Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,1-10 ~ Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.   Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemé...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paul claudel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: paul claudel. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/06/18

ΕΚΚΛΗΣΙΑΣΤΗΣ 7./9. ~ Minden döntésünk térlátás kérdése.

 

 A filozófia kórusa

( χορωδία της φιλοσοφίας )

7./9.


Jó dolog, ha a bölcsesség vagyonnal párosul, és nyereség azoknak, akik látják a napot. Mert akit óv a bölcsesség, azt óvja a pénz is, s mint a tudás külön hasznát, a bölcsesség az életet is biztosítja azoknak, akiknek a birtokában van. 

ἀγαθὴ σοφία µετὰ κληροδοσίας καὶ περισσεία τοῖς θεωροῦσιν τὸν ἥ ιον· ὅτι ἐν σκιᾷ αὐτῆς ἡ σοφία ὡς σκιὰ τοῦ ἀργυρίου, καὶ περισσεία γνώσεως τῆς σοφίας ζωοποιήσει τὸν παρ’ αὐτῆς.

Bona est sapientia cum divitiis et prodest videntibus solem. Sicut enim protegit sapientia, sic protegit pecunia; hoc autem plus habet eruditio, quod sapientia vitam tribuit possessori suo. 

 

Kik látják a napot, s 

Nap alatt élnek: 

minden javukra szolgál 

- azoknak az élet: 

Könnyen megfelelnek a

három kérdésnek:


 Jézus elállja az utat 

- oszd mindened szét! 

: szétosztjátok? Vagy

épp Acdaké - 'jó 

húsban van: húzzátok!' 

 - Salamon parancsa 

- itt és most egyenlőn őt 

ketté vágjátok! 


Minden döntésünk 

'értékhierarchia' 

és három dimenzió 

- a térlátás kérdése. 



2025/07/30

Imitatio Christi I./23. ~ Sic te in omni facto et cogitatu deberes tenere, quasi statim esses moriturus.

 23. 

A halálról való elmélkedés 

 

Életünk két útja ez: 

testi élet vagy 

becsület - holnap meg kell 

halnod, de lehet 

öt perc múlva. mi lesz ha 

Jézus Krisztus beáll az 

útba? 

Disce nunc mori mundo, ut tunc incipias vivere cum Christo. Disce nunc omnia contemnere, ut tunc possis libere ad Christum pergere. Castiga nunc corpus tuum per poenitentiam, ut tunc valeas certam habere confidentiam. 

 

 

I. 

Földi pályádnak hamar végére érsz, gondold hát meg, hányadán állsz. Ma él az ember, holnapra elenyészik. S mihelyt nem látják, egykettőre el is felejtik. Ó milyen tompa és érzéketlen az emberi szív, hogy csak a jelenvalón gondolkodik, ahelyett, hogy inkább az eljövendőkre tekintene. Bármit gondolsz vagy teszel, úgy kellene intézned, mintha holnap meg kellene halnod. Ha tiszta volna a lelkiismereted, nem nagyon félnél a haláltól. Jobb volna a bűntől őrizkedned, mint a halál elől menekülnöd. Ha ma nem vagy készen, holnap hogy leszel? A holnap bizonytalan, s mit tudod, rád virrad-e? Mire jó sokáig élnünk, ha olyan keveset javulunk? Jaj, a hosszú élet nem mindig szolgál javulásunkra, sokszor inkább a bűnt gyarapítja. Bárcsak legalább egy nap jól éltünk volna ezen a földön. Soknak feje fölött évek múlnak el a szerzetbe lépése óta, de javulásának nincs sok látatja. Ha rettentő dolog meghalni, tovább élni talán veszedelmesebb. Boldog, aki mindig szeme előtt tartja halála óráját és minden nap fölkészül a halálra. Ha láttál valaha embert meghalni, gondold meg, hogy neked is ugyanazon az úton kell elmenned. Ha reggelre virradsz, gondold azt, hogy nem éred meg az estét. Ha rádesteledik, reggelt ne ígérj magadnak. Mindig készen légy tehát, és úgy élj, hogy a halál sohase érjen készületlen. Sokan hirtelen és készületlenül halnak meg, mert amely órában nem gondolnánk, eljön az Emberfia. Amikor az az utolsó óra rádköszönt, egészen új színben látod majd elmúlt életedet: és igen megbánod, hogy olyan rest és tunya voltál. 

II. 

Milyen boldog az előrelátó, aki igyekszik olyan lenni éltében, amilyen akkor szeretne lenni, amikor majd meg kell halnia. Mert az bizakodhatik a szép halálban, aki a világ tökéletes megvetésére eljut, aki buzgón törekszik arra, hogy az erényekben gyarapodjon, akiben megvan a fegyelem szeretete, a bűnbánó töredelem, az engedelmesség készsége, az önmegtagadás: és aki Krisztus szeretetéért szívesen elvisel bármit, ami kedve ellen való. Sok jót tehetsz, míg egészséges vagy: de ha egyszer ágynak dőlsz, nem tudom, mire lesz erőd. A betegség kevés embernek válik javulására: éppígy akik sokat kóborolnak, ritkán válnak szentté. Ne bízzál barátaidban és rokonaidban, és ne halogasd üdvösséged dolgát: mert hamarabb elfeledkeznek rólad az emberek, mint gondolnád. Jobb most idejekorán gondoskodni, és valami jót magad elé küldeni Istenhez, mint mások segítségében bizakodni. Ha most nem gondolsz magadra, ki gondol majd veled annak idején? Most van a drága idő: most vannak itt az üdvösség napjai: most az alkalmas idő. De kár, hogy több haszonra nem fordítod, pedig most érdemelhetnéd meg az örök életet. Fordul majd úgy, hogy vágyva vágynál egy napot vagy egyetlen órát életed megjobbítására: de nem tudom, kikönyörögheted-e. Ébredj hát, kedves testvér, ily nagy veszedelemből szabadulhatsz, ily rettenetes bajtól menekülhetsz, ha el nem bízod magad, s mindenkor szemed előtt forgatod a halált. Iparkodj hát most úgy élni, hogy halálod óráján inkább örömre, mint félelemre legyen okod. Most kezdj meghalni a világnak, hogy akkor élni kezdhess Krisztussal. Most utálj meg mindent, hogy akkor szabadon Krisztushoz siethess. Most sanyargasd testedet vezekléssel, hogy akkor biztos reménységgel lehess. 

III.  

Ó, te együgyű, miért gondolod, hogy sokáig élsz; holott a holnapi napod is bizonytalan? Mily sokan csalódtak, és váratlanul költöztek el. Hányszor hallhattad, hogy mondogatják: ez kard által halt, az megfulladt, amaz leesett valahonnan s nyakát törte, egynek az étel akadt a torkán, másnak játék közben lett vége: ki tűz, ki fegyver, ki döghalál, ki haramiák miatt veszett; így mindegyik halállal végezte: és az emberek élete mint az árnyék hirtelen elmúlik. Ki emlékezik majd rád holtod után, és ki imádkozik érted? Tedd hát, tedd most, kedvesem, amit csak tehetsz, mert nem tudod, mikor ér utol a halál: azt sem tudhatod, mi vár rád holtod után. Most van időd: gyűjts halhatatlan kincseket. Üdvösségeden kívül másra ne gondolj: csak azzal törődj, ami Istené. Szerezz barátokat magadnak azzal, hogy Isten szentjeit tiszteled, és tetteiket utánozod; hogy amikor e világból kimúlsz, befogadjanak az örök hajlékokba. Élj mindig úgy, mint aki zarándok és jövevény ezen a földön: és semmi köze sincs evilág dolgaihoz. Őrizd úgy szívedet, hogy szabad legyen, és az odafönt valókra, Istenre nyíljon, mert nincs itt maradandó városunk. Oda igazítsd mindennapos imádat, könnyhullatás közt jajgatásodat: hogy holtod után lelked méltó legyen boldog utat találni Istenhez. 


Cap. 23. 

De meditatione mortis.

 

1. Valde cito erit tecum hoc factum: vide aliter quomodo te habeas. Hodie homo est, et cras non comparet. Cum autem sublatus fuerit ab oculis, etiam cito transit a mente. O hebetudo, et duritia cordis humani, quod solum præsentia meditatur, et futura non magis prævidet. Sic te in omni facto et cogitatu deberes tenere, quasi statim esses moriturus. Si bonam conscientiam haberes, non multum mortem timeres. Melius esset peccata cavere quam mortem fugure. Si hodie non es paratus, quomodo cras eris? Cras est dies incerta, et quid scis si crastinum habebis?

2. Quid prodest diu vivere, quando parum emendamur? Ha, longa vita non semper emendat, sed sæpe culpam magis auget. Utinam per unam diem bene essemus conversati in hoc mundo. Multi annos computant conversionis, sed sæpe parvus est fructus emendationis. Si formidolosum est mori, forsitan periculosius erit vivere diu. Beatus qui horam mortis suæ semper ante oculos habet, et ad moriendum quotidie se disponit. Si vidisti aliquem mori, cogita quia tu per eandem viam transibis.

3. Cum mane fuerit, puta te ad vesperum non perventurum. Vespere autem facto, mane non audeas tibi polliceri. Semper ergo paratus esto, et taliter vive, ut nunquam imparatum te mors inveniant. Multi subito improvisi moriuntur. Nam hora, qua non putatur, Filius hominis veniet. Quando hora illa extrema venerit, multum aliter sentire incipies de tota vita tua præterita et valde dolebis, quia tam negligens, et remissus fuisti.

4. Quam felix et prudens qui talis nunc nititur esse in vita, qualis optat inveniri in morte. Dabit namque magnam fiduciam moriendi perfectus contemptus mundi, fervens desiderium in virtutibus proficiendi, amor disciplinæ, labor poenitentiæ, promptitudo, obedientiæ, abnegatio sui, et supportatio cujuslibet adversitatis pro amore Christi. Multa bona potes operari dum sanus es, sed infirmatus nescio quid poteris. Pauci ex infirmitate emendantur; sic et qui multum peregrinantur, raro sanctificantur.

5. Noli confidere super amicos et proximos, nec in futuris salutem tuam differas, quia citius obliviscentur tui homines, quam existimas. Melius est nunc tempestive providere et aliquid boni præmittere, quam super aliorum auxilio sperare. Si non es pro te ipso sollicitus modo, quis erit sollicitus pro te in futuro. Nunc tempus est valde prætiosum, sed proh dolor, quod hoc inutilius expendis, in quo promereri vales, unde æternaliter vivas. Veniet quando unam diem seu horam pro emendatione desiderabis, et nescio, an impetrabis.

6. Eia, charissime, de quanto periculo te poteris liberare, de quam magno timore eripere, si modo semper timoratus fueris, et de morte suspectus! Stude nunc taliter vivere, ut in hora moris valeas potius gaudere, quam timere. Disce nunc mori mundo, ut tunc incipias vivere cum Christo. Disce nunc omnia contemnere, ut tunc possis libere ad Christum pergere. Castiga nunc corpus tuum per poenitentiam, ut tunc valeas certam habere confidentiam.

7. Ha stulte, quid cogitas te diu victurum, cum nullum diem habeas securum? Quam multi decepti sunt et insperati de corpore extracti! Quoties audisti a dicentibus, quia ille gladio cecidit, ille submersus est, ille ab alto ruens cervicem fregit, ille manducando obriguit, ille ludendo finem fecit, alius igne, alius ferro, alius peste, alius latrocinio interiit: et sic omnium finis mors est, et vita hominum tanquam umbra cito pertransit.

8. Quis memorabitur tui post mortem, et qui orabit pro te? Age, age nunc charissime quidquid pro te agere potes, quia nescis quando morieris. Nescis etiam, quid tibi post mortem sequatur. Dum tempus habes, congrega divitias immortales. Præter salutem tuam nihil cogites. Solum quæ Dei sunt, cures. Fac nunc tibi amicos venerando Sanctos, et actus imitando, ut cum defeceris in hac vita, illi te recipiant in æterna tabernacula.

9. Serva te tanquam peregrinum et hospitem super terram, ad quem nihil spectat de mundi negociis. Serva cor liberum, et ad Deum sursum erectum, quia non habes hic manentem civitatem. Illuc gemitus et preces quotidianas cum lacrymis dirige, ut spiritus tuus mereatur post mortem ad Dominum feliciter transire.


CHAPTER XXIII

Of meditation upon death

 

Very quickly will there be an end of thee here; take heed therefore how it will be with thee in another world. To-day man is, and to-morrow he will be seen no more. And being removed out of sight, quickly also he is out of mind. O the dulness and hardness of man’s heart, which thinketh only of the present, and looketh not forward to the future. Thou oughtest in every deed and thought so to order thyself, as if thou wert to die this day. If thou hadst a good conscience thou wouldst not greatly fear death. It were better for thee to watch against sin, than to fly from death. If to-day thou art not ready, how shalt thou be ready to-morrow? To-morrow is an uncertain day; and how knowest thou that thou shalt have a to-morrow?

2. What doth it profit to live long, when we amend so little? Ah! long life doth not always amend, but often the more increaseth guilt. Oh that we might spend a single day in this world as it ought to be spent! Many there are who reckon the years since they were converted, and yet oftentimes how little is the fruit thereof. If it is a fearful thing to die, it may be perchance a yet more fearful thing to live long. Happy is the man who hath the hour of his death always before his eyes, and daily prepareth himself to die. If thou hast ever seen one die, consider that thou also shalt pass away by the same road.

3. When it is morning reflect that it may be thou shalt not see the evening, and at eventide dare not to boast thyself of the morrow. Always be thou prepared, and so live that death may never find thee unprepared. Many die suddenly and unexpectedly. For at such an hour as ye think not, the Son of Man cometh.(1) When that last hour shall come, thou wilt begin to think very differently of thy whole life past, and wilt mourn bitterly that thou hast been so negligent and slothful.

4. Happy and wise is he who now striveth to be such in life as he would fain be found in death! For a perfect contempt of the world, a fervent desire to excel in virtue, the love of discipline, the painfulness of repentance, readiness to obey, denial of self, submission to any adversity for love of Christ; these are the things which shall give great confidence of a happy death. Whilst thou art in health thou hast many opportunities of good works; but when thou art in sickness I know not how much thou wilt be able to do. Few are made better by infirmity: even as they who wander much abroad seldom become holy.

5. Trust not thy friends and kinsfolk, nor put off the work of thy salvation to the future, for men will forget thee sooner than thou thinkest. It is better for thee now to provide in time, and to send some good before thee, than to trust to the help of others. If thou art not anxious for thyself now, who, thinkest thou, will be anxious for thee afterwards? Now the time is most precious. Now is the accepted time, now is the day of salvation. But alas! that thou spendest not well this time, wherein thou mightest lay up treasure which should profit thee everlastingly. The hour will come when thou shalt desire one day, yea, one hour, for amendment of life, and I know not whether thou shalt obtain.

6. Oh, dearly beloved, from what danger thou mightest free thyself, from what great fear, if only thou wouldst always live in fear, and in expectation of death! Strive now to live in such wise that in the hour of death thou mayest rather rejoice than fear. Learn now to die to the world, so shalt thou begin to live with Christ. Learn now to contemn all earthly things, and then mayest thou freely go unto Christ. Keep under thy body by penitence, and then shalt thou be able to have a sure confidence.

7. Ah, foolish one! why thinkest thou that thou shalt live long, when thou art not sure of a single day? How many have been deceived, and suddenly have been snatched away from the body! How many times hast thou heard how one was slain by the sword, another was drowned, another falling from on high broke his neck, another died at the table, another whilst at play! One died by fire, another by the sword, another by the pestilence, another by the robber. Thus cometh death to all, and the life of men swiftly passeth away like a shadow.

8. Who will remember thee after thy death? And who will entreat for thee? Work, work now, oh dearly beloved, work all that thou canst. For thou knowest not when thou shalt die, nor what shall happen unto thee after death. While thou hast time, lay up for thyself undying riches. Think of nought but of thy salvation; care only for the things of God. Make to thyself friends, by venerating the saints of God and walking in their steps, that when thou failest, thou mayest be received into everlasting habitations.(2)

9. Keep thyself as a stranger and a pilgrim upon the earth, to whom the things of the world appertain not. Keep thine heart free, and lifted up towards God, for here have we no continuing city.(3) To Him direct thy daily prayers with crying and tears, that thy spirit may be found worthy to pass happily after death unto its Lord. Amen.

(1) Matthew xxiv. 44. (2) Luke xvi. 9. (3) Hebrews xiii. 14.


Sic te in omni facto et cogitatu deberes tenere, quasi statim esses moriturus.


2024/07/14

"...ha nem tudok magamról vallani." ~ "Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért."

"- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:- Az egyéniségüket keresik." ( Gide )

„Ne félj, mert megváltottalak!
    Neveden szólítottalak, enyém vagy!
( Iz, 43,1 )

"Négy évig tartott az ellenállás. Bízvást mondhatom: keményen védekeztem, egész lélekkel tisztességgel harcoltam. Nem mulasztottam el semmit. Felhasználtam az ellenállás minden lehetséges módját, és sorra le kellett tennem a hasznavehetetlenné vált fegyvereket. Életem nagy válsága volt ez, a szellemnek az az agóniája, amelyről Rimbaud ezt írja: A szellemi harc éppoly brutális, mint az emberek csatája. Kemény éjszaka! A szikkadt vér füstölög arcomon! A fiatalok, akik olyan könnyedén hagyják ott hitüket, nem tudják, mibe kerül visszanyerni, és milyen kínokkal kell fizetni érte." ( Paul Claudel ) 

"Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond – „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.”" ( Ter 32, 23-31 )

"Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a szerepet becsületesen el kell játszani, keményen és tekintet nélkül." ( Dsida Jenő: Tekintet nélkül )  

"Azt hinném, igen, ha nem volna bennünk egyvalami -: a roppant törekvés, hogy minden legyünk." ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

"Egyetlen vigaszom a fuvolám lenne még, de attól is elvették a kedvemet. Ha Efferenn és Bilfinger etc. együtt akar vigadozni valami házi zeneesten, inkább üresen hagynak egy helyet, semhogy Hölderlint hívják. Nehogy azt hidd: én magam keserítem meg minden örömömet, vagy hogy nem fogadom el az örömöt; a minap, merő bosszankodásból,  tanársegédünk felesége, Baas asszony után szaladtam a kertbe - eléggé terhére is lehettem - s ahogy arra mentek, most szólítottak meg először az intézőségi lányok; látnod kellett volna - úgy örültem, akár egy gyerek - hogy egyáltalán szólt hozzám valaki - pedig ez igazán nem volt fontos ok az örömre." ( Hölderlin )

"Mi, akik az Univerzum gyermekei vagyunk - csillagok életre kelt pora - el tudunk töprengeni ugyanennek az Univerzumnak a természetéről, olyannyira, hogy olykor az azt működtető törvényekbe is belepillanthatunk. [...] Nem hiszem, hogy létünk a  világegyetemben a vaksors szeszélye, a történelem véletlene, semmi kis zörej lenne a nagy kozmikus drámában, hogy a világegyetem egy bolygóján tudatos szervezetek élnek, feltétlenül meghatározó jelentőségű tény. A tudatos lények révén a Világegyetem öntudatra tett szert." ( Paul Davies, Isten gondolatai, 230 )

"Minden úgy történik, mintha az ember esetében az egész emberiség az ő cselekvését figyelné, és ahhoz akarna igazodni. És minden ember elmondhatja magában: csakugyan, nekem van-e jogom úgy cselekedni, hogy az emberiség az én tetteimhez igazodjon? És ha nem mondja, akkor leleplezi rettegését. Ez a rettegés nem olyan, amely kvietizmushoz, tétlenséghez vezetne. Egyszerű rettegésről van szó, amelyet mindenki ismer, akit már terhelt felelősség." ( Sartre )

"A hit önmagától értetődő valami... Hogy higgyünk, elég ha elengedjük magunkat, ha szétnézünk. Hogy ne higgyünk, ahhoz erőszakot kellene követni önmagunkon, kínozni, gyötörni, akadályozni kellene önmagunkat." ( Charles Peguy: Gondolatok )

"Istennek tudnia kell, hogy számítok rá, hogy szükségem van rá, hogy bízom benne, hogy számíthat rám, hogy szüksége van rám, hogy bízhat bennem, (...) végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan tartozik nekem magával, hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal." ( Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek? )

"Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért." ( Babits Mihály: Zsoltár férfihangra )  

 
 

 

 "... hogy inkább a Földön lakozzon a szépség s valami szellem közösebben társul az emberekhez." ( Hölderlin, Görögország, 158 )

 

 
 
"Mikor már majdnem elnémul a dal,
olyan keserves kezdeni újra.
Jobb volna élni egykedvü-szerényen,
gondok kegyelmén megigazulva.
Jobb volna békén hallgatni a sorsot,
mig égi-földi ritmusa dadog;
figyelni szélfujt nappalok füzérén
a nyíló tájat, gyúló csillagot.
Elhordom én a köznapok igáját.
Veletek élek: testvérsokaság.
Együtt tolongunk minden reggel, este,
hű fáradságtok rajtam suhog át.
Nem kell a csend, a kevesek magánya,
a sóvárgások éhe lecsitul.
Osztozkodom a gyengék örömében
alázat nélkül, fájdalmatlanul.
Hisz nagyobb terhet vállaltam magamra,
mikor társak igaza között
lettem futár, ki konok inga módra
teret, időt hitével összeköt:
mint kerékpáros postásfiu éjjel:
a hír parancsát surrogva viszem,
aranypecsét a mellemen a lámpa,
kerek sugárként üzen a szivem.
Begyógyul mind a fájdalom, az orvul
elárult hűség vad sebe.
Ó, hadd cikázzam köztetek örökké,
nem fáradnék el bízni sohase.
Mégis, csalás a vállalt hit, a jóság.
Nem védenek meg mások gondjai.
Önámítás az emberek szerelme,
ha nem tudok magamról vallani." ( Fodor András, Kezdeni újra )

 
https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/de-praedestinatione-sanctorum-iii.html 
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/metanoia-v-conversio-cordis.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/06/a-megvaltas-uj-kezdet-vlii-mezo-legy.html
https://boatswain69.blogspot.com/2022/03/de-praedestinatione-sanctorum-x-az.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/a-belso-lenyeget-vettem-at-v-daimonion.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/az-erkolcsi-en-iii-apokalipszis-v-ii4.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ez-szomoru-reggel-volt.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html



"Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért."