Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! IX. ~ Göröngyös út simává...

IX.

Columba mea, in foraminibus petrae, in caverna abrupta. 

Legyen a göröngyös út simává - a görbe egyenessé!

 

 Készítsétek el az Úr 

útját! De ki is 

képes ismerni Isten 

akaratát, és 

ki tudja elgondolni, 

mit kíván az Úr?

τίς γὰρ ἄνθρωπος γνώσεται βουλὴν θεοῦ; ἢ τίς ἐνθυµηθήσεται τί θέλει ὁ κύριος;

 

 Hiszen halandók - vagyunk

az időnk kevés

gondolataik terveink 

bizonytalanok 

ingatagok, döntéseink 

megalapozatlanok.

λογισµοὶ γὰρ θνητῶν δειλοί, καὶ ἐπισφαλεῖς αἱ ἐπίνοιαι ἡµῶν·  

 

A eszünk nem őrzi a 

gondolatainkat, 

hogy ellenőrizhetné 

- mi kézenfekvő: 

marad alig érthető - 

a megismeréseink 

folyamatát.

Szíveink válaszait 

is üggyel-bajjal 

értjük, pedig lehetne 

az kézenfekvő. 

akkor égi dolgokat 

ki tudná kifürkészni?

εἰσελθὼν εἰς τὸν οἶκόν µου προσαναπαύσοµαι αὐτῇ· οὐ γὰρ ἔχει πικρίαν ἡ συναναστροφὴ αὐτῆς οὐδὲ ὀδύνην ἡ συµβίωσις αὐτῆς, ἀ ὰ εὐφροσύνην καὶ χαράν.

 

  fölismerte bárki is 

akaratodat, 

ha Te nem adtál 

bölcsességet: nem 

küldted el a magasból 

lelked - Vigasztalódat?

βουλὴν δέ σου τίς ἔγνω, εἰ µὴ σὺ ἔδωκας σοφίαν καὶ ἔπεµψας τὸ ἅγιόν σου πνεῦµα ἀπὸ ὑψίστων;

 

Csak így lettek simává 

a földön lakók 

így ismerték útjaid, 

tanulták meg az 

emberek, mi kedves a 

szemedben. Kizárólag...,

καὶ οὕτως διωρθώθησαν αἱ τρίβοι τῶν ἐπὶ γῆς, καὶ τὰ ἀρεστά σου ἐδιδάχθησαν ἄνθρωποι, καὶ τῇ σοφίᾳ ἐσώθησαν. 

csak a bölcsesség által 

menekültek meg.

 

Columba mea, in foraminibus petrae, in caverna abrupta. 

 

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VIII. ~ Una est columba mea, perfecta mea.

VIII. 

Averte oculos tuos a me, quia ipsi me conturbant.

Una est columba mea, perfecta mea.

Egy és tökéletes: jó 

sorban hasznos 

 tanácsadó,

ὅτι ἔσται µοι σύµβουλος ἀγαθῶν καὶ παραίνεσις φροντίδων καὶ λύπης.

öregek 

előtt holott még 

"ifjú" vagyok: becsületes

és tekintélyes - példát

mutató.

ἕξω δι’ αὐτὴν δόξαν ἐν ὄχλοις καὶ τιµὴν παρὰ πρεσβυτέροις ὁ νέος· 

 

A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok.

ὀξὺς εὑρεθήσοµαι ἐν κρίσει καὶ ἐν ὄψει δυναστῶν θαυµασθήσοµαι· 

Ha hallgatok, várnak rám, ha felszólalok, figyelmesen meghallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket.

σιγῶντά µε περιµενοῦσιν καὶ φθε οµένῳ προσέξουσιν καὶ λαλοῦντος ἐπὶ πλεῖον χεῖρα ἐπιθήσουσιν ἐπὶ στόµα αὐτῶν. 

Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra.

ἕξω δι’ αὐτὴν ἀθανασίαν καὶ µνήµην αἰώνιον τοῖς µετ’ ἐµὲ ἀπολείψω.

Népeket kormányozok majd, és nemzetek lesznek alattvalóim.

διοικήσω λαούς, καὶ ἔθνη ὑποταγήσεταί µοι·

A félelmetes zsarnokok rettegnek, ha felőlem hallanak, hanem a nép körében kegyesnek mutatkozom, a hadban meg vitéznek.

φοβηθήσονταί µε ἀκούσαντες τύραννοι φρικτοί, ἐν πλήθει φανοῦµαι ἀγαθὸς καὶ ἐν πολέµῳ ἀνδρεῖος.

Ne nézz rám..., nem vagyok Hozzád méltó! 

 *

Nézz rám és láss meg - essen 

meg rajtam szíved. 

A  józan érintésed

Παράκλητος 

gond és a bánat 

közepette vigaszom lesz.

ὅτι ἔσται µοι σύµβουλος ἀγαθῶν καὶ παραίνεσις φροντίδων καὶ λύπης.

 

Ágyban fekve, szélére 

leülve: fejed 

lógatva - kéz leejtve... 

- úgy érzed nem vagy 

egyedül - ne félj! nem vagy 

elfelejtve:

 

- mindenki 

elment - betegségedben 

gyerekkorodban 

ki ült (le) ágyad szélére?

Ki vigasztalt a 

szomorúságodban? És

Kinek érintette forró 

homlokodat hűsítő keze? 

 

Ki súgta neked halkan?: 

Szeretlek mert társam vagy..., 

szereteted el nem hagy.

 

***

A Bölcsesség: maga a φιλία 

A Bölcsesség az 

αθανασία 

"Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm.

Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a halhatatlanság a bölcsességgel rokon."

ταῦτα λογισάµενος ἐν ἐµαυτῷ καὶ φροντίσας ἐν καρδίᾳ µου ὅτι ἀθανασία ἐστὶν ἐν συ ενείᾳ σοφίας 

Averte oculos tuos a me, quia ipsi me conturbant.

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VII. ~ nem él hiába világnak - 'együtt lakik istennel'.

 

VII. 

Sicut lilium inter spinas.

Kik szólnak igazságról 

beszélhetnek-e

majd a tudásról?

És ha valaki az igazságosságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.

καὶ εἰ δικαιοσύνην ἀγαπᾷ τις, οἱ πόνοι ταύτης εἰσὶν ἀρεταί· σωφροσύνην γὰρ καὶ φρόνησιν ἐκδιδάσκει, δικαιοσύνην καὶ ἀνδρείαν, ὧν χρησιµώτερον οὐδέν ἐστιν ἐν βίῳ ἀνθρώποις.  

Ha meg valaki gazdag tudást kíván, akkor ő ismeri a régmúltat és feltárja a jövendőt; ért a fordulatos beszédhez és a talányok megfejtéséhez; előre tud a jelekről és a csodákról, a korok és időszakok végéről.

εἰ δὲ καὶ πολυπειρίαν ποθεῖ τις, οἶδεν τὰ ἀρχαῖα καὶ τὰ µέ οντα εἰκάζει, ἐπίσταται στροφὰς λόγων καὶ λύσεις αἰνιγµάτων, σηµεῖα καὶ τέρατα προγινώσκει καὶ ἐκβάσεις καιρῶν καὶ 

kikben 

él a lélek: 

majd 

a ti szátokkal - hogy íme 

ilyenek az erények.

Tekintélye annak volt 

eddig előttem

 ki éppúgy hódolója 

volt: szerelme más 

sincs, mint a galamb szemű -

 Vox turturis audita est in terra nostra, 

 Ecce tu pulchra es, amica mea,

ecce tu pulchra es: oculi tui columbarum.

 

  fény természetű: 

Dura sicut infernus aemulatio;

 

lampades eius lampades ignis

 

atque flammae divinae.

 

 kígyó

 eszű:

a 'philosophia perennis'.

 

Ő az én testvérem mert 

tanul és okos 

és szólni is mer: nem él 

hiába világnak 

- 'együtt lakik istennel'.

 καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.

 

 Ilyen az én testvérem - 

Bölcsességgel a 

karján: Ereje túlér 

a mindenségnek 

is legvégső határán

διατείνει δὲ ἀπὸ πέρατος ἐπὶ πέρας εὐρώστως καὶ διοικεῖ τὰ πάντα χρηστῶς. 

  

S mégis egy oly 

kis lyukban hol én 

lakom is elfér.

καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.