Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,1-10 ~ Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.   Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemé...

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jób. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jób. Összes bejegyzés megjelenítése

2026/08/12

Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. I. 1,1-10 / Job 11,7-10 ~ Φόβος κυρίου ( Enlightenment / Visio Dei, Visio Beatifica / Διαφώτισις ) I. ~ A lábad cipője nyomába helyezheted..., hozzá mérheted.

 


Διαφώτισις I.

( 1,1-10 )



"Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”" 

( Jób 11,7-10 )

ἦ ἴχνος κυρίου εὑρήσεις ἢ εἰς τὰ ἔσχατα ἀφίκου, ἃ ἐποίησεν ὁ παντοκράτωρ; ὑψηλὸς ὁ οὐρανός, καὶ τί ποιήσεις; βαθύτερα δὲ τῶν ἐν ᾅδου τί οἶδας; ἢ µακρότερα µέτρου γῆς ἢ εὔρους θαλάσσης; ἐὰν δὲ καταστρέψῃ τὰ πάντα, τίς ἐρεῖ αὐτῷ Τί ἐποίησας; 


Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? Az ég magasságát, a földnek szélességét,s a tenger mélységét ki tudná megmérni? Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe? Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül és onnan országol: az Úr! Ő teremtette meg, látta, számba vette és kiárasztotta minden műveire. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak,akik őt szeretik.

Πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ µετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα. ἄµµον θαλασσῶν καὶ σταγόνας ὑετοῦ καὶ ἡµέρας αἰῶνος τίς ἐξαριθµήσει; ὕψος οὐρανοῦ καὶ πλάτος γῆς καὶ ἄβυσσον καὶ σοφίαν τίς ἐξιχνιάσει; προτέρα πάντων ἔκτισται σοφία καὶ σύνεσις φρονήσεως ἐξ αἰῶνος. ῥίζα σοφίας τίνι ἀπεκαλύφθη; καὶ τὰ πανουργεύµατα αὐτῆς τίς ἔγνω; εἷς ἐστιν σοφός, φοβερὸς σφόδρα, καθήµενος ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ. κύριος αὐτὸς ἔκτισεν αὐτὴν καὶ εἶδεν καὶ ἐξηρίθµησεν αὐτὴν καὶ ἐξέχεεν αὐτὴν ἐπὶ πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ, µετὰ πάσης σαρκὸς κατὰ τὴν δόσιν αὐτοῦ, καὶ ἐχορήγησεν αὐτὴν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. 


Magasan függ fenn az ég 

és a pokloknál 

nincsen mélyebb: mit tehetsz?

ὑψηλὸς ὁ οὐρανός, καὶ τί ποιήσεις; βαθύτερα δὲ τῶν ἐν ᾅδου τί οἶδας;

ὕψος οὐρανοῦ καὶ πλάτος γῆς καὶ ἄβυσσον καὶ σοφίαν τίς ἐξιχνιάσει; 

Neki semmiség

lába egyetlen nyoma

befedi ezt: 

ἢ µακρότερα µέτρου γῆς ἢ εὔρους θαλάσσης; 


S hogy mit tehetsz? mint egy 

kis gyermek kezed 

kezének helyére - a 

lábad cipője 

nyomába helyezheted..., 

ἦ ἴχνος κυρίου εὑρήσεις ἢ εἰς τὰ ἔσχατα ἀφίκου, ἃ ἐποίησεν ὁ παντοκράτωρ;

hozzá mérheted.

µετὰ πάσης σαρκὸς κατὰ τὴν δόσιν αὐτοῦ, καὶ ἐχορήγησεν αὐτὴν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. 


Bölcsességet tanítja 

Πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ µετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα.

- mindenek fölé 

úgy emeli a fiait 

- hagyja őket a 

mélybe tekinteni - Mi

az Alvilágnál mélyebb 

– és a te tudásod? - tőlük kérdezi.


Hogy színről-színre lássák 

meg ne haljanak: 

Állj meg! Hagyd abba! Nézd meg, 

mit tettél! 

ὰν δὲ καταστρέψῃ τὰ πάντα, τίς ἐρεῖ αὐτῷ Τί ἐποίησας; 

Neki 

kiálthassák  - majd mind csak 

hiába és hiába: 

ῥίζα σοφίας τίνι ἀπεκαλύφθη; καὶ τὰ πανουργεύµατα αὐτῆς τίς ἔγνω;

de 

megengedi nekik.



Mit tanultam én Tőled

κύριος αὐτὸς ἔκτισεν αὐτὴν καὶ εἶδεν καὶ ἐξηρίθµησεν αὐτὴν καὶ ἐξέχεεν αὐτὴν ἐπὶ πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ, 

nagyságod tudását 

- s kicsiségem. S hogy 

"Minden bölcsességnek 

az Úr a forrása", s 

ki Őt keresi "örök 

időkre otthon van az 

nála".

Πᾶσα σοφία παρὰ κυρίου καὶ µετ’ αὐτοῦ ἐστιν εἰς τὸν αἰῶνα. 


- "nem kivánatos 

már számára oly nagyon 

halála".

εἷς ἐστιν σοφός, φοβερὸς σφόδρα, καθήµενος ἐπὶ τοῦ θρόνου αὐτοῦ. κύριος αὐτὸς ἔκτισεν αὐτὴν καὶ εἶδεν καὶ ἐξηρίθµησεν αὐτὴν καὶ ἐξέχεεν αὐτὴν ἐπὶ πάντα τὰ ἔργα αὐτοῦ, µετὰ πάσης σαρκὸς κατὰ τὴν δόσιν αὐτοῦ, καὶ ἐχορήγησεν αὐτὴν τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. 



2025/05/18

Imitatio Christi I./13. ~ "Tentatio est vita hominis super terram."

 13.

A kísértések elhárítása


 

 Pokol képe rendítő 

de kedvező

hatással van a gyenge

személyiségre...., 

teneked - réges-régen 

meg is lett már bocsátva 

bűnöd, de bánatod jót

tesz veled.

 

 Ha a kísértéseket 

elveszed, ugyan 

ki maradhat meg? Bűnöd 

mély ismerete

 megmenthetővé tesz..., és 

gyógyulásod által az 

egész világot. 

 

 Csak éberen figyeljünk 

s virrasztó hús 

szívvel: úgy imádkozzunk..., 

hogy felébresszük 

"napra nap" reménykedő

énekünkkel a hajnalt.

 

I.


Míg e világban élünk, megpróbáltatás és kísértés nélkül nem lehetünk.
Ezért van megírva Jób könyvében: „Csupa kísértés az ember élete a földön.”
Azért úgy volna rendjén, hogy mindnyájan figyeljünk a ránk leselkedő kísértésekre, és
virrasztva imádkozzunk; alkalmat ne adjunk az ördögnek arra, hogy túljárjon az
eszünkön, mert az ördög sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyelhetne el.
Senki sem olyan tökéletes és szent, hogy némelykor kísértésbe ne esnék, lehetetlen azoktól
teljesen megszabadulnunk.

 

 A próbatétel napján 

elválik... - mondja 

Shaw, de melyik pillanat 

nem egy vizsga? Ha 

vizsgázol, akár átmégy 

akár nem..., de tudásod 


folyton gyarapodik..., és 

főleg magadról: 

magad lesz így hatalmad

tenmagad felett.

Felelősséged lassú 

növekedése által 

csak egyre jobbá válsz..., haladsz előre a Jóban.


II.


A kísértések azonban gyakran igen hasznosak, ha mégoly keservesek és súlyosak is: mert
megalázzák, megtisztítják és lélekben kiművelik az embert.

Minden szent sok megpróbáltatáson és kísértésen ment át, úgy haladt előre a jóban.
Akik pedig nem bírták a kísértéseket elviselni, elvettettek, és semmivé lettek.

 

Akarva - akaratlan Isten jelen lesz - kísértéseidben is. Természetünk ugyan gyenge..., a test erőtlen de vágyunk felfelé húz - természetünk jó, csak akaratunk kövesse sívünk. Helyreállítani "isteni arcunk". 

E kép fog vezetni utadon. Az igazi étosz ez..., így keresni a tökéletes boldogságot.


III.


Nincs olyan szent szerzetesrend, olyan eldugott zug, ahol ne érne utol a kísértés, a
megpróbáltatás.

Ember amíg csak él, teljesen sohasem lehet biztonságban a kísértésektől, mert bennünk van a
kísértések forrása: hiszen rosszra hajló akarattal születtünk.
Amint az egyik kísértés visszahúzódik, egy másik üti fel a fejét; mindig van, ami gyötörjön,
mert elvesztettük hajdani kincsünket: a háborítatlan boldogságot.


Merre tartson a hajó..., 

ave maris stella

női énünk kísérni fog 

mint Beatrice 

Dantét - hiába hányják 

habok: jó kísérővel 

hajója célba ér


Ha kísértésbe esnél - 

Három F közül 

az elsőt ajánljuk, ki

harcot nem vállal 

ha szeretné is soha 

annak győzelem nem jut.


IV.


Sokan azon igyekszenek, hogy elfussanak a kísértések elől: de még jobban beléjük
bonyolódnak.
Pusztán futással nem győzhetünk: de a türelem és az igazi alázatosság által minden
ellenségünknél erősebbek lehetünk.

Aki csak az alkalmakat kerülgeti, de a bűn gyökerét ki nem irtja, kevésre megy.
Sőt mind gyorsabban visszatérnek hozzá a kísértések, s a dolga rosszabbra fordul.
Lassan-lassan, kitartó türelemmel – ha Isten segít –, jobban győzedelmeskedel, mint nyers
gorombasággal és önfejű heveskedéssel.
Ha kísértés gyötör, gyakran kérj tanácsot; a kísértésben lévővel pedig ne bánj keményen,
hanem vigasztalással támogasd, amint kívánnád magadnak is.
Minden gonosz kísértés kezdete a lélek állhatatlansága s a kishitűség.
Mert amint a kormány nélküli hajót ide s tova hányják a habok, úgy sokféle kísértésbe esik a
lagymatag és kitűzött jó elhatározásához elszántan nem ragaszkodó ember.


 

Időt nyer "Életet" nyer..., 

használd a Tested:

a Ferraridba ne tölts 

üzemanyagot 

- rosszat, de dolgoztasd 

hadd fejlődjenek az 

izmok.

 

A Pszichéd hagyd pihenni 

- hogy biztonsággal 

kormányozza majd autód...

Térj magadba vagy 

szemlélődj, hogy a Lelked 

imádkozva találja 

kapcsolatát e világgal.

 

V.


A vasat a tűz próbálja meg, az igaz embert a kísértés.
Sokszor nem tudjuk, mire vagyunk képesek, de a kísértés megmutatja, mik vagyunk.
Mégis résen kell állnunk főként a kísértés legkezdetén; mert akkor könnyebb az ellenséget
legyőzni, ha szívünk ajtaján be sem bocsátjuk, hanem amint zörget, a küszöb előtt
fogadjuk.
Ezért azt mondta valaki: Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság.
Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd
tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés.
Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál.
És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig
annál több erőre kap.

 

Te megfelelő fa vagy 

a neked rendelt 

kert kiváló zugában...

a Mezei juhar 

súgni fog neked...; bocsásd 

mélybe gyökereidet.


VI.


Némelyek tökéletességre törekvésüknek kezdetén vannak súlyosabb kísértéseknek kitéve,
mások vége felé.
De vannak olyanok is, akiknek egész élete megpróbáltatások közt folyik.
Másokat meg kevés kísértés látogat meg, Istennek bölcs és kegyes gondviselése szerint,
amely latra veti az emberek állapotát és érdemét, és mindent előre elrendez –
választottainak üdvösségére.
Nem kell tehát kétségbe esnünk, ha kísértések vesznek körül;
hanem annál buzgóbban Istenhez kell könyörögnünk, hogy minden hányattatásunkban
méltóztasson minket segíteni.

Hiszen ő szent Pál mondása szerint Úgy szabja ki a kísértések mértékét, hogy helyt
állhassunk.
Alázzuk hát meg lelkünket Isten keze alatt minden kísértés és zaklatás idején: mert az
alázatos szívűt üdvözíti és felmagasztalja.
A kísértésekben és a megpróbáltatásokban válik el, ki mennyit haladt; ott van a nagyobb
érdem, ott mutatkozik meg igazán az erény.
Nem is nagy dolog, ha valaki jámbor és buzgó, míg nehézségekkel nem találkozik; de ha a
megpróbáltatás idején türelmesen kitart, az nagy haladásra nyit reményt.

Némelyeket megóv Isten a nagy kísértésektől, de a mindennapos, apró kísértésekben gyakran
alulmaradnak, hogy tanuljanak a megaláztatásból, és nagy dolgokban sose bízzák el
magukat, ha már oly kicsinyekben gyengének bizonyultak.

 

Cap. 13. 

De resistendis tentationibus.

 

1. Quamdiu in mundo vivimus sine tribulatione et tentatione esse non possumus. Unde in Job scriptum est: Tentatio est vita hominis super terram. Ideo unusquisque sollicitus esse deberet circa tentationes suas, et vigilare in orationibus, ne Diabolus inveniret locum decipiendi, qui nunquam dormitat, sed circuit quærens quem devoret. Nemo tam sanctus et perfectus est, qui non habeat aliquando tentationes, et plene eis carere non possimus.

2. Sunt tamen tentationes hominibus valde utiles, licet molestæ sint et graves, quia in his homo humiliatur, purgatur et eruditur. Omnes Sancti per multas tribulationes et tentationes transierunt et profecerunt, et qui tentationes sustinere nequiverunt, reprobi facti sunt, et defecerunt. Non est aliquis ordo tam sanctus, et locus tam secretus, ubi non sint tentationes et adversitates.

3. Non est homo securus a tentationibus totaliter, quam diu vixerit, quia in nobis est unde tentamur. Ex quo in concupiscentia nati sumus, una tribulatione vel tentatione recedene alia supervenit, et semper aliquid ad patiendum habemus. Nam bonum felicitatis perdidimus. Multi quærunt tentationes fugere, et gravius incidunt in eas. Per solam fugam non possumus vincere, sed per patientiam et veram humilitatem, omnibus hositbus efficimur fortiores.

4. Qui tantummodo exterius declinat, nec radicem evellit, parum proficiet, imo citius ad eum tentationes redient, et pejus sævient. Paulatim, et per patientiam cum longanimitate Deo juvante melius superabis, quam cum duritia et importunitate propria. Sæpe accipe consilium in tentatione, et cum tentato noli duriter agere, sed consolationes ingere, sicut tibi optares fieri.

5. Initium omnium malarum tentationum inconstantia animi est, et parva ad Deum confidentia, quia sicut navis sine gubernaculo hinc inde a fluctibus impellitur, ita homo remissus, et suum propositum deferens varie tentatur. Ignis probat ferrum, et tentatio hominem justum. Nescimus sæpe quid possumus, sed tentatio aperit quid sumus. Vigilandum tum præcipue circa initium tentationis, quia tunc facilius hostis vincitur, si ostium mentis nullatenus intrare finitur, sed extra limen statim ut pulsaverit illi obviatur. Unde quidam dixit, Principiis obsta, sero medicina paratur. Nam primo occurrit menti simplex cogitatio, deinde fortis imaginatio, postea delectatio, et motus pravus, et assensio, sicque paulatim hostis malignus ex toto ingreditur, dum illi non resistitur in pricipio. Et quanto diutius ad resistendum quis torpuerit, tanto in se quotidie debilior fit, et hostis contra eum potentior.

6. Quidam in principio conversionis suæ graviores tentationes patiuntur, quidam in fine, quidam quasi per totam vitam suam male habent. Nonnulli fatis leviter tentantur, secundum divinæ ordinationis sapientiam et æquitatem, quæ statum, et hominum merita pensat, et cuncta ad electorum suorum salutem præordinat.

7. Ideo non debemus desperare, cum tentamur, sed eo ferventius Deum exorare, quatenus dignetur in omni tribulatione nostra nos adjuvare, qui utique, secundum dictum S. Pauli, etiam faciet cum tentatione proventum, ut possimus sustinere. Humiliemus ergo animas nostras sub manu Dei in omni tentatione et tribulatione, quia humiles spiritu salvabit, et exultabit.

8. In tentationibus et tribulationibus probatur homo quantum profecit, et ibi majus meritum existit, et virtus melius patescit. Nec magnum est, si homo devotus fit, et fervidus, cum gravitatem non sentit, sed si tempore adversitatis patienter se sustinet, spes magni profectus erit. Quidam a magnis tentationibus custodiuntur, et in quotidianis tam sæpe vincuntur, ut humiliati, nunquam de se ipsis in magnis confidant, qui in tam modicis infirmantur.

 

CHAPTER XIII

Of resisting temptation

 

1. So long as we live in the world, we cannot be without trouble and trial. Wherefore it is written in Job, The life of man upon the earth is a trial.(1) And therefore ought each of us to give heed concerning trials and temptations, and watch unto prayer, lest the devil find occasion to deceive; for he never sleepeth, but goeth about seeking whom he may devour. No man is so perfect in holiness that he hath never temptations, nor can we ever be wholly free from them.

2. Yet, notwithstanding, temptations turn greatly unto our profit, even though they be great and hard to bear; for through them we are humbled, purified, instructed. All Saints have passed through much tribulation and temptation, and have profited thereby. And they who endured not temptation became reprobate and fell away. There is no position so sacred, no place so secret, that it is without temptations and adversities.

3. There is no man wholly free from temptations so long as he liveth, because we have the root of temptation within ourselves, in that we are born in concupiscence. One temptation or sorrow passeth, and another cometh; and always we shall have somewhat to suffer, for we have fallen from perfect happiness. Many who seek to fly from temptations fall yet more deeply into them. By flight alone we cannot overcome, but by endurance and true humility we are made stronger than all our enemies.

4. He who only resisteth outwardly and pulleth not up by the root, shall profit little; nay, rather temptations will return to him the more quickly, and will be the more terrible. Little by little, through patience and long-suffering, thou shalt conquer by the help of God, rather than by violence and thine own strength of will. In the midst of temptation often seek counsel; and deal not hardly with one who is tempted, but comfort and strengthen him as thou wouldest have done unto thyself.

5. The beginning of all temptations to evil is instability of temper and want of trust in God; for even as a ship without a helm is tossed about by the waves, so is a man who is careless and infirm of purpose tempted, now on this side, now on that. As fire testeth iron, so doth temptation the upright man. Oftentimes we know not what strength we have; but temptation revealeth to us what we are. Nevertheless, we must watch, especially in the beginnings of temptation; for then is the foe the more easily mastered, when he is not suffered to enter within the mind, but is met outside the door as soon as he hath knocked. Wherefore one saith,

Check the beginnings; once thou might’st have cured,
But now ’tis past thy skill, too long hath it endured.

For first cometh to the mind the simple suggestion, then the strong imagination, afterwards pleasure, evil affection, assent. And so little by little the enemy entereth in altogether, because he was not resisted at the beginning. And the longer a man delayeth his resistance, the weaker he groweth, and the stronger groweth the enemy against him.

6. Some men suffer their most grievous temptations in the beginning of their conversion, some at the end. Some are sorely tried their whole life long. Some there are who are tempted but lightly, according to the wisdom and justice of the ordering of God, who knoweth the character and circumstances of men, and ordereth all things for the welfare of His elect.

7. Therefore we ought not to despair when we are tempted, but the more fervently should cry unto God, that He will vouchsafe to help us in all our tribulation; and that He will, as St. Paul saith, with the temptation make a way to escape that we may be able to bear it.(2) Let us therefore humble ourselves under the mighty hand of God in all temptation and trouble, for He will save and exalt such as are of an humble spirit.

8. In temptations and troubles a man is proved, what progress he hath made, and therein is his reward the greater, and his virtue doth the more appear. Nor is it a great thing if a man be devout and zealous so long as he suffereth no affliction; but if he behave himself patiently in the time of adversity, then is there hope of great progress. Some are kept safe from great temptations, but are overtaken in those which are little and common, that the humiliation may teach them not to trust to themselves in great things, being weak in small things.

(1) Job vii. 1 (Vulg.). (2) 1 Corinthians x. 13.

 

"Tentatio est vita hominis super terram."

 

2025/04/25

Imitatio Christi I./9. ( Visio Beatifica ) ~ Valde magnum est in obedientia stare. / Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit?

 9. 

Az engedelmesség és a mások hatalmának elviselése

 

Nagyban is az - kicsiben

hűséges.

Qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est. 

Így ki 

testvérének szeretve

szót fogadni 

képtelen, majd hogyan tud

engedelmeskedni az Úrnak?

Nec libertatem mentis acquirent, nisi ex toto corde propter Deum se subjiciant.

 

 

Inquietum est cor 

nostrum, Domine, 

donec requiescat in 

Te - így Ágoston:

Ha megnyugszol a mások 

akaratában, úgy majd

megbékél a szíved. 

Valde magnum est in obedientia stare. 

 

*

 

Miért küldettél halott 

fáradtan is a 

Soltész-hegy tetejére?

Igáját adta 

az engedelmességre:

Hogy Lélek szabadságát

nyújthassa néked

 

Vígasztalásul Jób pár

sorát adja

szívedbe; bátorításul 

kétkedő elméd 

döntése elé: Koly 

bölcs: hogy mindent velejéig 

átlásson? 

Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit? 

Forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem?

 


I.


Igen nagy dolog engedelmességben élni, magunkat elöljáró alá vetni, az önrendelkezésről
lemondani.
Sokkal biztonságosabb az alattvaló helyzete, mint az elöljáróé.
Sokan inkább kénytelen-kelletlen élnek engedelmességben, mint szeretetből, ezeknek mindig
van valami sérelmük, nagyon könnyen zúgolódni kezdenek.
Nem is szerzik meg a lélek szabadságát, míg egész szívvel, Isten kedvéért magukra nem
veszik az engedelmesség igáját.

Fuss bár ide s tova: nem lelsz másban nyugalmat, csak ha alázatosan elöljáród kormánya alá
veted magadat.
Sokakat megtévesztett már az, hogy sokféle helyen jártatták eszüket, s ide-oda vándoroltak.


II.


Igaz, hogy ki-ki szeret saját feje szerint cselekedni, és szívesebben hajlik azokhoz, akik úgy
gondolkodnak, mint ő.
De ha Isten van közöttünk, úgy van rendjén, hogy néha a magunk tetszésétől is el tudjunk
szakadni a békesség kedvéért.
Ki olyan bölcs, hogy mindent velejéig átlásson?
Ne bízzál hát túlságosan a saját véleményedben, hallgasd meg szívesen másokét.
Ha a te véleményed helyes, de azt Istenért elhagyva mást követsz, az nagyobb előmeneteledre
szolgál.
Gyakran hallottam, hogy biztonságosabb hallgatni valakire, tanácsot elfogadni, mint adni.
Megeshetik, hogy ha mégoly helyes is valakinek a véleménye, az, hogy a máséba nem
nyugszik bele, bár úgy követelné a józan belátás és az okosság, kevélységnek és
nyakasságnak jele.

 

 "Fel tudod tán fogni Istennek mélységét, a Mindenható tökéletességét? Magasabb az égnél – mit teszel ennek láttán? Alvilágnál mélyebb – és a te tudásod? Hogyha hosszát méred, a földnél is hosszabb, szélessége nagyobb, mint az óceáné. Hogyha útnak indul, ki szól neki: „Állj meg!” Ha valamit elkezd, ki mondja: „Hagyd abba!”" 

( Jób 11,7-10 ) 

"Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is gonosz."

( Lk 16,10 ) 

 

Cap. 9. 

De obedientia et subjectione.

 

1. Valde magnum est in obedientia stare, sub Prælato se vivere, et sui juris non esse. Multo tutius est stare in subjectione, quam in prælatura. Multi sunt sub obedientia magis ex necessitate, quam ex charitate, et illi poenam habent, et leviter murmurant, nec libertatem mentis acquirent, nisi ex toto corde propter Deum se subjiciant. Curre hic vel ibi non invenies requiem, nisi in humili subjectione sub Prælati regimine. Imaginatio locorum, et mutatio multos fefellit.

2. Verum est quod unusquisque libenter agit pro sensu suo et inclinatur ad eos magis qui secum sentiunt. Sed si Christus est inter nos, tunc necesse est, ut relinquamus etiam nostrum sentire propter bonum pacis. Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit? Ergo noli nimis in sensu tuo confidere, sed velis etiam aliorum sensum audire. Si bonum est tuum sentire, et hoc ipsum propter Deum dimittis, et alium sequeris, magis inde proficies.

3. Audivi enim sæpe, securius esse audire, et accipere consilium quam dare. Potest enim contingere ut bonum fit uniuscujusque sentire, sed nolle aliis acquiescere, cum id ratio aut causa postulat, signum est superbiæ aut pertinaciæ.

 

"Forsitan vestigia Dei conprehendes et usque ad perfectum Omnipotentem repperies excelsior caelo est et quid facies profundior inferno et unde cognosces longior terrae mensura eius et latior mari si subverterit omnia vel in unum coartaverit quis contradicet ei?"  
 
"Qui fidelis est in minimo et in maiori fidelis est et qui in modico iniquus est et in maiori iniquus est." 

 

CHAPTER IX

Of Obedience and Subjection

 

1. It is verily a great thing to live in obedience, to be under authority, and not to be at our own disposal. Far safer is it to live in subjection than in a place of authority. Many are in obedience from necessity rather than from love; these take it amiss, and repine for small cause. Nor will they gain freedom of spirit, unless with all their heart they submit themselves for the love of God. Though thou run hither and thither, thou wilt not find peace, save in humble subjection to the authority of him who is set over thee. Fancies about places and change of them have deceived many.

 

2. True it is that every man willingly followeth his own bent, and is the more inclined to those who agree with him. But if Christ is amongst us, then it is necessary that we sometimes yield up our own opinion for the sake of peace. Who is so wise as to have perfect knowledge of all things? Therefore trust not too much to thine own opinion, but be ready also to hear the opinions of others. Though thine own opinion be good, yet if for the love of God thou foregoest it, and followest that of another, thou shalt the more profit thereby.

3. Ofttimes I have heard that it is safer to hearken and to receive counsel than to give it. It may also come to pass that each opinion may be good; but to refuse to hearken to others when reason or occasion requireth it, is a mark of pride or wilfulness.

 

 

"Can you find out the deep things of God? Can you find out the limit of the Almighty? It is higher than heaven--what can you do? Deeper than Sheol--what can you know? Its measure is longer than the earth and broader than the sea. If he passes through and imprisons and summons the court, who can turn him back? For he knows worthless men; when he sees iniquity, will he not consider it?" 
 
"One who is faithful in a very little is also faithful in much, and one who is dishonest in a very little is also dishonest in much."

 

 

 

"Quis est ita sapiens, qui omnia plene scire possit?"