Ifjak Kalauza 1./13./2. ~ a négy nagy: mennyország

  Tizen harmadik Rész Hogy mitsoda nagy roszak következnek az ifiuságnak rosz életéböl A többi közöt aleg nagyobik rosz az, a melyröl ide fe...

2026/10/02

Ifjak Kalauza 1./13./2. ~ a négy nagy: mennyország

 


Tizen harmadik Rész


Hogy mitsoda nagy roszak következnek az

ifiuságnak rosz életéböl


A többi közöt aleg nagyobik rosz az, a melyröl ide fellyeb szollottunk, a mely nem más hanem az üdveségnek el vesztése, és a kárhozat amelyben esnek sokan az ifiuságnak vétkiért,. abizonyos, hogy az akori tett vétkek, sokaknak, eredendö okai lesznek örökös nyomoruságoknak., de még azon kivül, vannák még sokak mások is. a melyek egy eredetböl jönek, a melyeket jó hogy meg tudgyad kedves fiam, ugy hogy azokot meg üsmervén, inkáb irtozál az óktól, mely azokot szerzi


II Articulus


A második rosz, a mely az ifiuságban tett vétkekért

vagyon; az elmének meg vakulása,

és a vétekben valo meg keményedés.

 

A gonoszságot - bűnt - e 

világban mindig 

 a "téves" felfogása:

érték választás 

"rossz pontból indítása" 

- a rosszban megátalkodva -

 elme vakságát - belsőt:

 ezzel okozva.

 

 túlzott rugalmatlanság 

- a "lazaság" is 

  a gondolkodó elme 

zavarát okozza: 

sirassad a barátot 

- így mondja a bölcs: mert lelki

 szeme fényét 

elvesztette 

 

 A mennyországot 

- üdvösséget - a szabad 

szárnyalás képességét

 - a világosságot.


A Testi halál. nem egyedül valo., senem leg keserveseb büntetése az ifiuság vétkeinek, a mely halált okoznak azok a vétkek a léleknek. a belsö vakságért, és aroszban valo meg keményedésért. a melyben vetik ötet, nem ritkában történik meg, és ez, sokal veszedelmeseb, [88] és keserveseb, a meg holt embert sirasad mondgya abölcs, mert el vesztette a világosagot; de siratni kel a bünöst, mert el vesztette az értelmét. és a bölcseségét. egy halotért. tsak hét napig kel keseregni, az az. kevés ideig. de abünöst siratni kel egész életében. mert ugyan is. hogy lehet köny hullatás. és keserüség nélkül nézni, azt a nagy és oly közönséges veszedelmet. amelyet látunk sok ifiakban. akiket az ifiuságoknak vetke. rettentö meg keményedésre vezeti., a mely öket minden meg tartozkodás nélkül arosz erkölcsben veti., minden nap láthatni olyanokot, és az olyanoknak számok hihetetlen kik minek utánna. el töltötték volna az elsö ifiuságokot a véteknek rendeletlenségiben, fö képen atisztátalan vétekben, hogy az után el idegenednek az üdveségtöl; meg vakulnak a magok saját jóvókban a roszban meg keményednek., aleg üdveségesebb intéseket meg vetik, meg nevetik mind azokot ajokot a melyeket láttyák hogy mások tselekeszik: és nem lévén más gondolattyok. hanem tsak a magok gyönyörusége, és hogy kövessék minden indulatit meg romlot hajlandoságoknak. igy is fussanak mint vakok veszedelmekre, nem lévén semmi olyan. a mi öket meg tartoztathasa, oh'fiam. nem siralomra melto roszé ez, ? de adna Isten hogy olyan közönséges ne volna mint a mitsoda nagy, szent Agoston ezt igen meg probalta volt a maga személyében, a mint ezt maga mondgya gyonásiban, a hol olyan szokal panaszolkodik nyomoruságárol; a melyek a leg keményeb szivet is meg hathattyák., és a melyek meg érdemlik hogy itt egészen ki tétessenek, hogy azokbol meg lássák az ifiak, mint kel tartaniok az ifiuság béli vétkektöl. a melyek oly nyomoruságos dolgokot okoznak.


A testnek tisztátalan kivánsága, és ifiuságomnak forradása. olyan ködöt botsátnak vala az elmémre. a mely nagy homályoságal tölti vala ezt bé, és meg nem engedé hogy meg külömböztesse a tiszteletes szeretetnek tisztaságát, a szemérmetlen szeretetnek setéttségitöl., mind ezek fel háborodásokot indittanak vala bennem, az én gyenge ifiuságomot minden féle rosz kivánságoknak meredék helyére viszik vala, és azt, a vétkeknek melységiben merittik vala


És az után hozá tészi. hogy a szemérmetlen szeretetnek tisztátalan indulattya olyan volt. mint alántz. a melyel meg volt lántzolva, és annak a szüntelen valo zörgése., annyira meg süketitte volt ötet belsö képen, hogy nem halhatta azt a mi ötet jóra intette., valamint a meg lántzolt oktalan állat, a ki lántzának zörgése miat. nem halhattya a zörgést. mellyet körülötte tesznek, de még ez a mondása is figyelmeteségre való. hogy az a sükettség az ö kevélységének büntetésire valo volt. a melyel. el távozik vala az Istentöl, az Isten is el ereszti vala ötet. tisztátalan kivánságit követni


Imé kedves fiam. mire vezetik az embert az ifiuságnak vétkei. és a melyre. vezetni fognak minden bizonyal a tiéid is hogy ha azokot tellyeségel. és jó idején el nem hagyod.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése