Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,1-10 ~ Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.   Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemé...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: izajás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: izajás. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/08/12

Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. I. 1,1-10 / Job 11,7-10 ~ Φόβος κυρίου ( Enlightenment / Visio Dei, Visio Beatifica / Διαφώτισις ) I. ~ A lábad cipője nyomába helyezheted..., hozzá mérheted.

 


Διαφώτισις I.

( 1,1-10 )



"Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”" 

( Jób 11,7-10 )

ἦ ἴχνος κυρίου εὑρήσεις ἢ εἰς τὰ ἔσχατα ἀφίκου, ἃ ἐποίησεν ὁ παντοκράτωρ; ὑψηλὸς ὁ οὐρανός, καὶ τί ποιήσεις; βαθύτερα δὲ τῶν ἐν ᾅδου τί οἶδας; ἢ µακρότερα µέτρου γῆς ἢ εὔρους θαλάσσης; ἐὰν δὲ καταστρέψῃ τὰ πάντα, τίς ἐρεῖ αὐτῷ Τί ἐποίησας; 


Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? Az ég magasságát, a földnek szélességét,s a tenger mélységét ki tudná megmérni? Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak,akik őt szeretik.

Πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ µετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα. ἄµµον θαλασσῶν καὶ σταγόνας ὑετοῦ καὶ ἡµέρας αἰῶνος τίς ἐξαριθµήσει; ὕψος οὐρανοῦ καὶ πλάτος γῆς καὶ ἄβυσσον καὶ σοφίαν τίς ἐξιχνιάσει; προτέρα πάντων ἔκτισται σοφία καὶ σύνεσις φρονήσεως ἐξ αἰῶνος. ῥίζα σοφίας τίνι ἀπεκαλύφθη; καὶ τὰ πανουργεύµατα αὐτῆς τίς ἔγνω; εἷς ἐστιν σοφός, φοβερὸς σφόδρα, καθήµενος ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ. κύριος αὐτὸς ἔκτισεν αὐτὴν καὶ εἶδεν καὶ ἐξηρίθµησεν αὐτὴν καὶ ἐξέχεεν αὐτὴν ἐπὶ πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ, µετὰ πάσης σαρκὸς κατὰ τὴν δόσιν αὐτοῦ, καὶ ἐχορήγησεν αὐτὴν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. 


Magasan függ fenn az ég 

és a pokloknál 

nincsen mélyebb: mit tehetsz?

ὑψηλὸς ὁ οὐρανός, καὶ τί ποιήσεις; βαθύτερα δὲ τῶν ἐν ᾅδου τί οἶδας;

ὕψος οὐρανοῦ καὶ πλάτος γῆς καὶ ἄβυσσον καὶ σοφίαν τίς ἐξιχνιάσει; 

Neki semmiség

lába egyetlen nyoma

befedi ezt: 

ἢ µακρότερα µέτρου γῆς ἢ εὔρους θαλάσσης; 


S hogy mit tehetsz? mint egy 

kis gyermek kezed 

kezének helyére - a 

lábad cipője 

nyomába helyezheted..., 

ἦ ἴχνος κυρίου εὑρήσεις ἢ εἰς τὰ ἔσχατα ἀφίκου, ἃ ἐποίησεν ὁ παντοκράτωρ;

hozzá mérheted.

µετὰ πάσης σαρκὸς κατὰ τὴν δόσιν αὐτοῦ, καὶ ἐχορήγησεν αὐτὴν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. 


Bölcsességet tanítja 

Πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ µετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα.

- mindenek fölé 

úgy emeli a fiait 

- hagyja őket a 

mélybe tekinteni - Mi

az Alvilágnál mélyebb 

– és a te tudásod? - tőlük kérdezi.


Hogy színről-színre lássák 

meg ne haljanak: 

Állj meg! Hagyd abba! Nézd meg, 

mit tettél! 

ὰν δὲ καταστρέψῃ τὰ πάντα, τίς ἐρεῖ αὐτῷ Τί ἐποίησας; 

Neki 

kiálthassák  - majd mind csak 

hiába és hiába: 

ῥίζα σοφίας τίνι ἀπεκαλύφθη; καὶ τὰ πανουργεύµατα αὐτῆς τίς ἔγνω;

de 

megengedi nekik.



Mit tanultam én Tőled

κύριος αὐτὸς ἔκτισεν αὐτὴν καὶ εἶδεν καὶ ἐξηρίθµησεν αὐτὴν καὶ ἐξέχεεν αὐτὴν ἐπὶ πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ, 

nagyságod tudását 

- s kicsiségem. S hogy 

"Minden bölcsességnek 

az Úr a forrása", s 

ki Őt keresi "örök 

időkre otthon van az 

nála".

Πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ µετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα. 


- "nem kivánatos 

már számára oly nagyon 

halála".

εἷς ἐστιν σοφός, φοβερὸς σφόδρα, καθήµενος ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ. κύριος αὐτὸς ἔκτισεν αὐτὴν καὶ εἶδεν καὶ ἐξηρίθµησεν αὐτὴν καὶ ἐξέχεεν αὐτὴν ἐπὶ πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ, µετὰ πάσης σαρκὸς κατὰ τὴν δόσιν αὐτοῦ, καὶ ἐχορήγησεν αὐτὴν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. 



2026/04/24

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 5,16 ~ elnyerik a szépség diadémját.

 

5,16

 

Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját.

 "Omnis gloria eius filiae regis ab intus - A királylány minden szépsége belül van." ( Zsolt 44,14 Vulg. ) 


 

Ne félj Te kicsiny nyáj..., az 

anavimok szent 

töredéke - egyedül 

maradsz is: s ott 

egymagadban fogsz állni: 

Dicsőség koronája

 Urad szemében, 

 

királyi diadém az

 Isten kezében. 

Leszel majd örökké szép 

királyném szép 

Menyasszonyom, tündöklő

fejékem.

καὶ ἔσῃ στέφανος κάλλους ἐν χειρὶ κυρίου καὶ διάδημα βασιλείας ἐν χειρὶ θεοῦ σου. 

Et eris corona gloriae in manu Domini, et diadema regni in manu Dei tui.  

וְהָיִ֛יתְ עֲטֶ֥רֶת תִּפְאֶ֖רֶת בְּיַד־יְהוָ֑ה (וצנוף)[וּצְנִ֥יף] מְלוּכָ֖ה בְּכַף־אֱלֹהָֽיִךְ׃   

 

 

διὰ τοῦτο λήµψονται τὸ βασί ειον τῆς εὐπρεπείας καὶ τὸ διάδηµα τοῦ κά ους ἐκ χειρὸς κυρίου, 

Ideo accipient coronam decoris et diadema speciei de manu Domini.

 

διὰ τοῦτο λήµψονται τὸ βασί ειον τῆς εὐπρεπείας καὶ τὸ διάδηµα τοῦ κά ους ἐκ χειρὸς κυρίου, 
 

 

2026/04/08

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 3,8 ~ ΣΟΦΙΑ az emberek felügyelete.

3,8

Nemzetek fölött ítélkeznek majd és népeken uralkodnak; s az Úr lesz a királyuk mindörökre.


A bölcsesség 

ΣΟΦΙΑ

dolga 

az

emberek hűséges

felügyelete: 

hogy a

karja soha ne 

lankadjon - igazságot 

vigye, 

kedvét nem vesztve: 


az igazságot 

szilárdítsa a Földön. 

Rá várnak a 

"szigetek".



κρινοῦσιν ἔθνη καὶ κρατήσουσιν λαῶν, καὶ βασιλεύσει αὐτῶν κύριος εἰς τοὺς αἰῶνας.


 Iudicabunt nationes et dominabuntur populis, et regnabit Dominus illorum in perpetuum.


κρατήσουσιν λαῶν


2025/12/17

Imitatio Christi III./14. ~ Ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil.

 14. 

Meg kell fontolnunk Isten titkos ítéleteit, hogy a jóban el ne bizakodjunk 


Agyag a fazekasnak: 

nincs neked eszed!

Numquid gloriabitur lutum contra formantem se?

Ám a rólam alkotott 

ítéleteid 

nyomasztó mélységében 

Absorpta est omnis gloria vana in profunditate judiciorum tuorum super me.

: Ó, Semmi - 

Ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil. O, pondus immensum, o pelagus instransnatabile, ubi nihil de me reperio, quam in totum nihil.

Te maradj velem...


"Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nincsen eszed!”?"

( Iz 29,16 )


"– Ki ez? Ki tudja. Mondd, ki vagy te? Semmi."

( Giovanni Pascoli, Hajótörött )


"Amíg az úton csöndben ballagok,

Ó, Semmi, érzem, hogy részed vagyok.

Ó, Semmi, Semmi, maradj így velem,

Mert ami nálad több, az gyötrelem." 

( Falu Tamás, Semmi )


I. 

Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem. Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted. Ha az angyalokban hibát találtál, és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem? Csillagok hullottak le az égről, én, a por hogyan érezhetném biztonságban magam? Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, s akik az angyalok kenyerét ették, láttam, hogy a disznók moslékának is örülnek. Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te, Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl, semmitől sem véd a tisztaságunk, ha a te oltalmad nem borul rá, hiába vigyáznánk magunkra, ha te nem virrasztasz szentül fölöttünk. Mert amint elhagysz, merülünk s veszünk, amint viszont meglátogatsz, kihúzzuk magunkat s újra élünk. Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz, ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket. 

II. 

Ó mekkora alázattal és magam-megvetéssel kell, hogy önmagamra nézzek, mennyire illik semmibe vennem, ha úgy látszik is, hogy van bennem valami jó. Mily fönntartás nélkül alá kell vetnem magam a te kifürkészhetetlen ítéleteidnek, Uram, amelyek szerint semmi másnak nem látom magam, csak semminek és újra semminek. Ó mérhetetlen tenger, ó átúszhatatlan óceán, benned hányódva semminek, semmitlen semminek bizonyulok. Hol bújhatna hát meg a dicsekvés, hol az erényből sarjadó önbizalom? Vége minden hiú dicsekedésnek, elmerült az, Uram, a te rólam hozott ítéleteidnek mélységében. Micsoda minden test a te színed előtt? Vajon dicsekedhetik az agyag a fazekassal szemben? Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben, akinek szívén Isten uralkodik? Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, s ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette. Hiszen mind semmik azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr igazsága pedig örökre megmarad. 

 

Cap. 14. 

De judiciis Dei occultis considerandis, ne extollamur in bonis.

1. 

Intonas super me judicia tua, Domine, et timore ac tremore concutis omnia ossa mea et expavescit anima mea valde. Sto attonitus et considero, quia cæli non sunt mundi in conspectu tuo. Si in Angelis reperisti pravitatem, nec tamen epercisti, quid fiet de me. Ceciderunt stellæ de cælo, et ego pulvis quid præsumo? Quorum opra videbantur laudabilia, ceciderunt ad infima, et qui comedebant panem Angelorum, vidi siliquis delectari porcorum.

2. 

Nulla est ergo sanctitas, si manum tuam retrahas, Domine. Nulla sapientia prodest, si gubernare desistas. Nulla juvat fortitudo, si conservare desinas. Nulla secura castitas, si eam non protegas. Nulla propria prodest custodia, si non adsit tua sancta vigilantia. Nam relicti mergimur et perimus; visitati autem: vivimus et erigimur. Instabiles quippe sumus, sed propter te confirmamur; tepescimus, sed a te accendimur.

3. 

O, quam humiliter et abjecte mihi de me ipso sentiendum est, quam nihili pendendum est si quid boni videor habere. O, quam profunde me submittere debeo sub abyssalibus tuis judiciis, Domine; ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil. O, pondus immensum, o pelagus instransnatabile, ubi nihil de me reperio, quam in totum nihil. Ubi est ergo latebra gloriæ? Ubi confidentia de gloria concepta? Absorpta est omnis gloria vana in profunditate judiciorum tuorum super me.

4. 

Quid est omni caro in conspectu tuo? Numquid gloriabitur lutum contra formantem se? Quomodo potest erigi vaniloquio, cujus cor in veritate subjectum est Deo? Non eum totus mundus erigeret, quem sibi subjecit veritas. Nec omnium laudantium ore movebitur, qui totam spem suam in Deo firmavit. Nam et ipsi qui loquuntur, ecce omnes nihil, et deficient cum sonitu verborum. Veritas autem Domini manet in æternum.


CHAPTER XIV

Of meditation upon the hidden judgments of God, that we may not be lifted up because of our well-doing


1.

Thou sendest forth Thy judgments against me, O Lord, and shakest all my bones with fear and trembling, and my soul trembleth exceedingly. I stand astonished, and remember that the heavens are not clean in thy sight.(1) If Thou chargest Thine angels with folly, and didst spare them not, how shall it be unto me? Stars have fallen from heaven, and what shall I dare who am but dust? They whose works seemed to be praiseworthy, fell into the lowest depths, and they who did eat Angels’ food, them have I seen delighted with the husks that the swine do eat.

2. 

There is therefore no holiness, if Thou O Lord, withdraw Thine hand. No wisdom profiteth, if Thou leave off to guide the helm. No strength availeth, if Thou cease to preserve. No purity is secure, if Thou protect it not. No self-keeping availeth, if Thy holy watching be not there. For when we are left alone we are swallowed up and perish, but when we are visited, we are raised up, and we live. For indeed we are unstable, but are made strong through Thee; we grow cold, but are rekindled by Thee.

3. 

Oh, how humbly and abjectly must I reckon of myself, how must I weigh it as nothing, if I seem to have nothing good! Oh, how profoundly ought I to submit myself to Thy unfathomable judgments, O Lord, when I find myself nothing else save nothing, and again nothing! Oh weight unmeasurable, oh ocean which cannot be crossed over, where I find nothing of myself save nothing altogether! Where, then, is the hiding-place of glory, where the confidence begotten of virtue? All vain-glory is swallowed up in the depths of Thy judgments against me.

4. 

What is all flesh in Thy sight? For how shall the clay boast against Him that fashioned it?(2) How can he be lifted up in vain speech whose heart is subjected in truth to God? The whole world shall not lift him up whom Truth hath subdued; nor shall he be moved by the mouth of all who praise him, who hath placed all his hope in God. For they themselves who speak, behold, they are all nothing; for they shall cease with the sound of their words, but the truth of the Lord endureth for ever.(3)

(1) Job xv. 15. (2) Isaiah xxix. 16. (3) Psalm cxvii. 2. 


Ubi nihil aliud me esse invenio, quam nihil et nihil.


2025/10/19

Imitatio Christi II./7. ~ Si autem quæris te ipsum, invenies etiam te ipsum, sed ad tuam perniciem.

 7. 

Jézust mindennél jobban kell szeretnünk


Térjenek vissza

maradjanak a porban

μὴ ἐπιστρέψατε υἱοὶ τῶν ἀνθρώπων.

száradjanak mint a virág 

- Egyiptomban a

szolgaság helyén

ὅτι χίλια ἔτη ἐν ὀφθαλμοῖς σου ὡς ἡμέρα ἡ ἐχθές, ἥτις διῆλθε, καὶ φυλακὴ ἐν νυκτί. τὰ ἐξουδενώματα αὐτῶν ἔτη ἔσονται. τὸ πρωΐ ὡσεὶ χλόη παρέλθοι, τὸ πρωΐ ἀνθήσαι καὶ παρέλθοι, τὸ ἑσπέρας ἀποπέσοι, σκληρυνθείη καὶ ξηρανθείη.

a barlang sötétjében.

Μετὰ ταῦτα δή, εἶπον, ἀπείκασον τοιούτῳ πάθει τὴν ἡμετέραν φύσιν παιδείας τε πέρι καὶ ἀπαιδευσίας. ἰδὲ γὰρ ἀνθρώπους οἷον ἐν καταγείῳ οἰκήσει σπηλαιώδει, ἀναπεπτα-μένην πρὸς τὸ φῶς τὴν εἴσοδον ἐχούσῃ μακρὰν παρὰ πᾶν τὸ σπήλαιον, ἐν ταύτῃ ἐκ παίδων ὄντας ἐν δεσμοῖς καὶ τὰ σκέλη καὶ τοὺς αὐχένας, ὥστε μένειν τε αὐτοὺς εἴς τε τὸ πρόσθεν μόνον ὁρᾶν, κύκλῳ δὲ τὰς κεφαλὰς ὑπὸ τοῦ δεσμοῦ ἀδυνάτους περιάγειν, φῶς δὲ αὐτοῖς πυρὸς ἄνωθεν καὶ πόρ-ρωθεν καόμενον ὄπισθεν αὐτῶν, μεταξὺ δὲ τοῦ πυρὸς καὶ τῶν δεσμωτῶν ἐπάνω ὁδόν, παρ’ ἣν ἰδὲ τειχίον παρῳκο-δομημένον, ὥσπερ τοῖς θαυματοποιοῖς πρὸ τῶν ἀνθρώπων πρόκειται τὰ παραφράγματα, ὑπὲρ ὧν τὰ θαύματα δεικνύασιν.


Egy sötét nagy éjjelen 

kisurrantam én:

 Oportet dilectum propter dilectum relinquere, quia Jesus vult solus super omnia amari. 

Hogy csak a szeretete

 és a kegyelem 

maradjon enyém, élek 

- és halok

más se nem kell:

Ab omnibus oportet aliquando te separari, sive velis, sive nolis.

vagyok - királyi fejéked


Egy szál virág az egész 

világ - virít majd

elszárad mint a fűszál

Non confidas, nec innitaris super calamum ventosum, quia omnis caro fœnum, et omnis gloria ejus et flos fœni cadet.

de örök ifjú:

mert csak mi változunk a

 Kert az marad.

- virág mint 

a fű elhervad - szárad


de Te soha - így

 Benned e Felelősség 

miatt én sem veszek el..., 

s eljutok Oda.

Pene totum perditum invenies, quidquid extra Jesum in hominibus posueris.

τεσσαράκοντα ἔτη προσώχθισα τῇ γενεᾷ ἐκείνῃ καὶ εἶπα· ἀεὶ πλανῶνται τῇ καρδίᾳ, αὐτοὶ δὲ οὐκ ἔγνωσαν τὰς ὁδούς μου,ὡς ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου· εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου.

Quadraginta annis offensus fui generationi illi et dixi semper errant corde et isti non cognoverunt vias meas ut iuravi in ira mea si intrabunt in requiem meam!



 

"Vaksötét éjszakában, szerelem vágyától lángokban égve, én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre, csöndes volt házam, elpihent a népe; biztosan a homályban, a titkos lépcsőn át utamra térve, én boldog, messze jártam!
Arcot, ruhát cserélve, csöndes volt házam, elpihent a népe; sötét és boldog éjjel, titokban jártam, senki meg se látott, nem láttam senkit én sem, más fény nem is világolt, egyetlen a szívemben égő láng volt.
Mutatta fényesebben a délidőben csúcson járó napnál, utamat hol keressem, hol vár, kit ismerek már, hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
Ó, éj, utamra vittél, ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel, ó, éj, egyesitettél
Vőlegényt kedvesével, s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!
Neki őriztem eddig, virágzó keblem neki odaadtam, álomba szenderült itt, én egyre símogattam, cédruslomb hűsítette lankadatlan.
Csipkés oromra surrant a szél, és sebzett gyönge kézzel engem, játszott hajával ujjam, csak őreá figyeltem, aléltan már a sebre nem ügyeltem.
Feledtem azt, ki voltam, fejem Szerelmesem vállára csuklott, megszűnt, mi volt, mi voltam, liliomágyra hullott, elmúlt a gond, és minden vele múlott."

( Keresztes Szent János ) 


"Hogy az ember tökéletesen szerethesse Őt, ne keressen sehol másutt szeretetet.
Hogy teljesen megismerje Őt, igyekezzék semmiről semmit se tudni.
Hogy teljesen birtokába vehesse Őt, ne kívánjon birtokolni semmit sem.
Hogy egészen Őhozzá hasonulhasson, ne legyen semmi semmiben.
Hogy elérje azt, amit még nem élvez, arrafelé menjen, hol semmi öröm nincsen.
Hogy elérje azt, akit még nem ismer, járjon arra, hol mit sem ismer.
Hogy eljusson ahhoz, amit még nem bír, járjon arra, hol mi sem övé.
Hogy elérje azt, ami ő még nem, arra kell mennie, hol ő semmi sem.
Mit kell tenni, hogy meg ne akadályozzuk a célhozjutást?
Ha bármiben meghátrálsz, kiteszed magad a végleges bukás veszélyének; mert hogy egyáltalában eljuthass a „minden”-hez, mindenben teljesen meg kell magadat tagadnod.
S ha eljutsz odáig, hogy Ő egészen a tiéd lesz, öleld magadhoz, anélkül, hogy bármit is kívánnál.
Mert ha egyáltalán bármit óhajtanál bírni, nem lehetne kizárólag Isten a te kincsed.”
 

( Keresztes Szent János művei, I. Kötet, A Kármelhegy útja, I.Könyv, XIII. fej., 106-108 o.)

 

I. 

Boldog, aki megérti, mit jelent Jézust szeretni, s önmagunkat megvetni Jézusért. Mindent, ami kedves, el kell hagynunk a kedvesünkért, mert Jézus azt kívánja, hogy csak őt szeressük minden fölött. A teremtmény szeretete ingatag és megbízhatatlan, Jézus szeretete hűséges és állandó. Aki teremtményhez tapad, elesik az esendővel: aki Jézust öleli át, örök támaszt talál.

II. 

Őt szeresd, őt nyerd meg barátodnak, ha mindenki elhagy, akkor is veled marad, s holtodban veszni nem enged. Egyszer mindenkitől el kell szakadnod, ha tetszik, ha nem. Éltedben, holtodban Jézushoz ragaszkodj, az ő hűségére számíts, mert egyedül ő lehet segítségedre akkor, amikor minden elvész. A te kedvesed olyan természetű, hogy vetélytársat nem tűr maga mellett, egymaga akarja birtokolni szívedet, királyként elfoglalni azt saját trónusa gyanánt. Ha értenél ahhoz, hogy minden teremtménytől megüresedj, Jézus szívesen laknék veled. 

III. 

Majd mindennek vesztét láthatod, amit Jézuson kívül emberekre építesz. Ne bízz a széltől ingatott nádban, ne támaszkodjál reá, mert minden ember akár a fű, elhullik minden dicsősége, mint a mezei virág. Hamar megcsalatkozol, ha csak az emberek külső viselkedésére figyelsz. Ha csak másokban keresed vigasztalásodat, hasznodat, többször látsz kárt, mint gyarapodást. Ha mindenben Jézust keresed, bizonnyal megtalálod Jézust. Ha pedig magadat keresed, vesztedre magadat találod mindenütt. Mert az az ember, aki nem keresi Jézust, többet árt magának, mint az egész világ és minden ellensége. 

Cap. 7. 

De amore Jesu super omnia.

1. 

Beatus qui intelligit quid sit amare Jesum, et contemnere se ipsum propeter Deum? Oportet dilectum propter dilectum relinquere, quia Jesus vult solus super omnia amari. Dilectio creaturæ fallax et instabilis, dilectio Jesu felix et perseverabilis. Qui adhæret creaturæ, cadet cum labili, qui amplectitur Jesum, firmabitur in Eum. Illum dilige, et amicum tene tibi, qui omnibus recedentibus te non relinquet, nec patietur in fine perire. Ab omnibus oportet aliquando te separari, sive velis, sive nolis.

2. 

Tene te apud Jesum vivens et moriens et illius fedelitati te committe, qui omnibus deficientibus solus potestte adjuvare. Dilectus tuus talis est naturæ, ut alienum non velit admittere, sed solus vult cor tuum habere, et tanquam rex in proprio throno sedere. Si scires te ab omni creatura evacuare, Jesus libenter tecum habitaret. Pene totum perditum invenies, quidquid extra Jesum in hominibus posueris. Non confidas, nec innitaris super calamum ventosum, quia omnis caro fœnum, et omnis gloria ejus et flos fœni cadet.

3. 

Cito deciperis, si ad externam hominum apparentiam tantum aspexeris. Si autem tuum in aliis quæris solatium, et lucrum, sæpe senties detrimentum. Si quæris in omnibus Jesum, invenies utique Jesum. Si autem quæris te ipsum, invenies etiam te ipsum, sed ad tuam perniciem. Plus enim homo nocivior est sibi, si Jesum non quærit, quam totus mundus, et omnes sui adversarii.


CHAPTER VII

Of loving Jesus above all things

1. 

Blessed is he who understandeth what it is to love Jesus, and to despise himself for Jesus’ sake. He must give up all that he loveth for his Beloved, for Jesus will be loved alone above all things. The love of created things is deceiving and unstable, but the love of Jesus is faithful and lasting. He who cleaveth to created things will fall with their slipperiness; but he who embraceth Jesus will stand upright for ever. Love Him and hold Him for thy friend, for He will not forsake thee when all depart from thee, nor will he suffer thee to perish at the last. Thou must one day be separated from all, whether thou wilt or wilt not.

2. 

Cleave thou to Jesus in life and death, and commit thyself unto His faithfulness, who, when all men fail thee, is alone able to help thee. Thy Beloved is such, by nature, that He will suffer no rival, but alone will possess thy heart, and as a king will sit upon His own throne. If thou wouldst learn to put away from thee every created thing, Jesus would freely take up His abode with thee. Thou wilt find all trust little better than lost which thou hast placed in men, and not in Jesus. Trust not nor lean upon a reed shaken with the wind, because all flesh is grass, and the goodliness thereof falleth as the flower of the field.(1)

3. 

Thou wilt be quickly deceived if thou lookest only upon the outward appearance of men, for if thou seekest thy comfort and profit in others, thou shalt too often experience loss. If thou seekest Jesus in all things thou shalt verily find Jesus, but if thou seekest thyself thou shalt also find thyself, but to thine own hurt. For if a man seeketh not Jesus he is more hurtful to himself than all the world and all his adversaries.

(1) Isaiah xl. 6.



Si autem quæris te ipsum, invenies etiam te ipsum, sed ad tuam perniciem.


2024/07/14

"...ha nem tudok magamról vallani." ~ "Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért."

"- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:- Az egyéniségüket keresik." ( Gide )

„Ne félj, mert megváltottalak!
    Neveden szólítottalak, enyém vagy!
( Iz, 43,1 )

"Négy évig tartott az ellenállás. Bízvást mondhatom: keményen védekeztem, egész lélekkel tisztességgel harcoltam. Nem mulasztottam el semmit. Felhasználtam az ellenállás minden lehetséges módját, és sorra le kellett tennem a hasznavehetetlenné vált fegyvereket. Életem nagy válsága volt ez, a szellemnek az az agóniája, amelyről Rimbaud ezt írja: A szellemi harc éppoly brutális, mint az emberek csatája. Kemény éjszaka! A szikkadt vér füstölög arcomon! A fiatalok, akik olyan könnyedén hagyják ott hitüket, nem tudják, mibe kerül visszanyerni, és milyen kínokkal kell fizetni érte." ( Paul Claudel ) 

"Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond – „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.”" ( Ter 32, 23-31 )

"Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül." ( Dsida Jenő: Tekintet nélkül )  

"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami -: a roppant törekvés, hogy minden legyünk." ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

"Egyetlen vigaszom a fuvolám lenne még, de attól is elvették a kedvemet. Ha Efferenn és Bilfinger etc. együtt akar vigadozni valami házi zeneesten, inkább üresen hagynak egy helyet, semhogy Hölderlint hívják. Nehogy azt hidd: én magam keserítem meg minden örömömet, vagy hogy nem fogadom el az örömöt; a minap, merő bosszankodásból,  tanársegédünk felesége, Baas asszony után szaladtam a kertbe - eléggé terhére is lehettem - s ahogy arra mentek, most szólítottak meg először az intézőségi lányok; látnod kellett volna - úgy örültem, akár egy gyerek - hogy egyáltalán szólt hozzám valaki - pedig ez igazán nem volt fontos ok az örömre." ( Hölderlin )

"Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - csillagok életre kelt pora - el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is belepillanthatunk. [...] Nem hiszem, hogy létünk a  világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában, hogy a világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert." ( Paul Davies, Isten gondolatai, 230 )

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség." ( Sartre )

"A hit önmagától értetődő valami... Hogy higgyünk, elég ha elengedjük magunkat, ha szétnézünk. Hogy ne higgyünk, ahhoz erőszakot kellene követni önmagunkon, kínozni, gyötörni, akadályozni kellene önmagunkat." ( Charles Peguy: Gondolatok )

"Istennek tudnia kell, hogy számítok rá, hogy szükségem van rá, hogy bízom benne, hogy számíthat rám, hogy szüksége van rám, hogy bízhat bennem, (...) végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan tartozik nekem magával, hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal." ( Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek? )

"Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért." ( Babits Mihály: Zsoltár férfihangra )  

 
 

 

 "... hogy inkább a Földön lakozzon a szépség s valami szellem közösebben társul az emberekhez." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

 

 
 
"Mikor már majdnem elnémul a dal,
olyan keserves kezdeni újra.
Jobb volna élni egykedvü-szerényen,
gondok kegyelmén megigazulva.
Jobb volna békén hallgatni a sorsot,
mig égi-földi ritmusa dadog;
figyelni szélfujt nappalok füzérén
a nyíló tájat, gyúló csillagot.
Elhordom én a köznapok igáját.
Veletek élek: testvérsokaság.
Együtt tolongunk minden reggel, este,
hű fáradságtok rajtam suhog át.
Nem kell a csend, a kevesek magánya,
a sóvárgások éhe lecsitul.
Osztozkodom a gyengék örömében
alázat nélkül, fájdalmatlanul.
Hisz nagyobb terhet vállaltam magamra,
mikor társak igaza között
lettem futár, ki konok inga módra
teret, időt hitével összeköt:
mint kerékpáros postásfiu éjjel:
a hír parancsát surrogva viszem,
aranypecsét a mellemen a lámpa,
kerek sugárként üzen a szivem.
Begyógyul mind a fájdalom, az orvul
elárult hűség vad sebe.
Ó, hadd cikázzam köztetek örökké,
nem fáradnék el bízni sohase.
Mégis, csalás a vállalt hit, a jóság.
Nem védenek meg mások gondjai.
Önámítás az emberek szerelme,
ha nem tudok magamról vallani." ( Fodor András, Kezdeni újra )

 
https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/de-praedestinatione-sanctorum-iii.html 
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/metanoia-v-conversio-cordis.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-vlii-mezo-legy.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/de-praedestinatione-sanctorum-x-az.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/a-belso-lenyeget-vettem-at-v-daimonion.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/az-erkolcsi-en-iii-apokalipszis-v-ii4.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ez-szomoru-reggel-volt.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html



"Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért."


Χειρουργός ~ "A megtört nádszálat nem töri össze..." / "Magának kályhát épít a lélek." ~ "...Mint rézkapocs a bibliát." / "...mint élő fát a gyökerek."

"Öreg fiókból régi illat
Álmot szitálva száll le rám,
Mint tömjénfüst a templomboltot,
Belengi lelkem és szobám.

Hidként ivellik át a múltba.
Átlebeg rajta sok halott,
Lelkembe tódul zsolozsmázva
Minden, mi egykor elhagyott.

Oly jó volna a hídra lépni,
S velük a múltba szökni át...
De valami úgy fogva tart itt,
Mint rézkapocs a bibliát." ( Falu Tamás, Levendula )

 "Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek." ( Iz 42,1-4 )

 

"I vow to..." 

 

"Beings are numberless; I vow to awaken them. Delusions are inexhaustible; I vow to end them. Dharma gates are boundless; I vow to study them; Buddha’s Way is unsurpassable; I vow to fulfill it." ( Four Great Vows )

 
"Kilépni önmagunkból,
suhamlón felröpülni,
szavak, szinek
bizsergő szárnyain,
mikor a vágy szorongó tűhegyén
megsajdul fönn a kékség,
s ledobja forró üszkeit a kín!
Már indulok,
már fülembe dobog,
bordám kinyíló lombjain átszúr,
süvít a lendület…
Idegeim
jajdulva visszarántanak,
mint élő fát a gyökerek." ( Fodor András, Repülni ) 
 
https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/iv-megtort-nadszalat-nem-tori-ossze.html
https://boatswain2.blogspot.com/2024/05/maganak-kalyhat-epit-lelek.html
 

"...Az ő tanítására várnak a szigetek." ( Iz 42,1-4 )


2023/11/12

Πίστις Σοφία 48. / Corpus Hermeticum 5. ~ „Te vagy a megváltóm." / "Ne hagyj megszégyenülni, mert téged dicsértelek, ó, Világosság!"

"És átadják magukat a erőknek, és maguk is erővé válva Istenben lesznek."

 

 
Miután Jézus ezt mondta tanítványainak, így folytatta: 

- Amikor az oroszlánarcú erő észrevette, hogy PISTIS SOPHIÁT mégsem  vezették fel a káoszból, újra eljött Authádész minden más anyagi teremtményével, és rátámadtak
 PISTIS SOPHIÁRA. 

Amikor pedig így zaklatták, a következő esdeklő énekkel kiáltott fel: 

9. Irgalmazz nekem, ó, Világosság, mert újra támadnak engem! A te törvényed szerint lett az én belső világosságom, az erőm és az eszem elsötétítve.

10. Erőm fogyni kezdett ebben a szorongattatásban. És időm száma fogyatkozik, amíg a káoszban vagyok. Világosságom megcsappant; mert elrabolták az erőmet, és minden erő megrendült bennem. 

11. Az eonok archonjaival szemben, akik gyűlölnek engem, tehetetlen  vagyok és erőtlen a huszonnégy kisugárzás mellett, amelyeknek a helyein tartózkodtam. Testvérem, pártársam pedig nem mer segíteni nekem, azok miatt, amikbe kerültem. 

12. És a magasság minden archonja mulandó anyagnak tartott engem, amelyben nincsen világosság. Olyan lettem, mint egy anyagi erő, mely az archonok hulladéka. 

13. És az eonok minden lakója azt mondta: „Káosszá lett", erre pedig azonnal körülvettek engem a kegyetlen erők, azt mondván, hogy elveszik tőlem a maradék belső világosságomat is. 

14. Mégis bíztam benned, vártam rád, ó, Világosság, és azt mondtam: „Te vagy a megváltóm." 

15. Sorsom, melyet rendeltél nekem, a te kezedben van. Szabadíts meg Authádész teremtményeinek a markából, mert kergetnek és kínoznak engem. 

16. Küldjed a te világosságodat énreám; mert orcád előtt semmi  vagyok, és ments meg engem a te nagy irgalmasságod szerint! 

17. Ne hagyj megszégyenülni, mert téged dicsértelek, ó, Világosság!  Authádész teremtményeit takarja be a káosz és vezettessenek le a sötétségbe
 
18. Záruljon le azoknak a szája, akik ravaszul el akarnak nyelni engem, és mondják: „raboljuk el tőle egész belső világosságát", holott én semmi rosszat sem tettem velük." ( Pistis Sophia, 48. fejezet )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxiii-xx-152.html

"Ekkor, a kozmosz szféráinak hatásától megszabadulva elérkezik a nyolcadik természetbe, itt visszanyeri saját erejét, és a Létezőkkel együtt himnuszt zeng Atyjának. Hiszen akik ott vannak, együtt örülnek mindannyian jelenlétének, ő pedig, mivel hasonlóvá lett azokhoz, akik együtt vannak vele, meghallja azokat az Erőket is, amelyek túl vannak a nyolcadik természeten, és édes énekkel zengnek himnuszt Istennek. És akkor sorban az Atyához járulnak, és átadják magukat a erőknek, és maguk is erővé válva Istenben lesznek."( Corpus Hermeticum, Poimandrész, 40 )

"Akkor majd megtudja mindenki, hogy én vagyok az ÚR, a te szabadítód, és megváltód, Jákób erős Istene." ( Iz 49,26 )  καὶ αἰσθανθήσεται πᾶσα σὰρξ ὅτι ἐγὼ κύριος ὁ ῥυσάμενός σε καὶ ἀντιλαμβανόμενος ἰσχύος Ιακωβ.

 

„Te vagy a megváltóm."

 

2023/10/23

Πίστις Σοφία 18. ~ "Ugyan hol vannak bölcseid?" / "Hogy megtudd, kinek a szíve irányul vágyakozva a mennyeknek országára."

"Ki a pokolban is pokoltalan nem élhet, nem adta még meg magát egészen Istenének." ( Angelus Silesius: A kerubi vándor )

 

 

Ha megfordítjuk Platón logikáját a folytatás egyértelmű..., akik nem részesülnek a tökéletességben csak tökéletlent hozhatnak létre..., a tökéletlen nem jó és nem szép, tehát rossz és csúnya..., következésképp lázadás Isten tökéletességével szemben, tehát bűnös."A bűn zsoldja (pedig) halál."  ( "Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Róm 6,23 ) ) https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/egyszeru-pszichologiai-i

De mi nem szeretnénk halálraítéltekként fel-alá járni a világban. Igen, a rossz léte a világba a probléma..., ha Isten teremtette a rosszat, rossznak kell lennie..., ha megengedi másoknak ( Arkónok ), akkor sem sokkal jobb a helyzet.Valami másról van itt szó..., az Izajás próféta szövegéhez csatolt "utalás" a 112. zsoltárhoz utasít: "Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó." ( Zsolt 112,7 ) ἀπὸ ἀκοῆς πονηρᾶς οὐ φοβηθήσεται· ἑτοίμη ἡ καρδία αὐτοῦ ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον.

Mert ha a rossz létezik is..., az is Benne létezik, s uralma alatt tartja, hatalmában van. Sőt..., lehet, hogy eszközként használja? "Közbejött a törvény, hogy fokozódjék a bűnözés. Amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás révén a kegyelem is a mi Urunk Jézus Krisztus által." ( Róm 5,20-21 ) νόμος δὲ παρεισῆλθεν ἵνα πλεονάσῃ τὸ παράπτωμα · οὗ δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις, ἵνα ὥσπερ ἐβασίλευσεν ἡ ἁμαρτία ἐν τῷ θανάτῳ, οὕτως καὶ ἡ χάρις βασιλεύσῃ διὰ δικαιοσύνης εἰς ζωὴν αἰώνιον διὰ Ἰησοῦ Χριστοῦ τοῦ κυρίου ἡμῶν. https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/steam-i-mission-of-manicheism-i.html 

S egyfajta teszt: "Ki a pokolban is pokoltalan nem élhet, nem adta még meg magát egészen Istenének." ( Angelus Silesius: A kerubi vándor )


"Ekkor Mária így szólt a Megváltóhoz:

- Uram, az igét, melyet hozzánk intéztél, hogy akinek van füle az hallja, azért mondod, hogy az igédet helyesen értsük. Halld tehát Uram, hogy nyíltan szóljak. Azt mondtad, hogy

 „elvettem minden eon archonja erejének egy harmadát és a sorserőiket és a szférákat, amelyeken uralkodnak, megfordítottam, hogy ettől az órától kezdve ne legyenek képesek kivitelezni gyalázatos tetteiket, ha az emberi nem ezekben a Rejtélyekben felidézi őket, azokban a Rejtélyekben, amelyekre a bukott angyalok tanították meg őket gyalázatos tetteik és varázslataik Rejtélyének kivitelezése érdekében".

Mert te elvetted az ő erejüket és a horoszkópcsinálókét és a csillagjósokét és a jósokét, hogy ettől az órától kezdve ne tudják előre jelezni a jövőt.

Mert megfordítottad a szféráikat, és hat hónapra balra fordulva és hat hónapra jobbra fordulva hagytad elvégezni a befolyásukat.

- Ezzel kapcsolatban, Uram, az Esaiás prófétában lévő erő egy szellemi példabeszédben, „az egyiptomi látomásban" a következőt hirdette ki egykor:

„Ugyan hol vannak bölcseid, ó, Egyiptom? Látnokaid és csillagjósaid, és akik a földből idéznek, és akik a méhéből idéznek, hogy megjelentessék néked, és tudják, mint végzett Egyiptom felől az Úr, Szabaóth?"

Mielőtt jöttél, jósolt rólad a [Jesajas] Esaiásban ható erő, hogy te majd elveszed az eonok archonjaiban lévő erőt, és szféráikat és sorserőiket megfordítod, hogy többé semmit se tudjanak.

Azért mondtad, hogy „nem fogjátok tudni, mit tesz majd az Úr, Szabaóth".

Ez azt jelenti, hogy az archonok közül senki sem fogja tudni, mit teszel mostantól kezdve.

 Az archonokat kell Egyiptomnak látni, mert mulandó anyagok.

Az Ézsaiásban lévő erő előre jelentette rólad:

„Mostantól kezdve nem fogjátok tudni, hogy mit tesz az Úr, Szabaóth."

Szabaóthtól, a jótól, az igazságosság helyéről vett világosságerő által, mely most a te anyagtestedben van, mondtad nekünk, Uram Jézus, hogy „akinek van füle, az hallja", hogy megtudd, kinek a szíve irányul vágyakozva a mennyeknek országára." ( Pistis Sophia, 18. fejezet )

 

"Hogy megtudd, kinek a szíve irányul vágyakozva a mennyeknek országára."

  https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/steam-i-mission-of-manicheism-i.html