"Más a divat mostanában, Lydus!" 1./2./2. ~ Bosszúállást kér Istentől azért, hogy viszaéltél a keresztséged kegyelmével. / A fehér köntösök lesznek amelyek vádolnak téged a fenséges Isten előtt az utolsó napon.

 

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből."

Mondod csak az ostoba 

és felesleges 

kliséket: élsz - hát te is

ajándékozott (vagy)

- így kellene viselned

-viselkedned: 

"A keresztény vallás ártatlanságban kötelez élni, elkerülvén a vétket - a halált, követvén a keresztényi jó erkölcsöket. Hogy pediglen megemlékezél erről a kötelességről, a pap minek utána meg keresztelt volna, fehér ruhát adot reád -mondván. vedd el ezt a fehér ruhát, a melyet mocsok nélkül kell vigyed az Isten széke elébe. Azért, hogy azon külső fehérség által megemlékezzél szorgalmasan megtartani belső szépségét és tisztaságát lelkednek, amelyeket vett a keresztségben."

a magad 

és más szennyezett fehér 

köntöse vádolni fog 

- vádol már most is - 

majd.

"Boszúállást kér Istentől, azért hogy viszaéltél a keresztséged kegyelmével. A fehér köntösök, lesznek amelyek vádolnak téged a felséges Isten elött az utolsó napon."

"Jöjj hamar hozzánk, hogy az Első Rejtély parancsára felruházzunk!"

Szarumán szivárványszín 

- a liberális: 

mindnek aki vele csak

egyetért - mert ő

 'jólélek' ( filantróp ) : ( hát )

 igazat adna. Gandalf 

a fehér - Radagast a 

barna..., 

"Quid tibi Cum pompis diaboli quibus renuntiasti? Quid tibi cum pompis diaboli. amator christi?"

ha most meghalnál 

rád Isten milyet 

adna?

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből." 

A fehér ruha nem csak 

a diákot, a 

tanárt is kötelezi..., 

ügyelniük kell 

arra - a cél: az egyénit 

épp úgy mint az a teljes 

képet: az egész "puzzlet 

"mindent helyreállítani" 

ἀποκατάστασις πάντων. 

A "szimfóniát" 

megszólaltatni.

"Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt." 

"Ez az új ruha pedig nem egyéb, mint Istennek Istenben való egészen újnemű megértése, amely pótolja az addigi pusztán emberi megértést. Továbbá Istenben való, új Isten iránti szeretet; amennyiben az akarat most már megszabadult az ő régi, emberi ragaszkodásaitól és vágyaitól. Ezeken kívül egészen új gondolkodásmódot és mérhetetlen élvezetet önt a lélekbe, amely kiszorítja belőle a régi gondolkodást és a régi fogalmakat. Így azután Isten egészen megszünteti a régi embert, vagyis az ő pusztán emberi létét, és összes tehetségeit új, természetfölötti képességekkel ruházza föl, úgy hogy eddigi pusztán emberi cselekvése istenivé válik. Ez az, ami az Istennel való egyesülésben létrejön. A lélek nem szolgál többé másra, mint arra, hogy oltár legyen, amelyről Istenhez az imádás és dicséret áldozata száll föl, s amelyen nem lakozik más, mint Isten."

*

"És a ruha miatt miért nyugtalankodtok? Nézzétek a mezei liliomokat, mint növekednek. Nem fáradoznak s nem fonnak. Mondom néktek: Még Salamon sem volt minden dicsőségében úgy felöltözve, mint egy ezek közül..."

"Más a divat mostanában, Lydus!" I./1. ~ Snowflakes, lázadásra fel!

"Miféle isten az a Cseppentettmézűcsók?"

πολλὰ τὰ δεινὰ κοὐδὲν ἀνθρώπου δεινότερον πέλει· τοῦτο καὶ πολιοῦ πέραν πόντου χειμερίῳ νότῳ χωρεῖ, περιβρυχίοισιν

περῶν ὑπ᾽ οἴδμασιν, θεῶν τε τὰν ὑπερτάταν, Γᾶν ἄφθιτον, ἀκαμάταν, ἀποτρύεται, 0ἰλλομένων ἀρότρων ἔτος εἰς ἔτος,

ἱππείῳ γένει πολεύων. κουφονόων τε φῦλον ὀρνίθων ἀμφιβαλὼν ἄγει καὶ θηρῶν ἀγρίων ἔθνη πόντου τ᾽ εἰναλίαν φύσιν σπείραισι δικτυοκλώστοις, περιφραδὴς ἀνήρ· κρατεῖ δὲ μηχαναῖς ἀγραύλου

θηρὸς ὀρεσσιβάτα, λασιαύχενά θ᾽ ἵππον ὀχμάζεται ἀμφὶ λόφον ζυγῷ οὔρειόν τ᾽ ἀκμῆτα ταῦρον. καὶ φθέγμα καὶ ἀνεμόεν φρόνημα καὶ ἀστυνόμους ὀργὰς ἐδιδάξατο καὶ δυσαύλων πάγων ὑπαίθρεια καὶ δύσομβρα φεύγειν βέλη παντοπόρος· ἄπορος ἐπ᾽ οὐδὲν ἔρχεται τὸ μέλλον· Ἅιδα μόνον φεῦξιν οὐκ ἐπάξεται· νόσων δ᾽ ἀμηχάνων φυγὰς ξυμπέφρασται. σοφόν τι τὸ μηχανόεν τέχνας ὑπὲρ ἐλπίδ᾽ ἔχων τοτὲ μὲν κακόν, ἄλλοτ᾽ ἐπ᾽ ἐσθλὸν ἕρπει.

νόμους παρείρων χθονὸς θεῶν τ᾽ ἔνορκον δίκαν ὑψίπολις· ἄπολις ὅτῳ τὸ μὴ καλὸν ξύνεστι τόλμας χάριν. μήτ᾽ ἐμοὶ παρέστιος

γένοιτο μήτ᾽ ἴσον φρονῶν ὃς τάδ᾽ ἔρδοι.

( ΣΟΦΟΚΛΗΣ 69. – Ἀντιγόνη 332-375 )

Snowflakes, lázadásra fel:

Ily nemes lélek mint a tiéd, nem rendeltethetik olyan alávaló, és veszendő dolgokra: mivel a gyönyörűség keserűségé változik, a gazdagságok elvesznek..., a dicsőség elmúlik. Ezért hogy sokáig maradj a földön - a boldogságodat: Őt keresd. És ez életen kívül többet ne kívánj. Ha ez nem így lesz, semmi különbség nincsen közötted, és az oktalan állatok között. Az a nemes lélek, a melyet az Isten adott néked, és amelyet felékesített értelemmel, akarattal és elmével; és aki minden ismerettségre alkalmatos, nem mutatja-e meg néked, hogy feljebb való végre teremtettél, csak a magad formája, az egyenes tested, a fent való fejed, a szemeid az ég felé fordulva, ez a forma ellenkezik az oktalan állatokéval, nem mutatja-e meg neked, hogy nem a földért teremtettél?

Az ógörög nyelv 

előre figyelmeztet:

emberek vagytok: 

"csodás", 

ahogy hibásan 

a δεινόν-t 

( fordítani )

szokás.

Ki nem ügyel teljes 

figyelemmel 

magára 

könnyen válhat 

belőle δεινός 

αντροπος: egész világ 

csúfjára.

Nem gondolkodva legkisebbet is aról a nagy szerencséről, a melyre született..., ugyanis siralomra méltó dolog, hogy az emberek, akik amenynek fiai, akik arra rendeltettek Istentől, hogy ott uralkodjanak véle együtt örökké, mégis oly igen el felejtik azt a boldog véget amelyért teremtettek, és minden kedveket a földi dolgokban vetvén, nyomorultul meg fosztják magukat attól az örökös boldogságtól, a melyet az ő teremptőjük készített nekik mennyben.

Erre való nézve - kedves fiam - akarva téged arra inteni, hogy még ifjú korodban kapcsoljad magadat a jó erkölcshöz; mindenek előtt azt adom elődben hogy te mi vagy, és hogy mi végre teremtettél, azért hogy fel ébreszelek abból a feledékenységből, amely oly közönséges, és oly veszedelmes az embereknek. Úgy hogy ismervén utolsó végedet, buzgósággal sóhajtozál az után, és hogy még idején azon légy minden tehettségedel., hogy azt elérhessed.

gyenge palánta 

- gyenge: 

már ezer szállal 

gyökerezve e 

világba:

- fegyelmeznie 

kell: az "ifjú korodban 

kapcsoljad magadot a 

jó erkölcshöz" - míg 

önmagát nem 

találja.

σοφόν τι τὸ μαχανόεν τέχνας ὑπὲρ ἐλπίδ᾽ ἔχων τοτὲ μὲν κακόν, ἄλλοτ᾽ ἐπ᾽ ἐσθλὸν ἕρπει, νόμους περαίνων χθονὸς

θεῶν τ᾽ ἔνορκον δίκαν·0ὑψίπολις· ἄπολις ὅτῳ τὸ μὴ καλὸν

ξύνεστι τόλμας χάριν. μήτ᾽ ἐμοὶ παρέστιος γένοιτο μήτ᾽ ἴσον φρονῶν ὃς τάδ᾽ ἔρδοι.

"De az embernél nincs semmi csodálatosabb.

(...)

de hazátlan,

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs helye.

Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik." 

( Szophoklész, Antigoné )

"Sok szörnyű csodafajzat van, s köztük az ember a legszörnyebb." 

( Szophoklész, Antigoné, Ratkó József fordítása )

"Rettenetes a világ és az ember! Nem tagadom, hogy

Gyáván kerteltem sokat és ellankadt a lélek.

Nem hallgathatok én. Költő vagyok és szavaimra

Bár nem hallgat a föld, mint egykor Orfeuszéra,

Itt az idő már tenni tanúságot a világról

S vallani ellene." 

( Vas István, Tanulság )

Míg életerőben és

testben is 

erős 

a legfontosabb 

lenne 

jó szokások - a 

testi fegyelem 

sürgős 

kialakítása: 

Si dixeris te non multa posse pati, quomodo tunc sustinebis ignem purgatorii?

hogy 

legyen hova költözzön 

az ősök 

szelleme:

tanúságot tenni a 

világról: S 

vallani - ha kell kiállni 

ellene. 

Rajta!

siessetek míg van még 

idő veletek 

erő és akarat mert

ἄπολις ὅτῳ τὸ μὴ καλὸν ξύνεστι τόλμας χάριν. μήτ᾽ ἐμοὶ παρέστιος γένοιτο μήτ᾽ ἴσον φρονῶν ὃς τάδ᾽ ἔρδοι.

Akinek jó, ami nem szép.

Tűzhelyemnél nincs 

helye.

Magatok övezitek - 

magatokat 

de 

rövidesen nyugvóba 

fordul a 

nap. 

"Sok szörnyű csodafajzat 

van, 

s köztük az ember 

'csoda' helyett a 

legszörnyebb 

maradhat."

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 10./1. ~ ki "döglődő légyként' mások kárára élhet: kijár neki - örök kárhozat: Ítélet!

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 10./1.

A döglődő legyek a kenetkészítőnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsőség.

Μυῖαι θανατοῦσαι σαπριοῦσιν σκευασίαν ἐλαίου ἡδύσµατος· τίµιον ὀλίγον σοφίας ὑπὲρ δόξαν ἀφροσύνης µεγάλης.

Muscae morientes perdunt et corrumpunt oleum unguentarii. Gravior quam sapientia et gloria est parva stultitia. 

Tiszta volna a gyermek?

- nagyon gonoszak 

lehetnek - Félek tőlük:

Gyilkolják egymást. 

Vajon mindig így volt ez? 

Nagybátyám szerint nem.

Milyenek a felnőttek? 

Ugyanilyenek: 

rágalom és hazugság 

hagyja el ajkukat 

- hamis tanúságtétel.

becstelen szavakat is 

hamarabb hiszik el mint 

az igaz beszédet. 

τίµιον ὀλίγον σοφίας ὑπὲρ δόξαν ἀφροσύνης µεγάλης.

Igazság maga élet 

- szabaddá tesz, a

hazugság - bűn: és 

zsoldja halál - ki

"döglődő légyként' mások 

kárára élhet:

Μυῖαι θανατοῦσαι σαπριοῦσιν σκευασίαν ἐλαίου ἡδύσµατος·

kijár neki - örök kárhozat:

Ítélet!

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./15. ~ cselekvés: transzcendentális de inkább mágikus idealizmus.

  

A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./15.

 

 

Jó az, ha az egyiket szilárdan tartod, de a másikat sem engeded kicsúszni a kezedből. Igen, aki Istent féli, mind a kettőt végbeviszi.

ἀγαθὸν τὸ ἀντέχεσθαί σε ἐν τούτῳ, καί γε ἀπὸ τούτου µὴ ἀνῇς τὴν χεῖρά σου, ὅτι φοβούµενος τὸν θεὸν ἐξελεύσεται τὰ πάντα.

Bonum est ut, quod habes, teneas, sed et ab illo ne subtrahas manum tuam, quia qui timet Deum, utrumque devitat. 

Három lehetőség áll 

előtted: elméd 

'egyhegyébe' fogva a

célod is egy: - hogy 

minden erőd, 

energiádat e csúcs 

haladásába fekteted 

s 

hogy ki ne

csorbuljon 

- el ne veszítsed

 

kezedben szorítod a 

életed - de azt 

megengeded foghasson 

másik kezed. Ha 

szerencséd van - Isten is 

segít - mázlid van: talán

majd 

ezt se - a

másikat

ki nem ejted.

 

Harmadik: rejtély - játék. 

világ szemében 

infantilizmus - s mint 

játék: idiotizmus -

nem tudja a jobb mit tesz 

a bal: spontán és 'ad hoc' 

a 

cselekvés: 

transzcendentális de inkább mágikus 

idealizmus. 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./9. ~ Minden döntésünk térlátás kérdése.

 

 A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./9.

Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van. 

ἀγαθὴ σοφία µετὰ κληροδοσίας καὶ περισσεία τοῖς θεωροῦσιν τὸν ἥ ιον· ὅτι ἐν σκιᾷ αὐτῆς ἡ σοφία ὡς σκιὰ τοῦ ἀργυρίου, καὶ περισσεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ’ αὐτῆς.

Bona est sapientia cum divitiis et prodest videntibus solem. Sicut enim protegit sapientia, sic protegit pecunia; hoc autem plus habet eruditio, quod sapientia vitam tribuit possessori suo. 

 

Kik látják a napot, s 

Nap alatt élnek: 

minden javukra szolgál 

- azoknak az élet: 

Könnyen megfelelnek a

három kérdésnek:

 Jézus elállja az utat 

- oszd mindened szét! 

: szétosztjátok? Vagy

épp Acdaké - 'jó 

húsban van: húzzátok!' 

 - Salamon parancsa 

- itt és most egyenlőn őt 

ketté vágjátok! 

Minden döntésünk 

'értékhierarchia' 

és három dimenzió 

- a térlátás kérdése. 

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./4. ~ ennél kapufélfának lenni is jobb.

 

A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./4.

Jobb a bölcsek feddését hallgatni, mint a balgák dicshimnuszára figyelni.Mert olyan a balga nevetése, mint az égő tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!Mert a nevetés bolonddá teszi a bölcset, és az öröm megrontja a szívet.

ἀγαθὸν τὸ ἀκοῦσαι ἐπιτίµησιν σοφοῦ ὑπὲρ ἄνδρα ἀκούοντα ᾆσµα ἀφρόνων· ὅτι ὡς φωνὴ τῶν ἀκανθῶν ὑπὸ τὸν λέβητα, οὕτως γέλως τῶν ἀφρόνων· καί γε τοῦτο µαταιότης. ὅτι ἡ συκοφαντία περιφέρει σοφὸν καὶ ἀπό υσι τὴν καρδίαν εὐτονίας αὐτοῦ.

Melius est a sapiente corripi quam laetari stultorum canticis, quia sicut sonitus spinarum ardentium sub olla, sic risus stulti. Sed et hoc vanitas. Quia calumnia stultum facit sapientem, et munus cor insanire facit.

Fülünket bedugjuk - vagy 

csiklandoztatjuk 

síma beszéddel - Isten 

meghalt - meguntuk? 

- hát jó - most már magunktól 

kezdünk el félni: 

és félelmeink elől 

fantasztikumba 

süppedni-merülni: s 

szörnyeinktől így 

nyögünk - ni egy vérfarkas! 

- bal felől! - így szűkölünk 

- izgatjuk a kővé vált 

szivünk..., csak azért 

hogy érezzük még élünk: 

jó csendben lenni 

és hallgatni - sőt ennél 

kapufélfának lenni

is jobb.

Surge, amica mea, speciosa mea, et veni! - Kelj fel, szerelmem, szépségem, és jöjj! VI.

 

VI.

Quae habitas in hortis, amici auscultant, fac me audire vocem tuam.

Egészen boldog így lettem:

 a boldogságról 

teljesen lemondtam. És

mióta a 

( nincs 

időm és erőm 

azon töprengeni - mi 

nem vagyok, s mi járna 

nekem ) 

- így a 'túlgondolástól'

elengedetten

rádöbbentem hogy minden 

férfiban-nőben 

gyermekkorom óta Őt 

kerestem - őt szerettem.

Őt szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója lettem szépségének.

Ταύτην ἐφί ησα καὶ ἐξεζήτησα ἐκ νεότητός µου καὶ ἐζήτησα νύµφην ἀγαγέσθαι ἐµαυτῷ καὶ ἐραστὴς ἐγενόµην τοῦ κά ους αὐτῆς.

Ταύτην ἐφί ησα καὶ ἐξεζήτησα ἐκ νεότητός µου

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 7,14 ~ munkáért jár az isteni barátság. ( amicitiae / φιλίας )

 7.14

Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert ajánlották őket a fegyelem adományai.

Bráhmana folyton szolgál..., 

míg ver a szíve 

- szíve diktál: jóra oktat 

- fegyelmet tanít: 

disciplina / παιδείας 

s e ( akár alkalmas 

akár alkalmatlan de 

vállalt ) munkáért jár az 

isteni barátság.

amicitiae / φιλίας

ἀνεκλιπὴς γὰρ θησαυρός ἐστιν ἀνθρώποις, ὃν οἱ κτησάµενοι πρὸς θεὸν ἐστεί αντο φιλίαν διὰ τὰς ἐκ παιδείας δωρεὰς συσταθέντες. 

Infinitus enim thesaurus est hominibus; quem qui acquisierunt, ad amicitiam in Deum se paraverunt propter disciplinae dona commendati.

ἀνεκλιπὴς γὰρ θησαυρός ἐστιν ἀνθρώποις, ὃν οἱ κτησάµενοι πρὸς θεὸν ἐστεί αντο φιλίαν διὰ τὰς ἐκ παιδείας δωρεὰς συσταθέντες. 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 7,13 ~ Ingyen kaptad hát ingyen adjad...

 7,13

Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát.

 

Ingyen kaptad hát ingyen

adjad... sőt kényszer 

alatt vagyok. Jaj nekem 

ugyanis, ha nem 

hirdetem az evangéliumot!

ἀδόλως τε ἔμαθον ἀφθόνως τε μεταδίδωμι,
τὸν πλοῦτον αὐτῆς οὐκ ἀποκρύπτομαι· 

 

ἀδόλως τε ἔμαθον ἀφθόνως τε μεταδίδωμι, τὸν πλοῦτον αὐτῆς οὐκ ἀποκρύπτομαι· 

Quam sine fictione didici et sine invidia communico; divitias illius non abscondo. 

ἀδόλως τε ἔμαθον ἀφθόνως τε μεταδίδωμι, τὸν πλοῦτον αὐτῆς οὐκ ἀποκρύπτομαι· 

 

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 6,25 ~ "lépcsőima" ~ Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi, salutare vultus meí, et Deus meus.

6,25 

 

 Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!

Áldozatbemutató 

χειρουργός

pap vagy 

ki oltáromnál majd szép

szolgálatot kap -

'Küldd el világosságodat

φως

 és hűségedet

πίστις

 ,hogy vezetőim legyenek,hogy vezessenek szent hegyedre,hajlékodba!Akkor odalépek Isten oltárához,örömöm Istenéhez.' 

Emitte lucern tuam, et viritatem tuam--ipsa me deduxerunt et adduxerunt in montem sanetum tuum et in tabernacula tua. 

Nyisd meg uram ajkamat...

 

 Az Isten oltárához 

bemegyek Hozzá 

ki majd megvidámít s 

megítél engem, 

és meghatározza az 

ügyem az istentelen 

nemzetség ellen. 

 'Küldd el világosságodat és hűségedet,hogy vezetőim legyenek,hogy vezessenek szent hegyedre,hajlékodba!Akkor odalépek Isten oltárához,örömöm Istenéhez.'

Emitte lucern tuam,et viritatem tuam--ipsa me deduxerunt et adduxerunt in montem sanetum tuum et in tabernacula tua. 

 

Isten, én Istenem! 

Citerán hálát 

adok neked. Miért vagy 

szomorú lelkem, 

és miért háborítasz 

engem? Bízzál Istenben.

 'Mert még hálát fogok neki adni, - szólni: arcom üdvösségéről az én Istenemről.'

Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi, salutare vultus meí, et Deus meus. 

 

Introibo ad altare Dei, Ad Deum, qui laetificat íuventutem meam. Iudica me, Deus,et discerne causam meam de gente non sancta,ab homine iniquo et doloso erue me. Quia tu es, Deus, fortitudo mea,--quare me repulisti? et quare tristis incedo dum affligit me inimicus ... Emitte lucern tuam,et viritatem tuam--ipsa me deduxerunt et adduxerunt in montem sanetum tuum et in tabernacula tua. Et introibo ad altare Dei, ad Deum qui laetificat iuventutern meam. Confitebor tibi in cithara Deus, Deus, meus,quare tristis es, anima mea, et quare conturbas me? Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi, salutare vultus meí, et Deus meus. Gloria Patri et Filio et Spiritui Sancto, Sicut erat in prtncipio, et nunc, et semper, et in saecula saeculorum. Amen.

ὥστε παιδεύεσθε τοῖς ῥήµασίν µου, καὶ ὠφεληθήσεσθε. 

Ergo accipite disciplinam per sermones meos, et proderit vobis.

 

Spera in Deo, quoniam adhuc confitebor illi, salutare vultus meí, et Deus meus

 

  

ΣΟΦΙΑ ΣΑΛΩΜΩΝΟΣ 5,17-23 ~ ...és a világ vele harcol az őrültek ellen.

5,17-23

...mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket. Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein. Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet. Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen. Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak. És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai. A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját. 

Boldogok, akik útja 

feddhetetlen, a 

Törvénye szerint járnak. 

Ha boldog akarsz 

lenni, légy feddhetetlen.

S képmutatás nélkül 

fogsz mindent megítélni.

Ha Igazság vesz körül

a hűséged majd

legyőzhetetlen pajzs - lesz 

szentséged - karddá 

haragod - lándzsává ha 

szükség hozza - élesedik

keményedik, hegyesedik.

Salamon király és Szent 

Ágoston tanácsa: 

légy bölcs és feddhetetlen: 

és egész világ 

veled együtt harcol majd 

az őrültek ellen.

ὅτι τῇ δεξιᾷ σκεπάσει αὐτοὺς καὶ τῷ βραχίονι ὑπερασπιεῖ αὐτῶν. λήµψεται πανοπλίαν τὸν ζῆ ον αὐτοῦ καὶ ὁπλοποιήσει τὴν κτίσιν εἰς ἄµυναν ἐχθρῶν· ἐνδύσεται θώρακα δικαιοσύνην καὶ περιθήσεται κόρυθα κρίσιν ἀνυπόκριτον· λήµψεται ἀσπίδα ἀκαταµάχητον ὁσιότητα, ὀξυνεῖ δὲ ἀπότοµον ὀργὴν εἰς ῥοµφαίαν, συνεκπολεµήσει δὲ αὐτῷ ὁ κόσµος ἐπὶ τοὺς παράφρονας. πορεύσονται εὔστοχοι βολίδες ἀστραπῶν καὶ ὡς ἀπὸ εὐκύκλου τόξου τῶν νεφῶν ἐπὶ σκοπὸν ἁλοῦνται, καὶ ἐκ πετροβόλου θυµοῦ πλήρεις ῥιφήσονται χάλαζαι· ἀγανακτήσει κατ’ αὐτῶν ὕδωρ θαλάσσης, ποταµοὶ δὲ συγκλύσουσιν ἀποτόµως· ἀντιστήσεται αὐτοῖς πνεῦµα δυνάµεως καὶ ὡς λαῖ αψ ἐκλικµήσει αὐτούς· καὶ ἐρηµώσει πᾶσαν τὴν γῆν ἀνοµία, καὶ ἡ κακοπραγία περιτρέψει θρόνους δυναστῶν. 

quoniam dextera sua teget eos et brachio suo defendet illos. Accipiet pro armatura zelum suum et armabit creaturam ad ultionem inimicorum, induet pro thorace iustitiam et accipiet pro galea iudicium non fictum; sumet pro scuto inexpugnabili sanctitatem. Acuet autem duram iram in lanceam et pugnabit cum illo orbis terrarum contra insensatos. Ibunt recta emissiones fulgurum et tamquam a bene curvato arcu nubium ad signum insilient, et ab ira saxa iaculante ira plenae mittentur grandines; excandescet in illos aqua maris, et flumina concurrent duriter. Contra illos stabit spiritus virtutis et tamquam turbo dissipabit illos. Et ad eremum perducet omnem terram iniquitas, et malignitas evertet sedes potentium.

συνεκπολεµήσει δὲ αὐτῷ ὁ κόσµος ἐπὶ τοὺς παράφρονας.