Imitatio Christi III./46. ~ Fili, sta firmiter et spera in me.

 46. 

Ellenséges szavak nyílzáporában Istenbe vethetjük bizalmunkat 

Te egy senki vagy, - mondta 

kollégám egyszer: 

az ördögnek sem kellesz - 

a szó átrepül 

a 

levegőn..., 

Quid enim sunt verba, nisi verba? per aerem volant, sed lapidem non lædunt. 

és

próbál: 

de nem tapad:

nem 

tud a 

Gonosz fogást találni 

rajtad.

Et si injuste aliquid contra eum prolatum fuerit, non multum curabit; sed nec vane exultabit, si per alios rationabiliter excusetur. 

I. 

Fiam, állj meg keményen, és vesd belém bizalmad. Hiszen a szó csak szó: átrepül a levegőn, de a követ meg nem sértheti. Ha elevenedbe talál, gondolj arra, hogy örömest megjavulsz. Ha lelkiismereted nem vádol semmiről, szánd rá magad, hogy Istenért ezt is jó kedvvel elviseld. Igazán nem nagy dolog, hogy olykor-olykor keményebb szót kell hallanod, ha már ostorcsapást el nem viselhetsz. S vajon miért hat szívedig az ilyen semmiség, ha nem azért, mert még test szerint gondolkodol, és többre tartod az emberek szavát, mint kellene. Így aztán mivel félsz attól, hogy megutálnak, azt sem akarod, hogy hibáidért megrójanak, s azonnal olcsó mentségek mögé bújsz. De szállj csak magadba, belátod, hogy él még benned a világ, s az emberek tetszését keresed. Lám, kerülni akarod azt, hogy megalázzanak, hogy hibáid miatt megszégyenülj, nyilvánvaló tehát, hogy nem vagy igazán alázatos, nem haltál meg teljesen a világnak, sem a világot magadban keresztre nem feszítetted. De figyelj az én szavamra, akkor nem háborít majd ezer emberi szó sem. Ha mindent összehordanának is ellened, amit csak gonoszság kigondolhat, mit árthat neked, ha mind hallatlanra veszed, s egy szálkánál többre nem becsülöd? Vajon kihúzhatják-e csak egy szál hajad is? De akinek nincs helyén a szíve, s tekintetét nem Istenre veti, azt könnyen megrendíti a gyalázkodó emberi szóbeszéd. Aki viszont énbennem bízik, s nem vigyáz kényesen a maga becsületére, azt emberektől való félelem meg nem köti. Mert én minden titoknak bírája és ismerője vagyok, tudom, mi hogy esett, ki sértett, ki tűrt. Tőlem való az a mondás: én engedtem, hogy ez megessék, s így nyilvánvalóvá legyen, mi szándék munkál sokak szívében. Én ítélem meg, ki bűnös, ki ártatlan, de előbb mind a kettőt próbára vetem, azért nem nyilvánítom ki ítéletemet. Az emberek tanúbizonysága sokszor megcsal, az én ítéletem igaz, állandó, meg nem másítható. Többnyire titokban marad, egy-egy tételét kevesen ismerik, de sosem téved, nem is tévedhet, akkor sem, ha igazságtalannak tűnik fel a balgák előtt. Hozzám kell hát fordulnod minden ítéletben, ahelyett, hogy saját tetszésedre támaszkodnál. Az igaz ember nem vall szégyent, akármit mér is rá az Isten. Ha valamit igaztalanul fölhoznak ellene, nem sokba veszi. De akkor sem vigad hívságosan, ha mások okosan szót emelnek érte. Mert váltig arra gondol, hogy én vagyok a szívek és vesék vizsgálója, aki nem külső szín és emberi látszat szerint ítélek. Az én szememben pedig nemegyszer vétkesnek bizonyul, amit az emberek ítélete dicséretesnek állít. 

II. 

Uram Isten, igaz, hatalmas és türelmes bíró, ki jól tudod, milyen gyarló és álnok az ember; légy erősségem, hogy minden bizalmamat beléd vethessem, mert nem elég biztonság nekem a lelkiismeretem. Te tudod, amit én nem tudok, s ezért illő, hogy ha dorgálnak, megalázkodjam és szelíden mindent elviseljek. Bocsásd meg nekem, kegyelmesen, hogy annyiszor nem tettem ezt, és add meg nekem a nagyobb türelem ajándékát. Mert többet ér nekem a te fogyhatatlan irgalmad, amely bocsánatot ígér, mint az én vélt igazságom, amely lelkiismeretem félhomályos titkait védelmezi. S még ha lelkiismeretem egészen tiszta is, akkor sem kereshetem abban önigazolásom, mert irgalmad nélkül előtted semmi élő igaznak nem bizonyul.

Cap. 46. 

De confidentia in Deo habenda, quando insurgunt verborum jacula.

1. 

Fili, sta firmiter et spera in me. Quid enim sunt verba, nisi verba? per aerem volant, sed lapidem non lædunt. Si reus es, cogita, quod libenter velis emendare. Si nihil tibi conscius es, pensa: pensa quod velis libenter pro Deo hoc sustinere. Parum satis est ut vel verba interdum sustineas, qui necdum fortia verbera tolerare vales. Et quare tam parva tibi ad cor transeunt: nisi quia adhuc carnalis es, et homines magis, quam oportet, attendis? Nam quia despici metuis, reprehendi pro excessibus non vis, et excusationum quæris umbracula.

2. 

Sed inspice te melius, et cognosces quia vivit adhuc in te mundus, et vanus amor placendi hominibus. Cum enim bassari refugis, et confundi etiam pro defectibus, constat utique, quod nec verus humilis sis, nec vere mundo mortuus, nec tibi mundus crucifixus. Sed audi verba mea, et non curabis decem millia hominum verba. Ecce, si cuncta contra te dicerentur quæ fingi malitionsissime possunt, quid tibi noceret, si omnino transire permitteres, nec plus, quam festucam perpenderes? Numquid vel unum capillum tibi etrahere possent?

3. 

Sed qui cor intus non habent, nec Deum præ ocuis, facile faciliterque verbo moventur vituperationis. Qui autem in me confidit, nec proprio judicio stare appetit, absque humano terrore erit. Ego sum enim judex, et cognitor omnium secretorum; Ego scio, qualiter res acta est; Ego injuriantem novi, et sustinentem. A me exiit verbum istud; me permittente hoc accidit, ut revelentur ex multis cordibus cogitationes. Ego reum et innocentem judicabo; sed utrumque occulto judicio volui probare ante.

4. 

Testimonium hominum sæpe salit; meum judicium verum est, stabit et non subvertetur. Latet plerumque, et paucis ad singula patet; numquam tamen errat, nec errare potest, etiamsi oculis insipientium non rectum videatur. Ad me ergo recurrendum est in omni judicio, nec proprio innitendum arbitrio; justus enim non conturbabitur, quidquid a Deo ei acciderit. Et si injuste aliquid contra eum prolatum fuerit, non multum curabit; sed nec vane exultabit, si per alios rationabiliter excusetur. Pensat namque quia ego sum scrutans corda et renes; qui non judico secundum faciem et humanam apparentiam. Nam sæpe etiam oculis meis reperitur culpabile, quod hominum judicio creditur laudabile.

5. 

Domine Deus, judex juste, fortis et patiens, qui hominum nosti fragilitatem et pravitatem, esto robur meum, et tota fiducia mea; non enim mihi sufficit conscientia mea. Tu nosti, quod ego non novi, et ideo in omni reprehensione me humiliare debui, et mansuete sustinere. Ignosce ergo mihi propitius, quoties sic non egi; et dona iterum gratiam amplioris sufferentiæ. Melior est enim mihi tua copiosa misericordia ad consecutionem indulgentiæ, quam mea opinata justitia pro defensione latentis conscientiæ. Et si mihi nihil conscius sum, tamen in hoc justificare me non possum: quia remota misericordia tua non justificabitur in conspectu tuo omnis vivens.

CHAPTER XLVI

Of having confidence in God when evil words are cast at us

1.

“My Son, stand fast and believe in Me. For what are words but words? They fly through the air, but they bruise no stone. If thou are guilty, think how thou wouldst gladly amend thyself; if thou knowest nothing against thyself, consider that thou wilt gladly bear this for God’s sake. It is little enough that thou sometimes hast to bear hard words, for thou art not yet able to bear hard blows. And wherefore do such trivial matters go to thine heart, except that thou art yet carnal, and regardest men more than thou oughtest? For because thou fearest to be despised, thou art unwilling to be reproved for thy faults, and seekest paltry shelters of excuses.

2. 

“But look better into thyself, and thou shalt know that the world is still alive in thee, and the vain love of pleasing men. For when thou fleest away from being abased and confounded for thy faults, it is plain that thou art neither truly humble nor truly dead to the world, and that the world is not crucified to thee. But hearken to My word, and thou shalt not care for ten thousand words of men. Behold, if all things could be said against thee which the utmost malice could invent, what should it hurt thee if thou wert altogether to let it go, and make no more account of it than of a mote? Could it pluck out a single hair of thy head?

3. 

“But he that hath no heart within him, and hath not God before his eyes, is easily moved by a word of reproach; but he who trusteth in Me, and seeketh not to abide by his own judgment, shall be free from the fear of men. For I am the Judge and the Discerner of all secrets; I know how the thing hath been done; I know both the injurer and the bearer. From Me went forth that word, by My permission this hath happened, that the thoughts of many hearts may be revealed.(1) I shall judge the guilty and the innocent; but beforehand I have willed to try them both by a secret judgment.

4. 

“The testimony of men often deceiveth. My judgment is true; it will stand, and it shall not be overturned. It commonly lieth hid, and only to few in certain cases is it made known; yet it never erreth, nor can err, although it seem not right to the eyes of foolish men. To Me, therefore, must men have recourse in all judgment, and must not lean to their opinion. For there shall no evil happen to the just,(2) whatsoever may be sent to him by God. Even though some unjust charge be brought against him, he will care little; nor, again, will he exult above measure, if through others he be clearly vindicated. For he considereth that I am He who try the hearts and reins,(3) who judge not outwardly and according to human appearance; for often in Mine eyes that is found blameworthy which in the judgment of men is held worthy of praise.”

5. 

O Lord God, O Judge, just, strong, and patient, who knowest the frailty and sinfulness of men, be Thou my strength and my whole confidence; for my own conscience sufficeth me not. Thou knowest what I know not; and therefore ought I under all rebuke to humble myself, and to bear it meekly. Therefore mercifully forgive me as often as I have not done this, and grant me the next time the grace of greater endurance. For better unto me is Thine abundant pity for the attainment of Thy pardon, than the righteousness which I believe myself to have for defence against my conscience, which lieth wait against me. Although I know nothing against myself, yet I am not hereby justified,(4) because if Thy mercy were removed away, in Thy sight should no man living be justified.(5)

(1) Luke ii. 35. (2) Proverbs xii. 21. (3) Psalm vii. 9. (4) 1 Corinthians iv. 4. (5) Psalm cxliii. 2. 

Fili, sta firmiter et spera in me.