ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,22-23 ~ A bölcsesség nem irigység: egység ( σοφία / φθόνῳ ) I.

6,22-23 

Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot. Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez. 

 A bölcsességtől ami

a legtávolabb 

esik: az Irigységnek 

neveztetik.

Akkor keletkezik ha 

van 

kéznek és lábnak 

lehetősége 

(Láb vidul a kéz 

hibájának S a kéz 

a láb botlásának)

hasonlítani magát

így egymással.

τί δέ ἐστιν σοφία καὶ πῶς ἐγένετο, ἀπα ελῶ καὶ οὐκ ἀποκρύψω ὑµῖν µυστήρια, ἀ ὰ ἀπ’ ἀρχῆς γενέσεως ἐξιχνιάσω καὶ θήσω εἰς τὸ ἐµφανὲς τὴν γνῶσιν αὐτῆς καὶ οὐ µὴ παροδεύσω τὴν ἀλήθειαν. οὔτε µὴν φθόνῳ τετηκότι συνοδεύσω, ὅτι οὗτος οὐ κοινωνήσει σοφίᾳ. 

 

Quid est autem sapientia et quemadmodum facta sit, referam et non abscondam a vobis sacramenta Dei, sed ab initio nativitatis investigabo et ponam in lucem scientiam illius et non praeteribo veritatem. Neque cum invidia tabescente iter habebo, quoniam ista non erit particeps sapientiae.

 

οὔτε µὴν φθόνῳ τετηκότι συνοδεύσω, ὅτι οὗτος οὐ κοινωνήσει σοφίᾳ. 

 

 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 9,1-12 ~ A bölcsesség nem irigység: egység ( σοφία / φθόνῳ ) II.

 9,1-12  

Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban, és egyenes lélekkel tegyen igazságot: add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül.

 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.

 Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. 

Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. 

Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd, és megoltalmaz hatalmával. 

Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. 

 Ἔτους πρώτου ἐπὶ Δαρείου τοῦ Ξέρξου ἀπὸ τῆς γενεᾶς τῆς Μηδικῆς, οἳ ἐβασί ευσαν ἐπὶ τὴν βασιλείαν τῶν Χαλδαίων, τῷ πρώτῳ ἔτει τῆς βασιλείας αὐτοῦ ἐγὼ Δανιηλ διενοήθην ἐν ταῖς βίβλοις τὸν ἀριθµὸν τῶν ἐτῶν, ὅτε ἐγένετο πρόσταγµα τῇ γῇ ἐπὶ Ιερεµιαν τὸν προφήτην ἐγεῖραι εἰς ἀναπλήρωσιν ὀνειδισµοῦ Ιερουσαληµ, ἑβδοµήκοντα ἔτη. καὶ ἔδωκα τὸ πρόσωπόν µου ἐπὶ κύριον τὸν θεὸν εὑρεῖν προσευχὴν καὶ ἔ εος ἐν νηστείαις καὶ σάκκῳ καὶ σποδῷ. καὶ προσηυξάµην πρὸς κύριον τὸν θεὸν καὶ ἐξωµολογησάµην καὶ εἶπα Ἰδού, κύριε, σὺ εἶ ὁ θεὸς ὁ µέγας καὶ ὁ ἰσχυρὸς καὶ ὁ φοβερὸς τηρῶν τὴν διαθήκην καὶ τὸ ἔ εος τοῖς ἀγαπῶσί σε καὶ τοῖς φυλάσσουσι τὰ προστάγµατά σου, ἡµάρτοµεν, ἠδικήσαµεν, ἠσεβήσαµεν καὶ ἀπέστηµεν καὶ παρέβηµεν τὰς ἐντολάς σου καὶ τὰ κρίµατά σου καὶ οὐκ ἠκούσαµεν τῶν παίδων σου τῶν προφητῶν, ἃ ἐλάλησαν ἐπὶ τῷ ὀνόµατί σου ἐπὶ τοὺς βασιλεῖς ἡµῶν καὶ δυνάστας ἡµῶν καὶ πατέρας ἡµῶν καὶ παντὶ ἔθνει ἐπὶ τῆς γῆς. σοί, κύριε, ἡ δικαιοσύνη, καὶ ἡµῖν ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου κατὰ τὴν ἡµέραν ταύτην, ἀνθρώποις Ιουδα καὶ καθηµένοις ἐν Ιερουσαληµ καὶ παντὶ τῷ λαῷ Ισραηλ τῷ ἔ ιστα καὶ τῷ ἀπωτέρω ἐν πάσαις ταῖς χώραις, εἰς ἃς διεσκόρπισας αὐτοὺς ἐκεῖ ἐν τῇ πληµµελείᾳ, ᾗ ἐπληµµέλησαν ἐναντίον σου. δέσποτα, ἡµῖν ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου καὶ τοῖς βασιλεῦσιν ἡµῶν καὶ δυνάσταις καὶ τοῖς πατράσιν ἡµῶν, ὅτι ἡµάρτοµέν σοι. τῷ κυρίῳ ἡ δικαιοσύνη καὶ τὸ ἔ εος, ὅτι ἀπέστηµεν ἀπὸ σοῦ καὶ οὐκ ἠκούσαµεν τῆς φωνῆς κυρίου τοῦ θεοῦ ἡµῶν κατακολουθῆσαι τῷ νόµῳ σου, ᾧ ἔδωκας ἐνώπιον Μωσῆ καὶ ἡµῶν διὰ τῶν παίδων σου τῶν προφητῶν. καὶ πᾶς Ισραηλ ἐγκατέλιπε τὸν νόµον σου καὶ ἀπέστησαν τοῦ µὴ ἀκοῦσαι τῆς φωνῆς σου, καὶ ἐπῆ θεν ἐφ’ ἡµᾶς ἡ κατάρα καὶ ὁ ὅρκος ὁ γεγραµµένος ἐν τῷ νόµῳ Μωσῆ παιδὸς τοῦ θεοῦ, ὅτι ἡµάρτοµεν αὐτῷ. καὶ ἔστησεν ἡµῖν τὰ προστάγµατα αὐτοῦ, ὅσα ἐλάλησεν ἐφ’ ἡµᾶς καὶ ἐπὶ τοὺς κριτὰς ἡµῶν, ὅσα ἔκρινας ἡµῖν, ἐπαγαγεῖν ἐφ’ ἡµᾶς κακὰ µεγάλα, οἷα οὐκ ἐγενήθη ὑπὸ τὸν οὐρανὸν καθότι ἐγενήθη ἐν Ιερουσαληµ. 

“Deus patrum meorum et Domine misericordiae, qui fecisti omnia verbo tuo et sapientia tua constituisti hominem, ut dominaretur creaturis, quae a te factae sunt, et disponeret orbem terrarum in sanctitate et iustitia et in directione cordis iudicium iudicaret, da mihi sedium tuarum assistricem sapientiam et noli me reprobare a pueris tuis, quoniam servus tuus sum ego et filius ancillae tuae, homo infirmus et exigui temporis et minor ad intellectum iudicii et legum. Nam, et si quis erit consummatus inter filios hominum, si ab illo abfuerit sapientia tua, in nihilum computabitur. Tu elegisti me regem populo tuo et iudicem filiorum tuorum et filiarum; dixisti me aedificare templum in monte sancto tuo et in civitate habitationis tuae altare, similitudinem tabernaculi sancti, quod praeparasti ab initio. Et tecum sapientia, quae novit opera tua, quae et affuit tunc, cum orbem terrarum faceres, et sciebat quid esset placitum in oculis tuis et quid directum in praeceptis tuis. Emitte illam de caelis sanctis tuis et a sede magnitudinis tuae mitte illam, ut mecum sit et mecum laboret, ut sciam quid acceptum sit apud te. Scit enim illa omnia et intellegit et deducet me in operibus meis sobrie et custodiet me in sua gloria. Et erunt accepta opera mea, et diiudicabo populum tuum iuste 

 

Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni.

 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,12-21 ~ Ki törődik egy rabszolgával?

 

6,12-21

A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük. Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet). A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe. Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz. Ha tehát, népek fejedelmei, örömeteket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

I. 

A bölcsesség ragyogó 

hervadhatatlan, 

Azt könnyen felismerik, 

akik szeretik, 

és megtalálják, akik 

keresik, vágynak Rá 

- nekik megmutatkozik

Λαµπρὰ καὶ ἀµάραντός ἐστιν ἡ σοφία 6καὶ εὐχερῶς θεωρεῖται ὑπὸ τῶν ἀγαπώντων αὐτὴν καὶ εὑρίσκεται ὑπὸ τῶν ζητούντων αὐτήν, φθάνει τοὺς ἐπιθυµοῦντας προγνωσθῆναι.

II. 

A bölcsesség rád vár..., 

ha kész vagy mestered legyen -

hogy mester legyél: 

Ki törődik egy rabszolgával?

Ki Őt keresni kezdi, 

az ajtajánál 

várva találja. Maga 

keresi akik 

méltók rá. Megjelenik 

az útjaikon, és 

a tetteikben velük.

τὸ γὰρ ἐνθυµηθῆναι περὶ αὐτῆς φρονήσεως τελειότης, καὶ ὁ ἀγρυπνήσας δι’ αὐτὴν ταχέως ἀµέριµνος ἔσται· ὅτι τοὺς ἀξίους αὐτῆς αὐτὴ περιέρχεται ζητοῦσα καὶ ἐν ταῖς τρίβοις φαντάζεται αὐτοῖς εὐµενῶς καὶ ἐν πάσῃ ἐπινοίᾳ ὑπαντᾷ αὐτοῖς.  

Kit érdekel a szolga 

vagy tékozló fiú 

kinek gazda vagyona 

semmi: úgy tekint

örökségére mint egy 

rongyra: elfogyott és 

tönkrement majd veszek más

hitet másét - egy jobbat: 

 

- mit elherdáltál olyat

már többé nem kapsz.

 

Van ki megbecsülné, de 

nem találja: Nézd - 

Megkerültem a világot..., 

kétségbe voltam esve - 

 

"Négykézláb másztam. Álló Istenem

lenézett rám és nem emelt föl engem.

Ez a szabadság adta értenem,

hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

 

Ugy segitett, hogy nem segithetett.

Lehetett láng, de nem lehetett hamva.

Ahány igazság, annyi szeretet.

Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.

 

Gyönge a testem: óvja félelem!

De én a párom mosolyogva várom,

mert énvelem a hűség van jelen

az üres űrben tántorgó világon."

 ez szem

vagy születés dolga-e? 

 

 keresni küldettem és

születtem, csak nem 

hagy engem végül cserben.

Érzem: örökös -

megistenülve Égi 

erők egyike lettem.

 

"anyai szeretet" majd

 kevés lesz: Apád 

dolga felkészült lehess

kérdésekre a 

'kapukban' megfelelhess

s a harcban el ne ess.

ἀρχὴ γὰρ αὐτῆς ἡ ἀληθεστάτη παιδείας ἐπιθυµία, φροντὶς δὲ παιδείας ἀγάπη, ἀγάπη δὲ τήρησις νόµων αὐτῆς, προσοχὴ δὲ νόµων βεβαίωσις ἀφθαρσίας, ἀφθαρσία δὲ ἐ ὺς εἶναι ποιεῖ θεοῦ·  

 

 Ki törődik egy rabszolgával?

III. 

Már nem vagy szolga: örökös, 

az Úr köpenyét borítja..., hatalomba öltözött 

- hatalmát ruházza rád.

 

...s a halhatatlanság 

majd eljuttat az

Isten közelébe - Uradhoz.  

jutsz majd általa 

a teljes uralomhoz. 

 

Népek fejedelmei, 

ha még örömeteket 

lelitek a trónban,

 jogarban: 

 

ügyeljetek Rá 

s becsüljétek hogy 

hatalmatok el 

ne veszítsétek!!

ἐπιθυµία ἄρα σοφίας ἀνάγει ἐπὶ βασιλείαν. εἰ οὖν ἥδεσθε ἐπὶ θρόνοις καὶ σκήπτροις, τύραννοι λαῶν, τιµήσατε σοφίαν, ἵνα εἰς τὸν αἰῶνα βασιλεύσητε.
 

Λαµπρὰ καὶ ἀµάραντός ἐστιν ἡ σοφία 6καὶ εὐχερῶς θεωρεῖται ὑπὸ τῶν ἀγαπώντων αὐτὴν καὶ εὑρίσκεται ὑπὸ τῶν ζητούντων αὐτήν, φθάνει τοὺς ἐπιθυµοῦντας προγνωσθῆναι. ὁ ὀρθρίσας πρὸς αὐτὴν οὐ κοπιάσει· πάρεδρον γὰρ εὑρήσει τῶν πυλῶν αὐτοῦ. τὸ γὰρ ἐνθυµηθῆναι περὶ αὐτῆς φρονήσεως τελειότης, καὶ ὁ ἀγρυπνήσας δι’ αὐτὴν ταχέως ἀµέριµνος ἔσται· ὅτι τοὺς ἀξίους αὐτῆς αὐτὴ περιέρχεται ζητοῦσα καὶ ἐν ταῖς τρίβοις φαντάζεται αὐτοῖς εὐµενῶς καὶ ἐν πάσῃ ἐπινοίᾳ ὑπαντᾷ αὐτοῖς. ἀρχὴ γὰρ αὐτῆς ἡ ἀληθεστάτη παιδείας ἐπιθυµία, φροντὶς δὲ παιδείας ἀγάπη, ἀγάπη δὲ τήρησις νόµων αὐτῆς, προσοχὴ δὲ νόµων βεβαίωσις ἀφθαρσίας, ἀφθαρσία δὲ ἐ ὺς εἶναι ποιεῖ θεοῦ· ἐπιθυµία ἄρα σοφίας ἀνάγει ἐπὶ βασιλείαν. εἰ οὖν ἥδεσθε ἐπὶ θρόνοις καὶ σκήπτροις, τύραννοι λαῶν, τιµήσατε σοφίαν, ἵνα εἰς τὸν αἰῶνα βασιλεύσητε.

Clara est et, quae numquam marcescit, sapientia; et facile videtur ab his, qui diligunt eam, et invenitur ab his, qui quaerunt illam. Praeoccupat, qui eam concupiscunt, ut prior se ostendat illis. Qui de luce vigilaverit ad illam, non laborabit, assidentem enim illam foribus suis inveniet. Cogitare ergo de illa sensus est consummatio; et, qui vigilaverit propter illam, cito securus erit. Quoniam dignos se ipsa circuit quaerens et in viis ostendit se illis hilariter et in omni providentia occurrit illis. Initium enim illius verissima est disciplinae concupiscentia, cura vero disciplinae dilectio est, et dilectio custodia legum illius est, custoditio autem legum confirmatio incorruptionis est, incorruptio autem facit esse proximum Deo; concupiscentia itaque sapientiae deducit ad regnum. Si ergo delectamini sedibus et sceptris, o reges populi, colite sapientiam, ut in perpetuum regnetis.

ἐπιθυµία ἄρα σοφίας ἀνάγει ἐπὶ βασιλείαν. εἰ οὖν ἥδεσθε ἐπὶ θρόνοις καὶ σκήπτροις, τύραννοι λαῶν, τιµήσατε σοφίαν, ἵνα εἰς τὸν αἰῶνα βασιλεύσητε.

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,11 ~ Reggel vele kelsz - s fekszel - s napodnak verézfona lesz ez.

 

6,11

 

Áhítsátok hát szavaimat és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.

 

Az esszénusok ha a 

nap felkel vele 

kelnek - ha lenyugodott 

véle nyugodnak 

mind el. Kétszer gyűltek ők 

össze: este és reggel.

 

Amikor a nap felkel, 

imádkoznak az

 Istenhez, következő 

 nap boldogsága 

valódi öröm legyen: 

mennyei fénnyel 

elméjükben. 

Mikor lenyugszik, lelkük

fohászkodva és 

 könnyebbülve-szabadulva 

érzékek terhétől 

kész legyen követni a 

nyomot: a Szellem Fényét 

- az igazságot.

Reggel vele kelsz 

- s fekszel - s napodnak

verézfona lesz ez.  

 

ἐπιθυµήσατε οὖν τῶν λόγων µου, ποθήσατε καὶ παιδευθήσεσθε.

Concupiscite ergo sermones meos, diligite illos et habebitis disciplinam.

ἐπιθυµήσατε οὖν τῶν λόγων µου, ποθήσατε καὶ παιδευθήσεσθε.

  

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,1-10 ...akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek

6,1-10 

Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok! Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára! A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat. Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint. Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre. A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár. Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek. A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár. Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok és el ne bukjatok. Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.

 

Tegnap őrzői  - 

szent kapuk magas 

kerítések:  

 szigorú vizsgálat vár - 

tanítottak-e felelni 

téged?

 

  ...ha megmondod miért kell 

lebontani vagy 

elállnom az útból majd

 talán engedem

 neked: s mert fáimhoz 

én feltétlen hűséges

 leszek

 

ezért kis esélyed lesz

 így tenni: Mert kik

 szent dolgokat őriznek - 

megszentelődnek, 

azok tudnak igazán

keményen-bölcsen 

erre felelni.

 Qui enim custodierint iusta iuste, iustificabuntur; et, qui didicerint ista, invenient defensionem. 

 

Ἀκούσατε οὖν, βασιλεῖς, καὶ σύνετε· µάθετε, δικασταὶ περάτων γῆς· ἐνωτίσασθε, οἱ κρατοῦντες πλήθους καὶ γεγαυρωµένοι ἐπὶ ὄχλοις ἐθνῶν· ὅτι ἐδόθη παρὰ κυρίου ἡ κράτησις ὑµῖν καὶ ἡ δυναστεία παρὰ ὑψίστου, ὃς ἐξετάσει ὑµῶν τὰ ἔργα καὶ τὰς βουλὰς διερευνήσει· ὅτι ὑπηρέται ὄντες τῆς αὐτοῦ βασιλείας οὐκ ἐκρίνατε ὀρθῶς οὐδὲ ἐφυλάξατε νόµον οὐδὲ κατὰ τὴν βουλὴν τοῦ θεοῦ ἐπορεύθητε. φρικτῶς καὶ ταχέως ἐπιστήσεται ὑµῖν, ὅτι κρίσις ἀπότοµος ἐν τοῖς ὑπερέχουσιν γίνεται. ὁ γὰρ ἐλάχιστος συ νωστός ἐστιν ἐλέους, δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἐτασθήσονται· οὐ γὰρ ὑποστελεῖται πρόσωπον ὁ πάντων δεσπότης οὐδὲ ἐντραπήσεται µέγεθος, ὅτι µικρὸν καὶ µέγαν αὐτὸς ἐποίησεν ὁµοίως τε προνοεῖ περὶ πάντων, τοῖς δὲ κραταιοῖς ἰσχυρὰ ἐφίσταται ἔρευνα. πρὸς ὑµᾶς οὖν, ὦ τύραννοι, οἱ λόγοι µου, ἵνα µάθητε σοφίαν καὶ µὴ παραπέσητε· οἱ γὰρ φυλάξαντες ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται, καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. 

Audite ergo, reges, et intellegite; discite, iudices finium terrae. Praebete aures, vos, qui continetis multitudines et placetis vobis in turbis nationum. Quoniam data est a Domino potestas vobis et dominatio ab Altissimo, qui interrogabit opera vestra et cogitationes scrutabitur, quoniam, cum essetis ministri regni illius, non recte iudicastis nec custodistis legem neque secundum voluntatem Dei ambulastis. Horrende et cito instabit vobis, quoniam iudicium durissimum his, qui praesunt, fiet; exiguo enim conceditur misericordia, potentes autem potenter tormento interrogabuntur. Non enim subtrahet personam cuiusquam Deus nec verebitur magnitudinem cuiusquam, quoniam pusillum et magnum ipse fecit, et aequaliter cura est illi de omnibus; potentibus autem durum instat scrutinium. Ad vos ergo, reges, sunt hi sermones mei, ut discatis sapientiam et non excidatis. Qui enim custodierint iusta iuste, iustificabuntur; et, qui didicerint ista, invenient defensionem.

οἱ γὰρ φυλάξαντες ὁσίως τὰ ὅσια ὁσιωθήσονται, καὶ οἱ διδαχθέντες αὐτὰ εὑρήσουσιν ἀπολογίαν. 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 5,17-23 ~ ...és a világ vele harcol az őrültek ellen.

5,17-23

...mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját. 

Boldogok, akik útja 

feddhetetlen, a 

Törvénye szerint járnak. 

Ha boldog akarsz 

lenni, légy feddhetetlen.

S képmutatás nélkül 

fogsz mindent megítélni.

Ha Igazság vesz körül

a hűséged majd

legyőzhetetlen pajzs - lesz 

szentséged - karddá 

haragod - lándzsává ha 

szükség hozza - élesedik

keményedik, hegyesedik.

Salamon király és Szent 

Ágoston tanácsa: 

légy bölcs és feddhetetlen: 

és egész világ 

veled együtt harcol majd 

az őrültek ellen.

ὅτι τῇ δεξιᾷ σκεπάσει αὐτοὺς καὶ τῷ βραχίονι ὑπερασπιεῖ αὐτῶν. λήµψεται πανοπλίαν τὸν ζῆ ον αὐτοῦ καὶ ὁπλοποιήσει τὴν κτίσιν εἰς ἄµυναν ἐχθρῶν· ἐνδύσεται θώρακα δικαιοσύνην καὶ περιθήσεται κόρυθα κρίσιν ἀνυπόκριτον· λήµψεται ἀσπίδα ἀκαταµάχητον ὁσιότητα, ὀξυνεῖ δὲ ἀπότοµον ὀργὴν εἰς ῥοµφαίαν, συνεκπολεµήσει δὲ αὐτῷ ὁ κόσµος ἐπὶ τοὺς παράφρονας. πορεύσονται εὔστοχοι βολίδες ἀστραπῶν καὶ ὡς ἀπὸ εὐκύκλου τόξου τῶν νεφῶν ἐπὶ σκοπὸν ἁλοῦνται, καὶ ἐκ πετροβόλου θυµοῦ πλήρεις ῥιφήσονται χάλαζαι· ἀγανακτήσει κατ’ αὐτῶν ὕδωρ θαλάσσης, ποταµοὶ δὲ συγκλύσουσιν ἀποτόµως· ἀντιστήσεται αὐτοῖς πνεῦµα δυνάµεως καὶ ὡς λαῖ αψ ἐκλικµήσει αὐτούς· καὶ ἐρηµώσει πᾶσαν τὴν γῆν ἀνοµία, καὶ ἡ κακοπραγία περιτρέψει θρόνους δυναστῶν. 

quoniam dextera sua teget eos et brachio suo defendet illos. Accipiet pro armatura zelum suum et armabit creaturam ad ultionem inimicorum, induet pro thorace iustitiam et accipiet pro galea iudicium non fictum; sumet pro scuto inexpugnabili sanctitatem. Acuet autem duram iram in lanceam et pugnabit cum illo orbis terrarum contra insensatos. Ibunt recta emissiones fulgurum et tamquam a bene curvato arcu nubium ad signum insilient, et ab ira saxa iaculante ira plenae mittentur grandines; excandescet in illos aqua maris, et flumina concurrent duriter. Contra illos stabit spiritus virtutis et tamquam turbo dissipabit illos. Et ad eremum perducet omnem terram iniquitas, et malignitas evertet sedes potentium.

συνεκπολεµήσει δὲ αὐτῷ ὁ κόσµος ἐπὶ τοὺς παράφρονας.

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 5,16 ~ elnyerik a szépség diadémját.

 

5,16

 

Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját.

 "Omnis gloria eius filiae regis ab intus - A királylány minden szépsége belül van." ( Zsolt 44,14 Vulg. ) 

 

Ne félj Te kicsiny nyáj..., az 

anavimok szent 

töredéke - egyedül 

maradsz is: s ott 

egymagadban fogsz állni: 

Dicsőség koronája

 Urad szemében, 

 

királyi diadém az

 Isten kezében. 

Leszel majd örökké szép 

királyném szép 

Menyasszonyom, tündöklő

fejékem.

καὶ ἔσῃ στέφανος κάλλους ἐν χειρὶ κυρίου καὶ διάδημα βασιλείας ἐν χειρὶ θεοῦ σου. 

Et eris corona gloriae in manu Domini, et diadema regni in manu Dei tui.  

וְהָיִ֛יתְ עֲטֶ֥רֶת תִּפְאֶ֖רֶת בְּיַד־יְהוָ֑ה (וצנוף)[וּצְנִ֥יף] מְלוּכָ֖ה בְּכַף־אֱלֹהָֽיִךְ׃   

 

 

διὰ τοῦτο λήµψονται τὸ βασί ειον τῆς εὐπρεπείας καὶ τὸ διάδηµα τοῦ κά ους ἐκ χειρὸς κυρίου, 

Ideo accipient coronam decoris et diadema speciei de manu Domini.

 

διὰ τοῦτο λήµψονται τὸ βασί ειον τῆς εὐπρεπείας καὶ τὸ διάδηµα τοῦ κά ους ἐκ χειρὸς κυρίου, 

 

 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 5,14-15 ~ felhők jönnek mennek...

5,14-15

Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt. Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.

Csak szél forgatta pelyva, 

istentelenek 

reménye mint a könnyű 

hab - felhők jönnek 

mennek... ki gondolta ki

- ez lesz értéke ennek 

- ezeknek

Mint a megszálló vendég 

emléke, aki 

csak egy napig ha marad. 

Füst mit eloszlat

 a szél - s a felhők: jaj

  a felhők csak jönnek és

 mennek...

Quoniam spes impii tamquam lanugo est, quae a vento tollitur, et tamquam spuma gracilis, quae a procella dispergitur, et tamquam fumus, qui a vento diffusus est, et tamquam memoria hospitis unius diei praeteriit.

Az igazak azonban 

örökké élnek, 

mind az Úrban laknak - a

Magasságbeli 

viseli gondjukat. 

Iusti autem in perpetuum vivunt, et in Domino est merces eorum, et cogitatio illorum apud Altissimum. 

 

 

ὅτι ἐλπὶς ἀσεβοῦς ὡς φερόµενος χνοῦς ὑπὸ ἀνέµου καὶ ὡς πάχνη ὑπὸ λαί απος διωχθεῖσα λεπτὴ καὶ ὡς καπνὸς ὑπὸ ἀνέµου διεχύθη καὶ ὡς µνεία καταλύτου µονοηµέρου παρώδευσεν. Δίκαιοι δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ζῶσιν, καὶ ἐν κυρίῳ ὁ µισθὸς αὐτῶν, καὶ ἡ φροντὶς αὐτῶν παρὰ ὑψίστῳ. 

Quoniam spes impii tamquam lanugo est, quae a vento tollitur, et tamquam spuma gracilis, quae a procella dispergitur, et tamquam fumus, qui a vento diffusus est, et tamquam memoria hospitis unius diei praeteriit. Iusti autem in perpetuum vivunt, et in Domino est merces eorum, et cogitatio illorum apud Altissimum. 

Δίκαιοι δὲ εἰς τὸν αἰῶνα ζῶσιν, καὶ ἐν κυρίῳ ὁ µισθὸς αὐτῶν, καὶ ἡ φροντὶς αὐτῶν παρὰ ὑψίστῳ. 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 4,17-20; 5,2-4; 5,7-13 ~ kívánj jó éjszakát!

 

 4,17-20; 5,2-4; 5,7-13

Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük. Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:"Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek. Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel. Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal? Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda; mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon; vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad; vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni; mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.

Drága Isten szemében 

szentjeinek a vére..., 

már e világon 

Ők fogalommá 

válnak s lesznek végül

egészen 'szóba temetve'.

"Kit sokat nevettünk és

 gúnyoltunk-űztünk, 

mi teljesen esztelenek! 

Az életmódját

őrültségnek tartottuk - 

halálát dicstelennek. 

Hogy-hogy az Isten fiai 

közé sorolták 

és a szentek között van

 ő osztályrésze? 

letértünk az igazság 

útjáról e mardosó 

irigység 

- fajtánk büntetése...

Nekünk is világított  

igazságosság 

fénye, de ránk már nem kel 

föl a nap. Jártuk 

bűn, romlás ösvényeit: 

sivár lelkünk kopár 

pusztaságokban maradt.

Nem ismertük fel Útját...

Használt-e gőgünk? 

 A  nagyképűségünkkel, 

nagyzásunkkal, vagy

képmutatásunkkal mire 

jutottunk? Mit is nyertünk?

...csak a 'második halál"

 örök sötétség 

teljes megsemmisülés

marad rövid

életünk végére hát.

Most megszülettünk holnap 

már meg is halhatunk: most

kívánj jó éjszakát!"

Sic et nos, nati, continuo desivimus esse et virtutis quidem nullum signum valuimus ostendere; in malignitate autem nostra consumpti sumus. 

ὄψονται γὰρ τελευτὴν σοφοῦ καὶ οὐ νοήσουσιν τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ κύριος. ὄψονται καὶ ἐξουθενήσουσιν· αὐτοὺς δὲ ὁ κύριος ἐκγελάσεται, καὶ ἔσονται µετὰ τοῦτο εἰς πτῶµα ἄτιµον καὶ εἰς ὕβριν ἐν νεκροῖς δι’ αἰῶνος, ὅτι ῥήξει αὐτοὺς ἀφώνους πρηνεῖς καὶ σαλεύσει αὐτοὺς ἐκ θεµελίων, καὶ ἕως ἐσχάτου χερσωθήσονται καὶ ἔσονται ἐν ὀδύνῃ, καὶ ἡ µνήµη αὐτῶν ἀπολεῖται. ἐλεύσονται ἐν συ ογισµῷ ἁµαρτηµάτων αὐτῶν δειλοί, καὶ ἐλέγξει αὐτοὺς ἐξ ἐναντίας τὰ ἀνοµήµατα αὐτῶν. ἰδόντες ταραχθήσονται φόβῳ δεινῷ καὶ ἐκστήσονται ἐπὶ τῷ παραδόξῳ τῆς σωτηρίας· ἐροῦσιν ἐν ἑαυτοῖς µετανοοῦντες καὶ διὰ στενοχωρίαν πνεύµατος στενάξονται καὶ ἐροῦσιν Οὗτος ἦν, ὃν ἔσχοµέν ποτε εἰς γέλωτα καὶ εἰς παραβολὴν ὀνειδισµοῦ οἱ ἄφρονες· τὸν βίον αὐτοῦ ἐλογισάµεθα µανίαν καὶ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ ἄτιµον. ἀνοµίας ἐνεπλήσθηµεν τρίβοις καὶ ἀπωλείας καὶ διωδεύσαµεν ἐρήµους ἀβάτους, τὴν δὲ ὁδὸν κυρίου οὐκ ἐπέγνωµεν. τί ὠφέλησεν ἡµᾶς ἡ ὑπερηφανία; καὶ τί πλοῦτος µετὰ ἀλαζονείας συµβέβληται ἡµῖν; παρῆ θεν ἐκεῖνα πάντα ὡς σκιὰ καὶ ὡς ἀ ελία παρατρέχουσα· ὡς ναῦς διερχοµένη κυµαινόµενον ὕδωρ, ἧς διαβάσης οὐκ ἔστιν ἴχνος εὑρεῖν οὐδὲ ἀτραπὸν τρόπιος αὐτῆς ἐν κύµασιν· ἢ ὡς ὀρνέου διιπτάντος ἀέρα οὐθὲν εὑρίσκεται τεκµήριον πορείας, πληγῇ δὲ µαστιζόµενον ταρσῶν πνεῦµα κοῦφον καὶ σχιζόµενον βίᾳ ῥοίζου κινουµένων πτερύγων διωδεύθη, καὶ µετὰ τοῦτο οὐχ εὑρέθη σηµεῖον ἐπιβάσεως ἐν αὐτῷ· ἢ ὡς βέλους βληθέντος ἐπὶ σκοπὸν τµηθεὶς ὁ ἀὴρ εὐθέως εἰς ἑαυτὸν ἀνελύθη ὡς ἀγνοῆσαι τὴν δίοδον αὐτοῦ· οὕτως καὶ ἡµεῖς γεννηθέντες ἐξελίποµεν καὶ ἀρετῆς µὲν σηµεῖον οὐδὲν ἔσχοµεν δεῖξαι, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ ἡµῶν κατεδαπανήθηµεν.

Videbunt enim finem sapientis et non intellegent quid cogitaverit de illo Deus, et quare munierit illum Dominus.Videbunt et contemnent; illos autem Dominus irridebit. Et erunt post haec tamquam corpus sine honore et in contumeliam inter mortuos in perpetuum, quoniam disrumpet illos praecipites sine voce et commovebit illos a fundamentis, et usque ad supremum desolabuntur et erunt in dolore, et memoria illorum peribit.Venient in computatione peccatorum suorum timidi, et traducent illos ex adverso iniquitates ipsorum.Videntes turbabuntur timore horribili et mirabuntur in subitatione insperatae salutis dicentes intra se, paenitentiam agentes et prae angustia spiritus gementes: “Hic erat, quem habuimus aliquando in derisum et in similitudinem improperii. Nos insensati vitam eius aestimabamus insaniam et finem illius sine honore. implicati sumus tribulis iniquitatis et perditionis et ambulavimus per deserta inaccessa, viam autem Domini ignoravimus. Quid nobis profuit superbia? Aut divitiae cum iactantia quid contulerunt nobis? Transierunt omnia illa tamquam umbra et tamquam nuntius percurrens et tamquam navis, quae pertransit fluctuantem aquam, cuius, cum praeterierit, non est vestigium invenire neque semitam carinae illius in fluctibus; aut tamquam avis, quae transvolat in aere, nullum invenitur argumentum itineris, sed alarum sonitu ventus levis verberatus et scissus per vim stridoris commotis alis permeatur, et post hoc nullum signum invenitur itineris; aut tamquam sagittae emissae in locum destinatum: divisus aer continuo in se resolvitur, ut ignoretur transitus illius. Sic et nos, nati, continuo desivimus esse et virtutis quidem nullum signum valuimus ostendere; in malignitate autem nostra consumpti sumus.

οὕτως καὶ ἡµεῖς γεννηθέντες ἐξελίποµεν καὶ ἀρετῆς µὲν σηµεῖον οὐδὲν ἔσχοµεν δεῖξαι, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ ἡµῶν κατεδαπανήθηµεν.

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 4,17 / 5,1 / 5,5 ~ nem koldus, herceg vagy. Isten fiai, a szentek közé soroltak.

 

4,17 / 5,1 / 5,5

Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását. Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?

Tát Bábá vagy Surám Baó?

nem koldus, herceg 

vagy. Isten fiai, a szentek 

közé soroltak:

Az Úr: biztonság - maga 

vigyáz rád - így viseld magad.

Quomodo computatus est inter filios Dei, et inter sanctos sors illius est?

ὄψονται γὰρ τελευτὴν σοφοῦ καὶ οὐ νοήσουσιν τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ κύριος. Τότε στήσεται ἐν παρρησίᾳ πο ῇ ὁ δίκαιος κατὰ πρόσωπον τῶν θλιψάντων αὐτὸν καὶ τῶν ἀθετούντων τοὺς πόνους αὐτοῦ. πῶς κατελογίσθη ἐν υἱοῖς θεοῦ καὶ ἐν ἁγίοις ὁ κλῆρος αὐτοῦ ἐστιν;

Videbunt enim finem sapientis et non intellegent quid cogitaverit de illo Deus, et quare munierit illum Dominus. Tunc stabit iustus in magna constantia adversus eos, qui angustiaverunt illum et qui spreverunt labores eius. Quomodo computatus est inter filios Dei, et inter sanctos sors illius est?

πῶς κατελογίσθη ἐν υἱοῖς θεοῦ καὶ ἐν ἁγίοις ὁ κλῆρος αὐτοῦ ἐστιν;