.gif)
21.
Túl minden jón és Istennek minden adományán, magában Istenben kell végső megnyugvást keresni Én lelkem, mindenek fölött és mindenben az Úrban keresd nyugovásodat mindenkor, mert benne van a szenteknek el nem veszthető nyugalma.
Condilectio
I have love enough for three...
Zarándokok vagyunk vagy
száműzetésben
élünk..., szomorú lelkünk:
'I woke up today, I was crying
Lost in a lost world'
fáradhatatlan
rójuk az utunkat, vagy
el sem mozdult léptünk?
Et dixi: Domine, invocavi te, et desideravi te frui, paratus omnia respuere propter te: tu enim prior excitasti me, ut quærerem te; sis ergo benedictus, Domine.
Szikla a pusztában: várjuk
színész felléptünk
koppan a bot s folyik
a víz - döbbent
Nahát! ilyesmit is
tudtunk?
csodálkozva nézünk.
Some of them are living an illusion Bounded by the darkness of their minds... They think they're right (think they're right) Living in their empty shells (some live in the empty shells).
zarándok Vígassága!
lelkemnek Békéje:
hol vagy?
Mert az én szívem
igazán meg nem
nyughat:
hacsak Benned nem -
teljes megelégedésre nem
juthat,
quoniam quidem non potest cor meum veraciter requiescere, nec totaliter contentari, nisi in te requiescat
To do again what they have done With all our brothers' youngest sons (so many people, so many people) Everywhere you go you see them searching Everywhere you turn you feel the pain Everyone is looking for the answers Well, look again Come on my friend Love will find them in the end Come on my friend (on my friend) We've got to bend (got to bend) On our knees and say a prayer Oh, can you feel the world is pining (so many people, so many people) Pining for someone who really cares Enough to share His love with all of us (so many people, so many people) So we can be An ever loving family
adja a bölcsességet:
igaz szabadság
szárnyát, hogy fölrepüljek
quis mihi det pennas veræ libertatis
mindenki álmát:
hogy megnyugodjon Benned
- lelke
quis mihi det pennas veræ libertatis, ad volandum et pausandum in te?
Well, I've had dreams enough for oneAnd I've got love enough for three
Kiolthatod szemem fényét
- látlak
Látlak Téged testvéremben.
zarándok lelkem vígassága!
Ha meghalok becsukod
a szemed..., s nem láthatsz
velem, se Magad - sem engemet.
hiszen te vagy vígságom,
és asztalom árva nélküled.
Szabad-e mozdulnom, sőt
felrepülnöm Benned.
quis mihi det pennas veræ libertatis
Ha meghalok is - sebaj: Látlak
majd Téged testvéremben...
Children from a family tree That's longer than a centipede And started long ago when you and I Were only love (so many people, so many people) I woke up today, I was crying Lost in a lost world So many people are dying Lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world.
"I woke up today, I was crying Lost in a lost world 'Cause so many people are dying Lost in a lost world Some of them are living an illusion Bounded by the darkness of their minds In their eyes it's nation against nation, against nation With racial pride Sad hearts they hide Thinking only of themselves They shun the light (shun the light) They think they're right (think they're right) Living in their empty shells (some live in the empty shells) Oh, can you see the world is crashing (so many people, so many people) Crashing down around their feet Angry people in the street (so many people, so many people) Are telling them they've had their fill Of politics that wound and kill Grow the seeds of evolution (so many people, so many people) Revolution never won It's just another form of gun (so many people, so many people) To do again what they have done With all our brothers' youngest sons (so many people, so many people) Everywhere you go you see them searching Everywhere you turn you feel the pain Everyone is looking for the answers Well, look again Come on my friend Love will find them in the end Come on my friend (on my friend) We've got to bend (got to bend) On our knees and say a prayer Oh, can you feel the world is pining (so many people, so many people) Pining for someone who really cares Enough to share His love with all of us (so many people, so many people) So we can be An ever loving family Have we forgotten we're all children (so many people, so many people) Children from a family tree That's longer than a centipede And started long ago when you and I Were only love (so many people, so many people) I woke up today, I was crying Lost in a lost world So many people are dying Lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world So many people, so many people People lost in a lost world."
( Moody Blues, Seventh Sojourn, Lost in a Lost World )
I.
Add meg nekem, édes és szerelmes Jézusom, hogy minden teremtményen túl benned nyugodjam meg, minden egészség és ékesség, minden dicsőség és tisztesség, minden hatalom és méltóság, minden tudomány és elmeél, minden gazdagság és művészet, minden öröm és ujjongás, minden hírnév és magasztaltatás, minden édesség és vigasztalás, minden reménység és ígéret, minden érdem és kívánság, minden adomány és ajándék fölött, amit adhatsz, belém áraszthatsz, minden vigasság és örvendezés fölött, amit a szívem fölfoghat, átélhet, végül az angyalok és arkangyalok fölött, az ég seregei fölött, túl minden láthatón és láthatatlanon, mindenen, ami nem te vagy, én Istenem. Mert te, Uram, Istenem, mindennél jobb vagy, te vagy egyedül fölséges, egyedül hatalommal teljes, te egyedül minden mértéket betöltő, telides-teljes, te egyedül árnyéktalanul kedves és vigasztaló, te egyedül hibátlanul ékes és szeretnivaló, te egyedül mindennél nemesebb és dicsőséggel teljes, akiben minden jó egyszerre és tökéletesen megvan, mindig is megvolt és meg is lesz, s azért kevesebb és elégtelen rajtad kívül minden más, amit nekem adsz, vagy amit magadról kinyilatkoztatsz, megígérsz, amikor még nem látlak, egészen meg nem ragadlak. Mert az én szívem igazán meg nem nyughatik, sem teljes megelégedésre nem juthat, hacsak benned meg nem nyugszik, és túl nem lép minden ajándékon, minden teremtményen. Ó, én szerelmes jegyesem, Jézus Krisztus, tiszta vőlegény, Ura az egész teremtett világnak, ki adja meg nekem az igaz szabadság szárnyát, hogy fölrepüljek és megnyugodjam benned? Ó, mikor kapom meg azt, hogy egészen elszakadjam mindentől, és lássam, milyen édes az Úr, az én Istenem? Mikor költözöm egészen beléd, hogy téged szeretve megfeledkezzem önmagamról, csak téged tapasztaljalak túl minden érzéken és tapasztaláson, úgy, ahogy nem mindenki tud? Most bizony gyakran fohászkodom, és boldogtalanságomat fájdalommal viselem. Mert ebben a siralom völgyében sok nyomorúság szakad rám, ami gyakran megzavar, megszomorít, árnyékba borít, gyakran gátol a jóban és megoszt, csalogat és behálóz, csak hogy szabad utam ne legyen tehozzád, s ne örvendezhessem kedves ölelésednek, amellyel szentjeidet magadhoz öleled. Indítson meg fohászkodásom és sokféle búbánatom ezen a földön! Ó Jézus, örök dicsőség tündöklése, zarándok lelkemnek vígassága! Szó nélkül is téged szólít a szám, és hallgatásom hozzád beszél. Meddig késik, s nem jő az én Uram? Jöjjön el hozzám, reá hagyatkozó szegényhez, és öltöztessen vígságba engem. Nyújtsa ki karját, s minden bajomból ragadjon ki engem, nyomorultat. Jöjj, jöjj, mert nélküled nem lesz víg napom, sem órám, hiszen te vagy vígságom, és asztalom árva nélküled. Nyomorult vagyok, mint bebörtönzött, bilincsbe vert rab, míg jelenléted fényével újjá nem szülsz, szabaddá nem teszel, míg kegyes orcádat meg nem mutatod. Keressenek mások helyetted más valamit, amit csak akarnak, nekem semmi másban nincs és nem is lesz örömöm, csak benned, én Istenem, reményem, örök üdvösségem. Nem hallgatok el, nem szűnök meg könyörögni hozzád, míg kegyelmed újra hozzám nem fordul, és míg meg nem szólalsz a szívemben.
II.
Íme, itt vagyok, íme eljöttem hozzád, mert segítségül hívtál engem. Könnyeid és lelked sóvárgása, alázatosságod és szívbéli töredelmed megindítottak engem és hozzád hajlítottak.
III.
És akkor így szólok hozzád: Uram, hívtalak, vágyva vágytam rá, hogy örvendhessek neked, készen arra, hogy mindent elhagyjak érted. Mert előbb te indítottál vágyakozásra engem, hogy keresselek. Légy hát áldott, Uram, aki ilyen jót tettél szolgáddal irgalmasságod nagyvolta szerint. Mit mondhat még előtted a te szolgád, mint hogy nagyon megalázza magát színed előtt, el nem feledve soha saját méltatlanságát, hitványságát? Hiszen nincsen hasonló tehozzád az ég és a föld minden csodái közt. Minden műved nagyon jó, ítéleteid igazak, és gondviselésed kormányoz mindeneket. Dicséret hát neked és dicsőség, ó Atya Bölcsessége, dicsérjen és áldjon az én szám, a lelkem is és velük minden teremtmény.
Cap. 21.
Quod in Deo super omnia bona et dona requiescendum est.
1.
Super omnia et in omnibus requiesces, anima mea, in Domino semper, quia ipse est Sanctorum æterna requies. Da mihi, dulcissime et amantissime Jesus, in te super omnem salutem, et pulchritudinem, super omnem gloriam et honorem, super omnem potentiam et dignitatem, super omnem scientiam et subtilitatem, et super omnes divitias et artes, super omnem lætitiam et exultationem, super omnem famam et laudem, super omnem suavitatem, et consolationem, super omnem spem et promissionem, super omne meritum et desiderium, super omnia dona et munera quæ potest dare et infundere, super omne gaudium et jubilationem, quam potest mens capere et sentire. Denique super omnes Angelos et Archangelos, et super omnem exercitum cæli et super omnia visibilia et invisibilia, et super omne, Deus meus, quod tu, non es: quia tu, Deus meus, super omnia optimus es.
2.
Tu solus altissimus, tu solus potentissimus, tu solus sufficientissimus et plenissimus, tu solus suavissimus et solatiosissimus, tu solus pulcherrimus et amantissimus, tu solus nobilissimus et gloriosissimus super omnia; in quo bona cuncta simul perfecta sunt, fuerunt et erunt. Atque ideo minus est et insufficiens quidquid præter te ipsum mihi donas, et de te ipso revelas, vel promittis, te non viso nec plene adepto: quoniam quidem non potest cor meum veraciter requiescere, nec totaliter contentari, nisi in te requiescat, et omnia dona omnemque creaturam transcendat.
3.
O, mi dilectissime sponse Jesu Christe, amator purissime, dominator universæ creaturæ, quis mihi det pennas veræ libertatis, ad volandum et pausandum in te? O, quando ad plenum dabitur vacare mihi, et videre quam suavis es, Domine Deus meus? Quando ad plenum recolligam me in te, ut præ amore tuo non sentiam me, sed te solum supra omnem sensum et modum in modo non omnibus noto? Nunc autem frequenter gemo, et infelicitatem meam cum dolore porto, quia multa mala in hac valle miseriarum occurrunt, quæ me sæpius conturbant, et contristant et obnubilant, sæpius impediunt, et distrahunt, alliciunt et implicant, ne liberum accessum habeam ad te, et ne jucundis fruar amplexibus, præsto semper cum beatis spiritibus. Moveat te suspirium meum, et desolatio multiplex in terra.
4.
O, Jesu splendor æternæ gloriæ, solamen peregrinationis animæ meæ, apud te est os meum sine voce, et silentium meum loquitur tibi. Usquequo tardat Deus meus venire? Veniat ad me pauperculum suum, et lætum faciat, mittat manum suam, et miserum eripiat de omni angustia. Veni, veni, quia nulla erit sine te quieta dies aut hora, quia tu lætitia mea, et sine te vacua est mensa mea. Miser sum, et quodammodo incarceratus, et compeditus ac gravatus, donec luce præsentiæ tuæ me reficias, ac libertati dones, et vultum amicabilem reddas ac demonstres.
5.
Quærant alii pro te aliud quodcumque libuerit, et mihi aliud interim nihil placet, nec placebit, nisi Deus meus, spes mea, salus æterna. Non reticebo nec depræcari cessabo, donec gratia tua revertatur nihi, quia tu intus loquaris.
6.
Ecce adsum, ecce ego ad te venio, quia invocasti me. Lacrymæ tuæ, et desiderium animæ tuæ, humiliatio tua, et contritio cordis inclinaverunt me, et adduxerunt ad te.
7.
Et dixi: Domine, invocavi te, et desideravi te frui, paratus omnia respuere propter te: tu enim prior excitasti me, ut quærerem te; sis ergo benedictus, Domine, qui fecisti hanc bonitatem cum servo tuo, secundum multitudinem misericordiæ tuæ. Quid habet ultra dicere, Domine, servus tuus coram te, nisi ut humiliet se valde ante te, memor semper propriæ iniquitatis, et infirmitatis et vilitatis. Non enim est similis tui in cunctis mirabilibus cæli, et terræ. Sunt opera tua bona valde, Domine, judicia vera, et providentia tua reguntur universa. Laus ergo tibi et gloria, o Patris sapientia, te laudet et benedicat os meum, anima ma, et cuncta creata simul.
CHAPTER XXI
That we must rest in God above all goods and gifts
1.
Above all things and in all things thou shalt rest alway in the Lord, O my soul, for he himself is the eternal rest of the saints. Grant me, most sweet and loving Jesus, to rest in Thee above every creature, above all health and beauty, above all glory and honour, above all power and dignity, above all knowledge and skilfulness, above all riches and arts, above all joy and exultation, above all fame and praise, above all sweetness and consolation, above all hope and promise, above all merit and desire, above all gifts and rewards which Thou canst give and pour forth, above all joy and jubilation which the mind is able to receive and feel; in a word, above Angels and Archangels and all the army of heaven, above all things visible and invisible, and above everything which Thou, O my God, art not.
2.
For Thou, O Lord, my God, art best above all things; Thou only art the Most High, Thou only the Almighty, Thou only the All-sufficient, and the Fulness of all things; Thou only the All-delightsome and the All-comforting; Thou alone the altogether lovely and altogether loving; Thou alone the Most Exalted and Most Glorious above all things; in Whom all things are, and were, and ever shall be, altogether and all-perfect. And thus it falleth short and is insufficient whatsoever Thou givest to me without Thyself or whatsoever Thou revealest or dost promise concerning Thyself, whilst Thou art not seen or fully possessed: since verily my heart cannot truly rest nor be entirely content, except it rest in Thee, and go beyond all gifts and every creature.
3.
O my most beloved Spouse, Jesus Christ, most holy lover of my soul, Ruler of this whole Creation, who shall give me the wings of true liberty, that I may flee to Thee and find rest? Oh when shall it be given me to be open to receive Thee to the full, and to see how sweet Thou art, O Lord my God? When shall I collect myself altogether in Thee, that because of Thy love I may not feel myself at all, but may know Thee only above every sense and measure, in measure not known to others. But now I ofttimes groan, and bear my sad estate with sorrow; because many evils befall me in this vale of miseries which continually disturb and fill me with sorrow, and encloud me, continually hinder and fill me with care, allure and entangle me, that I cannot have free access to Thee, nor enjoy that sweet intercourse which is always near at hand to the blessed spirits. Let my deep sighing come before Thee, and my manifold desolation on the earth.
4.
O Jesus, Light of Eternal Glory, solace of the wandering soul, before Thee my mouth is without speech, and my silence speaketh to Thee. How long will my Lord delay to come unto me? Let Him come unto me, His poor and humble one, and make me glad. Let Him put forth His hand, and deliver His holy one from every snare. Come, Oh come; for without Thee shall be no joyful day or hour, for Thou art my joy, and without Thee is my table empty. I am miserable, and in a manner imprisoned and loaded with fetters, until Thou refresh me by the light of Thy presence, and give me liberty, and show Thy loving countenance.
5.
Let others seek some other thing instead of Thee, whatsoever it shall please them; but for my part nothing else pleaseth or shall please, save Thou, my God, my hope, my eternal salvation. I will not hold my peace, nor cease to implore, until Thy grace return, and until Thou speak to me within.
6.
“Behold, here I am! Behold, I come to thee, for thou didst call Me. Thy tears and the longing of thy soul, thy humbleness and contrition of heart have inclined Me, and brought Me to thee.”
7.
And I said Lord, I have called upon Thee, and I have longed to enjoy Thee, being ready to reject everything for Thy sake. For Thou didst first move me to seek Thee. Therefore, blessed be Thou, O Lord, who has wrought this good work upon Thy servant, according to the multitude of Thy mercy. What then hath Thy servant to say in Thy presence, save to humble himself greatly before Thee, being alway mindful of his own iniquity and vileness. For there is none like unto Thee in all marvels of heaven and earth. Excellent are Thy works, true are Thy judgments, and by Thy Providence are all things governed. Therefore praise and glory be unto Thee, O Wisdom of the Father, let my mouth and my soul and all created things praise and bless Thee together.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése