"Más a divat mostanában, Lydus!" 1./3. ~ "az Istennek élö és kedves ostyát ajánlanak"

 

Ahogy a nyíl a harcos kezéből,

úgy sorakoznak a gyermekek az ifjú évekből. 

ὡσεὶ βέλη ἐν χειρὶ δυνατοῦ, οὕτως οἱ υἱοὶ τῶν ἐκτετιναγμένων.  

 Boldog ember, aki velük tölti meg tegzét:

nem vall szégyent,

ha az ellenséggel vitába száll a kapunál.

 μακάριος ὃς πληρώσει τὴν ἐπιθυμίαν αὐτοῦ ἐξ αὐτῶν· οὐ καταισχυνθήσονται, ὅταν λαλῶσι τοῖς ἐχθροῖς αὐτῶν ἐν πύλαις.

"Az ifjúságnak ideje legkedvesebb Isten előtt, mert rend szerint szolván és a természetnek rendje szerint az az életnek az a legtisztáb része és amely nem romlot anyira meg a rossz szokásokkal abban az időben nem anyira ismerik a rosszat. Se annyi hatalmuk és alkalmatoságuk sincsen a roszra, a világi rossz szokások még az ő elméjüket anyira meg nem hatották, az ő szokásaik, és hajlandóságaik nincsenek anyira megromolva a gonoszok által, mind az idősebb korúaknak. De még a kegyelem melyet vettek a kereszttségben még új lévén, kedvesebbé teszi Isten előtt azt az időt, legaláb azokban kik lábok alá nem tapodják azt a kegyelmet, és akik el nem vesztik az ártatlanságnak azt a ruháját olyan életel amely tele legyen vétekkel.

A harmadik ok megmutatja, hogy az Isten különösen azt kívánja tőled, hogy ifjúságodban szolgájad Őt, ugyan az is az az idő, amelyben több alkalmatoságod lehet hogy meg mutassad hozzá való szeretetedet. Az az első kísértéseknek az ideje amelyben arra kezdenek sürgetni hogy mondj ellene annak a szeretetnek, és szolgálatnak, a melyekkel Neki tartozol. Sürgősen távolítsd el magad rossz hajlandóságaidtól, melyek akkor legsebesebbek: kísérteni fognak a veled egy korúak ingerelvén gyakran a roszra, vagy példájukkal vagy beszédükkel: kíserteni fognak az üdvösséged ellenére. Lesz aki mindent el követ akkor, hogy elvonhason az Isten szolgálatjától, és idején magáévá tehessen. Úgy annyira, hogy valójában az az idő az amelyet viaskodó és próba időnek nevezhetni, amelyben meg fogod mutatni, hogy álhatatos és valóságos szeretettel szereted az Istent, hogy ha bátorságal ellene állasz azoknak az elsö ostromoknak, igen kevés dolog vitéznek lenni a békeségben, bátornak mikor senki sem bánt, roszat nem cselekedni kisértés nélkül; de ellenállni a rosznak, és elkerülni a vétket a kísértésben és olyan korban, amelyben arra sürgetetnek, hogy az Isten szolgálatját elhagyák, a bizonyos jele a jó erkölcsnek, és bizonyitják hogy az Istent mindenek felett szeretik.

Ezek az okok fiam. meg ismertetik velünk hogy az Isten különösön szereti az ifiuságnak szolgálatját: és hogy ha ezt akarod a vétek elkerülésére, és az Isteni szolgálatra fordítod, annál Őneki kedvesebb áldozatot nem adhatsz, és amint egy tudós auctor mondja, azok akik ifjúságukban magukat meggyőzik, és akik bátran ellene állnak a kísértéseknek, hogy az Istennek adhassák magukat, azok ifjúságukból szüntelenvaló áldozatot tesznek, amelyben az Istennek élő és kedves ostyát ajánlanak, tiszta ostyát, mivel utálják a vétek rútságát, oh' fiam tarsd meg jól ezt az igazságot, és soha el ne felejtsed."

Olyanok az ifjak mint 

a nyílvesszők - hogy

mind harcra teremtve

 ott

megálljanak a 

kapukban a limbón

vitát nyerve 

gonosszal 

szembe(n).

Mint a hajó mely nem csak 

szépen evezve, 

dagadó vitorlával - 

szakadttal ha kell

vihar szélt 

is de majd jó 

kikötő felé - futva

soha nem véti el a 

célt.

Élő, kedves áldozat - 

tiszta ostya ízét

tartja szemében ilyen

Ki viaskodó 

tanuló-próbaidőket 

leszolgálva valódi 

vitézként.

Elfoglalja ( leváltva 

öreg 

veteránt -

tapasztalt harcosokat ) 

megállja helyét 

majd a 

pajzsfalban vagy a 

vártán.