47.
Mindent, ami nehéz, érdemes elviselni az örök életért
Zseblámpa..., elég lesz-e
megszerezned a
tudást?
Tudás kell - igen:
a Vígasztalást:
sed mea promissio in omni eventu te roboret, et consoletur.
A Paraklétosz
Παράκλητος
számára
gyújts egy mécsest vagy gyertyát.
Írj, olvass, énekelj és
viseld férfiként
magad: mi kedved ellen...
fohászkodjál
tarts
csöndet és imádkozzál,
... helyükre
kerülnek a
dolgok:
Age quod agis; fideliter labora in vinea mea, ego ero merces tua. Scribe, lege, canta, geme, tace, ora, sustine viriliter contraria: digna est his omnibus et majoribus præliis vita æterna. Veniet pax in die una, quæ nota est Domino. Non enim erit dies vel nox hujus scilicet temporis, sed lux perpetua, claritas infinita, pax firma et requies secura. Non dices tunc: Quis me liberabit de corpore mortis hujus? Nec clamabis: Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est, quoniam præcipitabitur mors, et salus erit indefectiva, anxietas nulla jucunditas beata, societas dulcis et decora.
...csak boldog jókedv lesz, szíves és tisztes társalkodás.
Rádköszönt a békesség
egy napon,
melyet
előre ismer az Úr
- örül:
biztonság
örök
világ,
végtelen
tündöklés és nyugalom
Age quod agis; fideliter labora in vinea mea, ego ero merces tua. Scribe, lege, canta, geme, tace, ora, sustine viriliter contraria: digna est his omnibus et majoribus præliis vita æterna. Veniet pax in die una, quæ nota est Domino. Non enim erit dies vel nox hujus scilicet temporis, sed lux perpetua, claritas infinita, pax firma et requies secura. Non dices tunc: Quis me liberabit de corpore mortis hujus? Nec clamabis: Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est, quoniam præcipitabitur mors, et salus erit indefectiva, anxietas nulla jucunditas beata, societas dulcis et decora.
vesz majd körül.
rendíthetetlen béke
napja lesz
többé
nem jön éjszaka
mint e
világon,
...és így
örökkön örökké
az
- országában éltek
mert
Age quod agis; fideliter labora in vinea mea, ego ero merces tua. Scribe, lege, canta, geme, tace, ora, sustine viriliter contraria: digna est his omnibus et majoribus præliis vita æterna. Veniet pax in die una, quæ nota est Domino. Non enim erit dies vel nox hujus scilicet temporis, sed lux perpetua, claritas infinita, pax firma et requies secura. Non dices tunc: Quis me liberabit de corpore mortis hujus? Nec clamabis: Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est, quoniam præcipitabitur mors, et salus erit indefectiva, anxietas nulla jucunditas beata, societas dulcis et decora.
ti szentek
ti vagytok a mennyországának népe.
et fine fine in regno Patris mei permanebunt mecum.
I.
Fiam, el ne csüggedj a fáradozásban, amelyet értem vállaltál, s a bajok se verjenek le egészen, akármi történjék, ígéretemben találj erőt és vigasztalást. Én elegendő vagyok arra, hogy minden mértéken túl megajándékozzalak, nem is fogsz sokáig fáradozni, nem szegődik mindenütt nyomodba a fájdalom. Várj egy csöppet, hamar meglátod végét a bajoknak. Egyszer üt az az óra, amelyben minden fáradozásod és nyugtalanságod megszűnik. Rövid, alig-való mindaz, ami csak egy ideig tart. Tedd, amit teszel, hűséges munkás légy szőlőmben, magam leszek jutalmad. Írj, olvass, énekelj, fohászkodj, tarts csöndet, imádkozzál, viseld férfihoz illően, ami kedved ellen van; mindezt s még nagyobb küzdelmeket is érdemes vállalni az örök életért. Rádköszönt a békesség egy napon, amelyet előre ismer az Úr, és nem lesz több nappal meg éjszaka, mint itt e világon, hanem örök világosság, végtelen tündöklés, rendíthetetlen béke és biztonságos nyugalom. Akkor majd nem kérdezed, ki szabadít meg engem a halálnak testétől, nem kiáltod: jaj nekem, mert ittlakásom meghosszabbodott; mert akkor végső vereséget szenved a halál, az üdvösség kikezdhetetlen véglegessé válik, nem lesz többé aggódás, csak boldog jókedv, szíves és tisztes társalkodás.
II.
Ó ha megpillanthatnád a szentek mennyei koronáját, s hogy már most is mekkora dicsőségben élnek, pedig evilág megvetette őket, s azt gondolta, arra sem méltók, hogy éljenek; bizony porig alázkodnál, s inkább kívánnál mindenki alattvalója lenni, hogysem csak egynek is parancsolni, nem óhajtanád, hogy ebben az életben boldog napokat érj, hanem inkább örülnél, ha Istenért háborúságot szenvedhetsz, s igen nagy nyereségnek tartanád, ha az emberek semmibe vesznek. Ó ha ráéreznél ezeknek az ízére, és mélyen szívedbe fogadnád, hogy mernél akkor csak egyszer is panaszkodni? Hát nem kell-e az örök életért mindent eltűrni, ami keserves? Nem kis dolog ám elveszteni vagy megnyerni Isten országát. Emeld hát orcádat az égre: íme, én és velem minden szentjeim, akik a földön nagy harcot álltak. Most örvendenek, most vigasztalásban van részük, most biztonság és nyugalom veszi körül őket, és örökkön örökké velem maradnak Atyám országában.
Cap. 47.
Quod omnia gravia pro æterna vita sunt toleranda.
1.
Fili, non frangant te labores quos assumsisti propter me, nec tribulationes te dejiciant usquequaque; sed mea promissio in omni eventu te roboret, et consoletur. Ego sufficiens sum ad reddendum supra omnem modum et mensuram. Non hic diu laborabis, nec semper gravaberis doloribus. Exspecta paulisper, et videbis celerem finem malorum. Veniet una hora, quando cessabit omnis labor et tumultus. Modicum est, et breve omne, quod transit cum tempore.
2.
Age quod agis; fideliter labora in vinea mea, ego ero merces tua. Scribe, lege, canta, geme, tace, ora, sustine viriliter contraria: digna est his omnibus et majoribus præliis vita æterna. Veniet pax in die una, quæ nota est Domino. Non enim erit dies vel nox hujus scilicet temporis, sed lux perpetua, claritas infinita, pax firma et requies secura. Non dices tunc: Quis me liberabit de corpore mortis hujus? Nec clamabis: Heu mihi, quia incolatus meus prolongatus est, quoniam præcipitabitur mors, et salus erit indefectiva, anxietas nulla jucunditas beata, societas dulcis et decora.
3.
O, si vidisses Sanctorum in cælo coronas perpetuas, quanta quoque nunc exultant gloria, qui huic mundo olim contemtibiles, et quasi vita ipsa indigni putabantur: profecto statim te humiliares usque ad terram et affectares potius omnibus subesse, quam uni præesse; nec hujus vitæ lætos dies concupisceres, sed magis pro Deo tribulari gauderes, et pro nihilo inter homines computari maximum lucrum duceres.
4.
O, si tibi hæc saperent, et profunde ad cor transirent, quomodo auderes vel semel conqueri? Nonne pro vita æterna cuncta laboriosa sunt toleranda? Non est parvum quid lucrari, aut perdere regnum Dei. Leva igitur faciem tuam in cælo. Ecce ego et omnes Sancti mei mecum, qui in hoc sæculo magnum habuerunt certamen, modo gaudent modo consolantur modo securi sunt et modo requiescunt, et fine fine in regno Patris mei permanebunt mecum.
CHAPTER XLVII
That all troubles are to be endured for the sake of eternal life
1.
“My Son, let not the labours which thou hast undertaken for Me break thee down, nor let tribulations cast thee down in any wise, but let my promise strengthen and comfort thee in every event. I am sufficient to reward thee above all measure and extent. Not long shalt thou labour here, nor always be weighed down with sorrows. Wait yet a little while, and thou shalt see a speedy end of thine evils. An hour shall come when all labour and confusion shall cease. Little and short is all that passeth away with time.
2.
“Do earnestly what thou dost; labour faithfully in My vineyard; I will be thy reward. Write, read, sing, weep, be silent, pray, endure adversities manfully; eternal life is worthy of all these conflicts, yea, and of greater. Peace shall come in one day which is known to the Lord; which shall be neither day nor night,(1) but light eternal, infinite clearness, steadfast peace, and undisturbed rest. Thou shalt not say then, Who shall deliver me from the body of this death?(2) nor cry out, Woe is me, for my sojourning is prolonged,(3) because death will be utterly destroyed, and there shall be salvation which can never fail, no more anxiety, happy delight, sweet and noble society.
3.
“Oh, if thou sawest the unfading crowns of the Saints in heaven, and with what great glory they now rejoice, who aforetime were reckoned by this world contemptibly and as it were unworthy of life, truly thou wouldst immediately humble thyself even to the earth, and wouldst desire rather to be in subjection to all, than to have authority over one; nor wouldst thou long for pleasant days of this life, but wouldst more rejoice to be afflicted for God’s sake, and wouldst esteem it gain to be counted for nought amongst men.
4.
“Oh, if these things were sweet to thy taste, and moved thee to the bottom of thine heart, how shouldst thou dare even once to complain? Are not all laborious things to be endured for the sake of eternal life? It is no small thing, the losing or gaining the Kingdom of God. Lift up therefore thy face to heaven. Behold, I and all My Saints with Me, who in this world had a hard conflict, now rejoice, are now comforted, are now secure, are now at peace, and shall remain with Me evermore in the Kingdom of My Father.”
(1) Zechariah xiv. 7. (2) Romans vii. 24. (3) Psalm cxx.
 |
| Leva igitur faciem tuam in cælo. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése