Imitatio Christi III./59. ~ Protege et conserva animam servuli tui inter tot discrimina vitæ corruptibilis, ac comitante gratia tua, dirige per viam pacis ad perpetuæ patriam felicitatis et claritatis.

 59. 

Minden reményt és bizodalmat egyedül Istenbe érdemes vetni 

Őrizd és tartsd meg a te 

szolgád lelkét 

s 

romlandó életét 

sok 

buktató közt, 

s

kísérj kegyelmeddel, 

és vezess a békesség 

útján haza, az örök 

világosságba.

Protege et conserva animam servuli tui inter tot discrimina vitæ corruptibilis, ac comitante gratia tua, dirige per viam pacis ad perpetuæ patriam felicitatis et claritatis.

Amiről nem lehet beszélni, 

arról hallgatni kell.

I. 

Uram, micsoda bizodalmam lehet nekem e világon? Vagy mi az én legnagyobb vigasztalásom az ég alatt? Ugye hogy te, Uram, Istenem, akinek irgalmassága kimeríthetetlen? Hol volt nekem jó nélküled? Vagy a te közeledben mikor mehetett rosszul a sorom? Inkább szegény akarok lenni teérted, mint gazdag tenélküled. Inkább választom azt, hogy a világban bujdossam veled, mint hogy a mennyben lakjam nélküled. Ahol te vagy, ott a mennyország, s ott a halál, meg a kárhozat, ahol te nem vagy. Te élsz minden vágyamban, és azért lehetetlen, hogy folyton utánad ne kiáltsak, hozzád ne fohászkodjam. Egy szóval senkiben sem bízhatom teljességgel, aki bajaimban alkalmasabb segítséget nyújthatna, csak egyedül tebenned, én Istenem. Te vagy reményem, bizodalmam, te vigasztalóm, hozzám mindenben leghűségesebb. Mindenki magával törődik, te csak az én üdvösségemre és előmenetelemre figyelsz, és mindent az én javamra fordítasz. Még ha különböző kísértéseknek, megpróbáltatásoknak teszel is ki, mindezt hasznomra rendeled, hiszen te ezerféleképpen meg szoktad próbálni választottaidat. S a megpróbáltatások idején nem kevesebb szeretetet és dicséretet érdemelsz, mint ha mennyei vigasztalásokkal halmoznál el. Azért hát beléd vetem, Uram, Istenem, minden reményemet, nálad keresek menedéket, eléd tárom minden bajomat, szükségemet, mert mindent gyöngének és megbízhatatlannak találok, amit csak látok kívüled. Mert nem használ a sok barát, nem segíthetnek az erős segítők, okos tanácsadók sem adhatnak értékes tanácsot, a tudósok könyvei vigasztalást, semmi drága holmi szabadulást nem szerezhet, sem eldugott és kies hely meg nem oltalmazhat, ha te magad nem leszel mellettem, ha nem segítesz, erősítesz, vigasztalsz, oktatsz és védelmezel. Mert minden, ami alkalmatosnak látszik a béke és a boldogság biztosítására, semmivé lesz, ha te hiányzol, igazán semmi boldogságot nem ad. Te vagy hát minden jónak beteljesedése, életünk égboltja, minden ékesszólás mélysége, szolgáid igen nagy vigasztalása, hogy mindenek fölött tebenned bizakodnak. Rád néz az én szemem, benned reménykedem, én Istenem, irgalmasságnak Atyja. 

II. 

Áldd meg és szenteld meg lelkemet mennyei áldásoddal, hogy a te szent hajlékod legyen, és örök dicsőségednek székhelye, s ne is legyen benne, fönséged templomában semmi, ami sértené méltóságos tekinteted. Jóságod nagyvolta szerint és irgalmasságod sokasága szerint tekints rám, hallgasd meg szegény szolgádnak esdeklését, aki messzi száműzetésben él a halál árnyékának tájain. Őrizd és tartsd meg a te kisded szolgád lelkét a romlandó élet annyi sok buktatója közt, kísérj kegyelmeddel, és vezess a békesség útján haza, az örök világosságba. Amen. 

Cap. 59. 

Quod omnis spes et fiducia in solo Deo et figenda.

1. 

Domine, quæ est fiducia mea quam in hac vita habeo, aut quod majus solatium meum ex omnibus apparentibus sub cælo? Nonne tu, Domine Deus meus, cujus misericordiæ non est numerus? Ubi mihi bene fuit sine te? Aut quando male esse potuit præsente te? Malo pauper esse propter te, quam dives sine te. Eligo potius tecum in terra peregrainari, quam sine te cælum possidere. Ubi tu, ibi cælum; atque ibi mors est atque infernus, ubi tu non es. Tu mihi in desiderio es, et ideo post te gemere et clamare et exorare necesse est. In nullo denique possum plene considere, qui in necessitatibus auxilietur opportunius, nisi in te solo Deo meo. Tu es spes mea, et fiducia mea, et consolator meus, et fidelissimus in omnibus.

2. 

Omnes quæ sua sunt quærunt; tu salutem meam, et profectum meum solummodo prætendis et omnia in bonum mihi convertis. Et si variis tentationibus et adversitatibus exponas me, hoc totum ad utilitatem meam ordinas, qui mille modis dilectos tuos probare consuevisti. In qua probatione non minus diligi debes et laudari, quam si cælestibus consolationibus me repleres.

3. 

In te ergo, Domine Deus meus, pono totam spem meam et refugium; in te omnem tribulationem meam et angustiam meam constituo, quia totum infirumum et instabile invenio quidquid extra te conspicio. Non enim proderunt multi amici, neque fortes auxiliarii adjuvare poterunt, neque prudentes consiliarii responsum utile dare, neque libri Doctorum consolari, nec alia prætiosa substantia liberare, neque locus aliquis secretus contutari, si tu ipse non assistas, juves, confortes, consoleris, instruas et custodias.

4. 

Omnia namque, quæ ad pacem videntur esse et felicitatem habendam, te absente nihil sunt, nihilque felicitatis et veritate conferunt. Finis ergo omnium bonorum et altitudo vitæ et profunditas eloquiorum tu es; et in te super omnia sperare, fortissimum solatium omnium servorum tuorum. Ad te sunt oculi mei; in te confido, Deus meus; misericordiarum Pater, benedic et sanctifica animam meam benedictione cælesti, ut fiat habitatio sancta tua et sedes æternæ gloriæ tuæ, nihilque in templo tuæ dignitatis inveniatur, quod oculos tuæ majestatis offendat. Secundum multitudinem miserationum tuarum et magnitudinem bonitatis tuæ respice in me, et exaudi orationem pauperis servi tui, longe exulantis in regione umbræ mortis. Protege et conserva animam servuli tui inter tot discrimina vitæ corruptibilis, ac comitante gratia tua, dirige per viam pacis ad perpetuæ patriam felicitatis et claritatis.

CHAPTER LIX

That all hope and trust is to be fixed in God alone

1.

O Lord, what is my trust which I have in this life, or what is my greatest comfort of all the things which are seen under Heaven? Is it not Thou, O Lord my God, whose mercies are without number? Where hath it been well with me without Thee? Or when could it be evil whilst Thou wert near? I had rather be poor for Thy sake, than rich without Thee. I choose rather to be a pilgrim upon the earth with Thee than without Thee to possess heaven. Where Thou art, there is heaven; and where Thou are not, behold there death and hell. Thou art all my desire, and therefore must I groan and cry and earnestly pray after Thee. In short I can confide fully in none to give me ready help in necessities, save in Thee alone, O my God. Thou art my hope, Thou art my trust, Thou art my Comforter, and most faithful in all things.

2. 

All men seek their own;(1) Thou settest forward only my salvation and my profit, and turnest all things unto my good. Even though Thou dost expose me to divers temptations and adversities, Thou ordainest all this unto my advantage, for Thou are wont to prove Thy beloved ones in a thousand ways. In which proving Thou oughtest no less to be loved and praised, than if Thou wert filling me full of heavenly consolations.

3. 

In Thee, therefore, O Lord God, I put all my hope and my refuge, on Thee I lay all my tribulation and anguish; because I find all to be weak and unstable whatsoever I behold out of Thee. For many friends shall not profit, nor strong helpers be able to succour, nor prudent counsellors to give a useful answer, nor the books of the learned to console, nor any precious substance to deliver, nor any secret and beautiful place to give shelter, if Thou Thyself do not assist, help, strengthen, comfort, instruct, keep in safety.

4. 

For all things which seem to belong to the attainment of peace and felicity are nothing when Thou art absent, and bring no felicity at all in reality. Therefore art Thou the end of all good, and the fulness of Life, and the soul of eloquence; and to hope in Thee above all things is the strongest solace of Thy servants. Mine eyes look unto Thee,(2) in Thee is my trust, O my God, Father of mercies.

5. 

Bless and sanctify my soul with heavenly blessing that it may become Thy holy habitation, and the seat of Thy eternal glory; and let nothing be found in the Temple of Thy divinity which may offend the eyes of Thy majesty. According to the greatness of Thy goodness and the multitude of Thy mercies look upon me, and hear the prayer of Thy poor servant, far exiled from Thee in the land of the shadow of death. Protect and preserve the soul of Thy least servant amid so many dangers of corruptible life, and by Thy grace accompanying me, direct it by the way of peace unto its home of perpetual light. Amen.

(1) Philippians ii. 21 (2) Psalm cxli. 8.

Protege et conserva animam servuli tui inter tot discrimina vitæ corruptibilis, ac comitante gratia tua, dirige per viam pacis ad perpetuæ patriam felicitatis et claritatis.