Imitatio Christi III./44. ~ Multa etiam oportet surda aure pertransire.

 44. 

Nem érdemes külső javak megszerzésére törekednünk 

Sokmindenre a füled 

legyen süket,

Multa etiam oportet surda aure pertransire.

 s 

vitatkozásra se add 

fejed. 

...quam contentiosis sermonibus deservire.

Az ember 

egészen szétfolyik az 

odakint valókban, ha 

idejekorán eszébe

 nem kap.

...quia totus homo ad externa defluit, et nisi cito resipiscat, libens in exterioribus jacet.

"A Szentlélek által vezetett ember számára úgy tűnik, a világ nem is létezik. A világ számára pedig úgy tűnik, hogy Isten nem létezik."

( Vianney Szent János )

I. 

Fiam, úgy van rendjén, hogy sokmindenben járatlan legyél, hogy úgy tekintsd magad, mint aki meghalt e világnak, s magában a világot mindenestül keresztre feszítette. Kell, hogy sokmindenre süket legyen a füled, s inkább arra figyelj, ami békességedre van. Ha valami kedved ellen van, hasznosabb másfelé nézni, és mindenkit meghagyni a maga vélekedésében, mint vitatkozásra adni a fejed. Ha Istennel bizalmas jóviszonyban vagy, és az ő ítéletére adsz, könnyen vállalod a vesztes szerepét is. 

II. 

Ó Uram, mire jutottunk? Lám, siratjuk a földi veszteséget, kicsiny haszonért küszködünk, futkosunk, a lélek kárát meg könnyen vesszük, alig idézzük emlékezetünkbe. Ami keveset vagy épp semmit sem használ, arra odafigyelünk, a legislegszükségesebbet félvállról vesszük: mert az ember egészen szétfolyik az odakint valókban, s ha idejekorán észbe nem kap, a végén jól is érzi magát közöttük elmerülve. 

Cap. 44. 

De non attrahendo res exteriores.

1. 

Fili, oportet te in multis esse inscium et æstimare te tamquam mortuum super terram et cui mundus totus crucifixus sit. Multa etiam oportet surda aure pertransire et quæ tuæ pacis sunt magis cogitare. Utilius est oculos a rebus displicentibus avertere, et unicuique suum sentire relinquere, quam contentiosis sermonibus deservire. Si bene steteris cum Deo, et ejus judicium aspexeris facilius te victum portabis.

2. 

O, Domine, quousque venimus? Ecce damnum defletur temporale: pro modico quæstu laboratur et curritur et spirituale detrimentum in oblivionem transit, et vix sero reditur. Quod parum vel nihil prodest, attenditur et quod summe necessarium est, negligenter præteritur, quia totus homo ad externa defluit, et nisi cito resipiscat, libens in exterioribus jacet.

CHAPTER XLIV

Of not troubling ourselves about outward things

1.

“My Son, in many things it behoveth thee to be ignorant, and to esteem thyself as one dead upon the earth, and as one to whom the whole world is crucified. Many things also thou must pass by with deaf ear, and must rather think upon those things which belong unto thy peace. It is more profitable to turn away thine eyes from those things that displease, and to leave each man to his own opinion, than to give thyself to discourses of strife. If thou stand well with God and hast His judgment in thy mind, thou wilt verily easily bear to be as one conquered.”

2. 

O Lord, to what have we come? Behold a temporal loss is mourned over; for a trifling gain we labour and hurry; and spiritual loss passeth away into forgetfulness, and we rarely recover it. That which profiteth little or nothing is looked after, and that which is altogether necessary is negligently passed by; because the whole man slideth away to outward things, and unless he quickly recovereth himself in outward things he willingly lieth down.

Multa etiam oportet surda aure pertransire.