ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 4,17-20; 5,2-4; 5,7-13 ~ kívánj jó éjszakát!

 

 4,17-20; 5,2-4; 5,7-13

Mert látják ugyan a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle az Úr, és miért helyezte biztonságba. Látják, és becsmérlőleg szólnak róla, de az Úr majd gúnyt űz belőlük. Akkor hullává lesznek, megvetetté, és gúnynak tárgyává a holtak közt örökre. Mert letaszítja őket, úgyhogy meg sem mukkannak, velejükig megrendíti őket, végső pusztulásra jutnak, gyötrődniük kell, és elenyészik az emlékük. Reszketve jelennek meg számot adni bűneikről, és gaztetteik vádlóként lépnek föl ellenük. Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt. Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:"Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk és halálát dicstelennek. Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap. A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel. Mi hasznát láttuk a gőgnek és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal? Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda; mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon; vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad; vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni; mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.

Drága Isten szemében 

szentjeinek a vére..., 

már e világon 

Ők fogalommá 

válnak s lesznek végül

egészen 'szóba temetve'.

"Kit sokat nevettünk és

 gúnyoltunk-űztünk, 

mi teljesen esztelenek! 

Az életmódját

őrültségnek tartottuk - 

halálát dicstelennek. 

Hogy-hogy az Isten fiai 

közé sorolták 

és a szentek között van

 ő osztályrésze? 

letértünk az igazság 

útjáról e mardosó 

irigység 

- fajtánk büntetése...

Nekünk is világított  

igazságosság 

fénye, de ránk már nem kel 

föl a nap. Jártuk 

bűn, romlás ösvényeit: 

sivár lelkünk kopár 

pusztaságokban maradt.

Nem ismertük fel Útját...

Használt-e gőgünk? 

 A  nagyképűségünkkel, 

nagyzásunkkal, vagy

képmutatásunkkal mire 

jutottunk? Mit is nyertünk?

...csak a 'második halál"

 örök sötétség 

teljes megsemmisülés

marad rövid

életünk végére hát.

Most megszülettünk holnap 

már meg is halhatunk: most

kívánj jó éjszakát!"

Sic et nos, nati, continuo desivimus esse et virtutis quidem nullum signum valuimus ostendere; in malignitate autem nostra consumpti sumus. 

ὄψονται γὰρ τελευτὴν σοφοῦ καὶ οὐ νοήσουσιν τί ἐβουλεύσατο περὶ αὐτοῦ καὶ εἰς τί ἠσφαλίσατο αὐτὸν ὁ κύριος. ὄψονται καὶ ἐξουθενήσουσιν· αὐτοὺς δὲ ὁ κύριος ἐκγελάσεται, καὶ ἔσονται µετὰ τοῦτο εἰς πτῶµα ἄτιµον καὶ εἰς ὕβριν ἐν νεκροῖς δι’ αἰῶνος, ὅτι ῥήξει αὐτοὺς ἀφώνους πρηνεῖς καὶ σαλεύσει αὐτοὺς ἐκ θεµελίων, καὶ ἕως ἐσχάτου χερσωθήσονται καὶ ἔσονται ἐν ὀδύνῃ, καὶ ἡ µνήµη αὐτῶν ἀπολεῖται. ἐλεύσονται ἐν συ ογισµῷ ἁµαρτηµάτων αὐτῶν δειλοί, καὶ ἐλέγξει αὐτοὺς ἐξ ἐναντίας τὰ ἀνοµήµατα αὐτῶν. ἰδόντες ταραχθήσονται φόβῳ δεινῷ καὶ ἐκστήσονται ἐπὶ τῷ παραδόξῳ τῆς σωτηρίας· ἐροῦσιν ἐν ἑαυτοῖς µετανοοῦντες καὶ διὰ στενοχωρίαν πνεύµατος στενάξονται καὶ ἐροῦσιν Οὗτος ἦν, ὃν ἔσχοµέν ποτε εἰς γέλωτα καὶ εἰς παραβολὴν ὀνειδισµοῦ οἱ ἄφρονες· τὸν βίον αὐτοῦ ἐλογισάµεθα µανίαν καὶ τὴν τελευτὴν αὐτοῦ ἄτιµον. ἀνοµίας ἐνεπλήσθηµεν τρίβοις καὶ ἀπωλείας καὶ διωδεύσαµεν ἐρήµους ἀβάτους, τὴν δὲ ὁδὸν κυρίου οὐκ ἐπέγνωµεν. τί ὠφέλησεν ἡµᾶς ἡ ὑπερηφανία; καὶ τί πλοῦτος µετὰ ἀλαζονείας συµβέβληται ἡµῖν; παρῆ θεν ἐκεῖνα πάντα ὡς σκιὰ καὶ ὡς ἀ ελία παρατρέχουσα· ὡς ναῦς διερχοµένη κυµαινόµενον ὕδωρ, ἧς διαβάσης οὐκ ἔστιν ἴχνος εὑρεῖν οὐδὲ ἀτραπὸν τρόπιος αὐτῆς ἐν κύµασιν· ἢ ὡς ὀρνέου διιπτάντος ἀέρα οὐθὲν εὑρίσκεται τεκµήριον πορείας, πληγῇ δὲ µαστιζόµενον ταρσῶν πνεῦµα κοῦφον καὶ σχιζόµενον βίᾳ ῥοίζου κινουµένων πτερύγων διωδεύθη, καὶ µετὰ τοῦτο οὐχ εὑρέθη σηµεῖον ἐπιβάσεως ἐν αὐτῷ· ἢ ὡς βέλους βληθέντος ἐπὶ σκοπὸν τµηθεὶς ὁ ἀὴρ εὐθέως εἰς ἑαυτὸν ἀνελύθη ὡς ἀγνοῆσαι τὴν δίοδον αὐτοῦ· οὕτως καὶ ἡµεῖς γεννηθέντες ἐξελίποµεν καὶ ἀρετῆς µὲν σηµεῖον οὐδὲν ἔσχοµεν δεῖξαι, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ ἡµῶν κατεδαπανήθηµεν.

Videbunt enim finem sapientis et non intellegent quid cogitaverit de illo Deus, et quare munierit illum Dominus.Videbunt et contemnent; illos autem Dominus irridebit. Et erunt post haec tamquam corpus sine honore et in contumeliam inter mortuos in perpetuum, quoniam disrumpet illos praecipites sine voce et commovebit illos a fundamentis, et usque ad supremum desolabuntur et erunt in dolore, et memoria illorum peribit.Venient in computatione peccatorum suorum timidi, et traducent illos ex adverso iniquitates ipsorum.Videntes turbabuntur timore horribili et mirabuntur in subitatione insperatae salutis dicentes intra se, paenitentiam agentes et prae angustia spiritus gementes: “Hic erat, quem habuimus aliquando in derisum et in similitudinem improperii. Nos insensati vitam eius aestimabamus insaniam et finem illius sine honore. implicati sumus tribulis iniquitatis et perditionis et ambulavimus per deserta inaccessa, viam autem Domini ignoravimus. Quid nobis profuit superbia? Aut divitiae cum iactantia quid contulerunt nobis? Transierunt omnia illa tamquam umbra et tamquam nuntius percurrens et tamquam navis, quae pertransit fluctuantem aquam, cuius, cum praeterierit, non est vestigium invenire neque semitam carinae illius in fluctibus; aut tamquam avis, quae transvolat in aere, nullum invenitur argumentum itineris, sed alarum sonitu ventus levis verberatus et scissus per vim stridoris commotis alis permeatur, et post hoc nullum signum invenitur itineris; aut tamquam sagittae emissae in locum destinatum: divisus aer continuo in se resolvitur, ut ignoretur transitus illius. Sic et nos, nati, continuo desivimus esse et virtutis quidem nullum signum valuimus ostendere; in malignitate autem nostra consumpti sumus.

οὕτως καὶ ἡµεῖς γεννηθέντες ἐξελίποµεν καὶ ἀρετῆς µὲν σηµεῖον οὐδὲν ἔσχοµεν δεῖξαι, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ ἡµῶν κατεδαπανήθηµεν.

Imitatio Christi III./38. ~ Qui transitoria intuentur sinistro oculo, et dextro cælestia, quos temporalia non trahunt ad inhærendum.

 38. 

Jól kell rendeznünk külső dolgainkat, s veszedelem idején Istenhez kell folyamodnunk 

 

 

Gőzt! a dugattyúra..., a 

ερως/αγάπη και αντιπάθεια 

 lélek irtózik 

a rossztól!

Qui transitoria intuentur sinistro oculo, et dextro cælestia, quos temporalia non trahunt ad inhærendum. 

s löki el 

hogy ölelje fel 

magához 

- ahogy a Mester 

te se hagyd rendetlenül 

e világot. 

Et instituta a summo Opifice, qui nil inordinatum reliquit in sua creatura. 

 

 

I. 

Fiam, azon kell lenned szorgalmasan, hogy bárhol és bármi külső tevékenységben, foglalatosságban belsőleg szabad légy, magadon hatalommal bírj, hogy mindennek te légy az ura, ne külső elkötelezettségeid uralkodjanak terajtad, hogy gazdája és irányítója légy tetteidnek, ne rabszolgája. Légy inkább független és igaz héber, aki Isten fiainak szabad sorsára jutott, fölötte van a mostan-valóknak és rálát az örökkévalókra, balszemmel néz arra, ami múlandó, jobb szemével a mennyei dolgokat méregeti, az ideigtartó javak nem tudják magukhoz kötni, inkább ő állítja be azokat a jó szolgálatába, ahogyan Isten rendelte, és a legfőbb mester célba irányította mind, hiszen az semmit sem hagyott a teremtett világban rendetlenül. 

II.

 Ha az események forgandóságában nem állsz meg a külső látszatnál, nem testi szemmel vizsgálgatod, amit látsz vagy hallasz, hanem mindennel bemégy, mint Mózes, a szövetség sátrába, hogy Istennel tanácskozzál, akkor gyakran hallani fogod Isten feleletét, és sok mostanvaló meg eztán következő dologra nézve oktatást kapsz. Mert lám Mózes mindig visszavonult a szövetség sátrába, hogy kétségeit s a fölvetődő kérdéseket megoldja, az imádkozásban keresett segítséget, úgy tudta elhárítani a veszedelmeket és az emberek gonoszságát. Így kell neked is visszavonulnod szíved rejtekébe, hogy buzgóbban tudd kérni Isten segítségét. Lám, azt olvassuk, hogy a gábaoniták azért tudták becsapni Józsuét meg az izraelitákat, mert azok Isten szavát előbb meg nem kérdezték, könnyen hittek a mézes-mázos beszédnek, s a tettetett jámborságtól hagyták magukat félrevezetni.

 

Cap. 38. 

De bono regimine in externis, et recursu ad Deum in periculis.

 

1. 

Fili, ad istud diligenter tendere debes, ut in omni loco, actione seu occupatione externa sis intus liber, et tui ipsius potens, et sint omnia sub te, et tu non sub eis, ut sis dominus actionum tuarum, et rector, non servus, nec emptitius, sed magis exemtus verusque Hebræus, in fortem ac libertatem transiens filiorum Dei; qui stant supra præsentia et speculantur æterna; qui transitoria intuentur sinistro oculo, et dextro cælestia, quos temporalia non trahunt ad inhærendum, sed trahunt ipsi ea magis ad bene serviendum, prout ordinata sunt a Deo, et instituta a summo Opifice, qui nil inordinatum reliquit in sua creatura.

2. 

Si autem in omni eventu stas non in apparentia externa, nec oculo carnali lustras visa vel audita, sed mox in qualibet causa intras cum Moyse in tabernaculum ad consulendum Dominum: et audies nonnunquam divinum responsum et redies instructus de multis præsentibus et futuris. Semper enim Moyses recursum habuit ad tabernaculum pro dubiis et quæstionibus solvendis fugitque ad oratiois adjutorium pro periculis et improbitatibus hominum sublevandis. Sic et tu confugere debes in cordis tui secretarium divinum intentius implorando auxilium. Propterea namque Josue, et filii Israel a Gabaonitis leguntur decepti, quia os Domini non prius interrogaverunt, sed nimium creduli dulcibus sermonibus falsa pietate delusi sunt.

 

CHAPTER XXXVIII

Of a good government in external things, and of having recourse to God in dangers

 

1.

 

“My Son, for this thou must diligently make thy endeavour, that in every place and outward action or occupation thou mayest be free within, and have power over thyself; and that all things be under thee, not thou under them; that thou be master and ruler of thy actions, not a slave or hireling, but rather a free and true Hebrew, entering into the lot and the liberty of the children of God, who stand above the present and look upon the eternal, who with the left eye behold things transitory, and with the right things heavenly; whom temporal things draw not to cleave unto, but who rather draw temporal things to do them good service, even as they were ordained of God to do, and appointed by the Master Workman, who hath left nought in His creation without aim and end.

 

2. 

 

“And if in any chance of life thou stand not in outward appearances, nor judgest things which are seen and heard by the fleshly sense, but straightway in every cause enterest with Moses into the tabernacle to ask counsel of God; thou shalt hear a divine response and come forth instructed concerning many things that are and shall be. For always Moses had recourse to the tabernacle for the solving of all doubts and questionings; and fled to the help of prayer to be delivered from the dangers and evil deeds of men. Thus also oughtest thou to fly to the secret chamber of thy heart, and earnestly implore the divine succour. For this cause we read that Joshua and the children of Israel were deceived by the Gibeonites, that they asked not counsel at the mouth of the Lord,(1) but being too ready to listen to fair speeches, were deceived by pretended piety.”

(1) Joshua ix. 14.

 

Et instituta a summo Opifice, qui nil inordinatum reliquit in sua creatura. 

 

Imitatio Christi III./33. ~ Therefore must the eye of the intention be cleansed, that it may be single and right, and above all things which come in its way, may be directed unto Me.

 33. 

Szívünk állhatatlan, de minden igyekezetünknek mint végső célra Istenre kell irányulnia 

Fúj az állhatatlanság 

szele - sodródik 

a sok-sok roncs, 

hulladék, 

töredék,

 selejt: 

maradék 

- itt az ideje:

meg kell tisztitani a 

szándék szemét:

Quanto autem purior fuerit intentionis oculus, tanto constantius inter diversas itur procellas.

Marad még egy út-szó hogy: 

Van.

(Tévelyegnek, 

a kétfejűek - hiszik 

hogy mindenben van 

olyan fordított ösvény

Sed multis caligat oculos puræ intentionis.

- fel és el 

így sodródnak.)

Az igaz Út kettősség 

nélkül való 

és 

nyílegyenes haladó

és 

illendő jó 

illendő hogy jó végre 

is irányuljon.

Therefore must the eye of the intention be cleansed, that it may be single and right, and above all things which come in its way, may be directed unto Me.

"Mert először a kutatásnak ettől az útjától óvlak, azután még attól, amelyen a mit sem tudó halandók tévelyegnek, a kétfejűek: mert tanácstalanság kormányozza keblükben a tévelygő gondolkodást, így sodródnak, süket és vak, megigézett, különbséget tenni nem képes népség, akik a létezést és a nemlétezést ugyanannak tartják és nem ugyanannak, [akik számára] mindenben van fordított ösvény."

( Parmenídész, Töredékek )

I. 

Fiam, ne higgy érzelmi fölbuzdulásodnak, amely most van, de könnyen elváltozik. Míg élsz, ki vagy szolgáltatva a változandóságnak, ha nem tetszik is, úgyhogy néha víg, máskor szomorú vagy, néha nyugodt, máskor izgatott, néha imádságos figyelmű, máskor Isten dolgaira sehogy sem hajlandó, néha szorgalmas, máskor tunya, néha érett, máskor könnyelmű. 

II. 

De a bölcs és a lélek dolgaiban kiművelt ember fölötte áll ezeknek a változásoknak, nem tekint arra, mit érez magában, hogy fúj az állhatatlanság szele, hanem azon van, hogy minden szándéka illendő jó végre irányuljon. Mert így őrizheti meg belső azonosságát megingathatatlanul, ha annyi s annyiféle esemény közt szándékát, igyekezetét lankadatlanul felém igazítja. Minél tisztább a jószándék benned, annak előretekintő pillantását követve, annál biztonságosabban találsz utat a forgatagok között. De sokakban elhomályosul a jóra való igyekezet szeme, mert könnyen kacsintanak a fölbukkanó pillanatnyi öröm lehetőségére, s az is ritka, aki teljesen mentes volna önmaga keresésének szennyétől. Így a zsidók hajdan Mártához s Máriához nemcsak Jézus kedvéért mentek el Betániába, hanem azért is, hogy Lázárt láthassák. Meg kell hát tisztogatni a jószándék szemét, hogy kettősség nélkül való és egyenes legyen, és mindenféle közbülső cél fölött rám irányuljon. 

Cap. 33. 

De instabilitate cordis et de intentione finali ad Deum habenda.

1.

Fili, noli credere affectui tuo, qui nunc est: cito mutabitur in aliud. Quamdiu nam vixeris, mutabilitati subjectus eris, etiam nolens: ut modo lætus, modo tristis, modo pacatus, modo turbatus, nunc devotus, nunc indevotus, nunc studiosus, nunc acidiosus, nunc gravi, nunc levis inveniaris. Sed stat super hæc mutabilia sapiens et bene doctus in spiritu, non attendens quid in se sentiat nec qua parte flet ventus instabilitatis, sed ut tota intentio mentis ejus ad debitum et ad optimum proficiat finem. Nam sic poterit unus et idem inconcussus manere, simplici intentionis oculo per tot varios eventus ad me imprætermisse directo.

2. 

Quanto autem purior fuerit intentionis oculus, tanto constantius inter diversas itur procellas. Sed multis caligat oculos puræ intentionis. Respicit enim cito in aliquod delectabile quod occurrit et raro totus quis liber invenitur a nævo propriæ inquisitionis. Sic Judæi olim venerunt Bethaniam ad Martham et Mariam, non propter Jesum tantum, sed ut Lazarum viderent. Mundandus est ergo intentionis oculus, ut sit simplex et rectus atque ultra omnia varia media ad me dirigendus.

CHAPTER XXXIII

Of instability of the heart, and of directing the aim towards God

1.

“My Son, trust not thy feeling, for that which is now will be quickly changed into somewhat else. As long as thou livest thou art subject to change, howsoever unwilling; so that thou art found now joyful, now sad; now at peace, now disquieted; now devout, now indevout; now studious, now careless; now sad, now cheerful. But the wise man, and he who is truly learned in spirit, standeth above these changeable things, attentive not to what he may feel in himself, or from what quarter the wind may blow, but that the whole intent of his mind may carry him on to the due and much-desired end. For thus will he be able to remain one and the same and unshaken, the single eye of his desire being steadfastly fixed, through the manifold changes of the world, upon Me.

2. 

“But according as the eye of intention be the more pure, even so will a man make his way steadfastly through the manifold storms. But in many the eye of pure intention waxeth dim; for it quickly resteth itself upon anything pleasant which occurreth, and rarely is any man found altogether free from the blemish of self-seeking. So the Jews of old came to Bethany, to the house of Martha and Mary, that they might see not Jesus, but Lazarus, whom he had raised from the dead.(1) Therefore must the eye of the intention be cleansed, that it may be single and right, and above all things which come in its way, may be directed unto Me.”

(1) John xii. 9.

Therefore must the eye of the intention be cleansed, that it may be single and right, and above all things which come in its way, may be directed unto Me.

διάβολος - κατήγορος - δαίμων - δικαιοσύνη ~ "Hajnali Szép Csillag" ~ "Kicsoda vagy tehát? Az erő része, mely örökké rosszra tör, s örökké jót művel."

 "Ez azt jelenti: elhoztad a világba a keresztség rejtélyét s ez a világ testeiben hasadást okoz, mert az ellenszellemet, a sorsot és a testet az egyik oldalra utasítja, a lelket és az erőt pedig a másik oldalra. Vagyis három kettő ellen, és kettő három ellen." ( Pistis Sophia, 116. fejezet )

„Itt van az ellenszellemetek! Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." ( Pistis Sophia, 112. fejezet. )

"A szavak azt jelentik: aki a külső sötétségsárkány egyik nevének rejtélyét felismeri, amennyiben visszamarad a külső sötétségben és test változtatásainak fordulatait befejezte, a sárkányt nevén nevezi, akkor megmenekül, felszáll a sötétségből és felvétetik a fénykincsbe." ( Pistis Sophia, 130. fejezet )

"Az ellenzékszellem ( κατήγορος ) és a sors ( μοίρα ) követi a lelket, míg az erő visszatér a világosság Szüzéhez." ( Pistis Sophia, 111. fejezet )

 "Nem hűségedért s szíved egyenességéért leszel e népednek örököse", "hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett." ( Deut. 9,5 és 7,8. )" ( Damaszkuszi irat, Szabályzatok, col XIX, 27-28, 65 )

 

 

"Ki kényszeríti az embert vétkezni?"   

 "A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."

IN HORA MORTIS

 

 

"Ismerd föl az isteni orvosság
édes balzsamát!
Minden nap észleld, ó Lélek,
a huszonnégy alattomossággal teli csapdát!

Akinek sikerül,
hogy magát Megmentőjének teljesen átadja,
azt kimenti Ő." ( Mani zsoltárai )

"Anyánk, ki rád tekint, azon
már nem fog semmi ártalom,
kín lenne elhagynia téged,
szíve örökre a tiéd lett,
s nem ujjong lelke sosem úgy,
mint mikor jóságod eszébe jut.

Ügyed szívemen viselem,
s te tudod, hogy mi kell nekem.
Anyám, légy hozzám szeretettel,
ints felém biztatóan egyszer.
Tebenned nyugszik életem;(...)" ( Novalis, Lelki énekek )

„Láthatóvá válik, hogy Mária teljesen otthonos Isten szavában ( λόγος ), ki-be jár benne”. ( XVI. Benedek: Deus caritas est enciklika 41-42. )

 

 "Egyszer egy nagyon bűnös ember élete végéhez közeledett. Szörnyű zűrzavar dúlt egész életében lelkében, de a Szent Szüzet mindig különösképpen tisztelte, és valahányszor feltámadt lelkiismerete nemesebb érzelmekre ösztönözte, így fordult Máriához: 

„Ó, Segítő Szűz, gyenge természetem és bűnös szenvedélyeim oly gyakran ragadnak súlyos vétkek elkövetésére és annyiszor látogattam már meg Sodomát és Gomorrhát, mégis fordítsd felém, bűnös gyermeked felé irgalmas tekintetedet, Ó, Bűnösök Menedéke, járj közbe érettem, ki bűneim súlya alatt nyögök, kérjed isteni Fiadat és ne hagyj el engem halálom óráján." 

Őszinte lélekkel imádkozott így, de néhány órával később már a részegítő gyönyörök valósággal elfújták áhítatos hangulatát.

Bukását mindig nagy szomorúság követte és az űzte újra meg újra a Szent Szűz lába elé.
Végtére is, mint annyi más, ő is csak szegény földi halandó volt, de szíve mélyén ott szikrázott tündökölve a Hajnali Szép Csillag.

Egyik reggel megbetegedett és oly hirtelen halt meg, hogy nem kapta meg a pap feloldozását sem. Éppen csak számbavehette, hogy az a világ, mit el kell hagynia és amelyben tengersok bűnt követett el, a csalékony örömök világa és hogy mielőtt a másik világba beléphetne, cselekedetei szerint ítélik meg őt.

Kétségbeesetten tekintett hátra, hátha akad valaki, aki megsegíthetné, de a sötétség vastag fala már elválasztotta őt az élők földjétől: egyedül volt önmagával, szemtől-szembe
bűnös és helyrehozhatatlan múltjával.

Reszketve ért az Égi Bíró elé. A Törvény lábánál már akkor ott állott a Sátán. Bizakodva, várt zsákmányára; ötven esztendeje várt rá. „Ez a lélek az enyém, – hajtogatta sem védőszentje, sem őrzőangyala nem védheti: az enyém!" S felolvasta az ember bűneinek hosszú sorát.

A megszégyenült ember meg hallgatott.

Maga a jó Isten ösztökélte, hogy védje magát.
- Megengedjük, hogy védekezz, - mondta neki.

De a szegény lélek némán állt.

Akkor az Ördög szólt:

- Több mint ötven éve enyém ez a lélek: mint a rabszolga, úgy követett engem... Tagadod-e, bűnös ember, hogy én vagyok az urad? 

De az ember erre a kérdésre sem válaszolt és a Sátán ( διάβολος, κατήγορος ) folytatta:

- Bizony mondom, valóban, az enyém ő, mert ha tett is volna néha napján valami jót, megszámlálhatatlan rossz cselekedete semmissé teszi azt.

A jó Isten végtelen irgalmasságában nem akarta tüstént elítélni a szorongó lelket. Nyolcnapi haladékot adott neki, hátha mégis tisztázni tudná magát.

Vajjon szükséges-e nyolc nap ahhoz, hogy feltaláljuk azt, ami nincs ? A szegény ember is honnan keríthetett volna újabb jócselekedeteket a rosszak ellensúlyozására?

Csak ment csüggedten egy homályos labirintus göröngyös útjain, amerre ködszerű ágai voltak a fáknak.

Akkor látta, amint egy sötétszürke üvegfal mellől szépséges, gyengéd alak közelít feléje. Fényes fehér öltöny van rajta. Az Angyal volt és kifejezhetetlen mosoly vibrált ajkain.
Megkérdezte tőle, vajjon miért szomorú. S midőn az ember
elmesélte megpróbáltatását, az Angyal így szólt hozzá:

- Ne csüggedj. Mindig vigyáztam rád és a döntő órában sem hagylak magadra.

- De hát ki vagy te? - kérdezte a bűnös ember.

Én az Igaz Angyala ( δαίμων ) vagyok.

Nem sokkal odébb másik angyallal találkozott. S ez szintén megígérte, hogy segítségére lesz és azt is megmondta, hogy hívják. Az Igazságosság ( ἀλήθεια / δικαιοσύνη ) volt.

A nyolcadik nap is elsőnek érkezett a Sátán Isten Törvényéhez. Alig fejezte be vádbeszédét, midőn az Igaz Angyal átvette a szót:

- Lehet, hogy ez az ember vétkezett, de sohasem egyezett bele a bűnbe.

S ekkor meg a démon hallgatott.

Aztán az Igazságosság Angyala válaszolt a bűnös ember másik vádlójának, aki azzal terhelte meg őt, hogy ötven évet fecsérelt el a tobzódásban és más vétkes szokásokban.

Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy belsejében ez a lélek fel ne lázadt volna méltatlan parancsolója ellen, ki ilyen szolgaságban tartotta.

S a Sátán ezt nem tagadhatta.

De midőn rátértek a harmadik vádpontra, hogy sokkal több és súlyosabb a rossz cselekedete, mint a jó, senki sem akadt, aki megvédte volna a bűnös embert.

Akkor a jó Isten megparancsolta, hogy mérjék meg a jó cselekedeteket és a rosszakat.

S az ember rémülten látta, mint halmozódik a bal serpenyőben a rengeteg bűn és milyen csekélyke marok van a kívánatosból a jobb serpenyőben. Már az angyalok is csak azt tanácsolhatták, a bűnös embernek, hogy hívja segítségül a Szent Szüzet, az Irgalmasság Anyját.

A veszendő lélek minden erejével imádkozott és áhítatos könyörgése végül is meghatotta Mária szívét.

A Megváltó Anyja rátette akkor kezét a serpenyő szélére, melyen ott fukarkodott az a néhány jó cselekedet és minthogy hatalmasabb volt a csábító démonnál, a megtérő bűnös javára süllyesztette le a mérleget.

Nagy volt a vigalom az Égben és az ördögök szégyenkezve látták, mint foglal helyet az ember a kiválasztottak között." ( Mécs László, Ismeretlen Mária legendák, I. In hora mortis, Vigilia, 1938, október, 608-610 )

 

"S ó! Királynőm jobbját nyújtja nékem hűségemért szép dicséretül..." ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 8 )

"Engem az istennő kegyesen fogadott, a kezébe fogta jobbom, s így szólt üdvözlő szava hozzám (...)" ( Parmenidész, Töredékek, 50 )

„Mária egészen egyedülálló módon, személyesen lépett be „Isten és ember” közötti közvetítésben, amely az ember Krisztus Jézus közvetítése."

 „…aki gyermeki módon reá hagyatkoznak. Ismeretes, hogy minél jobban kitartanak ebben a törekvésünkben, annál közelebb vezeti őket Mária „Krisztus felfoghatatlan gazdagságához.” ( II. János Pál: Redemptoris Mater enciklika 25-46. )

„Az emberi élet útonlétet jelent. De milyen cél felé? Hogyan találjuk meg az élet útját? Az élet olyannak tűnik, mint egy utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk, életünk igazi csillagai azok az emberek, akik helyesen tudnak élni. Ők a remény világító fényei. Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a világosság, a Nap, aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk, szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből világítanak és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a remény csillaga, mint Mária – Ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten számára a mi világunkba; ő, aki a szövetség élő szekrénye lett, akiben Isten testet öltött, egy lett közülünk és közöttünk sátorozott.” ( XVI. Benedek pápa Spe Salvi 49. )

"ellenszellem":

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxix-xlix.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvii-xlvii.html 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-civ-lxiii-daimon-7.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii11-enyem-vilag-es-ami-betolti-ii.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-111-exorcimus-ii-itt.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-112-exorcimus-iii.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/blog-post.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/manicheusok-11-sarkanyt-neven-nevezi.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-116-az-igazaktol.html

https://boatswain2.blogspot.com/2024/02/a-filozofia-korusa-130-hamis-mammon.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/ii-kolbe-16-legenyseg.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/leteznek-bizonyos-lelkes-sztelere_12.html

 

"natura mirante":

https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/natura-mirante-iv-anyank-ki-rad-tekint.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/siess-segitsegere-elesett-nepednek-mely.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/nauszika.html