3,8 Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre. A bölcsesség ΣΟΦΙΑ dolga az emberek hűséges...
.jpg)
3,8
Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.
A bölcsesség
ΣΟΦΙΑ
dolga
az
emberek hűséges
felügyelete:
hogy a
karja soha ne
lankadjon - igazságot
vigye,
kedvét nem vesztve:
az igazságot
szilárdítsa a Földön.
Rá várnak a
"szigetek".
κρινοῦσιν ἔθνη καὶ κρατήσουσιν λαῶν, καὶ βασιλεύσει αὐτῶν κύριος εἰς τοὺς αἰῶνας.
Iudicabunt nationes et dominabuntur populis, et regnabit Dominus illorum in perpetuum.
|
| κρατήσουσιν λαῶν |
3,1-7
Az igazak lelke azonban Isten kezében van,
és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak. Mert ha az emberek szemében szenvedtek is, a reményük tele volt halhatatlansággal. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket égőáldozatul. Látogatásuk idején majd felragyognak, és olyanok lesznek, mint a szikra, amely a tarlón tovaharapódzik.
Egytől egyig meghaltak
megsemmisültek?
nem:
fenn a hegyen magas
ég alatt
szikrák
a nádasban -
múlt őrzői:
próbára lettek téve:
mindet
balsors - fenyítés
érte
szenvedtek:
így fénylik fel az igazság!
- megvizsgálta őket
s
lettek a Földön
Öröksége
Sokrétű magas ég és
az Első Rejtély!
...magához is méltónak
találta őket:
visszatértéig:
s mint
csillagok: pecsétek
Ők
egyenként felfénylenek.
ragyog igazságuk
a magas ég csúcsáig
s itt a Földön
mint a parázs - lángjuk a
Nádasban
elharapózik
Szél-élesztett
égő
áldozatuk.
Δικαίων δὲ ψυχαὶ ἐν χειρὶ θεοῦ, καὶ οὐ µὴ ἅψηται αὐτῶν βάσανος. ἔδοξαν ἐν ὀφθαλµοῖς ἀφρόνων τεθνάναι, καὶ ἐλογίσθη κάκωσις ἡ ἔξοδος αὐτῶν καὶ ἡ ἀφ’ ἡµῶν πορεία σύντριµµα, οἱ δέ εἰσιν ἐν εἰρήνῃ. καὶ γὰρ ἐν ὄψει ἀνθρώπων ἐὰν κολασθῶσιν, ἡ ἐλπὶς αὐτῶν ἀθανασίας πλήρης· καὶ ὀλίγα παιδευθέντες µεγάλα εὐεργετηθήσονται, ὅτι ὁ θεὸς ἐπείρασεν αὐτοὺς καὶ εὗρεν αὐτοὺς ἀξίους ἑαυτοῦ· ὡς χρυσὸν ἐν χωνευτηρίῳ ἐδοκίµασεν αὐτοὺς καὶ ὡς ὁλοκάρπωµα θυσίας προσεδέξατο αὐτούς. καὶ ἐν καιρῷ ἐπισκοπῆς αὐτῶν ἀναλάµψουσιν καὶ ὡς σπινθῆρες ἐν καλάµῃ διαδραµοῦνται·
Iustorum autem animae in manu Dei sunt, et non tanget illos tormentum mortis. Visi sunt oculis insipientium mori, et aestimata est afflictio exitus illorum, et, quod a nobis est iter, exterminium; illi autem sunt in pace. Etenim, si coram hominibus tormenta passi sunt, spes illorum immortalitate plena est; et in paucis correpti, in multis bene disponentur, quoniam Deus tentavit eos et invenit illos dignos se. Tamquam aurum in fornace probavit illos et quasi holocausti hostiam accepit illos, et in tempore visitationis illorum fulgebunt et tamquam scintillae in arundineto discurrent;
 |
| ὡς σπινθῆρες ἐν καλάµῃ |
2,21-24
Így gondolkodnak, de tévednek, mert gonoszságuk vakká tette őket.
Nem ismerik Isten titkos szándékait. Ezért sem az erény jutalmát nem remélik, sem a tiszta lelkek díját nem tudják becsülni. Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette. A sátán irigysége révén azonban a világba jött a halál, és akik vele tartanak, azok megtapasztalják.
A 'próbatétel napja'
közel már: lesznek
kik megízlelik 'erény
jutalmát' 'tiszta
lélek díját" de lesznek
kikre írigységük mián
eljő a halál.
Ταῦτα ἐλογίσαντο, καὶ ἐπλανήθησαν· ἀπετύφλωσεν γὰρ αὐτοὺς ἡ κακία αὐτῶν, καὶ οὐκ ἔγνωσαν µυστήρια θεοῦ οὐδὲ µισθὸν ἤπισαν ὁσιότητος οὐδὲ ἔκριναν γέρας ψυχῶν ἀµώµων. ὅτι ὁ θεὸς ἔκτισεν τὸν ἄνθρωπον ἐπ’ ἀφθαρσίᾳ καὶ εἰκόνα τῆς ἰδίας ἀϊδιότητος ἐποίησεν αὐτόν· φθόνῳ δὲ διαβόλου θάνατος εἰσῆ θεν εἰς τὸν κόσµον, πειράζουσιν δὲ αὐτὸν οἱ τῆς ἐκείνου µερίδος ὄντες.
Haec cogitaverunt et erraverunt;excaecavit enim illos malitia eorum, et nescierunt sacramenta Dei neque mercedem speraverunt sanctitatis nec iudicaverunt honorem animarum immaculatarum. Quoniam Deus creavit hominem in incorruptibilitate et imaginem similitudinis suae fecit illum; invidia autem Diaboli mors introivit in orbem terrarum; experiuntur autem illam, qui sunt ex parte illius.
 |
| φθόνῳ δὲ διαβόλου θάνατος εἰσῆ θεν εἰς τὸν κόσµον |
Az embernek vagy halandóságán, vagy halhatatlanságán kell töprengenie.
2,12-2,20
Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat.
'Hamis pénznek néz minket,
és mint szemetet;
kerüli útjainkat'
- mondjátok.
De hisz
nem vagytok ti rosszak..., csak
kevés az 'ezüst' bennetek.
Leskelődjünk az igazra, mert terhünkre van. Szembeszáll tetteinkkel: bepanaszol bennünket törvényszegésért, és szemünkre hányja, hogy vétünk a tisztesség ellen. Dicsekszik, hogy ismeri az Istent, és az Úr gyermekének mondja magát. Vádol bennünket, amiért így gondolkodunk, még ránézni sem jó. Mert az életmódja elüt másokétól, és szokatlanok az útjai. Hamis pénznek néz bennünket, és mint szemetet, kerüli az útjainkat. Az igazak végső sorsát meg boldognak hirdeti, és pöffeszkedve atyjának nevezi az Istent. Lássuk hát, igazak-e a beszédei. Figyeljük meg, mi végre jut! Mert ha az igaz az Isten gyermeke, akkor az Isten pártjára kel, és kiszabadítja ellenségei kezéből. Tegyük próbára, gúnyoljuk és bántalmazzuk, hogy megismerjük szelídségét és kipróbáljuk türelmét! Ítéljük gyalázatos halálra, mert - saját szava szerint - Isten oltalmában részesül!"
ἐνεδρεύσωµεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡµῖν ἐστιν καὶ ἐναντιοῦται τοῖς ἔργοις ἡµῶν καὶ ὀνειδίζει ἡµῖν ἁµαρτήµατα νόµου καὶ ἐπιφηµίζει ἡµῖν ἁµαρτήµατα παιδείας ἡµῶν· ἐπα έ εται γνῶσιν ἔχειν θεοῦ καὶ παῖδα κυρίου ἑαυτὸν ὀνοµάζει· ἐγένετο ἡµῖν εἰς ἔ εγχον ἐννοιῶν ἡµῶν, βαρύς ἐστιν ἡµῖν καὶ βλεπόµενος, ὅτι ἀνόµοιος τοῖς ἄ οις ὁ βίος αὐτοῦ, καὶ ἐξη αγµέναι αἱ τρίβοι αὐτοῦ· εἰς κίβδηλον ἐλογίσθηµεν αὐτῷ, καὶ ἀπέχεται τῶν ὁδῶν ἡµῶν ὡς ἀπὸ ἀκαθαρσιῶν· µακαρίζει ἔσχατα δικαίων καὶ ἀλαζονεύεται πατέρα θεόν. ἴδωµεν εἰ οἱ λόγοι αὐτοῦ ἀληθεῖς, καὶ πειράσωµεν τὰ ἐν ἐκβάσει αὐτοῦ· εἰ γάρ ἐστιν ὁ δίκαιος υἱὸς θεοῦ, ἀντιλήµψεται αὐτοῦ καὶ ῥύσεται αὐτὸν ἐκ χειρὸς ἀνθεστηκότων. ὕβρει καὶ βασάνῳ ἐτάσωµεν αὐτόν, ἵνα γνῶµεν τὴν ἐπιείκειαν αὐτοῦ καὶ δοκιµάσωµεν τὴν ἀνεξικακίαν αὐτοῦ· θανάτῳ ἀσχήµονι καταδικάσωµεν αὐτόν, ἔσται γὰρ αὐτοῦ ἐπισκοπὴ ἐκ λόγων αὐτοῦ.
Circumveniamus ergo iustum, quoniam inutilis est nobis et contrarius est operibus nostris et improperat nobis peccata legis et diffamat in nos peccata disciplinae nostrae. Promittit se scientiam Dei habere et filium Dei se nominat. Factus est nobis in accusationem cogitationum nostrarum; gravis est nobis etiam ad videndum, quoniam dissimilis est aliis vita illius, et immutatae sunt viae eius. Tamquam scoria aestimati sumus ab illo, et abstinet se a viis nostris tamquam ab immunditiis; beata dicit novissima iustorum et gloriatur patrem se habere Deum. Videamus ergo, si sermones illius veri sint, et tentemus, quae in exitu eius erunt: si enim est verus filius Dei, suscipiet illum et liberabit eum de manibus contrariorum. Contumelia et tormento interrogemus eum, ut sciamus modestiam eius et probemus patientiam illius; morte turpissima condemnemus eum: erit enim ei visitatio ex sermonibus illius ”.
 |
| εἰς κίβδηλον ἐλογίσθηµεν αὐτῷ, καὶ ἀπέχεται τῶν ὁδῶν ἡµῶν ὡς ἀπὸ ἀκαθαρσιῶν· |
1,16-2,11
Az istentelenek azonban kezükkel és szavukkal hívják (a halált),
emésztődnek az utána való vágyakozásban, mintha a barátjuk volna, és szövetséget kötnek vele, mert méltók rá, hogy az osztályrészévé legyenek. Csalfa észjárásuk miatt azt mondják egymásnak: "Rövid és szomorú az életünk; nincs orvosság az ember halála ellen, és nem ismerünk szabadítót az alvilágból. Hiszen véletlenül keletkeztünk, és majdan úgy leszünk, mintha sose lettünk volna. Hisz orrunkban csak füst az élet lehelete, és a gondolkodás csupán szikra a szívünk lüktetésekor. Ha elalszik, testünk hamuvá lesz, a lélek meg elillan, mint a lenge szellő. Idő múltán még a nevünk is feledésbe merül, és senki sem gondol többé tetteinkre. Életünk elmúlik, ahogy a felhőnek nyoma vész, eloszlik, mint a köd, amit elűznek, és a melegükkel a földre nyomnak a nap sugarai. Életünk csak egy árnyék tovasuhanása, és halálunk nem ismétlődik meg, mert le van pecsételve, és nem tér vissza senki. Rajta hát! Élvezzük a jelenvaló jókat! Használjuk ki buzgón a világot, mint ifjúkorunkban! Töltekezzünk pompás borral, mirhával, s ne nélkülözzük a tavasznak egyetlen virágát se! Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának! Egyikünk se vonja ki magát tobzódásunkból. Mindenütt hagyjuk ott jókedvünk jeleit, mert ez az osztályrészünk és ez a mi sorsunk! Bánjunk el a szegény igazzal, ne kíméljük az özvegyet, és a koros aggastyán ősz hajától ne riadjunk vissza! Számunkra a hatalom legyen az igazságosság mércéje, mert a gyenge nem ér semmit.
Pusztulás és lemondás
sötét árnya a
reménytelenség jár itt
velünk. A verem
fiai vagyunk:
szomorú kurta-rövid
az életünk betegség,
öregség - halál ellen
nincs gyógyszerünk.
Bűn zsoldja halál : s mert
vétkeztünk ezért
halállal is vagyunk most
(le)pecsételve - (el)jegyezve
Tékozlással - hideg-mély
dekadenciának
éltük zsákmányolt testünk
- rút indulatokkal -
silány élvezetekre...,
s koszororúzzuk hát
most szégyenünkre
ősz fejeinket
magunk font feslő
rózsafonattal.
Ἀσεβεῖς δὲ ταῖς χερσὶν καὶ τοῖς λόγοις προσεκαλέσαντο αὐτόν, φίλον ἡγησάμενοι αὐτὸν ἐτάκησαν καὶ συνθήκην ἔθεντο πρὸς αὐτόν, ὅτι ἄξιοί εἰσιν τῆς ἐκείνου μερίδος εἶναι. εἶπον γὰρ ἐν ἑαυτοῖς λογισάμενοι οὐκ ὀρθῶς Ὀλίγος ἐστὶν καὶ λυπηρὸς ὁ βίος ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἴασις ἐν τελευτῇ ἀνθρώπου, καὶ οὐκ ἐγνώσθη ὁ ἀναλύσας ἐξ ᾅδου. ὅτι αὐτοσχεδίως ἐγενήθημεν καὶ μετὰ τοῦτο ἐσόμεθα ὡς οὐχ ὑπάρξαντες· ὅτι καπνὸς ἡ πνοὴ ἐν ῥισὶν ἡμῶν, καὶ ὁ λόγος σπινθὴρ ἐν κινήσει καρδίας ἡμῶν, οὗ σβεσθέντος τέφρα ἀποβήσεται τὸ σῶμα
καὶ τὸ πνεῦμα διαχυθήσεται ὡς χαῦνος ἀήρ. καὶ τὸ ὄνομα ἡμῶν ἐπιλησθήσεται ἐν χρόνῳ, καὶ οὐθεὶς μνημονεύσει τῶν ἔργων ἡμῶν· καὶ παρελεύσεται ὁ βίος ἡμῶν ὡς ἴχνη νεφέλης καὶ ὡς ὁμίχλη διασκεδασθήσεται διωχθεῖσα ὑπὸ ἀκτίνων ἡλίου καὶ ὑπὸ θερμότητος αὐτοῦ βαρυνθεῖσα. σκιᾶς γὰρ πάροδος ὁ καιρὸς ἡμῶν, καὶ οὐκ ἔστιν ἀναποδισμὸς τῆς τελευτῆς ἡμῶν, ὅτι κατεσφραγίσθη καὶ οὐδεὶς ἀναστρέφει. δεῦτε οὖν καὶ ἀπολαύσωμεν τῶν ὄντων ἀγαθῶν καὶ χρησώμεθα τῇ κτίσει ὡς ἐν νεότητι σπουδαίως· οἴνου πολυτελοῦς καὶ μύρων πλησθῶμεν, καὶ μὴ παροδευσάτω ἡμᾶς ἄνθος ἔαρος· στεψώμεθα ῥόδων κάλυξιν πρὶν ἢ μαρανθῆναι· μηδεὶς ἡμῶν ἄμοιρος ἔστω τῆς ἡμετέρας ἀγερωχίας, πανταχῇ καταλίπωμεν σύμβολα τῆς εὐφροσύνης, ὅτι αὕτη ἡ μερὶς ἡμῶν καὶ ὁ κλῆρος οὗτος. καταδυναστεύσωμεν πένητα δίκαιον, μὴ φεισώμεθα χήρας μηδὲ πρεσβύτου ἐντραπῶμεν πολιὰς πολυχρονίους· ἔστω δὲ ἡμῶν ἡ ἰσχὺς νόμος τῆς δικαιοσύνης, τὸ γὰρ ἀσθενὲς ἄχρηστον ἐλέγχεται.
Impii autem manibus et verbis accersierunt illam; aestimantes illam amicam defluxerunt et sponsionem posuerunt ad illam, quoniam digni sunt, qui sint ex parte illius. Dixerunt enim cogitantes apud se non recte: “ Exiguum et cum taedio est tempus vitae nostrae, et non est refrigerium in fine hominis, et non est agnitus, qui sit reversus ab inferis. Quia ex tempore nati sumus et post hoc erimus, tamquam non fuerimus, quoniam fumus flatus est in naribus nostris, et sermo scintilla in motu cordis nostri; qua exstincta, cinis fiet corpus nostrum,
et spiritus diffundetur tamquam mollis aer. Et nomen nostrum oblivioni tradetur per tempus, et nemo memoriam habebit operum nostrorum; et transibit vita nostra tamquam vestigium nubis, et sicut nebula dissolvetur, quae fugata est a radiis solis et a calore illius aggravata. Umbrae enim transitus est tempus nostrum, et non est reversio finis nostri, quoniam consignata est, et nemo revertitur. Venite ergo, et fruamur bonis, quae sunt, et utamur creatura tamquam in iuventute sollicite. Vino pretioso et unguentis nos impleamus, et non praetereat nos flos temporis verni; coronemus nos calycibus rosarum, antequam marcescant, nullum pratum exsors sit luxuriae nostrae; ubique relinquamus signa laetitiae, quoniam haec est pars nostra, et haec est sors. Opprimamus pauperem iustum et non parcamus viduae nec veterani revereamur canos multi temporis. Sit autem fortitudo nostra lex iustitiae; quod enim infirmum est, inutile invenitur.
 |
| Ἀσεβεῖς δὲ ταῖς χερσὶν καὶ τοῖς λόγοις προσεκαλέσαντο αὐτόν |
A legelső gondolat az indulaté a testé...
Apud mortales alterae semper cogitationes sapientiores sunt.
Et quae longe absunt et quae prope sunt considerari debent.
- ezt a "semmit" én értem.
Consideratio est cogitationis contentio.
Az elmélkedés felfokozott gondolkodás.
PLATÓN
...élni
azért szép békés: az a
megnyugtató.
Eadem est meditatio bene vivendi et bene moriendi.
A jó élet és a jó halál ugyanolyan átgondolást igényel.
DIOGENÉSZ LAERTIOSZ
Mi csak adhat életnek
értelmet - azért
halni is jó: s miért
meghalnál - élni
azért szép békés: az a
megnyugtató.
- ezt a létet nevezzük
szép áldozatnak
- nemesnek.
