Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VI.

 

VI.

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Egészen boldog így lettem:

 a boldogságról 

teljesen lemondtam. És

mióta a 

( nincs 

időm és erőm 

azon töprengeni - mi 

nem vagyok, s mi járna 

nekem ) 

- így a 'túlgondolástól'

elengedetten

rádöbbentem hogy minden 

férfiban-nőben 

gyermekkorom óta Őt 

kerestem - őt szerettem.

Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.

Ταύτην ἐφί ησα καὶ ἐξεζήτησα ἐκ νεότητός µου καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.

Ταύτην ἐφί ησα καὶ ἐξεζήτησα ἐκ νεότητός µου

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! V.

 

V.

Surge, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim iems transiit, imber abiit et recessit.

Kelj föl, kedvesem, gyere 

szépségem! Indulj 

hozzám - érezd meg beteg 

vagyok. Nézd, a tél 

elmúlt, elállt az eső, 

elvonult. Sár s hideg 

sem akadályoz 

téged...

Surge, amica mea,columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim hiems transiit,imber abiit et recessit.

Elvonult a vihar. Én majd 

meleg és tiszta 

szobával várlak, finom 

vacsorával: az 

ágyat is ölelősre 

vetettem 

néked.

Kémlelőn számtalanszor

lesem: mutasd meg 

arcod, hadd halljam a hangot,

szép csengő hangod,

és lássam bájos arcod. 

Te kellesz 

nékem.

 

Ostende mihi faciem tuam,

sonet vox tua in auribus meis;

vox enim tua dulcis, et facies tua decora

Oly szörnyű ez: tágra nyílt

szemekkel vártunk..., 

s várok hiába - már

 kezünk ölünkbe 

ejtjük, haragunk és az

kétségbeesésünk az

öklünkbe zárt.

- s reményünk - szerelem 

szép álmát is most 

elengedjük mint lelkünk: 

a fehér madárt.

Surge, amica mea, columba mea, formosa mea, et veni. Iam enim iems transiit, imber abiit et recessit.

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! IV.

 

IV.

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

 

Gyász keserűség omlik 

e földi sátorral 

a tünődő elmére.

φθαρτὸν γὰρ σῶµα βαρύνει ψυχήν, καὶ βρίθει τὸ γεῶδες σκῆνος νοῦν πολυφρόντιδα. 

 "Üdvözlegyetek, szomorú társak,
Szomorú társak, halvány ajkuak,
Bús bajtársak, horpadt szivüek,
Üdvözlegyetek, szótalanok..."

Így nézz fél-csukott 

szemeddel - Attila - az 

elfutó sötét vízre!

"Üljünk ki este a szürke víz mellé,
Nézzük este a hideg folyamot." 

Így úszik el az élet

mint a 'dinnyehéj'...

 Te, aki a kertben laksz, 

a barátaim

lesik szavaidat: most

 hallasd hangodat!

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Mutasd 

meg arcodat 

Ostende mihi faciem tuam

sok bogáncs 

köztliljom leszel

- rajt nincsen semmi folt:

Tota pulchra es, amica mea,

et macula non est in te.

hát 

győzedelmes a 

test fölött. azén mátkám

"one in themillion" 

a 

'lányok' között.

 

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.