Imitatio Christi III./29. ~ Domine, fiat voluntas tua.

 29. 

Hogyan kell Istent segítségül hívni és áldani a megpróbáltatás idején

 

Legyen meg az országod,

míg 

el nem vonul 

a vihar

akaratod 

Domine, fiat voluntas tua. 

így 

és tiszta lesz az 

ég

Oportet itaque ut sustineam, et utinam patienter, donec transeat tempestas, et melius fiat. 

és eljő erőben a 

Te országod. 

 

I. 

Uram, a te neved legyen áldott mindörökké, te bocsátottad rám ezt a kísértést, ezt a megpróbáltatást. El nem szaladhatok előle, hozzád kell folyamodnom, hogy megsegíts, s mindezt javamra fordítsd. 

II. 

Uram, most megpróbáltatások vesznek körül, nyugtalan a szívem, nagyon háborgat a rám szakadó nyomorúság. Mit mondjak hát, kedves jó Atyám? Verembe estem. Szabadíts meg ettől az órától. De azért köszöntött rám ez az óra, hogy te megdicsőülj, amikor én mélyen megaláztatom, és általad nyerek szabadulást. Méltóztassál, Uram, megmenteni engem, mert én szegény, mit tehetek, kihez forduljak, ha nem tehozzád? Adj, Uram, türelmet és kitartást ezúttal is. Segíts meg engem, én Istenem, és nem rettegek, akármi teher szakadjon is rám. Most meg mindebben a bajban mit mondjak? Legyen meg, Uram, a te akaratod, én igazán megérdemeltem a megpróbáltatást és a nyomorúságot. Úgy van hát rendjén, hogy elviseljem, mégpedig türelmesen, s kitartsak, míg végül elül a vihar és kitisztul az ég. Elég erős ahhoz a te mindenható karod, hogy ezt a kísértést is eltávoztassa tőlem, hogy fékezze rohamát, el ne tiporjon, amint már gyakran meg is tetted velem, én irgalmas Istenem. Amilyen nehéz nekem, olyan könnyű tenéked fönséges jobbkezednek ez a beavatkozása.

 

Cap. 29. 

Qualiter instante tribulatione Deus invocandus est.

 

1. Sit nomen tuum, Domine, benedictum in sæcula, qui voluisti hanc tentationem et tribulationem venire super me. Non possum eam effugere, sed necesse habeo ad te confugere, ut me adjuves et in bonum mihi convertas. Domine modo sum in tribulatione, et non est cordi meo bene, sed multum vexor a præsenti passione. Et nunc, Pater dilecte, quid dicam? Deprehensus sum inter angustias. Salvifica me in hac hora. Sed propterea veni in hanc horam, ut tu clarificeris, cum fuero valde humiliatus, et per te liberatus. Complaceat tibi, Domine, ut eruas me. Nam quid ego pauper agere possum? et quo ibo sine te? Da patientiam, Domine, etiam hac vice. Adjuva me, Deus meus, et non timebo quantumcumque gravatus fuero.

2. Et nunc inter hæc quid dicam? Domine, fiat voluntas tua. Ego bene merui tribulari et gravari. Oportet itaque ut sustineam, et utinam patienter, donec transeat tempestas, et melius fiat. Potens est autem omniotens manus tua, etiam hanc tentationem a me auferre, et ejus impetum mitigare, ne penitus succumbam, quemadmodum et prius sæpe egisti mecum. Deus meus misericordia mea. Et quanto mihi difficuliu, tanto tibi facilior est hæc mutatio dexteræ Excelsi.

 

CHAPTER XXIX

How when tribulation cometh we must call upon and bless God

 

Blessed be thy name, O Lord, for evermore, who hast willed this temptation and trouble to come upon me. I cannot escape it, but have need to flee unto Thee, that Thou mayest succour me and turn it unto me for good. Lord, now am I in tribulation, and it is not well within my heart, but I am sore vexed by the suffering which lieth upon me. And now, O dear Father, what shall I say? I am taken among the snares. Save me from this hour, but for this cause came I unto this hour,(1) that Thou mightest be glorified when I am deeply humbled and am delivered through Thee. Let it be Thy pleasure to deliver me;(2) for what can I do who am poor, and without Thee whither shall I go? Give patience this time also. Help me, O Lord my God, and I will not fear how much soever I be weighed down.

2. And now amid these things what shall I say? Lord, Thy will be done. I have well deserved to be troubled and weighed down. Therefore I ought to bear, would that it be with patience, until the tempest be overpast and comfort return. Yet is Thine omnipotent arm able also to take this temptation away from me, and to lessen its power that I fall not utterly under it, even as many a time past thou has helped me, O God, my merciful God. And as much as this deliverance is difficult to me, so much is it easy to Thee, O right hand of the most Highest.

(1) John xii. 27. (2) Psalm xl. 16.

 

Oportet itaque ut sustineam, et utinam patienter, donec transeat tempestas, et melius fiat.