Imitatio Christi III./42. ~ Sine me non valet, nec durabit amicitia.

 42. 

Békességünk emberekben nem gyökerezhetik

 

 Nem szándékunk emberek 

kedvére tenni, 

sőt 

elrontunk minden mesét 

- leromboljuk a 

hiú terveket:

Irgalmasságot 

hirdetünk, 

gnózist - Isten ismeretét.

 

erre a gyakorlati 

ész posztulátuma 

az

Isten létezése 

(Existence of God): 

a 

szükséges garancia. 

Sine me non valet, nec durabit amicitia. 

 

I. 

Fiam, ha békességedet valamely emberi személyben keresed, akit kedvelsz, akivel együtt élsz, állhatatlan leszel és cselekvésre képtelen. De ha a mindig élő és megmaradó igazsághoz fordulsz, akkor nem szomorít meg barátod eltávozása vagy halála. Bennem kell a baráti szeretetnek alapot vetnie, miattam kell szeretned mindazt, akit jónak ítélsz, s nagyon kedvesnek itt a földön. Nélkülem értéktelen és nem is állandó a barátság, hamis és tisztátalan az a szeretet, amit nem én kötök egybe. 

II. 

Annyira meg kell halnod az általad kedvelt emberek iránt érzett hajlandóságaid számára, hogy (amennyiben rajtad áll) azt kell kívánnod, bárcsak minden emberi társaság nélkül maradnál. Az ember annyival közelebb jut Istenhez, minél messzebb szakad minden földi vigasztalástól. Annál magasabbra jut az Istenhez vezető úton, minél mélyebben leereszkedik önmagába, s önmaga előtt minél inkább megsemmisül. Mert aki valami jót magának tulajdonít, megakadályozza azt, hogy Isten kegyelme eljusson hozzá, hisz a Szentlélek kegyelme mindig az alázatos szívet keresi. Ha értenél ahhoz, hogy egészen megsemmisülj, és minden teremtményhez hajló szeretettől kiüresedj, akkor nagy kegyelemmel lakást kellene vennem benned. Amikor a teremtményekre tekintesz, eltávolodol a Teremtő látásától. Tanuld meg azt, hogy Teremtőd kedvéért mindenben legyőzd önmagadat, akkor eljuthatsz Isten ismeretére. Ha valamit rendületlenül szeretsz és áhítasz, bármily csekélység, visszatart a legfőbb jótól és akadályoz annak elérésében. 

Cap. 42. 

Quod pax non est ponenda in hominibus.

1. 

Fili, si ponis pacem tuam cum aliqua persona propter tuum sentire vel convivere, instabilis eris et implacatus. Sed si recursum habes ad semper viventem et manentem veritatem, non contristabit te amicus recedens aut moriens. In me debet amici dilectio stare, et propter me diligendus est quisquis tibi bonus visus est, et multum carus in hac vita. Sine me non valet, nec durabit amicitia; nec est verba et munda dilectio, quam ego non copulo. Ita mortuus esse debes talibus affectionibus dilectorum hominum, ut quantum ad te pertinet sine humano optes esse consortio. Tanto homo magis Deo appropinquat, quanto ab omni solatio terreno longius recedit. Tanto etiam altius ascendit ad Deum, quanto profundius in se descendit, et plus sibi ipsi vilescit.

2. 

Qui autem aliquid boni sibi attribuit, gratiam Dei in se invenire impedit: quia gratia Spiritus sancti cor humile quærit semper. Si scires te perfecte annihilare, atque ab omni creato amore evacurare, tunc deberem in te cum magna gratia emanare. Quando tu respicis ad creaturas, subtrahitur tibi aspectus Creatoris. Disce te in omnibus propter Creatoriem vincere: tunc ad divinam valebis cognitionem pertingere. Quantumcumque modicum sit, si quid inordinate diligitur et respicitur, retardat a summo bono, et vitiat.

CHAPTER XLII

That our peace is not to be placed in men

1.

“My Son, if thou set thy peace on any person because thou hast high opinion of him, and art familiar with him, thou shalt be unstable and entangled. But if thou betake thyself to the ever-living and abiding Truth, the desertion or death of a friend shall not make thee sad. In Me ought the love of thy friend to subsist, and for My sake is every one to be loved, whosoever he be, who appeareth to thee good, and is very dear to thee in this life. Without Me friendship hath no strength or endurance, neither is that love true and pure, which I unite not. Thou oughtest to be so dead to such affections of beloved friends, that as far as in thee lieth, thou wouldst rather choose to be without any companionship of men. The nearer a man approacheth to God, the further he recedeth from all earthly solace. The deeper also he descendeth into himself, and the viler he appeareth in his own eyes, the higher he ascendeth towards God.

2. 

“But he who attributeth anything good to himself, hindereth the grace of God from coming to him, because the grace of the Holy Ghost ever seeketh the humble heart. If thou couldst make thyself utterly nothing, and empty thyself of the love of every creature, then should it be My part to overflow unto thee with great grace. When thou settest thine eyes upon creatures, the face of the Creator is withdrawn from thee. Learn in all things to conquer thyself for thy Creator’s sake, then shalt thou be able to attain unto divine knowledge. How small soever anything be, if it be loved and regarded inordinately, it holdeth us back from the highest good, and corrupteth.”

Sine me non valet, nec durabit amicitia. 

Πίστις Σοφία 62. / Corpus Hermeticum 12. ~ A Dekád I. ~ "A kegyelem és az igazság összetalálkoztak." / "Mit értesz azon, hogy 'megistenülés", atyám? - Az elkülönült lélek tökéletes átváltozását."

"Te szántad meg az egész emberi nemet."

 

"Ekkor a másik Mária lépett elő, és így szólt: 

  - Uram, ne neheztelj, ne bosszankodj miattam. Mióta azonban édesanyád beszélt veled e szavak magyarázatáról, engem is sürget az erőm, hogy lépjek elő, és szintén adjak magyarázatot.  

Jézus azt mondta neki:  

- Neked is megparancsolom a magyarázatot.  

 

Mária így szólt:  

- Uram, a kegyelem és az igazság összetalálkoztak; a kegyelem a szellem, mely rád jött, amikor János megkeresztelt téged. A kegyelem tehát isteni szellem, mely rád jött. Megszánta az emberi nemet, leereszkedett, és találkozott Szabaóthnak, a jónak erejével, mely benned van és prédikálván az igazság helyeit hirdette. 

Továbbá azt mondják: 

Az igazságosság és a békesség megcsókolták egymást - az igazságosság a világosság szelleme, mely rád jött, és a magasságok Rejtélyeit hozta, hogy az emberi nemnek adja.  

A békesség pedig Szabaóthnak, a jónak ereje, mely benned van - az, mely keresztelt, és az emberi nemnek megbocsátott. 

És ez az erő békítette ki az embereket a világosság fiaival.  

 

"Mit értesz azon, hogy 'megistenülés", atyám? - Az elkülönült lélek tökéletes átváltozását." ( Corpus Hermeticum, X, 98 ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-xxiii-nag-hammadi.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/vi-i-es-kulonuljenek-el-p-dimenzio.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/x-esszenusok-kulonuljetek-el-iii-lam.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xiii-esszenusok-therapeutak-iv-de-vita.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/iv-megtort-nadszalat-nem-tori-ossze.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/05/i-holderlin-10-daimon-i-e-sors-szilard.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/02/the-mission-of-manicheism-v-modszer.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/xi-violent-ferment-viii-markion-es.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/10/ix-ii-es-kulonuljenek-el-ii-p-dimenzio.html

https://boatswain69.blogspot.com/2022/11/edes-ritmussal-vigan-szall-lelek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2023/07/valasszunk-technikat-i-metafizikus.html

Ahol pedig erőd azt mondta Dávid által, hogy az igazság a földből sarjadt, ott ez Szabaóthnak, a jónak erejére vonatkozik, mely édesanyádból, Máriából, a földlakóból sarjadt.  

Az igazságosság, mely a mennyből tekintett le, az a szellem a magasságban, mely minden Rejtélyt lehozott a magasból és az emberi nemnek adott. Az emberek majd igazak és jók lesznek, és öröklik a világosságbirodalmat. 

 

"Az igazat megvallva, észszerű, hogy megfutamodnak, amikor a tíz erő, vagyis a Dekád elűzi őket, mert a A Dekád, gyermekem, a lélek nemzője. Az élet és a fény egyesülnek, amikor az egység, vagyis a lélek száma megszületett. Logikusan, az egység tartalmazza a Dekádot és a Dekád az egységet." (  Corpus Hermeticum XIII, 140-141 )

 Az Isten ismerete tehát öröm, önuralom, lelkierő, igazságosság, együttérzés, igazság, jó, élet és fény. Mert Isten maga a "Dekád".

 

Amikor Jézus ezeket hallotta Máriától, így szólt:  

- Kitűnő, Mária, te világosság örököse! Ismét Mária lépett elő, Jézus anyja, leborult a lábai előtt, megcsókolta azokat és így szólt: 

  - Uram és fiam és megváltóm, ne haragudj rám és bocsáss meg, ha a szavak jelentését még egyszer előadom. A kegyelem és az igazság összetalálkoztak. 

Én Mária vagyok, a te anyád; és itt van Erzsébet, János anyja, akivel találkoztam. A kegyelem a Szabaóth ereje, mely bennem van, mely belőlem kiment, aki te vagy. 

Te szántad meg az egész emberi nemet. 

Az igazság ellenben az az erő, mely Erzsébetben van és Jánossá lett, aki eljött, és prédikált az igazság útjáról, aki te vagy Előtted járván prédikált ő. 

Továbbá a kegyelem és az igazság találkoztak - ez te vagy, Uram, aki Jánossal találkoztál azon a napon, amikor a keresztelőt kellett megkapnod.  

Te és János az igazságosság és békesség vagytok, akik megcsókolták egymást. 

Az igazság a földből sarjadt, és az igazságosság a mennyből tekintett alá. 

Ez arra az időre vonatkozik, amikor magadat szolgáltad, Gábriel alakját vetted fel, letekintettél rám a mennyből és beszéltél velem. Miután pedig beszéltél velem, megfogantattál bennem.  

Az igazság tehát Szabaóthnak, a jónak erejét jelenti, mely a te anyag-testedben van; ez „az igazság, mely a földből sarjadt". 

Amikor Jézus ezeket a szavakat hallotta Máriától, édesanyjától, így szólt:  

- Kitűnő és nagyszerű! Ez minden igémnek a megoldása, amiről világosságerőm egykor Dávid által prófétált." ( Pistis Sophia, 62. fejezet )

Mert van igény az Igazságra..., Isten ismeretére ( ~ Ozeás ) - hiányunk van belőle. S a kegyelemre is rászorulunk...

 

"Te és János az igazságosság és békesség vagytok, akik megcsókolták egymást."