Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. IV. ( πῦρ φλογιζόµενον ἀποσβέσει ὕδωρ ) / 4,1-10 ~ Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.  

Fiam, a szegénytől el ne vedd kenyerét, s ne hagyd elepedni az elnyomott szemét. Ne nézd el, hogyha szenved az éhező, és a tanácstalant ne keserítsd meg. A szerencsétlenhez ne légy kemény szívű,ne hagyd epekedni adományod után. Ne utasítsd el a gyámoltalan szegényt, a szűkölködőtől ne fordítsd el arcod. Ne fordítsd el szemed a szükségben levőtől, s ne adj neki okot, hogy átkot szórjon rád. Mert hogyha megátkoz lelke fájdalmában, meghallgatja átkát a Teremtő. Légy rajta, hogy szeressen az (egész) közösség ,s a rangosak előtt hajtsd meg a fejedet. Figyelj oda a szegény szavára s viszonozd szívesen köszönését. Üldözői elől mentsd meg, kit üldöznek, és ne légy gyáva, amikor ítélkezel. Az árvákhoz olyan légy, mintha apjuk volnál, s mintha férjük volnál, légy olyan az özvegyekhez. Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád.

 

 

Légy rajta 

- becsüljön a közösség: 

hogy szeressenek,

bölcsek rangosak előtt 

hajtsd meg a 

fejedet.

προσφιλῆ συναγωγῇ σεαυτὸν ποίει καὶ µεγιστᾶνι ταπείνου τὴν κεφαλήν σου.  

 

Figyelj oda 

ἀπὸ δεοµένου µὴ ἀποστρέψῃς ὀφθαλµὸν 

szívbe fogadva árvák 

és szegények 

szavára s viszonozd 

szívből a 

köszönéseket.

κλῖνον πτωχῷ τὸ οὖς σου καὶ ἀποκρίθητι αὐτῷ εἰρηνικὰ ἐν πραύ̈τητι.  

 

 Üldöző

elől ments üldözöttet

és ne légy gyáva - 

bizonytalan sem - soha -

amikor 

ítélkezel.

ἐξελοῦ ἀδικούµενον ἐκ χειρὸς ἀδικοῦντος καὶ µὴ ὀλιγοψυχήσῃς ἐν τῷ κρίνειν σε. 

 

Árváknak, 

gondos-vezérlő apjuk 

leszel, s mintha 

a férjük volnál, 

légy olyan 

az 

özvegyekhez.

γίνου ὀρφανοῖς ὡς πατὴρ καὶ ἀντὶ ἀνδρὸς τῇ µητρὶ αὐτῶν· 

 

Így leszel a Magasságbeli fia, és ő jobban fog szeretni tégedet, mint tulajdon anyád. 

καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.  

Τέκνον, τὴν ζωὴν τοῦ πτωχοῦ µὴ ἀποστερήσῃς καὶ µὴ παρελκύσῃς ὀφθαλµοὺς ἐπιδεεῖς.  ψυχὴν πεινῶσαν µὴ λυπήσῃς καὶ µὴ παροργίσῃς ἄνδρα ἐν ἀπορίᾳ αὐτοῦ. καρδίαν παρωργισµένην µὴ προσταράξῃς καὶ µὴ παρελκύσῃς δόσιν προσδεοµένου. ἱκέτην θλιβόµενον µὴ ἀπαναίνου καὶ µὴ ἀποστρέψῃς τὸ πρόσωπόν σου ἀπὸ πτωχοῦ. ἀπὸ δεοµένου µὴ ἀποστρέψῃς ὀφθαλµὸν καὶ µὴ δῷς τόπον ἀνθρώπῳ καταράσασθαί σε· καταρωµένου γάρ σε ἐν πικρίᾳ ψυχῆς αὐτοῦ τῆς δεήσεως αὐτοῦ ἐπακούσεται ὁ ποιήσας αὐτόν. προσφιλῆ συναγωγῇ σεαυτὸν ποίει καὶ µεγιστᾶνι ταπείνου τὴν κεφαλήν σου. κλῖνον πτωχῷ τὸ οὖς σου καὶ ἀποκρίθητι αὐτῷ εἰρηνικὰ ἐν πραύ̈τητι. ἐξελοῦ ἀδικούµενον ἐκ χειρὸς ἀδικοῦντος καὶ µὴ ὀλιγοψυχήσῃς ἐν τῷ κρίνειν σε. γίνου ὀρφανοῖς ὡς πατὴρ καὶ ἀντὶ ἀνδρὸς τῇ µητρὶ αὐτῶν· καὶ ἔσῃ ὡς υἱὸς ὑψίστου, καὶ ἀγαπήσει σε µᾶ ον ἢ µήτηρ σου.