32.
Önmagunk megtagadása és minden rossz kívánság megfékezése
Megint a barlang hasonlat:
rabok bilincsben
ülnek
nézik a falat:
nem lehetsz szabad,
ha tökéletesen meg
nem
tagadod önmagad.
Fili, non potes perfecte possidere libertatem nisi totaliter abneges temetipsum.
S kényszerítenék hogy
hirtelen álljon
fel...?
- inkább érezd meg a
nagyra serkentő
kihívást:
vágyaidban
emelkedj.
...sed magis ad sublimiora provocari, et ad minus ad hoc ex desiderio suspirare.
vegyél tűzben
izzított aranyat
Suadeo tibi emere a me aurum ignitum, ut locuples fias, idest sapientiam cælestem, omnia infima conculacantem.
vagy
drágagyöngyöt,
mely sokak előtt rejtve maradt.
...ipsa tamen est prætiosa margarita multis abscondita.
I.
Fiam, nem lehetsz tökéletesen szabad, ha teljesen meg nem tagadod önmagad. Kezük-lábuk megkötözve azoknak, akiknek vagyonuk van, akik önmagukat szeretik, hol ezt, hol azt kívánják meg, mindenbe beleártják magukat, sehol sem nyughatnak, s mindig a kényelmükön jár az eszük, nem Jézus Krisztus ügyén, és sokszor kitalálnak, elképzelnek olyasmit, ami meg nem marad. Hisz elvész minden, ami nem Istentől ered. Jegyezd meg jól ezt a rövid és sokatmondó szót: Hagyj el mindent, és mindent megtalálsz. Mondj le a kívánságról, és nyugalomra találsz. Ezt forgasd elmédben, s ha betöltöd, mindent megértesz.
II.
Uram, ez nem egy napi munka, nem gyerekjáték, sőt ez a rövid mondás magába foglalja az egész szerzetesi tökéletességet.
III.
Fiam, el ne riadj és mindjárt kedved ne veszítsd, hogy a tökéletesség útját megismerted, inkább érezd meg a nagyobbra serkentő kihívást, s legalább vágyaidban emelkedj. Bárcsak úgy volna dolgod, és már eljutottál volna odáig, hogy ne élnél önmagad szeretetében, hanem szabadon az én rendelkezésemre állanál, s annak rendelkezésére, akit atyádként rendeltem föléd. Akkor nagyon kedvemre volnál, s egész életed örömben és békességben telnék. Még sokmindentől kell elszakadnod, s ha mindazt egészen az én akaratomtól függővé nem teszed, nem kaphatod meg, amit kívánsz. Azt ajánlom, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy gazdag légy, vagyis mennyei bölcsességet, amely lábbal tapod minden földi dolgot. Vetkőzd le a világi bölcsességet, mások s önmagad tetszését ne keresd. Azt mondom, azon, ami az emberek szemében értékesnek és nagyszerűnek látszik, végy hitványságokat. Mert nagyon hitványnak és semmitérőnek tartják, majdhogynem számba sem veszik az igaz mennyei bölcsességet, amely magát nagynak nem hirdeti, nem törekszik arra, hogy lármát üssenek körülötte, s amelyet sokan csak szájukkal emlegetnek, de életükkel messze járnak tőle, de mégis ez az a drágagyöngy, amely sokak előtt rejtve van.
Cap. 32.
De abnegatione sui ipsius et abdicatione omnis cupiditatis.
1.
Fili, non potes perfecte possidere libertatem nisi totaliter abneges temetipsum. Compediti sunt omnes proprietarii et sui ipsius amatores, cupidi, curiosi, gyrovagi, quærentes semper curiosa et mollia, non quæ Jesu Christi: sed sæpe hoc fingentes et componentes hoc, quod non stabit. Peribit enim totum hoc quod non es ex Deo ortum. Tene breve et consummatum verbum: Dimitte omnia, et invenies omnia: dimitte cupidinem, et invenies requiem. Hoc mente pertracta et cum impleveris, omnia intelligis.
2.
Domine, hoc non est opus unius diei, nec ludus parvulorum: immo in hoc brevi conclluditur omnis perfectio Religioforum.
3.
Fili, non debes averti, nec statim dejici audita via perfectorum, sed magis ad sublimiora provocari, et ad minus ad hoc ex desiderio suspirare. Utinam sic tecum esses, et ad hoc pervenisses, ut tui ipsius amator non esses, sed ad nutum meum pure stares, et ejus quem tibi præposui Patris: tunc mihi valde placeres, et tota vita tua cum gaudio et pace transiret. Habes adhuc multa ad relinquendum quæ nisi mihi ex integro resignaveris, non acquires quod postulas. Suadeo tibi emere a me aurum ignitum, ut locuples fias, idest sapientiam cælestem, omnia infima conculacantem. Postpone terrenam sapientiam omnem ac humanam complacentiam et propriam.
4.
Dixi tibi viliora emenda pro prætiosis, et altis rebus humanis. Nam vilis et parva, et pene oblivioni tradita videtur vere cælestis sapientia, non sapiens alta de se, nec magnificari quærens in terra. Quam multi ore tenus prædicant, sed vita longe dissentiunt: ipsa tamen est prætiosa margarita multis abscondita.
CHAPTER XXXII
Of self-denial and the casting away all selfishness
1.
“My Son, thou canst not possess perfect liberty unless thou altogether deny thyself. All they are enslaved who are possessors of riches, they who love themselves, the selfish, the curious, the restless; those who ever seek after soft things, and not after the things of Jesus Christ; those who continually plan and devise that which will not stand. For whatsoever cometh not of God shall perish. Hold fast the short and complete saying, ‘Renounce all things, and thou shalt find all things; give up thy lust, and thou shalt find rest.’ Dwell upon this in thy mind, and when thou art full of it, thou shalt understand all things.”
2.
O Lord, this is not the work of a day, nor children’s play; verily in this short saying is enclosed all the perfection of the religious.
3.
“My son, thou oughtest not to be turned aside, nor immediately cast down, because thou hast heard the way of the perfect. Rather oughtest thou to be provoked to higher aims, and at the least to long after the desire thereof. Oh that it were so with thee, and that thou hadst come to this, that thou wert not a lover of thine own self, but wert ready always to My nod, and to his whom I have placed over thee as thy father. Then shouldest thou please Me exceedingly, and all thy life should go on in joy and peace. Thou hast still many things to renounce, which if thou resign not utterly to Me, thou shalt not gain what thou seekest. I counsel thee to buy of Me gold tried in the fire, that thou mayest be rich,(1) that is heavenly wisdom, which despiseth all base things. Put away from thee earthly wisdom, and all pleasure, whether common to men, or thine own.
4.
“I tell thee that thou must buy vile things with those which are costly and great in the esteem of men. For wonderfully vile and small, and almost given up to forgetfulness, doth true heavenly wisdom appear, which thinketh not high things of itself, nor seeketh to be magnified upon the earth; many honour it with their lips, but in heart are far from it; it is indeed the precious pearl, which is hidden from many.”
(1) Revelation iii. 18.
Domine, hoc non est opus unius diei, nec ludus parvulorum: immo in hoc brevi conclluditur omnis perfectio Religioforum.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése