Ifjak Kalauza 1./12. ~ Elhagyod a hajót?

 

Tizen kettödik Rész

Azokrol valo példák. akik soha el nem hagyták

ifiuságoknak rosz erkölcseit.

Valamint a szélvészkor a hajó esze töretetvén. sokan vesznek el, és kevesen lesznek olyanok akik vagy az uszásal. vagy más képen meg tarthasák magokot; ugy a jó erkölcsnek hajó törésiben a melyben esnek sokan ifiuságokban, a számok azoknak akik el vesznek igen nagy, és azoknak számok a kik maradnak igen kitsiny.

Fedélzetmester vagy vagy 

kapitány - dolgod van itt... 

Elhagyod a hajót? 

Videt! Videt! - hát 

érezd magadon a Szemet

Manassze "elismerte, 

hogy - és hol? Úr az Isten, 

és mindenek felett jó."

még a réz edényben is 

jelen van - mindig figyel...

A Hajót hagyod itt? A 

szellemek - Isten is a 

jó úszókat segítik..., 

sőt feladataikat 

velük elvégeztetik - 

visszavisznek majd téged 

'Jeruzsálembe' - amit ott 

befejezetlenül el

hagytál - azt fejezd be.

Meg láthatod hogy mitsoda kevés számuak az olyanok.a midön azt meg tudod fiam, hogy az egész szent irásban., (a mely tsak nem hihetetlen.) tsak egy példát látunk olyat. Manasesben. a juda királyában. a kinek elödben adom historiáját és ezen egy példa helyet, az irás sok számut ád elönkben. az olyanokrol. a kik nyomorultul hajó törést szenvedtek. és el vesztek ifiuságoknak rosz erkölcsiben. némelyek, kik minek utánna sokáig eltenek volna, meg mások. a kik. még igen ifiuságokban holtanak meg. ezekröl egy nehány példákot hozok elé.

Elöször az Izraelnek minden királyi közöt kik tizen kilentzen valának. akik a tiz nemzettségen uralkodának. a meg oszlás után. nem volt tsak egy is aki igen gonosz ne lett volna. ifiuságátol fogvást. se egy is aki halála elött meg tért volna;

És noha az irás egészen fel ne tegye is ifiuságoknak életét, mind azon által elégé meg érteti velünk, hogy hamisak voltanak azon korokban, hanem azt nyilván mondgya mindenikéröl. hogy rosz erkölcsüek voltanak: nem is mond felölök semmi jó erkölcsü tselekedetet, hanem tsak egyedül Jehu felöl. a kinek egy nehány jó tselekedetiröl szol, de azokot is eleinte tselekedte, és idövel öis meg romlék valamint atöbbi.

A juda királyi közöt is, kik tizen kilentzen valának. Salamontol fogvást. haton valának jók Asa, Josaphát, Ozias, Jonathám, Ezechiás. és Josiás. atöbbi mind gonoszok valának, ajók még ifiuságokban is azok voltak, és egész éltekben azoká maradtak, sokan pedig azok közöt kik gonoszok valának, még ifiuságokban rosz életet éltenek., és soha meg sem változtak.

[74] Ezért is mondgya az írás ochoziás királyrol, hogy huszon két esztendös korában kezde uralkodni, hogy gonosz volt, és az Istentelen Áchábot az Izraelnek királyát követte, a mely gonoszságra az Annya Áthália. ennek a hamis királynak a huga tanitotta volt, nem is uralkodék továb esztendönel, és a maga Istentelenségiben hala meg.

[75] Azt mondgya Áchás felöl, hogy az uralkodást husz esztendös korában kezdé; és nem adá magát a jóra, és az Isten szolgálattyára, hanem a bálvanyozo Izrael királyinak követé példáit. és felyül is haladá öket Istentelenségivel, a melyben meg maradván tizen hat esztendeig. abban meg is hala.

[76] Amon, huszon két esztendös korában lett királyá. és az Attyának Manasesnek. rosz erkölcseit követé. de nem követé penitentzia tartásában, és két esztendö mulva vétkeiben hala meg. a maga tselédi ölték meg.

[77] Joáchim. huszon ött esztendös korában kezde uralkodni. és tizen egyik uralkodék, szintén olyan gonosz volt. valamint az Atyái, és gonoszságaban hala meg, el sem temeteték. Jérémiás [78] jövendölése szerént

Ennek a fia Jechoniás királyá lett tizen nyolcz esztendös korában, tsak három holnapig uralkodék, és meg érdemlé vétkeiért hogy Nabugodonozor rabja lenne, és babyloniában vitetnék, a hol az után sokára hala meg,

[79] Sédécias. a Juda nemzettséginek utolso királya.huszon egy esztendös korában let királyá, [80] olyan gonosz volt, mint az elötte valo királyok: és meg maradván gonoszságában tizen egy esztendeig, az Isten boszu állását vevé magára, és népére, a melyel fenyegette volt az Isten a sidó népet annak elötte sokal; mivel uralkodásának kilentzedik esztendejében Nabugodonozor meg szálván Jerusálem városát. két esztendö mulva azt meg vevé. fel dulá, meg egeté. és a lakosit le vágatá, az Isten templomát fel prédálá, és meg égeté, a kik a fegyvertöl, és az éhségtöl meg maradának. azokot rabságra vivé, És a király a gyermekivel együt el szaladván, bé érék, meg fogák. és a kevély Nabugodonozor eleiben vivék, a ki sok szidalomal illetvén ötet. a gyermekeit elötte meg öleté, azután a szemeit ki szuratá néki. és fogságra vivé babiloniában a hol nyomorultul hala meg.

Azok, akikröl szollánk. a magok vétkekben holtanak. meg, hogy meg büntettessenek a vétkekért a melyeket tselekedtenek ifiuságokban, az illyen példák közönségesek a szent irásban, a más félek igen ritkák, és a mint meg mondottam, tsak egyet találunk olyat, aki minek utánna roszul élt volna ifiuságában. valoságal meg tért volna az után, a pedig Manases, de olyan tsudálatos modon tért meg. a mely világosan meg mutattya, hogy mitsoda irtoztato nehéz el hagyni az ifiusagban vett rosz szokásokot, és hajlandoságokot.

Ez a fejdelem tizen két esztendös korában el vesztvén az ö Isten félö Attyát Ezekiást. a juda királyát, királyá let helyében, de el felejtvén tsak hamar az attyának szent példáit, és intésit. minden rosz erkölcsökre és Istentelenségekre adá magát, az ö gonoszsági minden nap nevekedének az ö uralkodásának tizen ötödik esztendejéig, a melyben az Isten nagy keserüséget botsátta reája, büneinek büntetésiért, az Assyria béliek meg fogák jérusálemben., és vásban vivék babiloniában, ót rettentö tömlötzben veték, és sok nyomorgatásokot szenvede. Illyen nyomorult állapotban lévén,. a szemeit fel nyittá és meg emlékezék keserüségében segittségül hini azt a kit el felejtette volt jó állapottyában. meg üsméré vétkeit, valoságos töredelmes szivel azokért botsánatot kére az Istentöl. és sok köny hullatásiért, imádságiért meg nyeré szabadulását, és az után szentül tölté életet hatvan hét esztendeig a melyben meg holt

[81] Szent Hieronimus igen nevezetes dolgot mond ezen historiárol, a melyet a sidok traditiojibol vette ki, magyarázván a szent irásnak ezeket a szavait., hogy manasest szorongatván a nyomoruság az Istenhez fordula, azt mondgya hogy ez akor volt. amidön kinos halálal akarák meg ölni, valamely nagy réz edényben akarák meg ölni, a mely mindenüt lyukas lévén, azt a tüzre tették, a mely meg melegitvén, és bé hatván mindenüt az edényben, meg kelleték emészteni azt a szegény fejdelmet, bé zárák tehát abban az edényben. és alájá tüzet gyujtottak, abban az nyomorult állapottyában is még az Istenhez nem folyamodék, hanem abálványihoz. de látván hogy tsak haszontalan volna. meg emlékezék a szent irás. szavairol, a hol az Isten segittségit igeri, azoknak, a kik hozája folyamodnak a nyomoruságban, és hozája meg térnek töredelmes szivel.

ö is azonal az Istenhez emelé szivit nagy ohajtásokal., és meg szabadulását kéré töle. büneiért valo oly nagy töredelmeségel, hogy az Isten meg irgalmaza neki, és meg szabadittá. nem tsak attol az irtoztatohaláltol, de még arabságtol is, és viszá vivé jérusálemben: a hol szentül tölté életét. látod fiam ezt az ifiuság rosz élete után valo meg térést, de a mely meg térés igen sokban állot.

1Tizenkét esztendős volt Manassze, amikor uralkodni kezdett, s ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.2Azt cselekedte, ami gonosz az Úr előtt, azoknak a nemzeteknek undokságai szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izrael fiai elől. 3Ismét felépítette a magaslatokat, amelyeket atyja, Hiszkija leromboltatott, oltárokat emelt a Baáloknak, berkeket csináltatott, s imádta s tisztelte az ég egész seregét. 4Oltárokat építtetett az Úr házában is, pedig arról azt mondta az Úr: „Jeruzsálemben lesz az én nevem mindörökké” – 5az ég egész seregének tiszteletére építtette azokat, az Úr házának mindkét udvarán. 6Fiait átvitette a tűzön Ennom fiának völgyében, álmokra adott, jóslást űzött, varázslással foglalkozott, varázslókat és bűbájosokat tartott maga mellett, és sok olyasmit tett, ami gonosz az Úr előtt, hogy bosszantsa őt. 7Faragott és öntött képet is helyezett az Isten házába, pedig arról azt ígérte és azt mondta Isten Dávidnak s fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba és Jeruzsálembe, amelyet kiválasztottam magamnak Izrael valamennyi törzséből, fogom elhelyezni nevemet mindörökre, 8s nem mozdítom el Izrael lábát arról a földről, amelyet atyáiknak adtam, feltéve, hogy gondosan megcselekszik azt, amit Mózes által meghagytam nekik, minden törvényt, szertartást és rendeletet.”9Így csábította el Manassze Júdát és Jeruzsálem lakóit arra, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint mindazok a nemzetek, amelyeket az Úr kiűzött Izrael fiainak színe elől.10Az Úr szólt is hozzá és népéhez, de nem akarták meghallgatni. 11Ezért aztán rájuk hozta az asszírok királyának hadvezéreit, s azok elfogták Manasszét s láncba-bilincsbe verve elvitték Babilonba. 12Ő azonban szorongatásában az Úrhoz, az ő Istenéhez imádkozott s nagy bűnbánatot tartott atyái Istene előtt. 13Esdekelt előtte s állhatatosan könyörgött, úgy, hogy Ő meghallgatta könyörgését s visszavitette Jeruzsálembe, országába. Ekkor Manassze elismerte, hogy az Úr az Isten.14Aztán falat építtetett a Dávid-városon kívül, a Gíhontól nyugatra, a völgyben, a Halkapu bejárójától körös-körül az Ófelig, s azt igen magasra felhúzatta. Majd hadvezéreket állított Júda valamennyi megerősített városába, 15és eltávolította az idegen isteneket és a bálványokat az Úr házából. Az oltárokat pedig, amelyeket az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben állíttatott, mind kivetette a városon kívülre. 16Megújította továbbá az Úr oltárát s vágó-, béke- és dicsérő áldozatokat mutatott be rajta, és meghagyta Júdának, hogy az Úrnak, Izrael Istenének szolgáljon. 17Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott az Úrnak, az ő Istenének.18Manassze többi dolgát, könyörgését az ő Istenéhez, meg azoknak a látnokoknak a szavait, akik az Úr, Izrael Istenének nevében szóltak neki, megírták Izrael királyainak dolgai között. 19Imádságát és meghallgatását, valamennyi vétkét és bűnét, meg azokat a helyeket, amelyeken magaslatokat építtetett s berkeket és szobrokat készíttetett, mielőtt bűnbánatot tartott, feljegyezték Hózáj beszédeiben. 20Amikor aztán Manassze aludni tért atyáihoz, eltemették házában s fia, Ámon lett a király helyette.