Ἡ σοφία υἱοὺς αὐτῆς ἀνύψωσεν. 5./1. ~ „Ki parancsol nekem?”

 

Τίς µε δυναστεύσει; 

„Olyan nagy Isten 

Ki parancsol nekem? 

Τίς µε δυναστεύσει; 

el sose késsen

Ki parancsol nekem?

Τίς µε δυναστεύσει; 

várjon türelmesen 

rám ha vétkezetem

szeret - nem fog ő 

bántani - de minden 

bűnömet el kell 

mindig neki nézni. 

Tengernyi hibám

következményeit 

csak "elsimítni" 

- elintézni.

Ὁ οἰκτιρµὸς αὐτοῦ πολύς, τὸ πλῆθος τῶν ἁµαρτιῶν µου ἐξιλάσεται· 

 

Sose hagyatkozz a vagyonodra, s ne mondd hetvenkedve: elég javam van. Ne kívánság és vagyon szabja meg utadat, a szívednek ösztönös vágyait ne kövesd. Ne kérdezd hencegve: „Ki parancsol nekem?” Mert az Úr nem késik, hogy észre térítsen. Ne mondd: „Vétkeztem és mi bántódás ért?” Mert az Isten tovább bírja kitartással. És a bocsánatot ne vedd oly biztosra, ahogy bűnt bűnre halmozz annak tudatában. Ne mondd: „Olyan nagy az Isten irgalma, hogy tengernyi bűnöm is elnézi.” Igaz, hogy irgalmas, de ha kell, haragszik, és a bűnös ellen fordul indulata. Halogatás nélkül térj hát az Úrhoz, megtérésed napját ne halaszd későbbre, mert az Úr haragja váratlanul kitör, és elragad az ítélet napján. Ne hagyatkozz csalfán szerzett kincseidre, a haragnak napján nem veszed hasznukat.

Μὴ ἔπεχε ἐπὶ τοῖς χρήµασίν σου καὶ µὴ εἴπῃς Αὐτάρκη µοί ἐστιν. µὴ ἐξακολούθει τῇ ψυχῇ σου καὶ τῇ ἰσχύι σου πορεύεσθαι ἐν ἐπιθυµίαις καρδίας σου· καὶ µὴ εἴπῃς Τίς µε δυναστεύσει; ὁ γὰρ κύριος ἐκδικῶν ἐκδικήσει. µὴ εἴπῃς Ἥµαρτον, καὶ τί µοι ἐγένετο; ὁ γὰρ κύριός ἐστιν µακρόθυµος. περὶ ἐξιλασµοῦ µὴ ἄφοβος γίνου προσθεῖναι ἁµαρτίαν ἐφ’ ἁµαρτίαις· καὶ µὴ εἴπῃς Ὁ οἰκτιρµὸς αὐτοῦ πολύς, τὸ πλῆθος τῶν ἁµαρτιῶν µου ἐξιλάσεται· ἔ εος γὰρ καὶ ὀργὴ παρ’ αὐτῷ, καὶ ἐπὶ ἁµαρτωλοὺς καταπαύσει ὁ θυµὸς αὐτοῦ. µὴ ἀνάµενε ἐπιστρέψαι πρὸς κύριον καὶ µὴ ὑπερβά ου ἡµέραν ἐξ ἡµέρας· ἐξάπινα γὰρ ἐξελεύσεται ὀργὴ κυρίου, καὶ ἐν καιρῷ ἐκδικήσεως ἐξολῇ. Μὴ ἔπεχε ἐπὶ χρήµασιν ἀδίκοις· οὐδὲν γὰρ ὠφελήσει σε ἐν ἡµέρᾳ ἐπαγωγῆς.