Imitatio Christi III./41. ~ Si recte me inspicio...

 41. 

Minden evilági tisztesség megvetése 

 

Nem illet dicséret 

Mihi igitur juste debetur confusio, et contemtus: tibi autem laus, honor, virtus et gloria. 

Ha igazlátó szemmel 

Si recte me inspicio 

magamba nézek.

I. 

Fiam, ne vedd a szívedre, ha azt látod, hogy másokat megtisztelnek és fölmagasztalnak, téged meg lenéznek és megaláznak. Tárd ki szívedet az én mennyei trónusom felé, akkor nem keserít majd el a földön élő emberek megvetése. 

II. 

Uram, vakságban vagyunk, és gyakran megtévesztenek a látszatok. Ha igazlátó szemmel magamba nézek, azt kell megállapítanom, hogy soha semmi teremtmény jogtalanságot nem követett el ellenem, ezért jogosan én sem panaszkodhatom terád. Mivel gyakran és súlyosan vétkeztem ellened, akármely teremtmény méltán támad rám. Kijár nekem a szégyenvallás és a megvettetés, téged pedig megillet a dicséret, tisztelet és dicsőség. S ha azon nem igyekszem, hogy örömest viseljem bármely teremtménytől a megvetést, az elhagyatást, azt, hogy egészen semminek lássanak; akkor nem juthatok el a belső békére és megszilárdulásra, sem arra, hogy lélekben megvilágosodjam, és egészen egyesüljek veled. 

Cap. 41. 

De contemtu omnis honoris temporalis.

1. 

Fili, noli tibi attrahere, si videas alios honorari et elevari, te autem despici et humiliari. Erige cor tuum ad me in cælum et non contristabit te contemtus hominis in terris.

2. 

Domine, in cæcitate sumus et vanitate cito seducimur. Si recte me inspicio, nunquam facta mihi est injuria ab aliqua creatura: unde nec juste habeo conqueri adversum te: quia autem frequenter et graviter peccavi tibi, merito armatur contra me omnis creatura. Mihi igitur juste debetur confusio, et contemtus: tibi autem laus, honor, virtus et gloria. Et nisi ad hoc me præparavero, quod velim libenter ab omni creatura despici et relinqui, atque penitus nihil videri, non possum interius pacificari et stabiliri nec spiritualiter illuminari, neque tibi plene uniri.

CHAPTER XLI

Of contempt of all temporal honour

1.

“My Son, make it no matter of thine, if thou see others honoured and exalted, and thyself despised and humbled. Lift up thine heart to Me in heaven, and then the contempt of men upon earth will not make thee sad.”

2. 

O Lord, we are in blindness, and are quickly seduced by vanity. If I look rightly within myself, never was injury done unto me by any creature, and therefore I have nought whereof to complain before Thee. But because I have many times and grievously sinned against Thee, all creatures do justly take arms against me. Therefore to me confusion and contempt are justly due, but to Thee praise and honour and glory. And except I dispose myself for this, namely, to be willing that every creature should despise and desert me, and that I should be esteemed altogether as nothing, I cannot be inwardly filled with peace and strength, nor spiritually enlightened, nor fully united to Thee.

Mihi igitur juste debetur confusio, et contemtus: tibi autem laus, honor, virtus et gloria.