ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 10./5-7.
Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése: a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak. Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.
ἔστιν πονηρία, ἣν εἶδον ὑπὸ τὸν ἥ ιον, ὡς ἀκούσιον, ὃ ἐξῆ θεν ἀπὸ προσώπου τοῦ ἐξουσιάζοντος· ἐδόθη ὁ ἄφρων ἐν ὕψεσι µεγάλοις, καὶ πλούσιοι ἐν ταπεινῷ καθήσονται· εἶδον δούλους ἐφ’ ἵππους καὶ ἄρχοντας πορευοµένους ὡς δούλους ἐπὶ τῆς γῆς.
Est malum, quod vidi sub sole quasi errorem egredientem a facie principis: positum stultum in dignitate sublimi et divites sedere deorsum. Vidi servos in equis et principes ambulantes super terram quasi servos.
Tévedhet-e egy uralkodó?
Hogyne tévedhetne hisz
még Ő sem mindentudó
hatalma vesztésétől félhet
az elnyomottak visszatérnek
és majd revansot vesznek...
S ki az aki - mondd ki?
( embertársának )
még egyszer sem - sohasem vétett?
De törekedni kell a jóra
az igazságos szóra :
gaz ne üljön magas lóra
εἶδον δούλους ἐφ’ ἵππους καὶ ἄρχοντας πορευοµένους ὡς δούλους ἐπὶ τῆς γῆς.
sok békétlenségnek oka
ha
az uralkodói kegy
- igaz és hasznos helyett -
- nem túl bölcsen -
méltatlanra lett pazarolva
ἐδόθη ὁ ἄφρων ἐν ὕψεσι µεγάλοις,