Imitatio Christi III./43. ~ Non est enim regnum Dei in sermone, sed in virtute. / Cum multa legeris et cognoveris, ad unum oportet te venire principium.

 43. 

Az üres, világi bölcsesség ellen 

 

Légy türelemmel - lelkem:

 hogy lesz a holnap? 

hát, ahogy a Tanító, 

az Igazságnak 

Alapja, 

Vizsgálója 

a Szívnek, 

Megfejtője 

Gondoloknak

a Tettek 

Sugalmazója:

Una vox librorum, sed non æque omnes informat, quia intus sum doctor veritatis, cordis scrutator, cognitationum intellector, actionum promotor, distribuens singulis sicut dignum judicavero.

maga 

az Isten akarja:

úgy 

Lesz.

  

Nem üres szóbeszéd az

Isten Országa

...non est enim regnum Dei in sermone, sed in virtute.

s ha beszéd az - akkor 

egy tett már: 

a szép 

homília

az már erő 

...non est enim regnum Dei in sermone, sed in virtute.

- s benne 

A Princípium szól:

 a Legelső.

Cum multa legeris et cognoveris, ad unum oportet te venire principium.

Szent János az Arsi vagy 

Ferenc Assisi

tudjuk - világ szemében 

 egy senki - bölcs lett:

ily tudóssá válik ki 

Engem szeret,

tudományra 

Én tanítom az embert

Nam quidam amando me intime, didicit divina, et loquebatur mirabilia. Plus profecit in relinquendo omnia, quam in studendo subtilia. Sed loquor communia aliis, aliis specialia, aliquibus in signis et figuris dulciter appareo; quibusdam vero in lumine, multa revelo mysteria.

Jézusom, neked szentelem szívemet: zárd a tiedbe. 

A te Szívedben akarok lakni, a te Szíveddel akarok szeretni, 

a Te Szívedben akarok élni - a világ előtt ismeretlenül, egyedül általad ismerve.

A te Szívedből akarom meríteni az igaz szeretetet, amely föleméssze szívemet: 

benne erőt, világosságot, kedvet és igazi vigasztalást fogok találni. 

Zárkózzék el bár előlem minden szív, mégsem fogok csüggedni, 

mert Jézusom isteni Szíve mindig nyitva áll és nyitva is marad számomra.

Jézus szentséges Szíve, szívem a Te szeretetednek oltára legyen: 

egyszersmind pedig az az oltár is, amelyen magamat neked feláldozom. 

Szemeim mindenkor szent sebeidre tekintsenek: elmém mindig irgal­madra gondoljon:

 egész valóm csak szent Szíved iránt való szeretetemet fejezze ki.

Dicsértessék, szerettessék és imádtassék Jézus szent Szíve!

Légy türelemmel, én lelkem, holnap úgy lesz, amint Isten akarja. 

Addig teljesítsük mi az ő szent akaratát.

 A tegnapi nap elmúlt, amit tegnap szenvedtem, abból már nem fáj semmi. 

De érdemem meg­marad, ha azért szenvedtem, hogy Isten akaratát teljesítsem. 

Ma érdemszerzően akarok szenvedni... a mai nap csak egy nap... milyen rövid idő ez! Istenem, tehetek-e kevesebbet, mint egy napnak szomorúságait,

 fájdalmait, szenvedéseit és fáradságait, neked felajánlani.

 Irántam való szeretetből megfeszített Istenem, ma minden, 

minden irántad való szeretetből és szent akaratod teljesedése végett történjen. 

Ámen.

( Vianney Szent János )

  

I. 

Fiam, ne sokat adj az emberek tetszetős és éleselméjű kijelentéseire. Mert nem beszéd az Isten országa, hanem erő. Figyelj az én szavaimra, amelyek fölgyújtják a szívet és megvilágosítják az elmét, töredelemre indítanak és sokféle vigasztalást hoznak. Sohase olvass azért valamit, hogy tanultabbnak vagy bölcsebbnek látszódjál. A vétkes hajlamok irtogatásán munkálkodjál, mert az több hasznodra lesz, mint a sok súlyos kérdés megoldásában való jártasság. Ha sokat olvasol és sokat tudsz is, mindig az első principiumhoz kell visszatérned. Én vagyok az, aki tudományra tanítom az embert, és a kisdedeknek tündöklőbb értelmet adok, mint az a tanítás, ami emberektől való. Akihez én szólok, az egy-kettőre bölcs lesz, és lélekben sokat fog gyarapodni. Jaj azoknak, akik sok haszontalanságot tudakolnak az emberektől, de keveset törődnek azzal, hogyan szolgálhatnának engem. Eljön majd az idő, amikor megjelenik Krisztus, a mesterek mestere, az angyalok Ura, és mindenkit kikérdez, vagyis mindenkinek megvizsgálja a lelkiismeretét. Akkor majd át- meg átvilágítja Jeruzsálemet, és föltárulnak a sötétség rejtekei, elnémulnak a mentegetőző ajkak. 

II. 

Én vagyok, aki egy szempillantásban fölemelem az alázatos lelket, hogy az örök igazságot jobban átértse, mint ha tíz esztendőt tanult volna az iskolákban. Én szavak zengése nélkül tanítok, véleményeket egymásba nem bonyolítok, elismerésben föl nem fuvalkodom, érveket nem latolgatok. Én megtanítalak arra, hogy megvesd, ami földi, keveselld, ami most van; az örökkévalót keresd, az örökkévalót tudd, kerüld az elismerést, viseld el a botránkozást, belém vesd minden reményedet, semmit se kívánj kívülem, s buzgó szívvel, mindennél jobban engem szeress. Egy valaki, aki engem nagyon szeretett, igen tudóssá vált az isteni dolgokban, és csodálatosan beszélt. Több hasznát látta annak, hogy mindent elhagyott, mint annak látta volna, ha a tudományban műveli magát. De némelyeknek mindenki előtt nyilvánvaló dolgokról szólok, másoknak kiválasztott titkokról, van, akinek jelekben és árnyékokban, gyöngéden jelenek meg, mások előtt eláradó világosságban nyilatkoztatom ki titkaimat. A könyvekben egy a szó, de nem mindenkit egyformán okosít meg. Mert belül én munkálkodom, a tanító, az igazság, a szív vizsgálója és a gondolatok megfejtője, a tettek sugalmazója, s én annyit adok mindenkinek, amennyit méltányosnak ítélek. 

 

Cap. 43. 

Contra vanam, et sæcularem scientiam.

 

1. 

Fili, non moveant te pulchra et subtilia dicta hominum: non est enim regnum Dei in sermone, sed in virtute. Attende verba mea quæ cordo accendunt et mentes illuminant, inducunt compunctionem, et variam ingerunt consolationem. Nunquam ad hoc legas verbum, ut doctior aut sapientior possis videri; sed stude mortificationem vitiorum, quia hoc amplius tibi proderit, quam notitia multarum difficilium quæstionum.

2. 

Cum multa legeris et cognoveris, ad unum oportet te venire principium. Ego sum qui doceo hominem scientiam et clariorem intelligentiam parvulis tribuo quam ab homine possit doceri. Cui ego loquar, cito sapiens erit et multum in spiritu proficiet. Væ illis qui multa curiosa ab hominibus quærunt, et de via mihi serviendi parum curant. Veniet tempus quando apparebit Magister magistrorum Christus, Dominus Angelorum, cunctorum auditurus lectiones, et singulorum examinaturus conscientias, et tunc scrutabitur Hierusalem in lucernis et manifesta erunt abscondita tenebrarum, tacebuntque argumenta linguarum.

3. 

Ego sum qui humilem in puncto elevo mentem, ut plures æternæ veritatis capiat rationes quam si quis decem annis studuisset in scholis. Ego doceo sine strepitu verborum, sine confusione opinionum, sine fastu honoris, sine pugnatione argumentorum. Ego sum qui doceo terrena despicere, præsentia fastidire, æterna quærere, æterna sapere, honores fugere, scandala sufferre, omnem spem in me ponere, extra me nihil cupere, et super omnia ardenter me amare.

4. 

Nam quidam amando me intime, didicit divina, et loquebatur mirabilia. Plus profecit in relinquendo omnia, quam in studendo subtilia. Sed loquor communia aliis, aliis specialia, aliquibus in signis et figuris dulciter appareo; quibusdam vero in lumine, multa revelo mysteria. Una vox librorum, sed non æque omnes informat, quia intus sum doctor veritatis, cordis scrutator, cognitationum intellector, actionum promotor, distribuens singulis sicut dignum judicavero.

 

CHAPTER XLIII

Against vain and worldly knowledge

 

1.

“My Son, let not the fair and subtle sayings of men move thee. For the kingdom of God is not in word, but in power.(1) Give ear to My words, for they kindle the heart and enlighten the mind, they bring contrition, and they supply manifold consolations. Never read thou the word that thou mayest appear more learned or wise; but study for the mortification of thy sins, for this will be far more profitable for thee than the knowledge of many difficult questions.

2. 

“When thou hast read and learned many things, thou must always return to one first principle. I am He that teacheth man knowledge,(2) and I give unto babes clearer knowledge than can be taught by man. He to whom I speak will be quickly wise and shall grow much in the spirit. Woe unto them who inquire into many curious questions from men, and take little heed concerning the way of My service. The time will come when Christ will appear, the Master of masters, the Lord of the Angels, to hear the lessons of all, that is to examine the consciences of each one. And then will He search Jerusalem with candles,(3) and the hidden things of darkness(4) shall be made manifest, and the arguings of tongues shall be silent.

3. 

“I am He who in an instant lift up the humble spirit, to learn more reasonings of the Eternal Truth, than if a man had studied ten years in the schools. I teach without noise of words, without confusion of opinions, without striving after honour, without clash of arguments. I am He who teach men to despise earthly things, to loathe things present, to seek things heavenly, to enjoy things eternal, to flee honours, to endure offences, to place all hope in Me, to desire nothing apart from Me, and above all things to love Me ardently.

4. 

“For there was one, who by loving Me from the bottom of his heart, learned divine things, and spake things that were wonderful; he profited more by forsaking all things than by studying subtleties. But to some I speak common things, to others special; to some I appear gently in signs and figures, and again to some I reveal mysteries in much light. The voice of books is one, but it informeth not all alike; because I inwardly am the Teacher of truth, the Searcher of the heart, the Discerner of the thoughts, the Mover of actions, distributing to each man, as I judge meet.”

(1) 1 Corinthians iv. 20. (2) Psalm xciv. 10. (3) Zephaniah i. 12. (4) 1 Corinthians iv. 5.

 

Cum multa legeris et cognoveris, ad unum oportet te venire principium.