Πίστις Σοφία 59. / Corpus Hermeticum 9. ~ τέρας ἐγενήθην - τοῖς ἀγαπῶσι τὸν θεὸν / "Az úr az én fejemen, mint a koszorú. Nem tágítok tőle." / „Ti pedig kitartottatok velem az én kísértéseimben. Én azért országot adok nektek."

"És ez örökség által lesznek megmentve a földiek és a magasságban lévők. Ez a szent örökség a kezdet és a vég."

 

 

  "Jézus tovább beszélt, s azt mondta tanítványainak:  

- Amikor PISTIS SOPHIA ezeket mondta a káoszban, a világosságerőt, melyet megmentésére küldtem, fénykoszorúvá tettem az ő feje körül, hogy Authádész teremtményei többé ne tudják hatalmukba keríteni őt. 

Amikor pedig ez fénykoszorú lett a fején, minden szentségtelen anyag megmozdult őbenne, és őbenne minden megtisztult. 

A szentségtelen anyagok megsemmisültek és a káoszban maradtak, mialatt Authádész teremtményei látták ezt és örültek.  

És a PISTIS SOPHIÁBAN lévő ragyogó fény tisztája felerősítette az én világosságerőmet, mely az ő fején fénykoszorú lett.  

Amikor aztán a PISTIS SOPHIÁBAN lévő tiszta világosság beburkolta őt, akkor a tiszta világosság megmaradt a fényláng erőkoszorújában, mert Authádész teremtményei nem tudták már elrabolni azt. 

  Amikor ez történt vele, a PISTIS SOPHIÁBAN lévő ragyogó fényerő ujjongni kezdett.

 Hódolt az én világosságerőmnek, mely koronaként ragyogott fel a fején. 

Dicsérő himnuszát így énekelte:  

1. A világosság korona lett a fejemen, többé nem válok el tőle, hogy Authádész teremtményei el ne rabolják tőlem.  

2. Ha minden anyag megmozdul is, én nyugodt maradok. 

 

"A jámborság Isten megismerése: aki megismeri Istent, eltelvén minden jóval isteni gondolatokra tesz szert, amelyek nem hasonlítanak a tömegéihez. Ezért nem szeretik a tömeget azok, akik birtokában vannak a tudásnak, és ezért nem szereti őket sem a tömeg. Mert örültnek látszanak, nevetség tárgyává teszik magukat, gyűlöletesek, és megvetik, sőt talán még meg is ölik őket. Hiszen a rossznak - ahogy már mondtam - itt kell laknia, ez az ő otthona; mert a föld az otthona, nem pedig a kozmosz, ahogyan azt némelyek istenkáromló beszédeikben állítják. Bizony az, aki istenfélő, ellenáll mindezeknek, hiszen ismeri a tudást, mert az ilyen embernek minden jó, még ha a többieknek talán rossz is. Ha rosszat terveznek ellene, azt is a tudásra vonatkoztatja, mert egyedül ő fordítja jóvá a rosszat." ( Corpus Hermetium, IX, 89-9o )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xv-nag-hammadi.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/36-o-uram-istenem-tebenned-bizom-ne.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_93.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/07/hova-vagy-csak-elerhet-e-ii-van-es_59.html 

"Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket." ( Rom 8,28 )

Οἴδαμεν δὲ ὅτι τοῖς ἀγαπῶσι τὸν θεὸν πάντα συνεργεῖ εἰς ἀγαθόν, τοῖς κατὰ πρόθεσιν κλητοῖς οὖσιν.

 

3. Ha minden anyagom megsemmisül is és a káoszban marad - mindaz, ami Authádész teremtményei számára észlelhető -, én nem semmisülök meg.  

4. Mert a világosság velem van, és én egyesültem a világossággal, így szólt PISTIS SOPHIA.  

Aki megérti e szavak értelmét, lépjen elő, és adja elő a megoldást.  

 

Ekkor Mária lépett elő, Jézus anyja, és mondotta:

  - Fiam e világ szerint, Istenem és Megváltóm a menny szerint, parancsold meg nekem, hogy adjam meg PISTIS SOPHIA szavainak magyarázatát. 

  Jézus felelt, és így szólt:

  - Mária, te is a Bárbelóban meghatározott alakot kaptad, ugyanígy kaptad a fényszűz hasonlatosságát a világosság szerint, te és a másik Mária is, az áldott. 

És miattatok keletkezett a sötétség. Továbbá az anyagtest, melyben most vagyok, s amelyet megtisztítottam és megvilágosítottam, belőled kelt. 

Jól van tehát, azt mondom neked, hirdesd ki PISTIS SOPHIA szavainak magyarázatát.

  Mária pedig, Jézus anyja, így felelt, mondván: 

  - Uram, ezeknek a szavaknak megfelelően a te világosságerőd egykor Salamon 19. ódájában prófétált és mondta:  

1. Az úr az én fejemen, mint a koszorú. Nem tágítok tőle.  

2. Az igazság koszorúja fonatott nekem, s a te ágaidat sarjasztotta bennem. 

3. Mert nem hervadó koszorú, mely nem sarjad, hanem élő vagy az én fejemen és te sarjadtál nekem. 

4. A te gyümölcseid érettek és telik, megteltek a te üdvösségeddel.  

Amikor Jézus anyjától ezeket hallotta, azt mondta neki:  

- Nagyon jól mondtad! Bizony, bizony mondom neked: 

Boldognak mondanak majd téged a föld egyik sarkától a másikig; mert az Első Rejtély öröksége betért hozzád. És ez örökség által lesznek megmentve a földiek és a magasságban lévők. Ez a szent örökség a kezdet és a vég." ( Pistis Sophia, 59. fejezet )

https://boatswain2.blogspot.com/2023/11/52.html

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/36-o-uram-istenem-tebenned-bizom-ne.html

 

https://boatswain2.blogspot.com/2023/10/8-mert-titeket-aldottak-meg-az.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/03/vii-1-jon-mi-istenunk-nem-hallgat.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/08/ii-menjunk-innen-barataim-mi-edes.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/hetedik-szabaly-dolgozz-kerik-nagy.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/vegezetul-is-az-pusztitja-el-az-embert.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2023/06/manicheusok-v-psalms-to-jesus-vii_14.html

 

 

"Várnunk kell, amíg minden csillagnak minden lakója megtisztul. Senki sem kívánhatja a boldogságot, amíg nem boldog mindenki a világegyetemben."

Πίστις Σοφία 8. ~ mert titeket áldottak meg az emberekért a földön / ha az utolsó földlakó, az utolsó csillaglakó is szabaddá lett."

"Ti vagytok azok, akik az egész világot megmentik."

 

Jézus folytatta, és így szólt: 

- Amikor az Első Rejtély parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam, akit anyagtest szempontjából az anyámnak neveznek. Beszéltem vele Gábriel alakjában, s amikor felém fordult a magasba, belé taszítottam az első erőt, amit Bárbelótól vettem; ez a fénytest-erő, amelyet a magasságban viseltem. 

A lélek helyett pedig azt az erőt taszítottam  belé, amelyet a nagy Szabaóthtól, a jótól kaptam, aki az igazak körzetében [jobb oldalon] van. 

A fénykincs tizenkét Megváltójának tizenkét erejét pedig, melyet a középen lévő tizenkét szolgától vettem, az archonok szférájába taszítottam bele.  

Az archonok dékánjai és azoknak a szolgái azt hitték, hogy ezek archonlelkek. A szolgák pedig elhozták, s anyáitok testébe kötötték meg azokat. 

Amikor aztán eljött az időtök, megszülettetek a világban, anélkül, hogy archonlélek lenne bennetek. Így abból az erőből kaptátok meg a részeteket, amelyet utolsó segítőnek leheltek bele ebbe a világba [keverékbe, kerasmou]. 

Ez az az erő, mely most össze van keverve minden láthatatlannal, minden archonnal és minden eonnal, szóval elegyedett a halálnak ezzel a világával. 

Ezt az erőt, melyet kezdettől fogva magamból keltettem, az Első Parancsolatba taszítottam. Az Első Parancsolat aztán ennek az erőnek egy részét a Nagy Világosságba taszította. 

A kapottnak egy részét a Nagy  Világosság az Öt Segítőbe taszította. És az Öt Segítő közül az utolsó aztán egy részt a haláltermészetbe [keverékbe] taszított. És ez a rész van most mindenkiben, aki a keveredés világában él, ahogyan most mondtam nektek.

Így beszélt Jézus a tanítványaihoz az olajfák hegyén; és folytatta: 

- Örvendjetek és ujjongjatok, örömöt örömre halmozzatok, mert eljöttek az idők, amikor magamra öltöm a ruhát, mely kezdettől fogva nekem készült, s amelyet az utolsó Rejtélyben visszahagytam, míg el nem  jön a teljesülés ideje. Az a teljesülésnek az ideje, amikor az Első Rejtély megparancsolja nekem, hogy beszéljek veletek az igazságról, annak kezdetétől a beteljesüléséig, és mindenről a belsőtől a külsőig, mivel a világ megmentése általatok lesz.

 Örvendjetek és ujjongjatok, mert titeket áldottak meg az emberekért a földön, ti vagytok azok, akik az egész világot megmentik." ( Pistis Sophia, 8. fejezet )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xlvi-iii-xxi-az.html

 

"Amikor az Első Rejtély parancsára lepillantottam az embervilágra, Máriára találtam,..."

"- Képzelj el egy nagy, magas létrát, te gyerek. Az ember minden új életében szerezhet valamelyes érdemet, s ezáltal egy fokkal vagy kettővel feljebb hághat; de tévelyeghet is, és akkor visszaesik néhány létrafokot. Gautama Buddha és követői érdemeinek révén minden ember emelkedik, és ha majd annyi életet éltek végig, ahány homokszemecske van a Gangesz folyóban, akkor elérkeznek a mennyei boldogság küszöbére. De most figyelj arra, amit mondok: ha a küszöbhöz érnek, nem lépik át azt a küszöböt! Megtagadják maguktól a mennyei boldogságot, újra meg újra meg fognak születni. Megvárják, amíg mindenki odaért ahhoz a küszöbhöz, annyian, mint homokszem a Gangeszben, köztük sokan gonoszok, kegyetlenek. Most is itt vannak közöttünk, álruhában, segítenek nekünk felkapaszkodva a meredek lajtorján. De még ha minden ember ezen a földön, annyian, mint homokszem a Gangeszben, elérte azt a küszöböt, akkor sem lépik át, nem mennek be a mennyei boldogságba, mert vannak más lakott csillagok is, annyi, mint homokszem a Gangeszben. Várnunk kell, amíg minden csillagnak minden lakója megtisztul. Senki sem kívánhatja a boldogságot, amíg nem boldog mindenki a világegyetemben. 

Roger értetlenül meredt rá. Az ő családja boldog volt a Szilfástanyán. De Péter már folytatta: 

- Látod azt a nagy létrát, Trent, a mennyei lajtorját? Meg tudod számolni rajta a sok embert? Néha mozgolódást észlelsz: valaki feljebb hágott három-négy lépcsőfokkal, Szókratész vagy Mrs. Besant, Tom Paine vagy Abraham Lincoln. Máskor zavar támad, mintha kőgörgeteg zúdulna le a Rocky-hegységben: valaki, egy Néró vagy egy milliomos lezuhant, és elvesztett ötven vagy ezer életet. Senki sem áll meg soha. - Végigmérte a szobát, hosszú, barna cigarettájából füstfelhőket eregetve. Hirtelen megtorpant, rárivallt Rogerra: 

- Rázz le minden földi köteléket! Feleség, gyermek? Illúzió! Reputáció, becsület, méltóság? Hiúságok hiúsága! Nézd meg ezeket a betegeket! Van, akinek halála pillanatában egy szemvillanásnyi időre megadatik, hogy visszaemlékezzék régi életeire, és belelásson az eljövendőkbe. Képzeld csak el: egy pillanatra az idő feneketlen mélysége fölé hajolnak, és meglátják elmúlt életeik hosszú nyomorúságát. Vagy fölnéznek, és messze távolban megpillantják a küszöböt. Meglátják, hogy egyszer vége lesz az életnek, kijutnak ebből a rossz világból, a siralom völgyéből. 

Roger megborzongott. Látta - nemegyszer - a villámgyors eszméléseket, a rémület szörnyű kifejezését, az átszellemült vigasztalódást. Bogardus átszelte a szobát, és odalépett hozzá, hangját suttogóra fogta:

- Jegyezd meg azt is, Trent: a Gangesz homokszemcséi is meg vannak számlálva. Valamennyien Buddhák leszünk, ha az utolsó földlakó, az utolsó csillaglakó is szabaddá lett." ( Thornton Wilder, A teremtés nyolcadik napja, 255-256 )