Tizedik Rész
Hogy azok akik a rosz erkölcsre adták volt
magokot ifiukorokban, abol nehezen térnek
ki, és ugy történhetik hogy talám soha sem,
és el vesztik magokot.
Oh ! fiam, hogy nintsen olyan foganatos pennám a melyel, a szivedben irhatnám sokal erösebben. mint sem arézre, vagy a márvány köre. ezt a nagy igazságot, hogy veled meg értethetném tellyeségel. mitsoda nagy, és irtoztato akadályt találnak az ifiusági rosz életnek el hagyásában
Vannak bizonyos szavak
Στηλογραφία
Lélek által mondattak
élő márvány
kőbe vésettek lesznek
- állnak is határkőként:
rendületlen.
"Léteznek bizonyos lelkes sztélére vésett betűk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, és nem kőtáblára, (...) Ezek a betűk a finom és az író irányában engedelmes szívbe íródnak, mégis azért hústesti szívbe."
Ez az akadály olyan nagy, hogy azt elégségesen ki nem lehet mondani, és másként is olyan közönséges. hogy arol valojában nem lehet gondolkodni nagy keserüség nélkül, látván anyi sok számu keresztyéneket, és föképen ifiakot, kik suhajtoznak, arosz szokásnak rabságában. a mely rosz szokást az ifiuságban vévén bé. az idövel nevekedik, és a veszedelemre viszi öket.: vagy ha ugy történik. hogy azt el hagyák, azt igen nagy nehezen., és hihetetlen viaskodásal, és az Isten kegyelmének nyilván valo tsuda tételiböl., oh' kedves fiam., igyekezél. el kerülni azt az irtoztato veszedelmet, légy azon hogy azt meg elözed, vagy azt el hagyad mentöl hamaréb., hogy ha arra adtad magadot
Ez a nagy akadály három dologtol jö.
Az elsö, a rosz szokásnak erejétöl, és el hihetetlen hatalmátol. a mely egyszer gyükeret vetvén a lélekben, onnét azt. igen sok bajal lehet ki tépni, A szokások abban mind meg egyeznek. , hogy sokáig tartanak, és nehezen vesznek el., de atöbbi közöt arószak azok, a melyek leg inkáb ragadnak hozánk. és melyeket leg nehezeb meg változtatni, mert sokal nehezeb. a meg romlot természetnek a jóra forditani magát, mint sem roszat tselekedni. ezért is mondgya az [57] irás. hogy a gonoszok nehezen térnek meg. ettöl vagyon. hogy az esztelenek számok. véghetetlen az az. abünösöknek számok.
I.
"Szemem megkeresi a hűségeseket a földön, ők laknak majd velem."
Míg életerőben és
testben is erős
a legfontosabb lenne
annak a sürgős
kinyilvánítása: jó
szokások - test fegyelme
sürgős
kialakítása:
"Szoktasd idején magadat arra, hogy az jót szabadosan cselekedjed."
De arosz szokások közöt. amelyeket. az ifiuságban vesznek bé, azok leg erösebbek, és leg nehezeb azokon eröt venni. mert az indulatok, eszközi lévén arosz erkölcsnek, ha abban az idöben ajó erkölcs azokot nem igazgattya, idövel nevekedni fognak, és nevekedvén. a rosz erkölcsöt meg szaporittyák. és minden nap ujjab eröt adnak néki,. amely erö végtire meg gyözhetetlenné tészi. ugyan ezért is az irás elönkben akarván tenni a meg romlot szokásnak erejét, a melyet az ifiuságban vesznek bé. olyat mond, amelyet az ifiaknak el nem kellene felejteniek, ossa ejus implebuntur vitiis adolescentiae ejus, et Cum eo in pulvere dormient., az ö tsontyai bé töltetnek ifiuságának hamiságival, és vele együt fognak aluni aporban az az, hogy az ifiuságnak rosz erkölcsi. és rosz hajlandosági oly erösen meg gyökereznek alélekben, hogy azokot meg érzi egész életeben, és tsak ahalálal végezödnek el. amint ezt minden nap láthatni.
Az oka ennek nyilvánsagos. arosz erkölcs, a mely egyszer meg gyözte alelket,, az indulatokot, meg erösitti, és meg szaporittya.: az indulatok pedig meg ronttyák az itéletet., és jonak tarttattyák véle azt a mi rosz. és rosznak ami jó; a meg romlot itélet, az akaratot meg ronttya. a mely vakul mégyen a vétekre, ebböl is következik az után minden rosz, a melyröl siránkozva [58] mondgya szent agoston, hogy a meg romlot akarat. kedveli, és gyönyörködik a roszban., a gyönyörűség szokásá lészen, és a szokás a melynek ellene nem állanak, szükségé válik. a midön pedig valamely lélek. erre az állapotra jutot. nem remélheti hogy eleget tegyen vétkeiért, mert a mint egy aucthor mondgya, ez a szükség a halálnak anya. meg ölvén penitentzia nélkül azt. a kiben találkozik.
A második oka. annak a nagy akadálynak. az Isten kegyelmének meg fogyatkozása; mert mint hogy az Isten meg szaporittya kegyelmit azokban. kik azokot alázatosan veszik., és azokot üdveségekre fordittyák, meg is engedi hogy el fogyon azokban, kik azokal viszá élnek. és meg vetik. hogy ha eszerént bánik minden emberekel; ugy tettzik hogy még inkáb igy banik rend szerént az ifiakal, valamint hogy ö örömest adgya nékik bövséges kegyelmit,. a midön ahoz méltatlanoká nem teszik magokot., a mint már ezt meg mondottuk ide felyeb. ugy azokot meg is vonnya töllök amidön azokal viszá élnek
II.
Úszva át a tengerben
hullámok között
- nem fárad el a karja:
őrző daimónja
támogatja segíti
át a túlsó partra.
- s érthető is
egyébiránt, hogy miért
segíti jobban
azokat akik még nem
vétették el az irányt.
"Mint az atléta, aki bár öregkora miatt felhagyott az edzéssel, de a hírnév és a testedzés szeretetét nem hagyja abba, hanem élvezi, ha látja, amint mások gyakorlatoznak, biztatja őket, s velük együtt fut; így azok is, akik már megvívták az élet harcait, s lelkük kiválósága révén daimónokká váltak, nem vetik meg teljesen az itteni eseményeket, kimondott szavakat, a törekvéseket, hanem jóindulatot tanúsítanak az azonos cél eléréséért törekvők iránt, velük együtt versengve buzdítják és ösztönzik őket az erény elérésére, ha látják, hogy már az óhajtott célhoz közel küzdenek, sőt már majdnem el is érték. De a daimón sem segít válogatás nélkül mindenkinek. Mint ahogy a tengerben úszók közül azokat, akik mélyen bent vannak, messze a szárazföldtől, partonállók csupán szótlanul nézik, azokért viszont akik közel jutottak a parthoz, a vízbe futnak, kezükkel és biztató szavukkal segítségükre sietnek, s megmentik őket."
[59] Az Isten a proféta által igy fenyegeti öket. El fogyatkoznak az ifiak a szomjuság miat. kik a Samaria büniért esküsznek az az, akik hisznek abálványokban., a melyeket Samaria városa imádgya. Ez a szomjuság. nem atesti szomjuságbol áll, hanem alelki szomjuságbol. ugy mint [60] az Isten kegyelminek valo szomjuságbol; a melyröl mindgyárt felyeb azt mondgya az irás. Éhséget botsátok a földre: nem akenyér éhségét: sem a viz szomjuságát, hanem az ur igéje hallásínak
A harmadik nagy akadály a melyet találnak az ifiuság vétkeiböl valo meg térésben., az ördögnek uralkodása. a mely mind nagyobodik, mind erösebedik. ahoz képest. a mint a vétkes szokások szaporodnak a lélekben, ezt az uralkodást rend szerént avétek okoza, a mely el vesztetvén a lélekel. az ö teremtöjének kegyelmit és gond viselésit, az ördög rabjává teszi, a ki is hová továb meg tarttya abban a nyomoru szolgálatban.
III.
Harmadik szabály - mindig
tudnod kell ki a
'fix pont' a 'végső Rejtély'
S te csak 'szem vagy'
egy a kicsik közül egy
- a tanítványok közül:
aki felel
- csak egy előadó: nem
a király csak egy
paradoxon: ki szolgál:
magához emeli
a király.
ki király akar
lenni - mindhalálig lesz
szolga - csicska lesz
ha kegyosztók közé áll.
oh ! fiam. kitsoda mondhatnáki elegendö képen. a léleknek azt a keserves állapottyát. aki ebben a rabságban vagyon, az ö leg halálosab ellenséginek kegyetlensége alat. a ki minden gondolattyát. és gonoszságát, tsak arra fordittya. hogy vég képen el veszthese. minden olyan kisértetekre ingerli, a melyek avétekre vihesék, minden nap ujjab alkalmatoságokot ád eleiben. hogy magát el veszese, el fordittya az olyanoktol., a melyek a rosztol el térithetnék, vétekröl vétekre veti, egy rosz erkölcsböl. a másikában., mind addig valamég gonoszságinak mértékje. tetézve lévén, nékie el hagyasék. az Istennek haragjábol., hogy el vegye az érdeme szerént valo büntetést
E szerént bánik ez a kegyetlen ellenség azokal. akik hatalma alat vannak, és az, az Istennek. igasságos engedelmiböl vagyon. a ki is elhadgya azokot. a kik el távoznak szolgálattyátol. és szeretetétöl, és akik nem akarván ötet szolgálni. az ö parantsolatinak kedveségiben. az ö kegyelminek. és áldásinak böségiben. igaságal meg érdemlik hogy el hagyatasanak annak a kegyetlen urnak keziben. aki tsak azö veszedelmeket óhajttya, és aki addig meg nem szünik, valamég az örök kárhozatra nem veti öket. oh' fiam, mely boldogtalanok mind azok, akik abban a keserves rabságban estenek; de még boldogtalanabak azok, a kik abban lévén, nem ohajttyák meg szabadulásokot
.jpeg)
