ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./1. ~ de szebb a halál napja

 

A filozófia kórusa 

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./1.

Jobb a jó név, mint a jó olaj, és a halál napja, mint a születés napja.

Ἀγαθὸν ὄνοµα ὑπὲρ ἔ αιον ἀγαθὸν καὶ ἡµέρα τοῦ θανάτου ὑπὲρ ἡµέραν γενέσεως αὐτοῦ.

Melius est nomen bonum quam unguenta pretiosa, et dies mortis die nativitatis.

Jó a jó név és a hírnév:

- nemesség olaja, 

deszebb a halál napja, az 

üdvösség kezdete: 

születésed napja.

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 6. ~ ὅτι ἐν µαταιότητι ἦλθεν καὶ ἐν σκότει πορεύεται, καὶ ἐν σκότει ὄνοµα αὐτοῦ καλυφθήσεται, 5καί γε ἥ ιον οὐκ εἶδεν καὶ οὐκ ἔγνω, ἀνάπαυσις τούτῳ ὑπὲρ τοῦτον.

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 6.

Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem!Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,az nem látta a napot, és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik!Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényről, aki a nyilvánosság előtt fenn tudja tartani a látszatot?Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberből, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, őutána mi lesz a nap alatt? 

Nem látja meg a 'Napot'

pedig napszerű 

a szeme. Csak nem tanult 

meg látni vele.

Εἴ τι ἐγένετο, ἤδη κέκληται ὄνοµα αὐτοῦ, καὶ ἐγνώσθη ὅ ἐστιν ἄνθρωπος, καὶ οὐ δυνήσεται τοῦ κριθῆναι µετὰ τοῦ ἰσχυροῦ ὑπὲρ αὐτόν·

Egyik olyan mint a másik 

- meddig képes ellátni: 

a 'barlang' faláig.

ὅτι τίς οἶδεν τί ἀγαθὸν τῷ ἀνθρώπῳ ἐν τῇ ζωῇ ἀριθµὸν ἡµερῶν ζωῆς µαταιότητος αὐτοῦ; καὶ ἐποίησεν αὐτὰς ἐν σκιᾷ· ὅτι τίς ἀπα ελεῖ τῷ ἀνθρώπῳ τί ἔσται ὀπίσω αὐτοῦ ὑπὸ τὸν ἥ ιον; 

Csak árnyékokat néznek 

- feleslegesen 

és sokat beszélnek és

 vitatkoznak: 

ὅτι εἰσὶν λόγοι πο οὶ πληθύνοντες µαταιότητα. τί περισσὸν τῷ ἀνθρώπῳ;

s 

nem látnak: azt sem veszik 

észre - árnyak maguk is 

- az árnyékolt részen.

ὅτι ἐν µαταιότητι ἦλθεν καὶ ἐν σκότει πορεύεται, καὶ ἐν σκότει ὄνοµα αὐτοῦ καλυφθήσεται, 5καί γε ἥ ιον οὐκ εἶδεν καὶ οὐκ ἔγνω, ἀνάπαυσις τούτῳ ὑπὲρ τοῦτον.

Ἔστιν πονηρία, ἣν εἶδον ὑπὸ τὸν ἥ ιον, καὶ πο ή ἐστιν ἐπὶ τὸν ἄνθρωπον· ἀνήρ, ᾧ δώσει αὐτῷ ὁ θεὸς πλοῦτον καὶ ὑπάρχοντα καὶ δόξαν, καὶ οὐκ ἔστιν ὑστερῶν τῇ ψυχῇ αὐτοῦ ἀπὸ πάντων, ὧν ἐπιθυµήσει, καὶ οὐκ ἐξουσιάσει αὐτῷ ὁ θεὸς τοῦ φαγεῖν ἀπ’ αὐτοῦ, ὅτι ἀνὴρ ξένος φάγεται αὐτόν·τοῦτο µαταιότης καὶ ἀρρωστία πονηρά ἐστιν. ἐὰν γεννήσῃ ἀνὴρ ἑκατὸν καὶ ἔτη πο ὰ ζήσεται, καὶ πλῆθος ὅ τι ἔσονται ἡµέραι ἐτῶν αὐτοῦ, καὶ ψυχὴ αὐτοῦ οὐκ ἐµπλησθήσεται ἀπὸ τῆς ἀγαθωσύνης, καί γε ταφὴ οὐκ ἐγένετο αὐτῷ, εἶπα Ἀγαθὸν ὑπὲρ αὐτὸν τὸ ἔκτρωµα, ὅτι ἐν µαταιότητι ἦλθεν καὶ ἐν σκότει πορεύεται, καὶ ἐν σκότει ὄνοµα αὐτοῦ καλυφθήσεται, 5καί γε ἥ ιον οὐκ εἶδεν καὶ οὐκ ἔγνω, ἀνάπαυσις τούτῳ ὑπὲρ τοῦτον. 6καὶ εἰ ἔζησεν χιλίων ἐτῶν καθόδους καὶ ἀγαθωσύνην οὐκ εἶδεν, µὴ οὐκ εἰς τόπον ἕνα τὰ πάντα πορεύεται; Πᾶς µόχθος τοῦ ἀνθρώπου εἰς στόµα αὐτοῦ, καί γε ἡ ψυχὴ οὐ πληρωθήσεται. ὅτι τίς περισσεία τῷ σοφῷ ὑπὲρ τὸν ἄφρονα; διότι ὁ πένης οἶδεν πορευθῆναι κατέναντι τῆς ζωῆς. 9ἀγαθὸν ὅραµα ὀφθαλµῶν ὑπὲρ πορευόµενον ψυχῇ. καί γε τοῦτο µαταιότης καὶ προαίρεσις πνεύµατος. Εἴ τι ἐγένετο, ἤδη κέκληται ὄνοµα αὐτοῦ, καὶ ἐγνώσθη ὅ ἐστιν ἄνθρωπος, καὶ οὐ δυνήσεται τοῦ κριθῆναι µετὰ τοῦ ἰσχυροῦ ὑπὲρ αὐτόν· ὅτι εἰσὶν λόγοι πο οὶ πληθύνοντες µαταιότητα. τί περισσὸν τῷ ἀνθρώπῳ; ὅτι τίς οἶδεν τί ἀγαθὸν τῷ ἀνθρώπῳ ἐν τῇ ζωῇ ἀριθµὸν ἡµερῶν ζωῆς µαταιότητος αὐτοῦ; καὶ ἐποίησεν αὐτὰς ἐν σκιᾷ· ὅτι τίς ἀπα ελεῖ τῷ ἀνθρώπῳ τί ἔσται ὀπίσω αὐτοῦ ὑπὸ τὸν ἥ ιον; 

Est et aliud malum, quod vidi sub sole, et quidem grave apud homines: vir, cui dedit Deus divitias et substantiam et honorem, et nihil deest animae suae ex omnibus, quae desiderat; nec tribuit ei potestatem Deus, ut comedat ex eo, sed homo extraneus vorabit illud: hoc vanitas et miseria mala est. Si genuerit quispiam centum liberos et vixerit multos annos et plures dies aetatis habuerit, et anima illius non sit satiata bonis substantiae suae, immo et sepultura careat, de hoc ego pronuntio quod melior illo sit abortivus. Frustra enim venit et pergit ad tenebras, et in tenebris abscondetur nomen eius. Etsi non vidit solem neque cognovit, maior est requies isti quam illi. Etiamsi duobus milibus annis vixerit et non fuerit perfruitus bonis, nonne ad unum locum properant omnes? “Omnis labor hominis est ad os eius, sed anima eius non implebitur”. Quid habet amplius sapiens prae stulto? Et quid pauper, qui sciat ambulare coram vivis? “Melior est oculorum visio quam vana persequi desideria”; sed et hoc vanitas est et afflictio spiritus. Quidquid est, iam vocatum est nomen eius; et scitur quod homo sit et non possit contra fortiorem se in iudicio contendere. Ubi verba sunt plurima, multiplicant vanitatem; quid lucri habet homo? Quoniam quis scit quid homini bonum sit in vita, in paucis diebus vanitatis suae, quos peragit velut umbra? Aut quis ei poterit indicare quid post eum futurum sub sole sit?

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 5. ~ µὴ σπεῦδε ἐπὶ στόµατί σου, καὶ καρδία σου µὴ ταχυνάτω τοῦ ἐξενέγκαι λόγον πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ· ὅτι ὁ θεὸς ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ σὺ ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τούτῳ ἔστωσαν οἱ λόγοι σου ὀλίγοι. ὅτι παραγίνεται ἐνύπνιον ἐν πλήθει περισπασµοῦ καὶ φωνὴ ἄφρονος ἐν πλήθει λόγων

 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 5.

Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten előtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédű!A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez. Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg! Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg. Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigyen, és ne mondd a követnek: „Tévedés volt!” Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed művét.Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent!Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettő fölött egy még följebb való. A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak sohasem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság!Ahogy nő a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni. Van egy szörnyű baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi. Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött. Abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében. Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol? Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belőle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka. Mert az ilyen nem sokat törődik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.

Hallgass - figyelj: meghallgass!

Amid van osszd szét 

 - engedd el - s fogadd el 

amit kapsz: 

Ἰδοὺ ὃ εἶδον ἐγὼ ἀγαθόν, ὅ ἐστιν καλόν, τοῦ φαγεῖν καὶ τοῦ πιεῖν καὶ τοῦ ἰδεῖν ἀγαθωσύνην ἐν παντὶ µόχθῳ αὐτοῦ, ᾧ ἐὰν µοχθῇ ὑπὸ τὸν ἥ ιον ἀριθµὸν ἡµερῶν ζωῆς αὐτοῦ, ὧν ἔδωκεν αὐτῷ ὁ θεός· ὅτι αὐτὸ µερὶς αὐτοῦ. 

nézd hát: 

meztelenül születtél 

ha eljő ideje el 

így is mész.

καθὼς ἐξῆ θεν ἀπὸ γαστρὸς µητρὸς αὐτοῦ γυµνός

Keveset beszélj - szavad 

megtartsd. Napja

bolondokra is felkel - 

µὴ σπεῦδε ἐπὶ στόµατί σου, καὶ καρδία σου µὴ ταχυνάτω τοῦ ἐξενέγκαι λόγον πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ· ὅτι ὁ θεὸς ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ σὺ ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τούτῳ ἔστωσαν οἱ λόγοι σου ὀλίγοι. ὅτι παραγίνεται ἐνύπνιον ἐν πλήθει περισπασµοῦ καὶ φωνὴ ἄφρονος ἐν πλήθει λόγων.

de csak kevés tér 

közülük otthonában nyugodt 

pihenőre. 

γλυκὺς ὕπνος τοῦ δούλου, εἰ ὀλίγον καὶ εἰ πολὺ φάγεται· καὶ τῷ ἐµπλησθέντι τοῦ πλουτῆσαι οὐκ ἔστιν ἀφίων αὐτὸν τοῦ ὑπνῶσαι. Dolgozó 

ember álma édes, 

méltó a berére.

µὴ σπεῦδε ἐπὶ στόµατί σου, καὶ καρδία σου µὴ ταχυνάτω τοῦ ἐξενέγκαι λόγον πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ· ὅτι ὁ θεὸς ἐν τῷ οὐρανῷ, καὶ σὺ ἐπὶ τῆς γῆς, ἐπὶ τούτῳ ἔστωσαν οἱ λόγοι σου ὀλίγοι. ὅτι παραγίνεται ἐνύπνιον ἐν πλήθει περισπασµοῦ καὶ φωνὴ ἄφρονος ἐν πλήθει λόγων. καθὼς ἂν εὔξῃ εὐχὴν τῷ θεῷ, µὴ χρονίσῃς τοῦ ἀποδοῦναι αὐτήν· ὅτι οὐκ ἔστιν θέληµα ἐν ἄφροσιν, σὺν ὅσα ἐὰν εὔξῃ ἀπόδος. ἀγαθὸν τὸ µὴ εὔξασθαί σε ἢ τὸ εὔξασθαί σε καὶ µὴ ἀποδοῦναι. µὴ δῷς τὸ στόµα σου τοῦ ἐξαµαρτῆσαι τὴν σάρκα σου καὶ µὴ εἴπῃς πρὸ προσώπου τοῦ θεοῦ ὅτι Ἄγνοιά ἐστιν, ἵνα µὴ ὀργισθῇ ὁ θεὸς ἐπὶ φωνῇ σου καὶ διαφθείρῃ τὰ ποιήµατα χειρῶν σου. ὅτι ἐν πλήθει ἐνυπνίων καὶ µαταιότητες καὶ λόγοι πο οί· ὅτι σὺν τὸν θεὸν φοβοῦ. Ἐὰν συκοφαντίαν πένητος καὶ ἁρπαγὴν κρίµατος καὶ δικαιοσύνης ἴδῃς ἐν χώρᾳ, µὴ θαυµάσῃς ἐπὶ τῷ πράγµατι· ὅτι ὑψηλὸς ἐπάνω ὑψηλοῦ φυλάξαι καὶ ὑψηλοὶ ἐπ’ αὐτούς. καὶ περισσεία γῆς ἐν παντί ἐστι, βασιλεὺς τοῦ ἀγροῦ εἰργασµένου. Ἀγαπῶν ἀργύριον οὐ πλησθήσεται ἀργυρίου· καὶ τίς ἠγάπησεν ἐν πλήθει αὐτῶν γένηµα; καί γε τοῦτο µαταιότης. ἐν πλήθει τῆς ἀγαθωσύνης ἐπληθύνθησαν ἔσθοντες αὐτήν· καὶ τί ἀνδρεία τῷ παρ’ αὐτῆς ὅτι ἀ ’ ἢ τοῦ ὁρᾶν ὀφθαλµοῖς αὐτοῦ; γλυκὺς ὕπνος τοῦ δούλου, εἰ ὀλίγον καὶ εἰ πολὺ φάγεται· καὶ τῷ ἐµπλησθέντι τοῦ πλουτῆσαι οὐκ ἔστιν ἀφίων αὐτὸν τοῦ ὑπνῶσαι. ἔστιν ἀρρωστία, ἣν εἶδον ὑπὸ τὸν ἥ ιον, πλοῦτον φυλασσόµενον τῷ παρ’ αὐτοῦ εἰς κακίαν αὐτοῦ, καὶ ἀπολεῖται ὁ πλοῦτος ἐκεῖνος ἐν περισπασµῷ πονηρῷ, καὶ ἐγέννησεν υἱόν, καὶ οὐκ ἔστιν ἐν χειρὶ αὐτοῦ οὐδέν. καθὼς ἐξῆ θεν ἀπὸ γαστρὸς µητρὸς αὐτοῦ γυµνός, ἐπιστρέψει τοῦ πορευθῆναι ὡς ἥκει καὶ οὐδὲν οὐ λήµψεται ἐν µόχθῳ αὐτοῦ, ἵνα πορευθῇ ἐν χειρὶ αὐτοῦ. καί γε τοῦτο πονηρὰ ἀρρωστία· ὥσπερ γὰρ παρεγένετο, οὕτως καὶ ἀπελεύσεται, καὶ τίς περισσεία αὐτῷ, ᾗ µοχθεῖ εἰς ἄνεµον; καί γε πᾶσαι αἱ ἡµέραι αὐτοῦ ἐν σκότει καὶ πένθει καὶ θυµῷ πο ῷ καὶ ἀρρωστίᾳ καὶ χόλῳ. Ἰδοὺ ὃ εἶδον ἐγὼ ἀγαθόν, ὅ ἐστιν καλόν, τοῦ φαγεῖν καὶ τοῦ πιεῖν καὶ τοῦ ἰδεῖν ἀγαθωσύνην ἐν παντὶ µόχθῳ αὐτοῦ, ᾧ ἐὰν µοχθῇ ὑπὸ τὸν ἥ ιον ἀριθµὸν ἡµερῶν ζωῆς αὐτοῦ, ὧν ἔδωκεν αὐτῷ ὁ θεός· ὅτι αὐτὸ µερὶς αὐτοῦ. καί γε πᾶς ὁ ἄνθρωπος, ᾧ ἔδωκεν αὐτῷ ὁ θεὸς πλοῦτον καὶ ὑπάρχοντα καὶ ἐξουσίασεν αὐτὸν τοῦ φαγεῖν ἀπ’ αὐτοῦ καὶ τοῦ λαβεῖν τὸ µέρος αὐτοῦ καὶ τοῦ εὐφρανθῆναι ἐν µόχθῳ αὐτοῦ, τοῦτο δόµα θεοῦ ἐστιν. ὅτι οὐ πο ὰ µνησθήσεται τὰς ἡµέρας τῆς ζωῆς αὐτοῦ· ὅτι ὁ θεὸς περισπᾷ αὐτὸν ἐν εὐφροσύνῃ καρδίας αὐτοῦ. 

Ne temere quid loquaris, neque cor tuum sit velox ad proferen dum sermonem coram Deo; Deus enim in caelo, et tu super terram: idcirco sint pauci sermones tui. Multas curas sequuntur somnia, et in multis sermonibus invenietur stultitia. Si quid vovisti Deo, ne moreris reddere: displicet enim ei stulta promissio; sed, quodcumque voveris, redde. Multoque melius est non vovere, quam post votum promissa non reddere. Ne dederis os tuum, ut peccare faciat carnem tuam, neque dicas coram angelo: “Error fuit”; ne forte iratus Deus contra sermones tuos dissipet opera manuum tuarum. Ubi multa sunt somnia, plurimae sunt vanitates et sermones innumeri; tu vero Deum time. Si videris calumnias egenorum et subreptionem iudicii et iustitiae in provincia, non mireris super hoc negotio, quia excelso excelsior vigilat, et super hos quoque eminentiores sunt alii; et terrae lucrum in omnibus est rex, cuius agri culti sunt. Qui diligit pecuniam, pecunia non implebitur; et, qui amat divitias, fructum non capiet ex eis; et hoc ergo vanitas. Ubi multae sunt opes, multi et qui comedunt eas; et quid prodest possessori, nisi quod cernit divitias oculis suis? Dulcis est somnus operanti, sive parum sive multum comedat; saturitas autem divitis non sinit eum dormire. Est et infirmitas pessima, quam vidi sub sole: divitiae conservatae in malum domini sui. Perierunt enim in negotio pessimo; si generavit filium, in summa egestate erit. Sicut egressus est de utero matris suae, nudus iterum abibit, sicut venit, et nihil auferet secum de labore suo, quod tollat in manu sua. Miserabilis prorsus infirmitas: quomodo venit, sic revertetur. Quid ergo prodest ei quod laboravit in ventum? Cunctis enim diebus vitae suae comedit in tenebris et in curis multis et in aerumna atque tristitia. Ecce quod ego vidi bonum, quod pulchrum, ut comedat quis et bibat et fruatur laetitia ex labore suo, quo laboravit ipse sub sole, numero dierum vitae suae, quos dedit ei Deus; haec enim est pars illius. Et quidem omni homini, cui dedit Deus divitias atque substantiam, potestatemque ei tribuit, ut comedat ex eis et tollat partem suam et laetetur de labore suo: hoc est donum Dei. Non enim satis recordabitur dierum vitae suae, eo quod Deus occupet deliciis cor eius.