"Ez azt jelenti: elhoztad a világba a keresztség rejtélyét s ez a világ
testeiben hasadást okoz, mert az ellenszellemet, a sorsot és a testet
az egyik
oldalra utasítja, a lelket és az erőt pedig a másik oldalra. Vagyis három
kettő ellen, és kettő három ellen." ( Pistis Sophia, 116. fejezet )
„Itt van az ellenszellemetek!
Mostantól nem jövök a ti helyeitekre. Elidegenedtem tőletek örökre." ( Pistis Sophia, 112. fejezet. )
"A szavak azt jelentik: aki
a külső sötétségsárkány egyik nevének rejtélyét felismeri, amennyiben
visszamarad a külső sötétségben és test változtatásainak fordulatait
befejezte, a sárkányt nevén nevezi, akkor megmenekül,
felszáll a sötétségből és felvétetik a fénykincsbe." ( Pistis Sophia, 130. fejezet )
"Az ellenzékszellem ( κατήγορος ) és a sors ( μοίρα ) követi a
lelket, míg az erő visszatér a világosság Szüzéhez." ( Pistis Sophia, 111. fejezet )
"Nem
hűségedért s szíved egyenességéért leszel e népednek örököse", "hanem
mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet
atyáitoknak tett." ( Deut. 9,5 és 7,8. )" ( Damaszkuszi irat,
Szabályzatok, col XIX, 27-28, 65 )
"Ki kényszeríti az embert vétkezni?"
"A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
IN HORA MORTIS
"Ismerd föl az isteni orvosság
édes balzsamát!
Minden nap észleld, ó Lélek,
a huszonnégy alattomossággal teli csapdát!
Akinek sikerül,
hogy magát Megmentőjének teljesen átadja,
azt kimenti Ő." ( Mani zsoltárai )
"Anyánk, ki rád tekint, azon
már nem fog semmi ártalom,
kín lenne elhagynia téged,
szíve örökre a tiéd lett,
s nem ujjong lelke sosem úgy,
mint mikor jóságod eszébe jut.
Ügyed szívemen viselem,
s te tudod, hogy mi kell nekem.
Anyám, légy hozzám szeretettel,
ints felém biztatóan egyszer.
Tebenned nyugszik életem;(...)" ( Novalis, Lelki énekek )
„Láthatóvá válik, hogy Mária teljesen otthonos Isten
szavában ( λόγος ), ki-be jár benne”. ( XVI. Benedek: Deus caritas est enciklika
41-42. )
"Egyszer egy nagyon bűnös ember élete végéhez közeledett. Szörnyű zűrzavar dúlt egész életében lelkében, de a Szent Szüzet mindig különösképpen tisztelte, és valahányszor feltámadt lelkiismerete nemesebb érzelmekre ösztönözte, így fordult Máriához:
„Ó, Segítő Szűz, gyenge természetem és bűnös szenvedélyeim oly gyakran ragadnak súlyos vétkek elkövetésére és annyiszor látogattam már meg Sodomát és Gomorrhát, mégis fordítsd felém, bűnös gyermeked felé irgalmas tekintetedet, Ó, Bűnösök Menedéke, járj közbe érettem, ki bűneim súlya alatt nyögök, kérjed isteni Fiadat és ne hagyj el engem halálom óráján."
Őszinte lélekkel imádkozott így, de néhány órával később már a részegítő gyönyörök valósággal elfújták áhítatos hangulatát.
Bukását mindig nagy szomorúság követte és az űzte újra meg újra a Szent Szűz lába elé.
Végtére is, mint annyi más, ő is csak szegény földi halandó volt, de szíve mélyén ott szikrázott tündökölve a Hajnali Szép Csillag.
Egyik reggel megbetegedett és oly hirtelen halt meg, hogy nem kapta meg a pap feloldozását sem. Éppen csak számbavehette, hogy az a világ, mit el kell hagynia és amelyben tengersok bűnt követett el, a csalékony örömök világa és hogy mielőtt a másik világba beléphetne, cselekedetei szerint ítélik meg őt.
Kétségbeesetten tekintett hátra, hátha akad valaki, aki megsegíthetné, de a sötétség vastag fala már elválasztotta őt az élők földjétől: egyedül volt önmagával, szemtől-szembe
bűnös és helyrehozhatatlan múltjával.
Reszketve ért az Égi Bíró elé. A Törvény lábánál már akkor ott állott a Sátán. Bizakodva, várt zsákmányára; ötven esztendeje várt rá. „Ez a lélek az enyém, – hajtogatta sem védőszentje, sem őrzőangyala nem védheti: az enyém!" S felolvasta az ember bűneinek hosszú sorát.
A megszégyenült ember meg hallgatott.
Maga a jó Isten ösztökélte, hogy védje magát.
- Megengedjük, hogy védekezz, - mondta neki.
De a szegény lélek némán állt.
Akkor az Ördög szólt:
- Több mint ötven éve enyém ez a lélek: mint a rabszolga, úgy követett engem... Tagadod-e, bűnös ember, hogy én vagyok az urad?
De az ember erre a kérdésre sem válaszolt és a Sátán ( διάβολος, κατήγορος ) folytatta:
- Bizony mondom, valóban, az enyém ő, mert ha tett is volna néha napján valami jót, megszámlálhatatlan rossz cselekedete semmissé teszi azt.
A jó Isten végtelen irgalmasságában nem akarta tüstént elítélni a szorongó lelket. Nyolcnapi haladékot adott neki, hátha mégis tisztázni tudná magát.
Vajjon szükséges-e nyolc nap ahhoz, hogy feltaláljuk azt, ami nincs ? A szegény ember is honnan keríthetett volna újabb jócselekedeteket a rosszak ellensúlyozására?
Csak ment csüggedten egy homályos labirintus göröngyös útjain, amerre ködszerű ágai voltak a fáknak.
Akkor látta, amint egy sötétszürke üvegfal mellől szépséges, gyengéd alak közelít feléje. Fényes fehér öltöny van rajta. Az Angyal volt és kifejezhetetlen mosoly vibrált ajkain.
Megkérdezte tőle, vajjon miért szomorú. S midőn az ember
elmesélte megpróbáltatását, az Angyal így szólt hozzá:
- Ne csüggedj. Mindig vigyáztam rád és a döntő órában sem hagylak magadra.
- De hát ki vagy te? - kérdezte a bűnös ember.
Én az Igaz Angyala ( δαίμων ) vagyok.
Nem sokkal odébb másik angyallal találkozott. S ez szintén megígérte, hogy segítségére lesz és azt is megmondta, hogy hívják. Az Igazságosság ( ἀλήθεια / δικαιοσύνη ) volt.
A nyolcadik nap is elsőnek érkezett a Sátán Isten Törvényéhez. Alig fejezte be vádbeszédét, midőn az Igaz Angyal átvette a szót:
- Lehet, hogy ez az ember vétkezett, de sohasem egyezett bele a bűnbe.
S ekkor meg a démon hallgatott.
Aztán az Igazságosság Angyala válaszolt a bűnös ember másik vádlójának, aki azzal terhelte meg őt, hogy ötven évet fecsérelt el a tobzódásban és más vétkes szokásokban.
Nem múlt el egyetlen nap sem, hogy belsejében ez a lélek fel ne lázadt volna méltatlan parancsolója ellen, ki ilyen szolgaságban tartotta.
S a Sátán ezt nem tagadhatta.
De midőn rátértek a harmadik vádpontra, hogy sokkal több és súlyosabb a rossz cselekedete, mint a jó, senki sem akadt, aki megvédte volna a bűnös embert.
Akkor a jó Isten megparancsolta, hogy mérjék meg a jó cselekedeteket és a rosszakat.
S az ember rémülten látta, mint halmozódik a bal serpenyőben a rengeteg bűn és milyen csekélyke marok van a kívánatosból a jobb serpenyőben. Már az angyalok is csak azt tanácsolhatták, a bűnös embernek, hogy hívja segítségül a Szent Szüzet, az Irgalmasság Anyját.
A veszendő lélek minden erejével imádkozott és áhítatos könyörgése végül is meghatotta Mária szívét.
A Megváltó Anyja rátette akkor kezét a serpenyő szélére, melyen ott fukarkodott az a néhány jó cselekedet és minthogy hatalmasabb volt a csábító démonnál, a megtérő bűnös javára süllyesztette le a mérleget.
Nagy volt a vigalom az Égben és az ördögök szégyenkezve látták, mint foglal helyet az ember a kiválasztottak között." ( Mécs László, Ismeretlen Mária legendák, I. In hora mortis, Vigilia, 1938, október, 608-610 )
"S ó! Királynőm jobbját nyújtja nékem hűségemért szép dicséretül..." ( Hölderlin, Himnusz a szabadsághoz, 8 )
"Engem az istennő kegyesen fogadott, a kezébe fogta jobbom, s így szólt üdvözlő szava hozzám (...)" ( Parmenidész, Töredékek, 50 )
„Mária egészen egyedülálló
módon, személyesen lépett be „Isten és ember” közötti közvetítésben,
amely az ember Krisztus Jézus közvetítése."
„…aki gyermeki módon reá
hagyatkoznak. Ismeretes, hogy minél jobban kitartanak ebben a
törekvésünkben, annál közelebb vezeti őket Mária „Krisztus
felfoghatatlan gazdagságához.” ( II. János Pál: Redemptoris Mater
enciklika 25-46. )
„Az emberi élet útonlétet jelent. De milyen cél felé?
Hogyan találjuk meg az élet útját? Az élet olyannak tűnik, mint egy
utazás a történelem gyakran sötét és viharos tengerén, miközben a
csillagokat fürkésszük, melyek utat mutatnak nekünk, életünk igazi
csillagai azok az emberek, akik helyesen tudnak élni. Ők a remény
világító fényei. Kétségtelen, Jézus Krisztus maga a világosság, a Nap,
aki fölkelt a történelem minden sötétsége fölé. De hogy őt megtaláljuk,
szükségünk van a közeli fényekre – olyan emberekre, akik az ő fényéből
világítanak és elirányítanak utazásunk közben. És ki lehetne inkább a
remény csillaga, mint Mária – Ő, aki igenjével ajtót nyitott Isten
számára a mi világunkba; ő, aki a szövetség élő szekrénye lett, akiben
Isten testet öltött, egy lett közülünk és közöttünk sátorozott.” ( XVI.
Benedek pápa Spe Salvi 49. )
"ellenszellem":
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxix-xlix.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-lxxxvii-xlvii.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/01/gnosztikus-irodalom-civ-lxiii-daimon-7.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/04/vii11-enyem-vilag-es-ami-betolti-ii.html
https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-111-exorcimus-ii-itt.html
https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-112-exorcimus-iii.html
https://boatswain2.blogspot.com/2024/04/blog-post.html
https://boatswain2.blogspot.com/2023/12/manicheusok-11-sarkanyt-neven-nevezi.html
https://boatswain2.blogspot.com/2024/01/a-filozofia-korusa-116-az-igazaktol.html
https://boatswain2.blogspot.com/2024/02/a-filozofia-korusa-130-hamis-mammon.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/ii-kolbe-16-legenyseg.html
https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/leteznek-bizonyos-lelkes-sztelere_12.html
"natura mirante":
https://boatswain69.blogspot.com/2021/11/natura-mirante-iv-anyank-ki-rad-tekint.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/siess-segitsegere-elesett-nepednek-mely.html
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/nauszika.html
.gif)
.gif)
.gif)
