"Más a divat mostanában, Lydus!" 1./2./2. ~ Bosszúállást kér Istentől azért, hogy viszaéltél a keresztséged kegyelmével. / A fehér köntösök lesznek amelyek vádolnak téged a fenséges Isten előtt az utolsó napon.

 

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből."

Mondod csak az ostoba 

és felesleges 

kliséket: élsz - hát te is

ajándékozott (vagy)

- így kellene viselned

-viselkedned: 

"A keresztény vallás ártatlanságban kötelez élni, elkerülvén a vétket - a halált, követvén a keresztényi jó erkölcsöket. Hogy pediglen megemlékezél erről a kötelességről, a pap minek utána meg keresztelt volna, fehér ruhát adot reád -mondván. vedd el ezt a fehér ruhát, a melyet mocsok nélkül kell vigyed az Isten széke elébe. Azért, hogy azon külső fehérség által megemlékezzél szorgalmasan megtartani belső szépségét és tisztaságát lelkednek, amelyeket vett a keresztségben."

a magad 

és más szennyezett fehér 

köntöse vádolni fog 

- vádol már most is - 

majd.

"Boszúállást kér Istentől, azért hogy viszaéltél a keresztséged kegyelmével. A fehér köntösök, lesznek amelyek vádolnak téged a felséges Isten elött az utolsó napon."

"Jöjj hamar hozzánk, hogy az Első Rejtély parancsára felruházzunk!"

Szarumán szivárványszín 

- a liberális: 

mindnek aki vele csak

egyetért - mert ő

 'jólélek' ( filantróp ) : ( hát )

 igazat adna. Gandalf 

a fehér - Radagast a 

barna..., 

"Quid tibi Cum pompis diaboli quibus renuntiasti? Quid tibi cum pompis diaboli. amator christi?"

ha most meghalnál 

rád Isten milyet 

adna?

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből." 

A fehér ruha nem csak 

a diákot, a 

tanárt is kötelezi..., 

ügyelniük kell 

arra - a cél: az egyénit 

épp úgy mint az a teljes 

képet: az egész "puzzlet 

"mindent helyreállítani" 

ἀποκατάστασις πάντων. 

A "szimfóniát" 

megszólaltatni.

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt." 

"Ez az új ruha pedig nem egyéb, mint Istennek Istenben való egészen újnemű megértése, amely pótolja az addigi pusztán emberi megértést. Továbbá Istenben való, új Isten iránti szeretet; amennyiben az akarat most már megszabadult az ő régi, emberi ragaszkodásaitól és vágyaitól. Ezeken kívül egészen új gondolkodásmódot és mérhetetlen élvezetet önt a lélekbe, amely kiszorítja belőle a régi gondolkodást és a régi fogalmakat. Így azután Isten egészen megszünteti a régi embert, vagyis az ő pusztán emberi létét, és összes tehetségeit új, természetfölötti képességekkel ruházza föl, úgy hogy eddigi pusztán emberi cselekvése istenivé válik. Ez az, ami az Istennel való egyesülésben létrejön. A lélek nem szolgál többé másra, mint arra, hogy oltár legyen, amelyről Istenhez az imádás és dicséret áldozata száll föl, s amelyen nem lakozik más, mint Isten."

*

"És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. Mondom néktek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül..."

Imitatio Christi III./5. ~ Est amor velox, sincerus, pius, prudens, longanimis, virilis, et seipsum nunquam quærens. / caritas et amor / Hogyan csattan egy tenyér?

 5. 

Az istenszeretet csodálatos hatása 

 Ubi caritas et amor

'nyitott tenyér'

 

Ubi caritas et amor, Deus ibi est.
Congregavit nos in unum Christi amor.
Exsultemus, et in ipso jucundemur.
Timeamus, et amemus Deum vivum.
Et ex corde diligamus nos sincero.
Ubi caritas et amor, Deus ibi est.
Amen.

Where charity and love are, God is there.
Love of Christ has gathered us into one.
Let us rejoice in Him and be glad.
Let us fear, and let us love the living God.
And from a sincere heart let us love one.
Where charity and love are, God is there.
Amen.

 

 

 Qui non est paratus omnia pati, et ad voluntatem stare dilecti, non est dignus amator appellari. Oportet amantem omnia dura et amara propter dilectum libenter amplecti, nec ob contraria accidentia ab eo deflecti.

Szeretet gyors velox - erős virilis és 

türelmes longanimis - omnia suffert - omnia sustinet ; szelíd pius

- de mivel szemben, - kihez 

körültekintő prudens

 és hűséges patiens 

Est amor velox, sincerus, pius, prudens, longanimis, virilis, et seipsum nunquam quærens.

 - Hegemon

az igazság congaudet autem veritati / συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ : Ő, s neked

 fáj a fejed.

Magna res est amor, magnum omnino bonum quod solum leve facit esse onerosum, et fert æqualiter omne inæquale: nam onus sine onere portat, et omne amarum dulce ac sapidum efficit.  

 

Dilectio mindig 'con'

Nil dulcius est amore, nil fortius, nil altius, nil latius, nil jucundius, nil plenius, nil melius in cælo et in terra, quia amor a Deo natus est, nec potest nisi in Deo super omnia creata quiescere. 

tenyércsattanás 

egy tenyérben  - enélkül 

nincsen: csak másik 

nyitott kézben ad hangot.

Amor Jesu nobilis ad magna operanda impellit, et desideranda semper perfectiora excitat. 

Isten így - csakis így - hagyta jóvá 

e világot. 

Propterea visita me sæpius, et instrue disciplinis tuis. Libera me a passionibus pravis et malis, et sana cor meum ab omnibus affectionibus inordinatis, ut intus sanatus et bene purgatus aptus efficiar ad amandum, fortis ad patiendum, stabilis ad perseverandum. 

 

"Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.

(...)

Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel." 

( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )

"A vallási élmény  az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála." 

( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig ) 

"A keresztény hit azt tanítja, hogy Isten alapvetőleg jóváhagyta a világot. ( "Látta, hogy jó..." ) Jézus Krisztusban elválaszthatatlanul, de összekeverhetetlenül egyesült Isten az emberrel és a világgal. ( Dz. 148 ). (...) Jézus Krisztus megtestesülésének horizontjából értelmezzük a világot és világi feladatainkat."  

( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 210 )

1 

si linguis hominum loquar et angelorum caritatem autem non habeam factus sum velut aes sonans aut cymbalum tinniens

2 

et si habuero prophetiam et noverim mysteria omnia et omnem scientiam et habuero omnem fidem ita ut montes transferam caritatem autem non habuero nihil sum

3 

et si distribuero in cibos pauperum omnes facultates meas et si tradidero corpus meum ut ardeam caritatem autem non habuero nihil mihi prodest

4 

caritas patiens est benigna est caritas non aemulatur non agit perperam non inflatur

5 

non est ambitiosa non quaerit quae sua sunt non inritatur non cogitat malum

6 

non gaudet super iniquitatem congaudet autem veritati

7 

omnia suffert omnia credit omnia sperat omnia sustinet

8 

caritas numquam excidit sive prophetiae evacuabuntur sive linguae cessabunt sive scientia destruetur

9 

ex parte enim cognoscimus et ex parte prophetamus

10 

cum autem venerit quod perfectum est evacuabitur quod ex parte est

11 

cum essem parvulus loquebar ut parvulus sapiebam ut parvulus cogitabam ut parvulus quando factus sum vir evacuavi quae erant parvuli

12 

videmus nunc per speculum in enigmate tunc autem facie ad faciem nunc cognosco ex parte tunc autem cognoscam sicut et cognitus sum

13 

nunc autem manet fides spes caritas tria haec maior autem his est caritas

 

 

1 

Ἐὰν ταῖς γλώσσαις τῶν ἀνθρώπων λαλῶ καὶ τῶν ἀγγέλων, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, γέγονα χαλκὸς ἠχῶν ἢ κύμβαλον ἀλαλάζον.

2 

καὶ ἐὰν ⸃ ἔχω προφητείαν καὶ εἰδῶ τὰ μυστήρια πάντα καὶ πᾶσαν τὴν γνῶσιν, καὶ ἐὰν ⸅ ἔχω πᾶσαν τὴν πίστιν ὥστε ὄρη μεθιστάναι, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, οὐθέν εἰμι.

3 

καὶ ἐὰν ⸃ ψωμίσω πάντα τὰ ὑπάρχοντά μου, καὶ ἐὰν ⸅ παραδῶ τὸ σῶμά μου, ἵνα καυθήσομαι, ἀγάπην δὲ μὴ ἔχω, οὐδὲν ὠφελοῦμαι.

4 

Ἡ ἀγάπη μακροθυμεῖ, χρηστεύεται ἡ ἀγάπη, οὐ ζηλοῖ ἡ ἀγάπη, οὐ περπερεύεται, οὐ φυσιοῦται,

5 

οὐκ ἀσχημονεῖ, οὐ ζητεῖ τὰ ἑαυτῆς, οὐ παροξύνεται, οὐ λογίζεται τὸ κακόν,

6 

οὐ χαίρει ἐπὶ τῇ ἀδικίᾳ, συγχαίρει δὲ τῇ ἀληθείᾳ ·

7 

πάντα στέγει, πάντα πιστεύει, πάντα ἐλπίζει, πάντα ὑπομένει.

8 

Ἡ ἀγάπη οὐδέποτε πίπτει. εἴτε δὲ προφητεῖαι, καταργηθήσονται · εἴτε γλῶσσαι, παύσονται · εἴτε γνῶσις, καταργηθήσεται.

9 

ἐκ μέρους γὰρ γινώσκομεν καὶ ἐκ μέρους προφητεύομεν ·

10 

ὅταν δὲ ἔλθῃ τὸ τέλειον, τὸ ἐκ μέρους καταργηθήσεται.

11 

ὅτε ἤμην νήπιος, ἐλάλουν ὡς νήπιος, ἐφρόνουν ὡς νήπιος, ἐλογιζόμην ὡς νήπιος ⸃· ὅτε γέγονα ἀνήρ, κατήργηκα τὰ τοῦ νηπίου.

12 

βλέπομεν γὰρ ἄρτι δι’ ἐσόπτρου ἐν αἰνίγματι, τότε δὲ πρόσωπον πρὸς πρόσωπον · ἄρτι γινώσκω ἐκ μέρους, τότε δὲ ἐπιγνώσομαι καθὼς καὶ ἐπεγνώσθην.

13 

νυνὶ δὲ μένει πίστις, ἐλπίς, ἀγάπη · τὰ τρία ταῦτα, μείζων δὲ τούτων ἡ ἀγάπη.

 

I. 

Áldalak téged, mennyei Atya, Uram Jézus Krisztusnak Atyja, hogy méltóztattál megemlékezni rólam, szegény nyomorultról. Ó, irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene, hála néked, hogy engem, bár minden vigasztalásra méltatlan vagyok, újra meg újra vigasztalásaidban részesítesz. Áldalak téged mindig és dicsőítelek egyszülött Fiaddal és a Vigasztaló Szentlélekkel együtt, hej, Uram Istenem, szent Szerelmesem, ha te szívembe költözöl, minden vigadozik bennem. Te vagy az én dicsőségem, szívemnek ujjongása. Te vagy reményem, menedékem zaklattatásom napján. De mivel még gyönge vagyok a szeretetben és tökéletlen az erényben, szükségem van arra, hogy megerősíts és megvigasztalj. Látogass hát meg gyakrabban engem, oktass szent tanításaiddal, szabadíts meg ösztönösségemtől, és gyógyítsd meg szívemet minden rendetlen vonzalomtól, hogy bensőmben meggyógyulva és alaposan megtisztulva alkalmas legyek a szeretetre, erős a tűrésre, állhatatos a mindvégig való megmaradásra. 

II. 

Nagy dolog a szeretet, minden jónál nagyobb, egymaga könnyűvé tesz minden terhet, méltósággal visel minden méltatlanságot. Mert a terhet nem érzi tehernek, minden keserűt édessé, jóízűvé tesz. Jézus nagylelkű szeretete nagy vállalkozások véghezvitelére sarkall, arra biztat, hogy mindig tökéletesebbre vágyakozzunk. A szeretet fölfelé igyekszik, nem akar semmi alantasba bonyolódni. A szeretet szabad akar lenni, el akar szakadni minden világias vonzalomtól, hogy belső látását semmi se homályosítsa, hogy valami evilági érdek be ne hálózza, baj le ne sújtsa. Semmi sem édesebb a szeretetnél, semmi sem erősebb, semmi sem magasabb, tágasabb, semmi sem kedvesebb, tökéletesebb és jobb az égen és a földön. Mert a szeretet Istentől született, és csak Istenben nyughatik meg túl minden teremtményen. Aki szeret, röpül, fut, örvend, szabad és semmi sem ejti rabul. Mindent odaad, hogy mindent megnyerjen, és mindene megvan mindenben, mert mindenek fölött az egy legfölségesebben talál megnyugvást akiből minden jó ered és kiárad. Nem az ajándékot nézi, hanem minden jón túl ahhoz fordul, aki ajándékokkal halmozza el. A szeretet gyakran nem ismer mértéket, hanem mértéktelenül tékozolja önmagát. A szeretet nem érez terhet, nem veszi számba a munkát, többre igyekszik, mint amire az ereje futja, lehetetlent nem ismer, mert azt hiszi, mindenre képes, és minden szabad neki. Mindenre jó tehát, és sokat véghez visz, valóra vált, ott is, ahol kidőlne s elterülne az, akiben szeretet nem volna. A szeretet virraszt és ébren alszik, ha elfáradt, sem hagyja el magát, szorongattatván meg nem szorul, ha ijesztik, meg nem rémül, hanem akár az eleven láng és a lobogó fáklya, fölcsap, és bátran keresztül hatol mindenen. Aki szeret, az tudja, mit kiált ez a szó. Mert nagy kiáltás Isten fülében a lélek buzgó szeretete, mely így szól: „Én Istenem, én szerelmem, te egészen az enyém vagy, én meg egészen a tiéd vagyok.” Tégy tágasabbá engem a szeretetben, hogy szívem megkóstolja, mily gyönyörűséges szeretni, s szeretetben olvadozni s úszni. Tartson fogságában a szeretet, ha a nagy fölgerjedésben, ámulatban magam fölé emelkedem. Hadd énekeljem a szeretet énekét, kövesselek téged, kedvesemet a magasságba, lankadjon el a te dicséretedben az én szeretettől ujjongó lelkem. Szeresselek téged, jobban, mint önmagamat, magamat is csak érted, s benned mindazokat, akik igazán szeretnek téged, ahogy kívánja a szeretetnek belőled kiragyogó törvénye. A szeretet gyors, őszinte, figyelmes, víg és kedves, erős, türelmes, hűséges, okos, kitartó, bátor, sosem keresi önmagát. Mert amint valaki önmagát keresi, a szeretetből kihullik. Körültekintő a szeretet, alázatos és törvénytudó, nem puha, nem könnyelmű, nem hiábavalóságokra törekvő, józan, tiszta, állhatatos, nyugodt és minden érzékre vigyázó. A szeretet kész a meghajlásra, engedelmes az elöljáróknak, magát hitványnak és semmitérőnek hiszi, Istenhez fordul nagy figyelemmel, hálával, mindig benne bízik és remél, még akkor is, amikor élményszerűen nem ragadja meg Isten közelségét, hiszen fájdalom nélkül nincs élő szeretet. Aki nem kész arra, hogy mindent elviseljen, és azt tegye, amit kedvese akar, nem méltó arra, hogy szerelmesnek nevezzék. Az igaz szerelmesnek kedveséért minden kemény és keserves megpróbáltatást örömest kell vállalnia, és semmi ellene ható erő miatt sem szabad eltántorodnia tőle. 

 

Cap. 5. De mirabili affectu divini amoris.

1. 

Benedico te, Pater cælestis, Pater Domini mei Jesu Christi, qui mei pauperis dignatus es recordari. O, Pater misericordiarum, et Deus totius consolationis, gratias tibi ago, qui me indignum omni consolatione quandoque tua recreas consolatione. Benedico te semper et glorifico cum unigenito Filio tuo, et Spiritu Sancto paracleto in sæcula sæculorum, amen. Eia, Domine Deus, meus amator sancte, cum tu veneris in cor meum, exultabunt omnia interiora mea. Tu es gloria mea et exultatio cordis mei, tu spes mea et refugium in die tribulationis meæ.

2. 

Sed quia adhuc debilis sum in amore et impefectus in virtute, ideo necesse habeo confortari et consolari. Propterea visita me sæpius, et instrue disciplinis tuis. Libera me a passionibus pravis et malis, et sana cor meum ab omnibus affectionibus inordinatis, ut intus sanatus et bene purgatus aptus efficiar ad amandum, fortis ad patiendum, stabilis ad perseverandum.

3. 

Magna res est amor, magnum omnino bonum quod solum leve facit esse onerosum, et fert æqualiter omne inæquale: nam onus sine onere portat, et omne amarum dulce ac sapidum efficit. Amor Jesu nobilis ad magna operanda impellit, et desideranda semper perfectiora excitat. Amor vult esse sursum, nec ullis infimis rebus retineri. Amor vult esse liber, et ab omni mundana affectione alienus, ne internus ejus impediatur aspectus; ne per aliquod commodum temporale implicationes sustineat, aut per incommodum succumbat. Nil dulcius est amore, nil fortius, nil altius, nil latius, nil jucundius, nil plenius, nil melius in cælo et in terra, quia amor a Deo natus est, nec potest nisi in Deo super omnia creata quiescere.

4. 

Amans volat, currit, lætatur, liber est, et non tenetur. Dat omnia pro omnibus, et habet omnia in omnibus, quia in uno summo super omnia quiescit, ex quo omne bonum fluit et procedit. Non respicit ad dona, sed ad donantem se convertit super omnia bona. Amor sæpe modum nescit, sed super omne bonum fervescit. Amor onus non sentit, labores non reputat, plus affectat, quam valet, de impossibilitate non causatur, quia cuncta sibi licere posse arbitratur. Valet igitur ad omnia, et multa implet, et effectui mancipat. Ubi vero amans deficit et jacet, amor vigilat, et dormiens dormitat, fatigatus non laxatur, arctatus non arctatur, territus non conturbatur, sed, sicut vivax flamma et ardens favilla, sursum erumpit secureque pertransit.

5. 

Si quis amat, novit quid hæc vox clamat. Magnus clamor in auribus Dei est ardens affectus animæ, quæ dicit. Deus, Deus meus, amor meus, tu totus meus, et ego tuus.

6. 

Dilata me in amore, ut discam interiori cordis ore degustare, quam suave sit amare et in amore liquefieri et natare. Tenear amore vadens supra me præ nimio fervore et stupore. Cantem amoris canticum; sequar te dilectum meum in altum. Deficit in laude tua anima mea, jubilans ex amore. Amem te plus quam me, nec me nisi propter te, et omnes in te, qui vere amant te, sicut jubet lex amoris, lucens ex te.

7. 

Est amor velox, sincerus, pius, prudens, longanimis, virilis, et seipsum nunquam quærens. Ubi enim seipsum aliquis quærit, ibi ab amore cadit. Est amor circumspectus, humilis et rectus, non mollis, non levis nec vanis intendens rebus, sobrius, stabilis, castus, quietus, et in cunctis sensibus custoditus. Est amor subjectus et obediens Prælatis, sibi vilis et despectus, Deo devotus et gratificus fidens, et semper sperans in eo, etiam cum sibi non sapit Deus, quia sine dolore non vivitur in amore.

8. 

Qui non est paratus omnia pati, et ad voluntatem stare dilecti, non est dignus amator appellari. Oportet amantem omnia dura et amara propter dilectum libenter amplecti, nec ob contraria accidentia ab eo deflecti.

CHAPTER V

Of the wonderful power of the Divine Love

1.

I bless Thee, O Heavenly Father, Father of my Lord Jesus Christ, for that Thou hast vouchsafed to think of me, poor that I am. O, Father of Mercies and God of all comfort,(1) I give thanks unto Thee, who refreshest me sometimes with thine own comfort, when I am unworthy of any comfort. I bless and glorify Thee continually, with thine only begotten Son and the Holy Ghost, the Paraclete, for ever and ever. O Lord God, Holy lover of my soul, when Thou shalt come into my heart, all my inward parts shall rejoice. Thou art my glory and the joy of my heart. Thou art my hope and my refuge in the day of my trouble.

2. 

But because I am still weak in love and imperfect in virtue, I need to be strengthened and comforted by Thee; therefore visit Thou me often and instruct me with Thy holy ways of discipline. Deliver me from evil passions, and cleanse my heart from all inordinate affections, that, being healed and altogether cleansed within, I may be made ready to love, strong to suffer, steadfast to endure.

3. 

Love is a great thing, a good above all others, which alone maketh every heavy burden light, and equaliseth every inequality. For it beareth the burden and maketh it no burden, it maketh every bitter thing to be sweet and of good taste. The surpassing love of Jesus impelleth to great works, and exciteth to the continual desiring of greater perfection. Love willeth to be raised up, and not to be held down by any mean thing. Love willeth to be free and aloof from all worldly affection, lest its inward power of vision be hindered, lest it be entangled by any worldly prosperity or overcome by adversity. Nothing is sweeter than love, nothing stronger, nothing loftier, nothing broader, nothing pleasanter, nothing fuller or better in heaven nor on earth, for love was born of God and cannot rest save in God above all created things.

4. 

He who loveth flyeth, runneth, and is glad; he is free and not hindered. He giveth all things for all things, and hath all things in all things, because he resteth in One who is high above all, from whom every good floweth and proceedeth. He looketh not for gifts, but turneth himself to the Giver above all good things. Love oftentimes knoweth no measure, but breaketh out above all measure; love feeleth no burden, reckoneth not labours, striveth after more than it is able to do, pleadeth not impossibility, because it judgeth all things which are lawful for it to be possible. It is strong therefore for all things, and it fulfilleth many things, and is successful where he who loveth not faileth and lieth down.

5. 

Love is watchful, and whilst sleeping still keepeth watch; though fatigued it is not weary, though pressed it is not forced, though alarmed it is not terrified, but like the living flame and the burning torch, it breaketh forth on high and securely triumpheth. If a man loveth, he knoweth what this voice crieth. For the ardent affection of the soul is a great clamour in the ears of God, and it saith: My God, my Beloved! Thou art all mine, and I am all Thine.

6. 

Enlarge Thou me in love, that I may learn to taste with the innermost mouth of my heart how sweet it is to love, to be dissolved, and to swim in love. Let me be holden by love, mounting above myself through exceeding fervour and admiration. Let me sing the song of love, let me follow Thee my Beloved on high, let my soul exhaust itself in Thy praise, exulting with love. Let me love Thee more than myself, not loving myself except for Thy sake, and all men in Thee who truly love Thee, as the law of love commandeth which shineth forth from Thee.

7. 

Love is swift, sincere, pious, pleasant, gentle, strong, patient, faithful, prudent, long-suffering, manly, and never seeking her own; for wheresoever a man seeketh his own, there he falleth from love. Love is circumspect, humble, and upright; not weak, not fickle, nor intent on vain things; sober, chaste, steadfast, quiet, and guarded in all the senses. Love is subject and obedient to all that are in authority, vile and lowly in its own sight, devout and grateful towards God, faithful and always trusting in Him even when God hideth His face, for without sorrow we cannot live in love.

8. 

He who is not ready to suffer all things, and to conform to the will of the Beloved, is not worthy to be called a lover of God. It behoveth him who loveth to embrace willingly all hard and bitter things for the Beloved’s sake, and not to be drawn away from Him because of any contrary accidents.

(1) 2 Corinthians i. 3.

Qui non est paratus omnia pati, et ad voluntatem stare dilecti, non est dignus amator appellari. Oportet amantem omnia dura et amara propter dilectum libenter amplecti, nec ob contraria accidentia ab eo deflecti.

Imitatio Christi III./3.1 ~ Cognosces in die visitationis..., novissimo die. / Visio Dei, Visio Beatifica

 3. 

Isten igéjét alázattal kell hallgatni, de sokan nem becsülik meg eléggé 

Nem holmi filozófus 

vélekedés ez 

itt ismételten, hanem

élet és lélek:

Meglátogatott Isten - 

ki lélek ( pneuma és pszüché ) és élet ( zoé ).

Pascal mondta: - 'gyűlölöm 

Cartesiust', az 

emberi elme nem minden.

Erubesce ergo, serve piger et querulose, quod illi paratiores inveniuntur ad perditionem, quam te ad vitam; gaudent illi amplius ad vanitatem, quam tu ad veritatem.

Imádságnak sem 

csúcsa a színelátás - 

de a küldetés, dolgod 

van itt "lenn":

( nincsen minden rendben - bár jóváhagyta Isten. )

- tanítasz gonosz napokban, hogy ne legyen vígasztalan a földön és egyesítsd Isten elválasztott gyermekeit,

Et dixi: Beatus quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum, ut mitiges ei a diebus malis et desoletur in terra.

"Ha ugyanis a keresztény tökéletesség mértéke a szeretet, akkor a tökéletesség csúcsa nem mérhető az imádság "csúcsával"."  

( Farkasfalvy Dénes: A lelki élet teológiája, 98 )

I. 

Hallgasd, fiam, igéimet, igen-igen kedves szavak ezek, különbek evilág minden filozófusának és tudósának bölcsességénél. Az én szavam lélek és élet, értékét nem lehet hétköznapi ésszel lemérni. Nem arra való, hogy üres gyönyörködést keress benne, csöndben kell hallgatni, és egész szívet betöltő alázattal, nagy kívánsággal befogadni. Én meg így szóltam: Boldog, akit te oktatsz, Uram, és törvényeidre tanítasz, hogy enyhülést nyújts neki a gonosz napokban, és ne legyen vigasztalan a földön. 

Az égieknek előtt:

Isteni tanívány - 

próféta vagy maga - 

és

vértanú ha kell: 

jó illatú áldozat -

Scribe verba mea in corde tuo, et pertracta diligenter: erunt enim in tempore tentationis valde necessaria.

Ő tanított és küldött, 

Ő választott ki fogva

születésedtől 

vagy Ő hogy Hirdesd itt: 

Verba mea suavissima sunt, Philosophorum et Sapientum hujus mundi scientam excedentia.

eljön ítélni 

népét - a gyermekeit: 

'megnézem ki maradt még...

 

- hűséges hozzám - ki maradt meg nekem - a földön: ők laknak majd velem'.

Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit.

"Az Istentől való megszólítottság élményére egész egyéniségével reagál a hívő ember. Ez a reagálás elsősorban érzelmi, de értelmi és erkölcsi vonatkozású is.

(...)

Maga az élmény általában megrendítő, melyet követően megváltozik az ember életvitele: megszabadul a kételyektől, áthatják életét, magatartását azok a tényezők, amelyeket isteni követelményeknek ismer fel." 

( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )

"A vallási élmény  az "Istennel való találkozás" átélését jelenti számára. Ezek az élmények kiemelik a vallásos embert a hétköznapiságból: örömet és tettrekészséget eredményeznek nála." 

( Hunyadi László: Az ember vallásai az őskortól napjainkig )

Cognosces in die visitationis..., novissimo die.

II. 

Én – mondja az Úr –, én tanítottam a prófétákat kezdettől fogva, és most is szólok mindenkihez, de sokan süketek és érzéketlenek a szavamra. A legtöbb ember szívesebben hallgat a világra, mint Istenre, hajlandóbb a test kívánságát, mint Isten tetszését követni. Evilág ideigtartó, apró-cseprő javakat ígér, mégis nagy serénységgel szolgálnak neki. Én a legnagyobb javakat ígérem: örök ajándékokat, s a halandók szíve restnek bizonyul. Ki szolgál, s ki fogad szót mindenben nekem olyan igyekezettel, amilyennel a világnak s a világ urainak szolgálnak? Pirulj, Szidon, mondja a tenger, s ha okát tudakolod, halld, miért. Csekély fizetségért hosszú utat megfutnak, az örök életért azonban sokan egyszer is alig emelintik lábukat a földről. A rossz kis hasznot szorgalmasan keresik, egy pénzdarabért néha rútul veszekszenek, hiábavalóságért, csekély haszonért nem restellnek éjt nappallá tenni, de – szégyen, gyalázat – a romolhatatlan jóért, a megbecsülhetetlen jutalomért, a legnagyobb tisztességért, a dicsőségért, jutalomért, amelynek nincs határa, egy kis fáradságot is sokallanak. Pirulj hát, rest és panaszkodó szolga, azok készségesebbek a pusztulásra, mint te az életre. Jobban kapnak haszontalanságokon, mint te az igazságon. Pedig ők sokszor csalódnak reményükben, az én ígéretem viszont senkit sem csal meg, senki bennem bízót nem bocsát el üres kézzel. Amit ígértem, megadom, amit mondtam, teljesítem, azzal, aki szeretetemben mindvégig hűséges marad. Én minden derék embert megjutalmazok, erős igazolója vagyok minden istenkeresőnek. Írd szívedbe minden szavamat, és fontolgassad gondosan, mert szükséged lesz rájuk a kísértés idején. Amit nem értesz, amikor olvasod, majd megérted a látogatás napján. Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottaimat: kísértéssel és vigasztalással. Minden nap két leckét tartok nekik: az egyikben korholom hibáikat, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra. Akinek keze ügyében vannak az én igéim, és hallatlanra veszi őket, lesz, aki megítéli azt az utolsó napon. 

Cap. 3. 

Quod verba Dei sunt audienda cum humilitate.

1. 

Audi, fili mi, verba mea. Verba mea suavissima sunt, Philosophorum et Sapientum hujus mundi scientam excedentia. Verba mea spiritus et vita sunt, nec humano sunsu pensanda; non sunt ad vanam complacentiam trahenda, sed in silentio audienda, et cum omni humilitate, atque affectu magno suscipienda. Et dixi: Beatus quem tu erudieris, Domine, et de lege tua docueris eum, ut mitiges ei a diebus malis et desoletur in terra.

2. 

Ego, inquit Dominus, docui Prophetas ab initio, et usque nunc non cesso omnibus loqui. Sed multi ad vocem meam surdi sunt, et muti et duri. Plures mundum libentius audiunt quam Deum, facilius sequuntur carnis suæ appetitum, quam dei beneplacitum. Promittit temporalia, et parva mundus, et servitur ei aviditate magna. Ego promitto summa, et æterna, et torpescunt mortalium corda. Quis tanta cura in omnibus mihi servit et obedit, sicut mundo et dominis ejus servitur? Erubesce, Sidon, ait mare. Et si causam quæris audi, quare. Pro modica præbenda longa via curritur, pro vita æterna vix a multis pes a terra semel movetur et levatur. Vile prætium quæritur, pro uno numismate interdum turpiter litigatur, pro vana re et parva promissione die noctuque fatigari non timetur.

3. 

Sed, proh dolor, pro bono incommutabili, pro prætio inæstimabili, pro summo honore et gloria interminabili vel ad modicum fatigari pigritatur. Erubesce ergo, serve piger et querulose, quod illi paratiores inveniuntur ad perditionem, quam te ad vitam; gaudent illi amplius ad vanitatem, quam tu ad veritatem. Equidem a spe sua nonnunquam frustrantur, sed promissio mea neminem fallit, nec confitentem mihi dimittit inanem. Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit. Ego remunerator sum omnium bonorum, et fortis probator omnium devotorum.

4. 

Scribe verba mea in corde tuo, et pertracta diligenter: erunt enim in tempore tentationis valde necessaria. Quod non intelligis, cum legis, cognosces in die visitationis. Dupliciter soleo electos meos visitare, tentatione scilicet et consolatione: et duas lectiones eis quotidie lego, unam increpando eorum vittia, alteram exhortando ad virtutum incrementa. Qui habet verba mea et spernit ea, habet qui judicet eum in novissimo die.

CHAPTER III

How all the words of God are to be heard with humility, and how many consider them not

1.

“My Son, hear My words, for My words are most sweet, surpassing all the knowledge of the philosophers and wise men of this world. My words are spirit, and they are life,(1) and are not to be weighed by man’s understanding. They are not to be drawn forth for vain approbation, but to be heard in silence, and to be received with all humility and with deep love.”

2. 

And I said, “Blessed is the man whom Thou teachest, O Lord, and instructest him in Thy law, that Thou mayest give him rest in time of adversity,(2) and that he be not desolate in the earth.”

3. 

“I,” saith the Lord, “taught the prophets from the beginning, and even now cease I not to speak unto all; but many are deaf and hardened against My voice; many love to listen to the world rather than to God, they follow after the desires of the flesh more readily than after the good pleasure of God. The world promiseth things that are temporal and small, and it is served with great eagerness. I promise things that are great and eternal, and the hearts of mortals are slow to stir. Who serveth and obeyeth Me in all things, with such carefulness as he serveth the world and its rulers?

Be thou ashamed, O Sidon, saith the sea;(3)

And if thou reason seekest, hear thou me.

For a little reward men make a long journey; for eternal life many will scarce lift a foot once from the ground. Mean reward is sought after; for a single piece of money sometimes there is shameful striving; for a thing which is vain and for a trifling promise, men shrink not from toiling day and night.”

4. 

“But, O shame! for an unchangeable good, for an inestimable reward, for the highest honour and for a glory that fadeth not away, it is irksome to them to toil even a little. Be thou ashamed therefore, slothful and discontented servant, for they are found readier unto perdition than thou unto life. They rejoice more heartily in vanity than thou in the truth. Sometimes, indeed, they are disappointed of their hope, but my promise faileth no man, nor sendeth away empty him who trusteth in Me. What I have promised I will give; what I have said I will fulfil; if only a man remain faithful in My love unto the end. Therefore am I the rewarder of all good men, and a strong approver of all who are godly.

5. 

“Write My words in thy heart and consider them diligently, for they shall be very needful to thee in time of temptation. What thou understandest not when thou readest, thou shalt know in the time of thy visitation. I am wont to visit Mine elect in twofold manner, even by temptation and by comfort, and I teach them two lessons day by day, the one in chiding their faults, the other in exhorting them to grow in grace. He who hath My words and rejecteth them, hath one who shall judge him at the last day.”

(1) John vi. 63. (2) Psalm xciv. 13. (3) Isaiah xxiii. 4.

Quod promisi dabo, quod dix implebo, si tamen usque ad finem fidelis in dilectione mea quis permanserit.

Imitatio Christi III./3.2 ~ Oratio ad imporandum devotionis gratiam. / Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. / Devotio

 Imádság az áhítatosság kegyelméért:

 

Kiszáradt ágak 

közt cinkék eszegetnek:

'semmim sincs - semmit 

sem érek'. 

Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. 

Doce me, Domine, facere voluntatem tuam. Doce me coram te digne et humiliter conversari, quia sapientia mea tu es, qui in veritate me cognoscis, et cognovisti antequam fieret mundus, et antequam natus essem in mundo.

"Fölösleges az a gesztenyefa, ott, szemben velem, kissé balra, fölösleges a Velléda-szobor... És én - én, aki erőtlenül, bágyadtan, szemérmetlenül ültem, emésztettem, és komor gondolatokat forgattam fejemben, fölösleges voltam én is. Szerencsére ezt nem éreztem át, inkább csak értettem - de rosszul voltam: attól féltem, hogy hamarosan érezni fogom." 

( Sartre: Undor )  

"Már készülődnek valahol a madarak, melyek jövendő erdeid lombjaiban akarnak énekelni."

 ( Rónay György: Hatvan utánra ) 

"Az ember akkor tudja magáról, hogy kicsoda, ha azonossága olyan kozmikus valóságban gyökerezik, amelyet nem fenyegetnek a szocializáció véletlenei." 

( Nyíri Tamás, A relativizálók relativizálása, 44 )

 

III. 

Uram, Istenem, te vagy minden javam. Én meg ki vagyok, hogy meg merlek szólítani? Legszegényebb szolgád, megvetett féreg vagyok én, sokkal szegényebb, megvetésre méltóbb, mint tudom, s ki merem mondani. Mégis fontold meg, Uram, hogy semmi vagyok, semmim sincs, semmit sem érek. Egyedül te vagy a jó, igaz és szent, a mindenható, mindent te adsz, mindent te töltesz be, s csak a bűnöst hagyod üresen. Emlékezzél irgalmasságodra, és töltsd be szívemet kegyelmeddel, hiszen nem akarod, hogy üres maradjon, amit alkottál. Hogy tudjam magamat elviselni ebben a nyomorúságos életben, ha meg nem erősítesz irgalmaddal és kegyelmeddel? Ne fordítsd el tőlem arcodat, ne nyújtsd tovább megpróbáltatásom idejét, ne vond meg tőlem vigasztalásod, hogy olyanná ne legyen előtted a lelkem, mint az aszu föld. Uram, taníts meg arra, hogy akaratodat cselekedjem, taníts meg arra, hogy illendőn és alázatosan járjak-keljek előtted, mert te vagy az én bölcsességem, te valóságosan ismersz engem, ismertél, mielőtt a világ világ lett, s mielőtt én a világra születtem. 

Oratio ad imporandum devotionis gratiam.

5. 

Domine Deus meus, tu es omnia bona mea. Et quis ego sum, ut audeam ad te loqui? Ego sum pauperrimus servulus tuus, et abjectus vermiculus tuus, multo pauperior et contemptibilior, quam scio et dicere audeo. Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo. Tu solus bonus justus et sanctus; tu omnia potes, omnia præstas, omnia imples, solum peccatorem inanem relinquens. Reminiscere miserationum tuarum, Domine, et imple gratia tua cor ceum, qui non vis vacua esse opera tua.

6. 

Quomodo possum me tolerare in hac misera vita, nisi me confortaveris misericordia tua et gratia tua. Noli avertere faciem tuam a me, noli visitationem tuam prolongare, noli consolationem tuam prolongare, noli consolationem tuam abstrahere, ne fiat anima mea sicut terra sine aqua tibi. Doce me, Domine, facere voluntatem tuam. Doce me coram te digne et humiliter conversari, quia sapientia mea tu es, qui in veritate me cognoscis, et cognovisti antequam fieret mundus, et antequam natus essem in mundo.

 

A PRAYER FOR THE SPIRIT OF DEVOTION

6. 

O Lord my God, Thou art all my good, and who am I that I should dare to speak unto Thee? I am the very poorest of Thy servants, an abject worm, much poorer and more despicable than I know or dare to say. Nevertheless remember, O Lord, that I am nothing, I have nothing, and can do nothing. Thou only art good, just and holy; Thou canst do all things, art over all things, fillest all things, leaving empty only the sinner. Call to mind Thy tender mercies, and fill my heart with Thy grace, Thou who wilt not that Thy work should return to Thee void.

7. 

How can I bear this miserable life unless Thy mercy and grace strengthen me? Turn not away Thy face from me, delay not Thy visitation. Withdraw not Thou Thy comfort from me, lest my soul “gasp after thee as a thirsty land.” Lord, teach me to do Thy will, teach me to walk humbly and uprightly before Thee, for Thou art my wisdom, who knowest me in truth, and knewest me before the world was made and before I was born into the world.

 

Memento tamen, Domine, quia nihil sum, nihil valeo, nihilque habeo.

Imitatio Christi II./8. ~ Magister adet et vocat te.

 8. 

Jézus bizalmas barátsága 

Kövesd a csillagodat 

visszatekintve 

hallod a szimfóniát 

látod a puzzle

-adta 

képet

daimón 

ősénre 

az végtelenre 

mutat

szellem fogja a kezed, 

Itt a mester hív 

téged!

Magister adet et vocat te.

és irányítja 

ösvényeden a lábad.

Magna ars est scire conversari cum Jesu, et scire Jesum tenere, magna prudentia. Esto humilis et pacificus, et erit tecum Jesus. Sis devotus et quietus, et permanebit tecum Jesus.

Jézus marad ha 

te vele, ne légy Márta

Úgy mint egykoron 

Mária - kutat

- tiszta 

szívvel fordulj 

felé.

: a 

jobbat! 

Esto purus, et liber intus, sine alicujus creaturæ implicamento. Oportet te esse nudum, et purum cor ad Jesum gerere, si vis vacare, et videre, quam suavis est Dominus.

I.-a) 

Amikor Jézus velünk van, minden jól megy, és semmi sem látszik nehéznek. Amikor pedig Jézus nincs velünk, minden nagyon nehéz. Mikor Jézus elnémul bennünk, semmit sem ér a külső vigasztalás. Ha pedig Jézus csak egy szót is szól, nagy vigasztalást szerez. Ugye Mária Magdolna mindjárt fölserkent arról a helyről, ahol sírt, amikor Márta megszólította: Itt van a mester és hív téged. Boldog az az óra, amelyben Jézus a könnyek közül a lélek örömére hív. Milyen sivár és kemény az ember Jézus nélkül. Milyen oktalan és hiábavaló, ha valamit kívánsz Jézuson kívül! Nagyobb veszteség az, mint ha az egész világot elvesztenéd. Mit adhat neked a világ Jézus nélkül? Jézus nélkül lennünk sanyarú pokol, Jézussal lennünk édes paradicsom. Ha veled lesz Jézus, semmiféle ellenség nem lehet ártalmadra. Aki Jézust megleli, drága kincset talált, megtalálta a legeslegfőbb jót. Aki pedig Jézust elveszti, nagyon sokat veszít, többet, mint az egész világ. Koldusnál koldusabb, aki Jézus nélkül él: s az a leggazdagabb, aki jóban van Jézussal. 

I.-b) 

Nagy művészet érteni ahhoz, hogy Jézussal elbeszélgessünk, nagy okosság tudni, hogyan tarthatjuk magunknál Jézust. Légy alázatos és békesség-kedvelő; akkor veled lesz Jézus. Légy befelé élő, nyugodalmas ember, akkor nálad marad Jézus. Egy-kettőre megfutamítod Jézust, és kegyelmét is elveszíted, ha az odakint valókhoz húzol. Ha pedig őt megfutamítottad, elveszítetted, kihez futsz majd akkor, hol keresel barátot? Barát nélkül nem lehetsz érdemes ember, s ha Jézus nem lesz mindenkinél kedvesebb barátod, nagyon szomorú és elhagyatott leszel. Fonákul jársz tehát el, ha valaki másban bízol vagy örvendezel. Inkább azt kell választanunk, hogy az egész világ forduljon ellenünk, mint hogy Jézust megsértsük. Így hát mind között, aki kedves neked, Jézus legyen a legkedvesebb. 

II. 

Mindenkit Jézusért szeress, Jézust pedig önmagáért. Egyedül Jézus az, akit különös szeretettel kell szeretnünk, őt minden barátunknál jobbnak, hívebbnek ismerjük. Őérte, őbenne mind barátaid, mind ellenségeid legyenek kedvesek neked. Imádkozz értük mindnyájukért, hogy őt megismerjék és szeressék. Sose kívánd, hogy külön figyelemmel dicsérjenek vagy szeressenek, mert ez egyedül Istent illeti, akihez nincs hasonló. Ne óhajtsd senkinek szívét lefoglalni, téged se foglaljon le másnak szerelme, hanem Jézus legyen benned és minden jóakaratú emberben. Szíved legyen tiszta és szabad, semmi teremtmény ne hálózza be. Mindent le kell vetned, és tiszta szívvel kell Istenhez fordulnod, hogy megnyílhass és láthasd, mily édes az Úr. Bizony el nem jutsz idáig, csak ha kegyelme eléd jő és vonzani kezd, hogy miután egészen kiüresedtél és fölszabadultál, egyedül te magad egyedül ővele egyesülhess. Mert mikor Isten kegyelme bennünk működik, akkor mindenre van erőnk. Amikor pedig elhagy, szegények és gyámoltalanok vagyunk, csak ostor alá valók. De ilyenkor sem kell magunkat elhagynunk, kétségbeesnünk, hanem inkább háborgás nélkül Isten akaratára kell hagyatkoznunk, s mindent, ami nyakunkba szakad, Jézus Krisztus dicsőségére eltűrnünk, mert télre nyár következik, az éjszakára nappal virrad, vihar után fölragyog a nap. 

Cap. 8. 

De familiari amicitia Jesu.

1. Quando Jesus adest, totum bonum est, nec quicquam difficile videtur. Quando vero Jesus non adest, totum durum est. Si autuem Jesus unum verbum loquitur tantum, magna consolatio sentitur. Nonne ne Maria Magdalena statim surreit de loco, in quo flevit, quando Martha illi dixit, Magister adet et vocat te? Felix hora quando Jesus vocat te de lacrymis ad gaudium spiritus. Quam aridus et durus es sine Jesu. Quam insipiens et vanus, si cupis aliquid extra Jesum. Nonne hoc est majus damnum, quam si totum perderes mundum?

2. Quid habet mundus conferre sine Jesu? Esse sine Jesu est gravis infernus, et esse cum Jesu dulcis paradisus. Si fuerit tecum Jesus, invenit thesaurum bonus, immo bonum super omne bonum. Et qui perdidit Jesum, perdidit nimis multum et plus quam totum mundum. Pauperrimus est qui vivit sine Jesu, ditissimus est qui bene est cum Jesu.

3. Magna ars est scire conversari cum Jesu, et scire Jesum tenere, magna prudentia. Esto humilis et pacificus, et erit tecum Jesus. Sis devotus et quietus, et permanebit tecum Jesus. Potes cito fugare Jesum, et gratiam ejus perdere, si volueris ad exteriora declinare. Et si illum effugaveris et perdideris, ad quem tunc fugies, et quem tunc quæres amicum? Sine amico non potes diu vivere. Et si Jesus non fuerit tibi præ omnibus amicus, eris nimis tristis, et desolatus. Fatue igitur agis, si in aliquo altero confidis et lætaris. Eligendum est magis habere totum mundum contrarium, quam Jesum offensum. Ex omnibus ergo charis sit Jesus dilectus specialis.

4. Diligantur homines propter Jesum, Jesus autem propter se ipsum. Solus Jesus Christus singulariter est amandus, qui bonus solus et fidelis invenitur præ omnibus amicis. Propter ipsum et in ipso tam amici quam inimici tibi sint chari et pro omnibus his exorandus est, ut omnes ipsum cognoscant et diligant. Nunquam cupias singulariter laudari et amari, quia hoc solius Dei est, qui similem sibi non habet. Nec velis quod aliquis in corde tuo tecum occupetur, neque tu cum alicujus occuperis amore. Sed sit Jesus in te, et in omni bono homine.

5. Esto purus, et liber intus, sine alicujus creaturæ implicamento. Oportet te esse nudum, et purum cor ad Jesum gerere, si vis vacare, et videre, quam suavis est Dominus. Et revera ad hoc non pervenies, nisi gratia ejus fueris præventus, et introtractus, ut omnibus evacuatis et licentiatis, solus cum Deo uniaris. Quando enim gratia Dei venit ad hominem, tunc potens sit ad omnia. Et quando recedit, tunc pauper et infirmus erit, et quasi tantum ad flagella relictus. In his non debes dejici, nec desperare, sed ad voluntatem Dei æquanimiter stare, et cuncta supervenientia tibi ad laudem Jesu Christi perpeti. Quia post hiemem sequitur aestas, post nectem redit dies, et post tempestatem serenitas magna.

CHAPTER VIII

Of the intimate love of Jesus

1. When Jesus is present all is well and nothing seemeth hard, but when Jesus is not present everything is hard. When Jesus speaketh not within, our comfort is nothing worth, but if Jesus speaketh but a single word great is the comfort we experience. Did not Mary Magdalene rise up quickly from the place where she wept when Martha said to her, The Master is come and calleth for thee?(1) Happy hour when Jesus calleth thee from tears to the joy of the spirit! How dry and hard art thou without Jesus! How senseless and vain if thou desirest aught beyond Jesus! Is not this greater loss than if thou shouldst lose the whole world?

2. What can the world profit thee without Jesus? To be without Jesus is the nethermost hell, and to be with Jesus is sweet paradise. If Jesus were with thee no enemy could hurt thee. He who findeth Jesus findeth a good treasure, yea, good above all good; and he who loseth Jesus loseth exceeding much, yea, more than the whole world. Most poor is he who liveth without Jesus, and most rich is he who is much with Jesus.

3. It is great skill to know how to live with Jesus, and to know how to hold Jesus is great wisdom. Be thou humble and peaceable and Jesus shall be with thee. Be godly and quiet, and Jesus will remain with thee. Thou canst quickly drive away Jesus and lose His favour if thou wilt turn away to the outer things. And if thou hast put Him to flight and lost Him, to whom wilt thou flee, and whom then wilt thou seek for a friend? Without a friend thou canst not live long, and if Jesus be not thy friend above all thou shalt be very sad and desolate. Madly therefore doest thou if thou trusteth or findest joy in any other. It is preferable to have the whole world against thee, than Jesus offended with thee. Therefore of all that are dear to thee, let Jesus be specially loved.

4. Let all be loved for Jesus’ sake, but Jesus for His own. Jesus Christ alone is to be specially loved, for He alone is found good and faithful above all friends. For His sake and in Him let both enemies and friends be dear to thee, and pray for them all that they may all know and love Him. Never desire to be specially praised or loved, because this belongeth to God alone, who hath none like unto Himself. Nor wish thou that any one set his heart on thee, nor do thou give thyself up to the love of any, but let Jesus be in thee and in every good man.

5. Be pure and free within thyself, and be not entangled by any created thing. Thou oughtest to bring a bare and clean heart to God, if thou desirest to be ready to see how gracious the Lord is. And in truth, unless thou be prevented and drawn on by His grace, thou wilt not attain to this, that having cast out and dismissed all else, thou alone art united to God. For when the grace of God cometh to a man, then he becometh able to do all things, and when it departeth then he will be poor and weak and given up unto troubles. In these thou art not to be cast down nor to despair, but to rest with calm mind on the will of God, and to bear all things which come upon thee unto the praise of Jesus Christ; for after winter cometh summer, after night returneth day, after the tempest a great calm.

(1) John xi. 28.

...et cuncta supervenientia tibi ad laudem Jesu Christi perpeti.