Imitatio Christi III./38. ~ Qui transitoria intuentur sinistro oculo, et dextro cælestia, quos temporalia non trahunt ad inhærendum.

 38. 

Jól kell rendeznünk külső dolgainkat, s veszedelem idején Istenhez kell folyamodnunk 

 

 

Gőzt! a dugattyúra..., a 

ερως/αγάπη και αντιπάθεια 

 lélek irtózik 

a rossztól!

Qui transitoria intuentur sinistro oculo, et dextro cælestia, quos temporalia non trahunt ad inhærendum. 

s löki el 

hogy ölelje fel 

magához 

- ahogy a Mester 

te se hagyd rendetlenül 

e világot. 

Et instituta a summo Opifice, qui nil inordinatum reliquit in sua creatura. 

 

 

I. 

Fiam, azon kell lenned szorgalmasan, hogy bárhol és bármi külső tevékenységben, foglalatosságban belsőleg szabad légy, magadon hatalommal bírj, hogy mindennek te légy az ura, ne külső elkötelezettségeid uralkodjanak terajtad, hogy gazdája és irányítója légy tetteidnek, ne rabszolgája. Légy inkább független és igaz héber, aki Isten fiainak szabad sorsára jutott, fölötte van a mostan-valóknak és rálát az örökkévalókra, balszemmel néz arra, ami múlandó, jobb szemével a mennyei dolgokat méregeti, az ideigtartó javak nem tudják magukhoz kötni, inkább ő állítja be azokat a jó szolgálatába, ahogyan Isten rendelte, és a legfőbb mester célba irányította mind, hiszen az semmit sem hagyott a teremtett világban rendetlenül. 

II.

 Ha az események forgandóságában nem állsz meg a külső látszatnál, nem testi szemmel vizsgálgatod, amit látsz vagy hallasz, hanem mindennel bemégy, mint Mózes, a szövetség sátrába, hogy Istennel tanácskozzál, akkor gyakran hallani fogod Isten feleletét, és sok mostanvaló meg eztán következő dologra nézve oktatást kapsz. Mert lám Mózes mindig visszavonult a szövetség sátrába, hogy kétségeit s a fölvetődő kérdéseket megoldja, az imádkozásban keresett segítséget, úgy tudta elhárítani a veszedelmeket és az emberek gonoszságát. Így kell neked is visszavonulnod szíved rejtekébe, hogy buzgóbban tudd kérni Isten segítségét. Lám, azt olvassuk, hogy a gábaoniták azért tudták becsapni Józsuét meg az izraelitákat, mert azok Isten szavát előbb meg nem kérdezték, könnyen hittek a mézes-mázos beszédnek, s a tettetett jámborságtól hagyták magukat félrevezetni.

 

Cap. 38. 

De bono regimine in externis, et recursu ad Deum in periculis.

 

1. 

Fili, ad istud diligenter tendere debes, ut in omni loco, actione seu occupatione externa sis intus liber, et tui ipsius potens, et sint omnia sub te, et tu non sub eis, ut sis dominus actionum tuarum, et rector, non servus, nec emptitius, sed magis exemtus verusque Hebræus, in fortem ac libertatem transiens filiorum Dei; qui stant supra præsentia et speculantur æterna; qui transitoria intuentur sinistro oculo, et dextro cælestia, quos temporalia non trahunt ad inhærendum, sed trahunt ipsi ea magis ad bene serviendum, prout ordinata sunt a Deo, et instituta a summo Opifice, qui nil inordinatum reliquit in sua creatura.

2. 

Si autem in omni eventu stas non in apparentia externa, nec oculo carnali lustras visa vel audita, sed mox in qualibet causa intras cum Moyse in tabernaculum ad consulendum Dominum: et audies nonnunquam divinum responsum et redies instructus de multis præsentibus et futuris. Semper enim Moyses recursum habuit ad tabernaculum pro dubiis et quæstionibus solvendis fugitque ad oratiois adjutorium pro periculis et improbitatibus hominum sublevandis. Sic et tu confugere debes in cordis tui secretarium divinum intentius implorando auxilium. Propterea namque Josue, et filii Israel a Gabaonitis leguntur decepti, quia os Domini non prius interrogaverunt, sed nimium creduli dulcibus sermonibus falsa pietate delusi sunt.

 

CHAPTER XXXVIII

Of a good government in external things, and of having recourse to God in dangers

 

1.

 

“My Son, for this thou must diligently make thy endeavour, that in every place and outward action or occupation thou mayest be free within, and have power over thyself; and that all things be under thee, not thou under them; that thou be master and ruler of thy actions, not a slave or hireling, but rather a free and true Hebrew, entering into the lot and the liberty of the children of God, who stand above the present and look upon the eternal, who with the left eye behold things transitory, and with the right things heavenly; whom temporal things draw not to cleave unto, but who rather draw temporal things to do them good service, even as they were ordained of God to do, and appointed by the Master Workman, who hath left nought in His creation without aim and end.

 

2. 

 

“And if in any chance of life thou stand not in outward appearances, nor judgest things which are seen and heard by the fleshly sense, but straightway in every cause enterest with Moses into the tabernacle to ask counsel of God; thou shalt hear a divine response and come forth instructed concerning many things that are and shall be. For always Moses had recourse to the tabernacle for the solving of all doubts and questionings; and fled to the help of prayer to be delivered from the dangers and evil deeds of men. Thus also oughtest thou to fly to the secret chamber of thy heart, and earnestly implore the divine succour. For this cause we read that Joshua and the children of Israel were deceived by the Gibeonites, that they asked not counsel at the mouth of the Lord,(1) but being too ready to listen to fair speeches, were deceived by pretended piety.”

(1) Joshua ix. 14.

 

Et instituta a summo Opifice, qui nil inordinatum reliquit in sua creatura.