Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! IV.

 IV.

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

 

Gyász keserűség omlik 

e földi sátorral 

a tünődő elmére.

φθαρτὸν γὰρ σῶµα βαρύνει ψυχήν, καὶ βρίθει τὸ γεῶδες σκῆνος νοῦν πολυφρόντιδα. 

 "Üdvözlegyetek, szomorú társak,
Szomorú társak, halvány ajkuak,
Bús bajtársak, horpadt szivüek,
Üdvözlegyetek, szótalanok..."

Így nézz fél-csukott 

szemeddel - Attila - az 

elfutó sötét vízre!

"Üljünk ki este a szürke víz mellé,
Nézzük este a hideg folyamot." 

Így úszik el az élet

mint a 'dinnyehéj'...

 Te, aki a kertben laksz, 

a barátaim

lesik szavaidat: most

 hallasd hangodat!

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Mutasd 

meg arcodat 

Ostende mihi faciem tuam

sok bogáncs 

köztliljom leszel

- rajt nincsen semmi folt:

Tota pulchra es, amica mea,

et macula non est in te.

hát 

győzedelmes a 

test fölött. azén mátkám

"one in themillion" 

a 

'lányok' között.

 

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! III.

 III.

Vulnerasti cor meum!

De be kellett látnom nem 

érdemeimért 

birtokolhatnám az Ő 

legnagyobb kincsét: 

 csak ha megadja: Hozzá 

imádkoztam - egészen 

szívem mélyéből szólt a 

lelkemnek hangja.

γνοὺς δὲ ὅτι οὐκ ἄ ως ἔσοµαι ἐγκρατής, ἐὰν µὴ ὁ θεὸς δῷ — καὶ τοῦτο δ’ ἦν φρονήσεως τὸ εἰδέναι τίνος ἡ χάρις —, ἐνέτυχον τῷ κυρίῳ καὶ ἐδεήθην αὐτοῦ καὶ εἶπον ἐξ ὅ ης τῆς καρδίας µου 

Vulnerasti cor meum!

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! II.

 

II.

Tota pulchra es, amica mea, et macula non est in te.

Veni ingredere!

 

Én tehetséges ifjú 

jó lélek voltam

παῖς δὲ ἤµην εὐφυὴς ψυχῆς τε ἔ αχον ἀγαθῆς,

- ép lélek él ép testben - 

mivel jó voltam, 

tiszta testhez jutottam.

µᾶ ον δὲ ἀγαθὸς ὢν ἦλθον εἰς σῶµα ἀµίαντον.

Tota pulchra es, amica mea, et macula non est in te. Veni ingredere!