49.
Mit jelent az örökélet vágya, s mekkora ígéretek bátorítják a küszködőt
Hit s az örök élet
vágya két legfőbb
ajándékom
Súlyod a
földhöz ne tapasszon
Redde amplissimas supernæ bonitati gratias, quæ tecum sic dignanter agit, clementer visitat, ardenter excitat, potenter sublevat, ne proprio pondere ad terrena labaris.
erőd szabadon szolgáljon:
küzdelemre - tudásod
rendelkezésemre álljon.
Neque enim hoc cogitatu tuo aut conatu accipis, sed sola dignatione supernæ gratiæ et divini respectus, quatenus in virtutibus, et majori humilitate proficias et ad futura certamina te præpares mihique toto cordis affectu adhærere et serventi voluntate studeas deservire.
Csúnya az önérdek a
'szép' vagy az 'igaz':
Felölteni az ember
- újat: erőből...,
Non enim est hoc purum et perfectum, quod propria commoditate est infectum.
foltot vet a jóra - s
piszkos lesz az. De füst nélkül
ritkán lobban fel a láng...
Fili, sæpe ignis ardet, sed sine fumo flamma non ascendit.
igyekezz inkább hinni és
hűségben maradni: s
hasznos dolgot tanul tőled
a világ.
Ibi reddam gloriam pro contumelia perpessa, pallium laudis pro mærore, pro loco novissimo sedem regni in sæcula. Ibi apparebit fuctus obedientiæ; gaudebit labor pœitentiæ, et humilis subjectio coronabitur gloriose.
I.
Fiam, ha érzed, hogy onnan fölülről lelkedbe árad az örökélet vágya, s azt kívánod, hogy kiléphess a test sátorából, és így arcomnak fényét a változandóság árnyéka nélkül szemlélhesd, akkor nyisd tágra szívedet és egész vágyakozással fogadd magadba ezt a szent sugallatot. Adj sokszorosan hálát a Magasságbeli jóságnak, hogy kegyelmében így bánik veled, nagylelkűen meglátogat, serényen fölserkent, hatalmasan fölragad, hogy saját súlyod a földhöz ne tapasszon. Hiszen mindez nem a te gondolatodból vagy igyekezetedből adódott, hanem csakis a mennyei kegyelem s az isteni irgalom jóvoltából, hogy az erényekben alázatosságod növekedése által is gyarapodjál, fölkészülj a rád váró küzdelmekre, és szíved egész vonzalmával hozzám kapcsolódj, buzgó jóakarattal nekem igyekezz szolgálni.
II.
Fiam, sokszor ég a tűz, de füst nélkül nem lobban föl a láng. Éppígy vannak, akikben lobog az odaföntvalók utáni vágy, mégsem szabadok a testi kívánságok kísértésétől. Ezért aztán nem is szánják egészen tisztán Isten dicsőségére azt, amit tőle oly nagy vágyakozással kérnek. Sokszor ilyen a te vágyakozásod is, amelyet olyan hevesnek, sürgetőnek találsz. Bizony nem tiszta és tökéletes az, amire foltot vet az önérdek. Ne azt kérd, ami neked kedves és kellemes, hanem ami nekem örömet és dicsőséget szerez; hiszen ha helyesen rangsorolsz, minden kívánságodnál s mindennél, amit megkívántál, többre kell tartanod az én rendelésemet, és azt kell követned. Tudom kívánságodat, fülembe jutott sűrű fohászkodásod. Már Isten fiainak dicsőséges szabadságában szeretnél lenni, már örömest laknál az örök hajlékban, a boldog mennyei hazában; de nem érkezett még el az az óra, másnak van még itt az ideje, a küzdelem ideje ez; a fáradozásé, a megpróbáltatásé. Kívánod, hogy betöltsön a legnagyobb jó, de most még képtelen vagy elérni. Számíthatsz rám: várakozzál, mondja az Úr, míg el nem jön Isten országa. Még próbatételeket kell kiállnod a földön, sokat kell tanulnod. Időnként részed lesz vigasztalásban, de teljes megelégedésre ne számíts. Szedd hát össze magad, légy erős, hogy szembe tudj fordulni a természettel tettben, tűrésben egyaránt. Kell, hogy felöltsd magadra az új embert, és más férfivá változzál. Gyakran meg kell tenned, ami kedved ellen van, és le kell mondanod arról, ami kedvedre volna. A mások tetszése fontos lesz, hogy neked mi tetszik, nem számít. Mások szavát meghallgatják, a tiédet semmibe veszik. Mások kérnek majd, és kapnak is, te kérsz, de hiába. Másokat nagynak emlegetnek, rólad azonban senki sem beszél. Másokra hol ezt bíznak, hol azt, rólad azt tartják, hogy semmire sem vagy használható. Mindezért természetesen újra meg újra elszomorodol, s nagy dolog lesz, ha némán tűröd az egészet. Ilyesmiben és ehhez hasonlókban vettetik próbára Isten szolgájának hűsége. így mutatkozik meg, mire vitte az önmegtagadásban és önmaga megtörésében. Alig van más valami, amiben úgy és annyira el kellene jutnod a halálig, mint abban, hogy lásd és eltűrd, ami akaratoddal ellenkezik, főképpen akkor, ha olyasmit parancsolnak, amit helytelennek és kevésbé hasznosnak ítélsz. Mivel pedig hatalom alatt állsz, és nem mersz parancsolóddal szembeszegülni, azért nehéznek gondolod, hogy más rendelése szerint járj, és önakaratodról teljesen lemondj. De fontold meg, fiam, milyen nagy a haszna ennek az erőfeszítésnek, milyen rövid ideig tart, s milyen nagy jutalom koronázza; akkor majd nem fogsz zúgolódni miatta, hanem a türelemben nagy vigasztalást találsz. Mert ha most önként lemondasz sok apró akarásról, akaratodnak örök beteljesülését nyered meg a mennyben. Hiszen ott mindent megtalálsz, amit csak akartál, mindent, amire vágyad irányulhatott, ott a tiéd lesz minden jónak teljessége, s nem kell félned, hogy elveszítheted. Ott a te akaratod mindig egy lesz velem, semmit sem kíván külön, magának. Ott majd senki sem szegül ellened, senki sem panaszkodik rád, senki sem vet gáncsot neked, semmi sem áll utadba, hanem minden egyszerre jelen lesz, amit csak kívánsz, minden éhséged megújul, hogy egészen beteljen. Ott koronával fizetek a gyalázat elviseléséért, a dicséret köntösét adom rád a szomorúságért, s az utolsó hely elfogadásáért örök trónusra ültetlek. Ott majd megmutatkozik az engedelmesség gyümölcse, örömre fordul a vezeklés fáradságos gyakorlata, s az alattvalói alázat fejére tündöklő korona kerül. Most hát hajolj csak alázatosan mindenkinek keze alá, ne törődj azzal, ki mondta vagy parancsolta ezt vagy azt, hanem nagy igyekezettel azon légy, hogy akár elöljáró, akár nálad fiatalabb, akár veled egyenlő valamit kér vagy megkíván, mind vedd olyasminek, ami javadra van, s őszinte jószándékkal iparkodj meg is tenni. Törekedjék csak ez erre, az arra, keresse dicsőségét az egyik ebben, a másik abban, s magasztalják csak ezren ezerféleképpen, te ne ebben és ne abban, hanem önmagad megvetésében leld örömed s azontúl egyedül az én tetszésemben, az én becsületem gyarapodásában. Erre kell vágyódnod, ezt választanod, hogy akár élsz, akár halsz, mindig Isten dicsőüljön meg benned.
Cap. 49.
De desiderio æternæ vitæ, et quanta sint certantibus præmia promissa.
1.
Fili mi, cum tibi desiderium æternæ beatitudinis desuper infundi sentis, et de tabernaculo corporis exire concupiscis, ut claritatem meam sine vicissitudinis umbra contemplari possis, dilata cor tuum, et omni desiderio hanc sanctam inspirationem suscipe. Redde amplissimas supernæ bonitati gratias, quæ tecum sic dignanter agit, clementer visitat, ardenter excitat, potenter sublevat, ne proprio pondere ad terrena labaris. Neque enim hoc cogitatu tuo aut conatu accipis, sed sola dignatione supernæ gratiæ et divini respectus, quatenus in virtutibus, et majori humilitate proficias et ad futura certamina te præpares mihique toto cordis affectu adhærere et serventi voluntate studeas deservire.
2.
Fili, sæpe ignis ardet, sed sine fumo flamma non ascendit. Sic et aliquorum desideria ad cælestia flagrant et tamen a tentatione carnalis affectus liberi non sunt. Idcirco nec omnino pure pro honore Dei agunt quod tam desideranter ab eo petunt. Tale est et sæpe desiderium tuum, quod insinuasti fore tam importunum. Non enim est hoc purum et perfectum, quod propria commoditate est infectum.
3.
Pete non quod tibi est delectabile et commodum, sed quod mihi acceptabile atque honorificum; quia si recte judicas meam ordinationem tuo desiderio, et omni desiderato præferre debes, ac sequi. Novi desiderium tuum, et frequentes gemitus audivi. Jam velles esse in libertate gloriæ filiorum Dei, jam te delectat domus æterna, et cælestis patria gaudio plena. Sed nondum venit hora ista; sed est adhuc, est aliud temus belli, videlicet tempus laboris et robatinis. Optas summo repleri bono, sed non potes hoc assequi modo. Ego sum, exspecta me, dicit Dominus, donec veniat regnum Dei.
4.
Probandus es adhuc in terris et in multis exercitandus. Consolatio interdum tibi dabitur, sed copiosa satietas non concedetur. Confortare igitur et esto robustus, tam in agendo quam in patiendo naturæ contraria. Oportet te novum induere hominem, et in alterum virum mutari. Oportet te sæpe agere quod non vis, et quod vis oportet te relinquere. Quod aliis placet, processum habebit; quod tibi placet, ultra non proficiet. Quod alii dicunt, audietur; quod tu dicis, pro nihilo computabitur. Patent alii, et accipient; tu petes nec impetrabis.
5.
Erunt alii magni in ore hominum; de te autem tacebitur. Aliis hoc vel illud committetur, tu autem ad nihil utilis judicaberis. Nam propter alium natura contristabitur, sed magnum fructum sibi silens reportabit. In his et similibus multis probari solet fidelis Domini servus, qualiter se in omnibus abnegare, et in omnibus frangere quærit. Vix est aliquid tale, in quo tantundem mori indiges, sicut videre et pati, quæ voluntati tuæ adversa sunt; maxime autem cum disconvenientia, et quæ minus tibi utilia apparent, fieri jubentur. Et quia non audes resistere altiori potestati, sub dominio constitutus, ideo durum tibi videtur ad nutum alterius ambulare, et omne proprium sentire omittere.
6.
Sed pensa, fili, horum fructum laborum, celerem finem atque præmium nimis magnum, et non habebis inde gravamen, sed fortissimum patientiæ tuæ solamen. Nam et pro modica hac voluntate, quam modo sponte deseris, habebis semper voluntatem tuam in cælis. Ibi quippe invenies omne quod volueris, omne quod desiderare potes. Ibi aderit tibi totius facultas boni sine timore amittendi. Ibi voluntas tua una semper mecum; nil cupies extraneum vel privatum. Ibi nullus resistet tibi, nemo de te conqueretur, nemo te impediet, nihil obviabit: sed cuncta desiderata simul erunt præsentia, totumque tuum affectum reficient, et adimplebunt usque ad summum. Ibi reddam gloriam pro contumelia perpessa, pallium laudis pro mærore, pro loco novissimo sedem regni in sæcula. Ibi apparebit fuctus obedientiæ; gaudebit labor pœitentiæ, et humilis subjectio coronabitur gloriose.
7.
Nunc ergo te inclina humliter sub omnium manibus, nec sit curæ, quia hoc dixerit, ve jusserit: sed hoc magno opere curato, ut sive Prælatus, sive minor au æqualis aliud a te exposcerit vel innuerit, pro bono totum accipias, et sincera voluntate studeas adimplere. Quærat alius hoc, alius illud; glorietur ille in illo, et iste in isto; laudenturque millies mille, tu autem nec isto nec illo: sed tui ipsius gaude contemtu, et in mei solius beneplacito ac honore. Hoc optandum est tibi, ut sive per vitam sive per mortem Deus semper in te glorificetur.
CHAPTER XLIX
1.
Of the desire after eternal life, and how great blessings are promised to those who strive
“My Son, when thou feelest the desire of eternal happiness to be poured into thee from above, and longest to depart from the tabernacle of this body, that thou mayest contemplate My glory without shadow of turning, enlarge thine heart, and take in this holy inspiration with all thy desire. Give most hearty thanks to the Supreme Goodness, who dealeth with thee so graciously, visiteth thee so lovingly, stirreth thee up so fervently, raiseth thee so powerfully, lest thou sink down through thine own weight, to earthly things. For not by thine own meditating or striving dost thou receive this gift, but by the sole gracious condescension of Supreme Grace and Divine regard; to the end that thou mayest make progress in virtue and in more humility, and prepare thyself for future conflicts, and cleave unto Me with all the affection of thy heart, and strive to serve Me with fervent will.
2.
“My Son, often the fire burneth, but the flame ascendeth not without smoke. So also the desires of some men burn towards heavenly things, and yet they are not free from the temptation of carnal affection. Thus therefore they are not acting with an altogether simple desire for God’s glory when they pray to Him so earnestly. Such, too, is oftentimes thy desire, when thou hast imagined it to be so earnest. For that is not pure and perfect which is tainted with thine own self-seeking.
3.
“Seek thou not what is pleasant and advantageous to thyself, but what is acceptable and honourable unto Me; for if thou judgest rightly, thou must choose and follow after My appointment rather than thine own desire; yea, rather than anything that can be desired. I know thy desire, and I have heard thy many groanings. Already thou longest to be in the glorious liberty of the children of God; already the eternal home delighteth thee, and the heavenly country full of joy; but the hour is not yet come; there remaineth still another season, even a season of warfare, a season of labour and probation. Thou desirest to be filled with the Chief Good, but thou canst not attain it immediately. I AM that Good; wait for Me, until the Kingdom of God shall come.
4.
“Thou must still be tried upon earth, and be exercised in many things. Consolation shall from time to time be given thee, but abundant satisfying shall not be granted. Be strong therefore, and be thou brave both in working and in suffering things which are against thy nature. Thou must put on the new man, and be changed into another man. Thou must often do what thou wouldst not; and thou must leave undone what thou wouldst do. What pleaseth others shall have good success, what pleaseth thee shall have no prosperity. What others say shall be listened to; what thou sayest shall receive no heed. Others shall ask and receive; thou shalt ask and not obtain. Others shall be great in the report of men, but about thee shall nothing be spoken. To others this or that shall be entrusted; thou shalt be judged useful for nought.
5.
“For this cause nature shall sometimes be filled with sadness; and it is a great thing if thou bear it silently. In this and many like things the faithful servant of the Lord is wont to be tried, how far he is able to deny himself and bring himself into subjection in all things. Scarcely is there anything in which thou hast need to mortify thyself so much as in seeing things which are adverse to thy will; especially when things are commanded thee to be done which seem to thee inexpedient or of little use to thee. And because thou darest not resist a higher power, being under authority, therefore it seemeth hard for thee to shape thy course according to the nod of another, and to forego thine own opinion.
6.
“But consider, My Son, the fruit of these labours, the swift end, and the reward exceeding great; and thou shalt find it no pain to bear them then, but rather the strongest solace of thy patience. For even in exchange for this trifling desire which thou hast readily forsaken, thou shalt always have thy will in Heaven. There verily thou shalt find all that thou wouldst, all that thou canst long for. There thou shalt have all good within thy power without the fear of losing it. There thy will, ever at one with Mine, shall desire nothing outward, nothing for itself. There no man shall withstand thee, none shall complain of thee, none shall hinder, nothing shall stand in thy path; but all things desired by thee shall be present together, and shall refresh thy whole affection, and fill it up even to the brim. There I will glory for the scorn suffered here, the garment of praise for sorrow, and for the lowest place a throne in the Kingdom, for ever. There shall appear the fruit of obedience, the labour of repentance shall rejoice, and humble subjection shall be crowned gloriously.
7.
“Now therefore bow thyself humbly under the hands of all men; nor let it trouble thee who said this or who ordered that; but take special heed that whether thy superior, thy inferior, or thy equal, require anything from thee, or even show a desire for it; take it all in good part, and study with a good will to fulfil the desire. Let one seek this, another that; let this man glory in this, and that man in that, and be praised a thousand thousand times, but rejoice thou only in the contempt of thyself, and in Mine own good pleasure and glory. This is what thou art to long for, even that whether by life or by death God may be ever magnified in thee.”(1)
(1) Philippians i. 20.
 |
| Et humilis subjectio coronabitur gloriose. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése