27.
Az önszeretet nagyon-nagyon elvon a legfőbb jótól
Ingyen kaptad ingyen adj,
Infirmos curate mortuos suscitate leprosos mundate daemones eicite gratis accepistis gratis date.
magadnak semmit
meg ne tarts...
Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse.
Dixitque Moses ad eos nullus relinquat ex eo in mane qui non audierunt eum sed dimiserunt quidam ex eis usque mane et scatere coepit vermibus atque conputruit et iratus est contra eos Moses.
csak gond lenne
és szomorúság:
Dies sollicitus erit sibi ipse sufficit diei malitia.
mindben van 'fogyatkozás'.
Ha Benne 'gyökerezel'...
majd még megjavulhatsz.
Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse.
Nec diu stabit pax illa quæsita forinsecus, si vacat a vero fundamento status cordis: hoc est, nisi steteris in me, permutare te potes, sed non meliorare.
"Ekkor azt mondta nekik Mózes: „Senki se hagyjon belőle holnapra!” Ámők nem hallgattak rá, hanem közülük egyesek hagytak belőle másnapra, de az megférgesedett és megromlott."
( Kiv 16,19-20 )
"Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!"
( Mt 10,8 )
"Elég a mának a maga baja."
( Mt 6,34 )
I.
Fiam, Úgy van rendjén, hogy ha mindent megkapsz, mindenedet odaadd érte, és semmit magadból magadnak meg ne tarts. Tudván tudnod kell, hogy az önszeretet többet árt neked, mint bármi a világon. Aszerint, hogy milyen szeretet vagy vonzalom él benned, tapad hozzád többé vagy kevésbé ez vagy az. Ha szereteted tiszta, őszinte és jól rendezett, nem leszel a körülötted levő dolgok rabja. Ne kívánd, amit nem szabad birtokolnod. Ne vedd birtokba, ami akadályt jelenthet számodra, vagy belső szabadságodtól megfoszthat. Csoda, hogy szíved gyökeréből nem bízod rám magad mindazzal együtt, amire kívánságod irányulhat, vagy amit birtokba vehetsz. Miért emészt hiábavaló szomorúság, minek nyű annyi fölösleges gond? Keresd az én kedvemet, és semmiben kárt nem vallasz. Ha ezt vagy azt keresed, s itt vagy ott akarsz lenni, ahol több haszonra számítasz, vagy kedvedet jobban töltöd, sosem leszel csöndességben, sosem leszel szabad a nyugtalankodástól, mert mindenben van valami fogyatkozás, és mindenütt akad, akivel nem tudsz összeférni. Nem az van tehát hasznodra, amit odakinn elértél vagy gyarapítottál, hanem inkább az, amiről lemondtál, és amit szívedből gyökeresen kitéptél. Ezt pedig ne csak a pénzre és a gazdagságra vonatkoztasd, hanem a tisztségek keresésére és a hiú dicsőség kergetésére is, mert mindez elmúlik a világgal együtt. Kevés oltalmadra van a hely, ha a lélek buzgósága hiányzik belőled. Nem is tart sokáig a kívül keresett békesség, ha igaz alapot nem vet neki szíved állapota. Azaz ha énbennem nem gyökerezel: változhatol, de meg nem javulhatsz. Mert amikor alkalom adódik, élsz is vele, s megtalálod újra, sokszorosan, amitől menekültél.
II.
Imádság szívünk tisztulásáért s mennyei bölcsességért: Erősíts meg engem, Istenem, a Szentlélek kegyelmével. Adj erőt, hogy belső emberré alakuljak, és szívem megszabaduljon minden haszontalan igyekezettől és aggodalomtól, hogy ne hányjon-vessen semmi hitvány vagy akár drága dolog után sóhajtó vágyakozás; hanem mindent úgy szemléljek, mint múlandót, s magamat is, mint aki velük együtt elmúlok, mert semmi sem maradandó a nap alatt, minden hívság ott, és a lélek gyötrelmére való. Ó, milyen bölcs az, aki így gondolkodik. Adj, Uram, mennyei bölcsességet nekem, hogy téged mindenek fölött keresselek és megtaláljalak, mindennél jobban ismerjelek és szeresselek, és minden másról érdemének megfelelően ítéljek, a te bölcsességed rendje szerint. Add, hogy okosan elhárítsam a hízelkedőt, türelmesen viseljem, aki ellenkezik velem, mert ez a nagy bölcsesség: szavak szelétől meg nem indíttatni, s fülünket a hízelgő szirén-hangra nem fordítani, így bátorsággal járhatunk megkezdett utunkon.
Cap. 27.
Quod privatus amor a summo bono maxime retardat.
1.
Fili, oportet te dare totum pro toto, et nihil tui ipsius esse. Scito quod amor tui ipsius magis nocet tibi, quam aliqua res hujus mundi. Secundum amorem et affectum quem geris quælibet res plus vel minus adhæret. Si fuerit amor tuus purus et simplex et bene ordinatus, eris sine captivitate rerum. Noli concupiscere quod non licet habere; noli habere quod te potest impedire et libertate interiori privare. Mirum quod non ex toto fundo cordis te ipsum mihi committis cum omnibus quæ desiderare potes, vel habere.
2. Quare vano mærore consumeris? cur superfluis curis fatigaris? Sta ad beneplacitum meum, et nullum patieris detrimentum. Si quæris hoc vel illud, et volueris esse ibi vel ibi propter tuum commodum et proprium beneplacitum magis habendum, nunquam eris in quietudine, nec liber a sollicitudine, quia in omni re reperietur aliquis defectus, et in omni loco erit qui adversetur.
3. Juvat ergo non quælibet res adepta, vel multiplicata exterius, sed potius contemta et decisa ex corde radicitus. Quod non tantum de censu æris, et divitiarum intelligat, sed de honoris etiam ambitu ac vanæ laudationis desiderio, quæ omnia transeunt cum mundo. Munit parum locus, si deest spiritus fervoris; nec diu stabit pax illa quæsita forinsecus, si vacat a vero fundamento status cordis: hoc est, nisi steteris in me, permutare te potes, sed non meliorare. Nam occasione orta et accepta invenies quod fugisti et amplius.
4. Confirma me, Deus, per gratiam Sancti Spiritus; da mihi virtutem corroborari in interiori homine, et cor meum ab omni inutili sollicitudine et angore evacuare, nec variis desideriis trahi cujuscumque rei vilis, aut prætiosæ: sed omnia inspicere sicut transeuntia, et me pariter cum illis transiturum, quia nihil permanens sub sole, quia omnia vanitas et afflictio spiritus. O, quam sapiens qui ita considerat.
5. Da mihi, Domine, cælestem sapientiam, ut discam te super omnia quærere, et invenire, super omnia sapere et diligere, et cætera secundum ordinem sapientiæ tuæ, prout sunt, intelligere. Da prudenter declinare blandientem et patienter ferre adversantem, quia hæc magna sapientia, omni vento non moveri verborum, nec aurem male blandienti præbere: sic enim incepta pergitur via secure.
CHAPTER XXVII
That personal love greatly hindereth from the highest good
1.
“My Son, thou must give all for all, and be nothing of thine own. Know thou that the love of thyself is more hurtful to thee than anything in the world. According to the love and inclination which thou hast, everything more or less cleaveth to thee. If thy love be pure, sincere, well-regulated, thou shalt not be in captivity to anything. Do not covet what thou mayest not have; do not have what is able to hinder thee, and to rob thee of inward liberty. It is wonderful that thou committest not thyself to Me from the very bottom of thy heart, with all things which thou canst desire or have.
2.
“Why art thou consumed with vain sorrow? Why art thou wearied with superfluous cares? Stand thou by My good pleasure, and thou shalt suffer no loss. If thou seekest after this or that, and wilt be here or there, according to thine own advantage or the fulfilling of thine own pleasure, thou shalt never be in quiet, nor free from care, because in everything somewhat will be found lacking, and everywhere there will be somebody who opposeth thee.
3.
“Therefore it is not gaining or multiplying of this thing or that which advantageth thee, but rather the despising it and cutting it by the root out of thy heart; which thou must not only understand of money and riches, but of the desire after honour and vain praise, things which all pass away with the world. The place availeth little if the spirit of devotion is wanting; nor shall that peace stand long which is sought from abroad, if the state of thy heart is without the true foundation, that is, if it abide not in Me. Thou mayest change, but thou canst not better thyself; for when occasion ariseth and is accepted thou shalt find what thou didst fly from, yea more.”
A PRAYER FOR CLEANSING OF THE HEART AND FOR HEAVENLY WISDOM
4.
Strengthen me, O God, by the grace of Thy Holy Spirit. Give me virtue to be strengthened with might in the inner man, and to free my heart from all fruitless care and trouble, and that I be not drawn away by various desires after any things whatsoever, whether of little value or great, but that I may look upon all as passing away, and myself as passing away with them; because there is no profit under the sun, and all is vanity and vexation of spirit.(1) Oh how wise is he that considereth thus!
5.
Give me, O Lord, heavenly wisdom, that I may learn to seek Thee above all things and to find Thee; to relish Thee above all things and to love Thee; and to understand all other things, even as they are, according to the order of Thy wisdom. Grant me prudently to avoid the flatterer, and patiently to bear with him that opposeth me; for this is great wisdom, not to be carried by every wind of words, nor to give ear to the wicked flattering Siren; for thus do we go safely on in the way we have begun.
(1) Ecclesiastes ii. 11.
Infirmos curate mortuos suscitate leprosos mundate daemones eicite gratis accepistis gratis date.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése