.gif)
.gif)
26.
A lélek szabadságának magasztos állapotát inkább ki lehet érdemelni imádsággal, mint olvasással
Milyen az igaz ember
útja:
nem gyűlöl
és nem szeret
a sok baj
közt úgy haladjon,
mintha gondja
sem volna
Hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire.
és
mindent és mindenkit
mennyei javak vonzásából
elveszni ne hagyja.
Tökéletes
embernek
az a dolga,
hogy
- fényesség várja,
felhő
se lesz -
lelkét a
Vonzásából soha ki
ne vonja.
Hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire.
Oktasson - igazgasson
a te kezed,
hogy
mértéket el ne vétsem
mértékletesen
éljek
Me regat et doceat, ne quid nimium fiat.
és szívemben
szent
lelked és törvényed.
Abjicere omnia non licet, quia natura sustentanda est; requirere auem superflua et quæ magis delectant, lex sancta prohibet.
I.
Uram, a tökéletes embernek az a dolga, hogy lelkét a mennyei javak vonzásából soha kikapcsolódni ne hagyja, a sok gond közt úgy haladjon át, mintha gondja nem volna, nem úgy, mint a cselekedni restek, hanem a lélek szabadságának különös kiváltságával, azzal, hogy semmilyen teremtményhez rendetlen vonzalommal hozzá nem tapad.
II.
Kérlek téged, kegyelmes Istenem, óvj meg a világ gondjaitól, hogy túlságosan beléjük ne bonyolódjam, a test sokféle szükségletétől, hogy a gyönyör csapdájába ne ejtsen, mindenfajta lelki akadálytól, hogy a nehézségek közt megtörve el ne bukjam. Nem azokról a dolgokról beszélek, Uram, amelyek után a világi hiúság teljes vágyakozással igyekszik, hanem azokról a nyomorúságokról, amelyek a te szolgád lelkére a halandó emberi élet közös terheként büntetésképpen nehezednek rá, hogy visszafogják, s a lélek szabadságát kivívnia nehezebb legyen.
III.
Ó én Istenem, kimondhatatlan édesség, tedd számomra keserűvé a testi vigasztalásokat, amelyek elvonnak az örökkévaló javak szeretetétől, és gonoszul magukhoz csalogatnak valami gyönyörkeltő jónak színe alatt. Ne győzzön le engem, én Istenem, ne győzzön le a test és a vér, ne játsszon ki a világ és rövidéletű dicsősége, ne vigyen jégre a sátán és az ő álnoksága. Adj erőt, hogy ellenállhassak, türelmet, hogy kitartsak, állhatatosságot, hogy mindvégig megmaradjak. Evilág minden vigasztalása helyett add a Szentlélek édes kegyelmét, testi szerelem helyett a te nevednek szerelmét öntsd szívembe. Még az étel, az ital, a ruházat és a test fönntartásához szükséges minden más közhasználatú dolog is terhére van a buzgó léleknek. Add, hogy az effélékkel mértékletesen éljek, és ne bonyolódjam bele a rájuk irányuló vágyakozásba. Mindent nem lehet elvetni, mert a természet fenntartása kötelességünk. Azt azonban tiltja a te szent törvényed, hogy fölösleges után vagy kedvesebb után is kapjak, mert az már azt jelentené, hogy a test arcátlanul a lélek fölé kerekedett. Ezek között, kérlek, Uram, igazgasson és oktasson engem a te kezed, hogy a mértéket el ne vétsem semmiben.
Cap. 26.
De eminentia liberæ mentis quam supplex oratio magis meretur quam lectio.
1.
Domine, hoc opus est perfecti viri, nunquam ab intentione cælestium animum relaxare et inter multas curas quasi sine cura transire, non more torpentis, sed prærogativa quadam liberæ mentis, nulli creaturæ inordinata affectione adhærando.
2.
Obsecro te, piissime Domine Deus meus, præserva me a curis hujus vitæ, ne nimis implicer a multis necessitatibus corporis, ne voluptate capiar ab universis animæ obstaculis, ne molestiis fractus dejiciar. Non dico ab his rebus, quas toto affectu ambit vanitas mundana, sed ab his miseriis, quæ animam servi tui communi maledicto mortalitatis pœnaliter gravant et retardant, ne in libertatem spiritus quoties libuerit valeat introire.
3.
O, Deus meus, dulcedo ineffabilis, verte mihi in amaritudinem omnem consolationem carnalem ab æternorum amore me abstrahentem, et ad se in intuitu cujusdam boni delectabilis præsentis male allicientem. Non me vincat, Deus meus, non me vincat caro et snaguis, non me decipiat mundus, ac brevis gloria ejus, non me suplantet diabolus et astutia illius. Da mihi fortitudinem resistendi, patientiam tolerandi, constantiam perseverandi. Da pro omnibus mundi consolationibus suavissimam spiritus tui unctionem, et pro carnali amoe tui nominis infunde amorem.
4.
Ecce cibus, potus, vestis ac cætera utensilia ad corporis sustentaculum pertenentia, serventi spiritui sunt onerosa. Tribue talibus fomentis temperate uti, non desiderio nimio implicari. Abjicere omnia non licet, quia natura sustentanda est; requirere auem superflua et quæ magis delectant, lex sancta prohibet: nam alias caro adversus spiritum insolesceret. Inter hæc quæso manus tua, Domine, me regat et doceat, ne quid nimium fiat.
CHAPTER XXVI
Of the exaltation of a free spirit, which humble prayer more deserveth than doth frequent reading
1.
Lord, this is the work of a perfect man, never to slacken his mind from attention to heavenly things, and among many cares to pass along as it were without care, not after the manner of one indifferent, but rather with the privilege of a free mind, cleaving to no creature with inordinate affection.
2.
I beseech Thee, my most merciful Lord God, preserve me from the cares of this life, lest I become too much entangled; from many necessities of the body, lest I be taken captive by pleasure; from all obstacles of the spirit, lest I be broken and cast down with cares. I say not from those things which the vanity of the world goeth about after with all eagerness, but from those miseries, which by the universal curse of mortality weigh down and hold back the soul of thy servant in punishment, that it cannot enter into liberty of spirit, so often as it would.
3.
O my God, sweetness unspeakable, turn into bitterness all my fleshly consolation, which draweth me away from the love of eternal things, and wickedly allureth toward itself by setting before me some present delight. Let not, O my God, let not flesh and blood prevail over me, let not the world and its short glory deceive me, let not the devil and his craftiness supplant me. Give me courage to resist, patience to endure, constancy to persevere. Grant, in place of all consolations of the world, the most sweet unction of Thy Spirit, and in place of carnal love, pour into me the love of Thy Name.
4.
Behold, food and drink and clothing, and all the other needs appertaining to the support of the body, are burdensome to the devout spirit. Grant that I may use such things with moderation, and that I be not entangled with inordinate affection for them. To cast away all these things is not lawful, because nature must be sustained, but to require superfluities and things which merely minister delight, the holy law forbiddeth; for otherwise the flesh would wax insolent against the spirit. In all these things, I beseech Thee, let Thy hand guide and teach me, that I in no way exceed.
.gif)
.gif){kind=link}