13.
A kísértések elhárítása
Pokol képe rendítő
de kedvező
hatással van a gyenge
személyiségre....,
teneked - réges-régen
meg is lett már bocsátva
bűnöd, de bánatod jót
tesz veled.
Ha a kísértéseket
elveszed, ugyan
ki maradhat meg? Bűnöd
mély ismerete
megmenthetővé tesz..., és
gyógyulásod által az
egész világot.
Csak éberen figyeljünk
s virrasztó hús
szívvel: úgy imádkozzunk...,
hogy felébresszük
"napra nap" reménykedő
énekünkkel a hajnalt.
I.
Míg e világban élünk, megpróbáltatás és kísértés nélkül nem lehetünk.
Ezért van megírva Jób könyvében: „Csupa kísértés az ember élete a földön.”
Azért úgy volna rendjén, hogy mindnyájan figyeljünk a ránk leselkedő kísértésekre, és
virrasztva imádkozzunk; alkalmat ne adjunk az ördögnek arra, hogy túljárjon az
eszünkön, mert az ördög sohasem alszik, hanem körüljár, keresve, kit nyelhetne el.
Senki sem olyan tökéletes és szent, hogy némelykor kísértésbe ne esnék, lehetetlen azoktól
teljesen megszabadulnunk.
A próbatétel napján
elválik... - mondja
Shaw, de melyik pillanat
nem egy vizsga? Ha
vizsgázol, akár átmégy
akár nem..., de tudásod
folyton gyarapodik..., és
főleg magadról:
magad lesz így hatalmad
tenmagad felett.
Felelősséged lassú
növekedése által
csak egyre jobbá válsz..., haladsz előre a Jóban.
II.
A kísértések azonban gyakran igen hasznosak, ha mégoly keservesek és súlyosak is: mert
megalázzák, megtisztítják és lélekben kiművelik az embert.
Minden szent sok megpróbáltatáson és kísértésen ment át, úgy haladt előre a jóban.
Akik pedig nem bírták a kísértéseket elviselni, elvettettek, és semmivé lettek.
Akarva - akaratlan Isten jelen lesz - kísértéseidben is. Természetünk ugyan gyenge..., a test erőtlen de vágyunk felfelé húz - természetünk jó, csak akaratunk kövesse sívünk. Helyreállítani "isteni arcunk".
E kép fog vezetni utadon. Az igazi étosz ez..., így keresni a tökéletes boldogságot.
III.
Nincs olyan szent szerzetesrend, olyan eldugott zug, ahol ne érne utol a kísértés, a
megpróbáltatás.
Ember amíg csak él, teljesen sohasem lehet biztonságban a kísértésektől, mert bennünk van a
kísértések forrása: hiszen rosszra hajló akarattal születtünk.
Amint az egyik kísértés visszahúzódik, egy másik üti fel a fejét; mindig van, ami gyötörjön,
mert elvesztettük hajdani kincsünket: a háborítatlan boldogságot.
Merre tartson a hajó...,
ave maris stella
női énünk kísérni fog
mint Beatrice
Dantét - hiába hányják
habok: jó kísérővel
hajója célba ér
Ha kísértésbe esnél -
Három F közül
az elsőt ajánljuk, ki
harcot nem vállal
ha szeretné is soha
annak győzelem nem jut.
IV.
Sokan azon igyekszenek, hogy elfussanak a kísértések elől: de még jobban beléjük
bonyolódnak.
Pusztán futással nem győzhetünk: de a türelem és az igazi alázatosság által minden
ellenségünknél erősebbek lehetünk.
Aki csak az alkalmakat kerülgeti, de a bűn gyökerét ki nem irtja, kevésre megy.
Sőt mind gyorsabban visszatérnek hozzá a kísértések, s a dolga rosszabbra fordul.
Lassan-lassan, kitartó türelemmel – ha Isten segít –, jobban győzedelmeskedel, mint nyers
gorombasággal és önfejű heveskedéssel.
Ha kísértés gyötör, gyakran kérj tanácsot; a kísértésben lévővel pedig ne bánj keményen,
hanem vigasztalással támogasd, amint kívánnád magadnak is.
Minden gonosz kísértés kezdete a lélek állhatatlansága s a kishitűség.
Mert amint a kormány nélküli hajót ide s tova hányják a habok, úgy sokféle kísértésbe esik a
lagymatag és kitűzött jó elhatározásához elszántan nem ragaszkodó ember.
Időt nyer "Életet" nyer...,
használd a Tested:
a Ferraridba ne tölts
üzemanyagot
- rosszat, de dolgoztasd
hadd fejlődjenek az
izmok.
A Pszichéd hagyd pihenni
- hogy biztonsággal
kormányozza majd autód...
Térj magadba vagy
szemlélődj, hogy a Lelked
imádkozva találja
kapcsolatát e világgal.
V.
A vasat a tűz próbálja meg, az igaz embert a kísértés.
Sokszor nem tudjuk, mire vagyunk képesek, de a kísértés megmutatja, mik vagyunk.
Mégis résen kell állnunk főként a kísértés legkezdetén; mert akkor könnyebb az ellenséget
legyőzni, ha szívünk ajtaján be sem bocsátjuk, hanem amint zörget, a küszöb előtt
fogadjuk.
Ezért azt mondta valaki: Kezdetén tartóztasd fel a bajt, különben késő az orvosság.
Mert először csak egy puszta gondolat ötlik fel elménkben, aztán színes fantázia-kép, majd
tetszés ébred, megmozdul az akarat, és megszületik a beleegyezés.
Így lépésről lépésre egészen benyomul a gonosz ellenség, ha kezdetben ellenállásra nem talál.
És minél tovább halogatja valaki az ellenállást, annál jobban elerőtlenedik, az ellenség pedig
annál több erőre kap.
Te megfelelő fa vagy
a neked rendelt
kert kiváló zugában...
a Mezei juhar
súgni fog neked...; bocsásd
mélybe gyökereidet.
VI.
Némelyek tökéletességre törekvésüknek kezdetén vannak súlyosabb kísértéseknek kitéve,
mások vége felé.
De vannak olyanok is, akiknek egész élete megpróbáltatások közt folyik.
Másokat meg kevés kísértés látogat meg, Istennek bölcs és kegyes gondviselése szerint,
amely latra veti az emberek állapotát és érdemét, és mindent előre elrendez –
választottainak üdvösségére.
Nem kell tehát kétségbe esnünk, ha kísértések vesznek körül;
hanem annál buzgóbban Istenhez kell könyörögnünk, hogy minden hányattatásunkban
méltóztasson minket segíteni.
Hiszen ő szent Pál mondása szerint Úgy szabja ki a kísértések mértékét, hogy helyt
állhassunk.
Alázzuk hát meg lelkünket Isten keze alatt minden kísértés és zaklatás idején: mert az
alázatos szívűt üdvözíti és felmagasztalja.
A kísértésekben és a megpróbáltatásokban válik el, ki mennyit haladt; ott van a nagyobb
érdem, ott mutatkozik meg igazán az erény.
Nem is nagy dolog, ha valaki jámbor és buzgó, míg nehézségekkel nem találkozik; de ha a
megpróbáltatás idején türelmesen kitart, az nagy haladásra nyit reményt.
Némelyeket megóv Isten a nagy kísértésektől, de a mindennapos, apró kísértésekben gyakran
alulmaradnak, hogy tanuljanak a megaláztatásból, és nagy dolgokban sose bízzák el
magukat, ha már oly kicsinyekben gyengének bizonyultak.
Cap. 13.
De resistendis tentationibus.
1. Quamdiu in mundo vivimus sine tribulatione et tentatione esse non possumus. Unde in Job scriptum est: Tentatio est vita hominis super terram. Ideo unusquisque sollicitus esse deberet circa tentationes suas, et vigilare in orationibus, ne Diabolus inveniret locum decipiendi, qui nunquam dormitat, sed circuit quærens quem devoret. Nemo tam sanctus et perfectus est, qui non habeat aliquando tentationes, et plene eis carere non possimus.
2. Sunt tamen tentationes hominibus valde utiles, licet molestæ sint et graves, quia in his homo humiliatur, purgatur et eruditur. Omnes Sancti per multas tribulationes et tentationes transierunt et profecerunt, et qui tentationes sustinere nequiverunt, reprobi facti sunt, et defecerunt. Non est aliquis ordo tam sanctus, et locus tam secretus, ubi non sint tentationes et adversitates.
3. Non est homo securus a tentationibus totaliter, quam diu vixerit, quia in nobis est unde tentamur. Ex quo in concupiscentia nati sumus, una tribulatione vel tentatione recedene alia supervenit, et semper aliquid ad patiendum habemus. Nam bonum felicitatis perdidimus. Multi quærunt tentationes fugere, et gravius incidunt in eas. Per solam fugam non possumus vincere, sed per patientiam et veram humilitatem, omnibus hositbus efficimur fortiores.
4. Qui tantummodo exterius declinat, nec radicem evellit, parum proficiet, imo citius ad eum tentationes redient, et pejus sævient. Paulatim, et per patientiam cum longanimitate Deo juvante melius superabis, quam cum duritia et importunitate propria. Sæpe accipe consilium in tentatione, et cum tentato noli duriter agere, sed consolationes ingere, sicut tibi optares fieri.
5. Initium omnium malarum tentationum inconstantia animi est, et parva ad Deum confidentia, quia sicut navis sine gubernaculo hinc inde a fluctibus impellitur, ita homo remissus, et suum propositum deferens varie tentatur. Ignis probat ferrum, et tentatio hominem justum. Nescimus sæpe quid possumus, sed tentatio aperit quid sumus. Vigilandum tum præcipue circa initium tentationis, quia tunc facilius hostis vincitur, si ostium mentis nullatenus intrare finitur, sed extra limen statim ut pulsaverit illi obviatur. Unde quidam dixit, Principiis obsta, sero medicina paratur. Nam primo occurrit menti simplex cogitatio, deinde fortis imaginatio, postea delectatio, et motus pravus, et assensio, sicque paulatim hostis malignus ex toto ingreditur, dum illi non resistitur in pricipio. Et quanto diutius ad resistendum quis torpuerit, tanto in se quotidie debilior fit, et hostis contra eum potentior.
6. Quidam in principio conversionis suæ graviores tentationes patiuntur, quidam in fine, quidam quasi per totam vitam suam male habent. Nonnulli fatis leviter tentantur, secundum divinæ ordinationis sapientiam et æquitatem, quæ statum, et hominum merita pensat, et cuncta ad electorum suorum salutem præordinat.
7. Ideo non debemus desperare, cum tentamur, sed eo ferventius Deum exorare, quatenus dignetur in omni tribulatione nostra nos adjuvare, qui utique, secundum dictum S. Pauli, etiam faciet cum tentatione proventum, ut possimus sustinere. Humiliemus ergo animas nostras sub manu Dei in omni tentatione et tribulatione, quia humiles spiritu salvabit, et exultabit.
8. In tentationibus et tribulationibus probatur homo quantum profecit, et ibi majus meritum existit, et virtus melius patescit. Nec magnum est, si homo devotus fit, et fervidus, cum gravitatem non sentit, sed si tempore adversitatis patienter se sustinet, spes magni profectus erit. Quidam a magnis tentationibus custodiuntur, et in quotidianis tam sæpe vincuntur, ut humiliati, nunquam de se ipsis in magnis confidant, qui in tam modicis infirmantur.
CHAPTER XIII
Of resisting temptation
1. So long as we live in the world, we cannot be without trouble and trial. Wherefore it is written in Job, The life of man upon the earth is a trial.(1) And therefore ought each of us to give heed concerning trials and temptations, and watch unto prayer, lest the devil find occasion to deceive; for he never sleepeth, but goeth about seeking whom he may devour. No man is so perfect in holiness that he hath never temptations, nor can we ever be wholly free from them.
2. Yet, notwithstanding, temptations turn greatly unto our profit, even though they be great and hard to bear; for through them we are humbled, purified, instructed. All Saints have passed through much tribulation and temptation, and have profited thereby. And they who endured not temptation became reprobate and fell away. There is no position so sacred, no place so secret, that it is without temptations and adversities.
3. There is no man wholly free from temptations so long as he liveth, because we have the root of temptation within ourselves, in that we are born in concupiscence. One temptation or sorrow passeth, and another cometh; and always we shall have somewhat to suffer, for we have fallen from perfect happiness. Many who seek to fly from temptations fall yet more deeply into them. By flight alone we cannot overcome, but by endurance and true humility we are made stronger than all our enemies.
4. He who only resisteth outwardly and pulleth not up by the root, shall profit little; nay, rather temptations will return to him the more quickly, and will be the more terrible. Little by little, through patience and long-suffering, thou shalt conquer by the help of God, rather than by violence and thine own strength of will. In the midst of temptation often seek counsel; and deal not hardly with one who is tempted, but comfort and strengthen him as thou wouldest have done unto thyself.
5. The beginning of all temptations to evil is instability of temper and want of trust in God; for even as a ship without a helm is tossed about by the waves, so is a man who is careless and infirm of purpose tempted, now on this side, now on that. As fire testeth iron, so doth temptation the upright man. Oftentimes we know not what strength we have; but temptation revealeth to us what we are. Nevertheless, we must watch, especially in the beginnings of temptation; for then is the foe the more easily mastered, when he is not suffered to enter within the mind, but is met outside the door as soon as he hath knocked. Wherefore one saith,
Check the beginnings; once thou might’st have cured,
But now ’tis past thy skill, too long hath it endured.
For first cometh to the mind the simple suggestion, then the strong imagination, afterwards pleasure, evil affection, assent. And so little by little the enemy entereth in altogether, because he was not resisted at the beginning. And the longer a man delayeth his resistance, the weaker he groweth, and the stronger groweth the enemy against him.
6. Some men suffer their most grievous temptations in the beginning of their conversion, some at the end. Some are sorely tried their whole life long. Some there are who are tempted but lightly, according to the wisdom and justice of the ordering of God, who knoweth the character and circumstances of men, and ordereth all things for the welfare of His elect.
7. Therefore we ought not to despair when we are tempted, but the more fervently should cry unto God, that He will vouchsafe to help us in all our tribulation; and that He will, as St. Paul saith, with the temptation make a way to escape that we may be able to bear it.(2) Let us therefore humble ourselves under the mighty hand of God in all temptation and trouble, for He will save and exalt such as are of an humble spirit.
8. In temptations and troubles a man is proved, what progress he hath made, and therein is his reward the greater, and his virtue doth the more appear. Nor is it a great thing if a man be devout and zealous so long as he suffereth no affliction; but if he behave himself patiently in the time of adversity, then is there hope of great progress. Some are kept safe from great temptations, but are overtaken in those which are little and common, that the humiliation may teach them not to trust to themselves in great things, being weak in small things.
 |
| "Tentatio est vita hominis super terram." |
.gif)
.gif)
