Imitatio Christi III./25. ~ Si fueris tam fortis et longanimis in spe. / "örök béke" ( Zum ewigen Frieden )

 25. 

Miben áll a szívnek maradandó békessége és igaz előmenetele

Sose háborgassanak:

Ügyelj magadra, 

és figyeld önmagad! 

A békességet, 

békémet hagytam rád.

Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis.

Lelki szemed őrizzen 

téged! 

A türelmekben találsz 

békét magadnak

Pax mea cum humilibus et mansuetis corde, pax tua erit in multa patientia. Si me audieris, et vocem meam secutus fueris, poteris multa pace frui.

lélek szemei Isten 

parancsa által 

megvilágosultaknak, 

Mindenben ügyelj 

magadra: 

Mit teszel, vagy mit beszélsz 

Quid igitur faciam in omni re? Attende tibi quid facias et quid dicas. 

Lélek szemei

szellemi dolgokra a 

- békességre - 

néznek. 

nem evilágba 

való - majdan az örök 

boldogságban valósul 

meg. 

Nunquam autem sentire aliquam turbationem, nec pati aliquam cordis vel corporis molestiam non est præsentis temporis, sed status æternæ quietis. 

reménykedésben erős-

kitartó leszel 

Si fueris tam fortis et longanimis in spe.

majd: és Akaratának

ajánlod magad, 

arcod elváltozása 

nélkül is 

hálaadásban

maradj!

In quo ergo, Domine? In offerendo te ex toto corde tuo voluntati divinæ, non quærendo quæ tua sunt, nec in parvo nec in magno, nec in tempore nec in æternitate, ita ut una æquali facie in gratiarum actione permaneas inter prospera et contraria omnia æqua lance pensando.

I. 

Fiam, én mondottam: békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek, nem úgy adom nektek, mint evilág adja. A békességet mindnyájan kívánják, de nem mindenki gondol azzal, ami az igaz békességre vezet. Az én békém az alázatosaké, a szívükben szelídeké, te a türelemben találsz békét magadnak. Ha rám hallgatsz, szavamat fogadod, nagy békességben élhetsz. Mit tegyek hát? Mindenben ügyelj magadra: mit teszel, mit beszélsz, és minden igyekezetedet arra irányítsd, hogy csak nekem tetszésemre légy, kívülem pedig semmit se kívánj vagy keress, mások beszédéről vagy tetteiről se ítélj vakmerőn, ne bonyolódjál olyasmibe, ami nem tartozik rád, így elérheted, hogy alig vagy ritkán szenvedsz háborgatást. Hogy pedig sose háborgassanak, és szívednek vagy testednek semmi alkalmatlanságban ne legyen része, az nem evilágba való, az már az örök boldogságban valósul meg. 

II. 

Ne gondold hát, hogy igazi békességbe jutottál, ha semmi nehézséget sem érzel, akkor sincs minden rendben, ha ellenkezésbe nem ütközöl, az sem a végső tökéletesség, ha minden kedved szerint alakul, még akkor se bízd el magad, ne gondold, hogy Isten különösképpen szeret, ha nagy áhítatosság és lelki édesség árad el benned, mert nem ezekben mutatkozik meg, hogy ki az erénynek igaz bajnoka, és nem ezekben áll az ember igazi előmenetele és tökéletessége. Hát miben, Uram? Abban, hogy teljes szívvel Isten akaratának ajánlod magad, sem kicsinyben, sem nagyban nem keresed azt, ami a tiéd, sem itt a földön, sem az örökkévalóságban. Úgy, hogy arcod elváltozása nélkül maradj meg a hálaadásban ha jól s ha rosszul megy a sorod, mindent egyforma kedvvel fogadva. Ha olyan erős és kitartó leszel majd a reménykedésben, hogy a belső vigasztalás elapadása idején arra készíted föl szívedet, hogy még több bajt is el tudjon viselni, s nem háborogsz, mint aki méltatlan ekkora nyomorúságra, hanem minden rendelésemben igaznak mondasz és szentnek dicsérsz, akkor jársz az igaz békének útján, és bátor reménységgel lehetsz, hogy újra ujjongva meglátod majd arcomat. Ha majd eljutsz önmagad teljes megvetéséig, tudd meg, hogy a földi élet lehetőségei szerint akkor áraszt el a béke bősége.

Cap. 25. 

In quibus firma pax cordis, et verus profectus consistit.

1. Fili, ego locutus sum: Pacem relinquo vobis, pacem meam do vobis; non quomodo hic mundus dat ego do vobis. Pacem omnes desiderant: sed quæ ad veram pacem pertinent, non omnes curant. Pax mea cum humilibus et mansuetis corde, pax tua erit in multa patientia. Si me audieris, et vocem meam secutus fueris, poteris multa pace frui. Quid igitur faciam in omni re? Attende tibi quid facias et quid dicas et omnem intentionem tuam ad hoc dirige, ut mihi soli placeas, et extra me nihil cupias, vel quæras. Sed et de aliorum dictis vel factis nil temere judices, nec cum rebus tibi non commissis te implices, et poterit fieri ut parum vel raro turberis.

2. Nunquam autem sentire aliquam turbationem, nec pati aliquam cordis vel corporis molestiam non est præsentis temporis, sed status æternæ quietis. Non ergo exstimes te veram pacem invenisse, si nullam senseris gravitatem, nec tunc totum esse bonum, si neminem pateris adversarium, nec hoc esse perfectum, si cuncta fuerint secundum tuum affectum. Neque tunc magni aliquid te reputes aut specialiter dilectum existimes, si in magna fueris devotione aut dulcedine: quia in istis non congnoscitur verus amator virtutis, nec in istis consistit profectus, et perfictio hominis.

3. In quo ergo, Domine? In offerendo te ex toto corde tuo voluntati divinæ, non quærendo quæ tua sunt, nec in parvo nec in magno, nec in tempore nec in æternitate, ita ut una æquali facie in gratiarum actione permaneas inter prospera et contraria omnia æqua lance pensando. Si fueris tam fortis et longanimis in spe, ut subtracta interiori consolatione etiam ad ampliora sustinenda cor tuum præparaveris, nec te justificaveris et sanctum laudaveris: tunc in vera et recta via pacis ambulas, et spes, indubitata erit, quod rursus in jubilo faciem meam sis visurus. Quod si ad plenum tui ipsius contemptum peveneris, scito quod tunc abundantia pacis perfrueris secundum possibilitatem tui incolatus.

CHAPTER XXV

Wherein firm peace of heart and true profit consist

1.

“My Son, I have said, Peace I leave with you, My peace I give unto you, not as the world giveth give I unto you.(1) All men desire peace, but all do not care for the things which belong unto true peace. My peace is with the humble and lowly in heart. Thy peace shall be in much patience. If thou heardest Me, and didst follow My voice, thou shouldest enjoy much peace.”

2. 

What then shall I do, Lord?

3. 

“In everything take heed to thyself what thou doest, and what thou sayest; and direct all thy purpose to this, that thou please Me alone, and desire or seek nothing apart from Me. But, moreover, judge nothing rashly concerning the words or deeds of others, nor meddle with matters which are not committed to thee; and it may be that thou shalt be disturbed little or rarely. Yet never to feel any disquiet, nor to suffer any pain of heart or body, this belongeth not to the present life, but is the state of eternal rest. Therefore count not thyself to have found true peace, if thou hast felt no grief; nor that then all is well if thou hast no adversary; nor that this is perfect if all things fall out according to thy desire. Nor then reckon thyself to be anything great, or think that thou art specially beloved, if thou art in a state of great fervour and sweetness of spirit; for not by these things is the true lover of virtue known, nor in them doth the profit and perfection of man consist.”

4. In what then, Lord?

5. 

“In offering thyself with all thy heart to the Divine Will, in not seeking the things which are thine own, whether great or small, whether temporal or eternal; so that thou remain with the same steady countenance in giving of thanks between prosperity and adversity, weighing all things in an equal balance. If thou be so brave and long-suffering in hope that when inward comfort is taken from thee, thou even prepare thy heart for the more endurance, and justify not thyself, as though thou oughtest not to suffer these heavy things, but dost justify Me in all things that I appoint, and dost bless My Holy Name, then dost thou walk in the true and right way of peace, and shalt have a sure hope that thou shalt again behold My face with joy. For if thou come to an utter contempt of thyself, know that then thou shalt enjoy abundance of peace, as much as is possible where thou art but a wayfaring man.”

(1) John xiv. 27.

Si fueris tam fortis et longanimis in spe.