 23. 

De meditatione mortis.

 

1. Valde cito erit tecum hoc factum: vide aliter quomodo te habeas. Hodie homo est, et cras non comparet. Cum autem sublatus fuerit ab oculis, etiam cito transit a mente. O hebetudo, et duritia cordis humani, quod solum præsentia meditatur, et futura non magis prævidet. Sic te in omni facto et cogitatu deberes tenere, quasi statim esses moriturus. Si bonam conscientiam haberes, non multum mortem timeres. Melius esset peccata cavere quam mortem fugure. Si hodie non es paratus, quomodo cras eris? Cras est dies incerta, et quid scis si crastinum habebis?

2. Quid prodest diu vivere, quando parum emendamur? Ha, longa vita non semper emendat, sed sæpe culpam magis auget. Utinam per unam diem bene essemus conversati in hoc mundo. Multi annos computant conversionis, sed sæpe parvus est fructus emendationis. Si formidolosum est mori, forsitan periculosius erit vivere diu. Beatus qui horam mortis suæ semper ante oculos habet, et ad moriendum quotidie se disponit. Si vidisti aliquem mori, cogita quia tu per eandem viam transibis.

3. Cum mane fuerit, puta te ad vesperum non perventurum. Vespere autem facto, mane non audeas tibi polliceri. Semper ergo paratus esto, et taliter vive, ut nunquam imparatum te mors inveniant. Multi subito improvisi moriuntur. Nam hora, qua non putatur, Filius hominis veniet. Quando hora illa extrema venerit, multum aliter sentire incipies de tota vita tua præterita et valde dolebis, quia tam negligens, et remissus fuisti.

4. Quam felix et prudens qui talis nunc nititur esse in vita, qualis optat inveniri in morte. Dabit namque magnam fiduciam moriendi perfectus contemptus mundi, fervens desiderium in virtutibus proficiendi, amor disciplinæ, labor poenitentiæ, promptitudo, obedientiæ, abnegatio sui, et supportatio cujuslibet adversitatis pro amore Christi. Multa bona potes operari dum sanus es, sed infirmatus nescio quid poteris. Pauci ex infirmitate emendantur; sic et qui multum peregrinantur, raro sanctificantur.

5. Noli confidere super amicos et proximos, nec in futuris salutem tuam differas, quia citius obliviscentur tui homines, quam existimas. Melius est nunc tempestive providere et aliquid boni præmittere, quam super aliorum auxilio sperare. Si non es pro te ipso sollicitus modo, quis erit sollicitus pro te in futuro. Nunc tempus est valde prætiosum, sed proh dolor, quod hoc inutilius expendis, in quo promereri vales, unde æternaliter vivas. Veniet quando unam diem seu horam pro emendatione desiderabis, et nescio, an impetrabis.

6. Eia, charissime, de quanto periculo te poteris liberare, de quam magno timore eripere, si modo semper timoratus fueris, et de morte suspectus! Stude nunc taliter vivere, ut in hora moris valeas potius gaudere, quam timere. Disce nunc mori mundo, ut tunc incipias vivere cum Christo. Disce nunc omnia contemnere, ut tunc possis libere ad Christum pergere. Castiga nunc corpus tuum per poenitentiam, ut tunc valeas certam habere confidentiam.

7. Ha stulte, quid cogitas te diu victurum, cum nullum diem habeas securum? Quam multi decepti sunt et insperati de corpore extracti! Quoties audisti a dicentibus, quia ille gladio cecidit, ille submersus est, ille ab alto ruens cervicem fregit, ille manducando obriguit, ille ludendo finem fecit, alius igne, alius ferro, alius peste, alius latrocinio interiit: et sic omnium finis mors est, et vita hominum tanquam umbra cito pertransit.

8. Quis memorabitur tui post mortem, et qui orabit pro te? Age, age nunc charissime quidquid pro te agere potes, quia nescis quando morieris. Nescis etiam, quid tibi post mortem sequatur. Dum tempus habes, congrega divitias immortales. Præter salutem tuam nihil cogites. Solum quæ Dei sunt, cures. Fac nunc tibi amicos venerando Sanctos, et actus imitando, ut cum defeceris in hac vita, illi te recipiant in æterna tabernacula.

9. Serva te tanquam peregrinum et hospitem super terram, ad quem nihil spectat de mundi negociis. Serva cor liberum, et ad Deum sursum erectum, quia non habes hic manentem civitatem. Illuc gemitus et preces quotidianas cum lacrymis dirige, ut spiritus tuus mereatur post mortem ad Dominum feliciter transire.


CHAPTER XXIII

Of meditation upon death

 

Very quickly will there be an end of thee here; take heed therefore how it will be with thee in another world. To-day man is, and to-morrow he will be seen no more. And being removed out of sight, quickly also he is out of mind. O the dulness and hardness of man’s heart, which thinketh only of the present, and looketh not forward to the future. Thou oughtest in every deed and thought so to order thyself, as if thou wert to die this day. If thou hadst a good conscience thou wouldst not greatly fear death. It were better for thee to watch against sin, than to fly from death. If to-day thou art not ready, how shalt thou be ready to-morrow? To-morrow is an uncertain day; and how knowest thou that thou shalt have a to-morrow?

2. What doth it profit to live long, when we amend so little? Ah! long life doth not always amend, but often the more increaseth guilt. Oh that we might spend a single day in this world as it ought to be spent! Many there are who reckon the years since they were converted, and yet oftentimes how little is the fruit thereof. If it is a fearful thing to die, it may be perchance a yet more fearful thing to live long. Happy is the man who hath the hour of his death always before his eyes, and daily prepareth himself to die. If thou hast ever seen one die, consider that thou also shalt pass away by the same road.

3. When it is morning reflect that it may be thou shalt not see the evening, and at eventide dare not to boast thyself of the morrow. Always be thou prepared, and so live that death may never find thee unprepared. Many die suddenly and unexpectedly. For at such an hour as ye think not, the Son of Man cometh.(1) When that last hour shall come, thou wilt begin to think very differently of thy whole life past, and wilt mourn bitterly that thou hast been so negligent and slothful.

4. Happy and wise is he who now striveth to be such in life as he would fain be found in death! For a perfect contempt of the world, a fervent desire to excel in virtue, the love of discipline, the painfulness of repentance, readiness to obey, denial of self, submission to any adversity for love of Christ; these are the things which shall give great confidence of a happy death. Whilst thou art in health thou hast many opportunities of good works; but when thou art in sickness I know not how much thou wilt be able to do. Few are made better by infirmity: even as they who wander much abroad seldom become holy.

5. Trust not thy friends and kinsfolk, nor put off the work of thy salvation to the future, for men will forget thee sooner than thou thinkest. It is better for thee now to provide in time, and to send some good before thee, than to trust to the help of others. If thou art not anxious for thyself now, who, thinkest thou, will be anxious for thee afterwards? Now the time is most precious. Now is the accepted time, now is the day of salvation. But alas! that thou spendest not well this time, wherein thou mightest lay up treasure which should profit thee everlastingly. The hour will come when thou shalt desire one day, yea, one hour, for amendment of life, and I know not whether thou shalt obtain.

6. Oh, dearly beloved, from what danger thou mightest free thyself, from what great fear, if only thou wouldst always live in fear, and in expectation of death! Strive now to live in such wise that in the hour of death thou mayest rather rejoice than fear. Learn now to die to the world, so shalt thou begin to live with Christ. Learn now to contemn all earthly things, and then mayest thou freely go unto Christ. Keep under thy body by penitence, and then shalt thou be able to have a sure confidence.

7. Ah, foolish one! why thinkest thou that thou shalt live long, when thou art not sure of a single day? How many have been deceived, and suddenly have been snatched away from the body! How many times hast thou heard how one was slain by the sword, another was drowned, another falling from on high broke his neck, another died at the table, another whilst at play! One died by fire, another by the sword, another by the pestilence, another by the robber. Thus cometh death to all, and the life of men swiftly passeth away like a shadow.

8. Who will remember thee after thy death? And who will entreat for thee? Work, work now, oh dearly beloved, work all that thou canst. For thou knowest not when thou shalt die, nor what shall happen unto thee after death. While thou hast time, lay up for thyself undying riches. Think of nought but of thy salvation; care only for the things of God. Make to thyself friends, by venerating the saints of God and walking in their steps, that when thou failest, thou mayest be received into everlasting habitations.(2)

9. Keep thyself as a stranger and a pilgrim upon the earth, to whom the things of the world appertain not. Keep thine heart free, and lifted up towards God, for here have we no continuing city.(3) To Him direct thy daily prayers with crying and tears, that thy spirit may be found worthy to pass happily after death unto its Lord. Amen.

(1) Matthew xxiv. 44. (2) Luke xvi. 9. (3) Hebrews xiii. 14.


Sic te in omni facto et cogitatu deberes tenere, quasi statim esses moriturus.


2024/07/14

"Szemembe néz, bólint a bíró: – Minden vádat megértett. Hordozza hát el mindhalálig. Elég lesz büntetésnek."

 "Ellenséged az életedért viaskodik. Te pediglen kézzel-lábbal tiltakozol ellene. Ő megnyerne az életnek, hogy szabadulhasson kellemetlen kérdéseidtől, te pedig kiürítvén a méregpoharat, a kérdések özönét zúdítod szerencsétlen fejére. E halál, öreg barátom, minden eddigi cselekedetedet lefőzi bölcsesség dolgában... Zeuszra mondom, nem tudom, kettőnk közül ki megy rosszabb sors elé? Mert vajon hogyan felelsz majd az athénieknek, Anütosz, mikor megkérdezik tőletek: - Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?" ( Tabák András, Kakast Aszklépiosznak, 134-136 )

"Pierre Maurice mester befejezte az irat felolvasását, leteszi az asztalra a tekercset, megtörli homlokát. A többiek közelebb lépnek. A kis szűk szobában ott van a Thérouanne-i és a Noyon-i püspök, Jean de Châtillon, Jean Beaupère, Nicolas Midi, Guilaume Erart, André Marguerie, Nicolas de Venderès mesterek, akik mind a Rouen-i székesegyház főesperesei vagy kanonokai. Johanna most vált velük, – bíráival talán elsőízben egy tehetetlen, kétségbeesett szempillantást, egy búcsúpillantást. Ők már nem is tartoznak a világhoz, eltávolodnak tőle, szörnyű gyorsasággal eltűnnek. „Ne hagyj bennünket magunkra, Johanna! - üvöltik a megrettent öregemberek - ne szakadį el tőlünk! Vallj be mindent! Vallj be mindent! Igazolj minket! Ne vidd magaddal üvösségünket!" Kitárják előtte karjukat, könyörögnek hozzá, szeliden lelkére hivatkoznak... És öt évszázad távolából mi hirtelen halljuk ezt a különös, ünnepélyes, erős és szelíd mormogást, mely hol megárad, hol leapad, könyörgés vagy fenyegetés, ezt a hallatlan szomorú, emberfeletti jellegű titokzatos énekfélét, ezt a haláléneket:(...)" ( George Bernanos, Johanna a visszaeső eretnek és szent )

"Nem, dehogy szánja bűneit az ember, sőt a tiszta lelkiismeret, mint a kristálytiszta tengerszem, úgy ragyog a tekintetéből." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 636 )

 

 

 "Ugyan miért öltétek meg Szókratészt, férfiak?"

 

 

"Ha pedig ez a sokmilliónyi tehetetlen, szánalmas lény mégsem végzett magával, az azt jelenti, hogy élt bennük valami legyőzhetetlen érzés. Valami erős gondolat. Ez pedig igazságunk általános érzete."  ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 639 )

 
"Ujból a vádak, a vádak…
Ülök a vallatószéken.
– Ártatlanságod árulás,
fegyelmed biztonsága szégyen. 
 
Nem tudtál térdrebukni
üvöltve és zokogva.
Tekinteted tüskéiben
akárha jég ragyogna. 
 
Hívőnek áltatod magad,
fejed is félretartod,
az ágak nyíló bimbaira nézel,
mikor a fejsze csattog. 
 
Kapaszkodtál karoddal
mindig valaki másba, –
Hogy is tudnád milyen a lét
sívó farkasmagánya? 
 
Mit botladoz megmért szavad
lángforgató viharba,
ha torkod nem a szenvedély
légszomja tépi, marja?
 
Hogy mersz az igazak közt
beszélni, pártot állni,
ha homlokod malmában nem forognak
a kín és bűn kaszái?! – 
 
Szemembe néz, bólint a bíró:
– Minden vádat megértett.
Hordozza hát el mindhalálig.
Elég lesz büntetésnek." ( Fodor András, Ítélet )
 
 
https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/mig-egre-irjak-fonn-fenyes-kezek-ki.html
https://boatswain69.blogspot.com/2024/06/boldog-vagyok-mert-lemondtam_19.html
 
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/magikus-imadsag-vi-nemelyek-kozuluk.html
 
https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/megfekezheto-e-spiralrugo.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/kotelessegtan-i-lehete-az-hogy-valaki.html
 
 
"Némelyek közülük előrehaladásukért felvétetnek az angyalok rendjébe, ők azok, akik "Istenfiaivá" vagy a "feltámadás fiaivá" lettek ( Róm 8,14; Lk 20,36 ), azok akik elhagyván a sötétséget a fény gyermekei lettek."( Origenész )
 

 
 

2023/03/02

"Boldog itt a fogságban." / "Legyen meg az Úrnak akaratja."

  Boldog lehetsz, hogy börtönbe kerültél!

 

 

"Mit ér a szabadság? A szabad világban a hitet végleg megölik benned! Boldog lehetsz, hogy börtönbe kerültél! Itt végre van időd a lelkedre gondolni! 

Mert már Pál apostol is megmondotta:

"Mit míveltek sírván, és az én szívemet kesergetvén? Mert én nem csak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok az Úr Jézusnak nevéért! (...)"

Aljoska nem hazudik, hangjáról meg szeméből meg lehet ítélni: boldog itt a foságban." ( Alekszandr Szolzsenyicin, Ivan Gyenyiszovics egy napja, 163 )

 Így ApCsel 21,13..., ám így folytatódik: 

"Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja."

Τοῦ κυρίου τὸ θέλημα ⸃ γινέσθω.  

 


"A lágerben azok züllenek el, akikből a láger előtt is hiányzott az erkölcsiség, a lelki neveltetés." / "az ember boldogságra születik"

 Azok züllenek el...

 

 

"Nem volna helyesebb azt mondani, hogy semmiféle láger nem képes elzülleszteni azokat, akikben meg van egy szilárd mag, s nem az a szánalmas ideológia, hogy "az ember boldogságra születik", melyet a munkavezető durungjának első ütése kiver belőle? A lágerben azok züllenek el, akikből a láger előtt is hiányzott az erkölcsiség, a lelki neveltetés." ( Alekszandr Szolzsenyicin, A Gulág szigetvilág, 664 )