57.
Nem érdemes nagyon elhagynia magát az embernek, ha ereje fogytát érzi
Legyetek kígyók -
mi bölcsességünk ehhez
igen kevés.
Szelíd galambok!
- ahhoz
a mi
türelmünk sem elég.
Magis placent patientia et humilitas in adversis.
Ha előrefelé
nehezen haladsz
legalább szilárd
legyél.
'Ne hederíts rá' - mert így
előre nem jutsz...
ez bölcs tanácsod felénk
kitartásodban
légy szilárd
Cum hæc et similia contingunt, pone te ut melius nosti ex corde; et si tetigerit tribulatio, non tamen dejiciat nec diue implicet.
ha érthető
mód ujjongani még tudsz.
Ad minus sustine patienter, si non potes gaudenter.
Nem első eset
nem is új dolog ez,
ha
elég sokáig élsz, hát
utolsó sem lesz.
Sed nunc dimitte transire: non est primum nec novum nec ultmum erit, si diu vixeris.
Adj jó véget - kimúlást:
üdvösségest.
És
emlékezzél rólam meg
(én Istenem)
és
engem egyenes úton a
te országodba
vezess.
Da finem bonum et da felicem ex hoc mundo transitum. Memento mei, Deus meus, et dirige me recto itinere in regnum tuum.
Nem vész az kárba, ha úgy
érzed, hogy gyakran
zaklatásba vagy kísértésbe
merülsz.
Ember
vagy és nem Isten,
nem angyal
- test vesz körül.
Hogyan
állhatnál meg mindig az
erénynek
'abban'
az állapotában, ha
ez a mennyei
angyaloknak és szenteknek
sem sikerült
?
Animæquior esto et ad majorem sustinentiam accingere. Non est totum frustratum, si te sæpius percipis tribulatum vel graviter tentatum. Homo es, et non Deus; caro es, et non Angelus. Quomodo tu posses semper in eodem statu virtutis permanere, quando hoc defuit Angelo in cælo, et primo Homini in paradiso, quid non diu steterunt? Ego sum qui mærentes erigo sospitate, et suam cognoscentes infirmitatem ad meam provoco divinitatem.
I.
Fiam, én többre tartom a türelmet és az alázatosságot, amely kedvezőtlen körülmények közt ragyog föl, mint a sok kedveskedő szót és áhítatot akkor, amikor jól megy sorod. Miért szomorít meg minden kicsiség, amit ellened mondanak? Ha nagyobb lett volna, akkor sem kellett volna így felindulnod. Ne hederíts rá. Nem első eset, nem új dolog ez, s ha sokáig élsz, utolsó sem lesz. Elég nagy legény vagy, míg valami nem ér. Jó tanácsokat is osztogatsz és értesz ahhoz, hogy másokat jó szóval vigasztalj, de amikor a te ajtódon kopogtat a hirtelen megpróbáltatás, tanácstalan vagy és erőtlen. Figyeld csak meg, milyen törékeny vagy, hisz sok apróságban tapasztalod ezt. De üdvösséged érdekében történik az is, ha ezek s effélék megesnek. Vesd ki ezeket a szívedből, amennyire tudod, s ha mégis utolérnek, ne törj miattuk össze, ne bonyolódjál beléjük. Legalább türelmes légy kitartásodban, ha már ujjongani nem tudsz. S ha valamit kedvetlenül hallgatsz is, méltatlankodva, fogd vissza magad, ne engedd, hogy valami hozzád nem illő szaladjon ki a szádon, hogy a kicsinyek botránkozzanak. Egykettőre elcsitul a föltámadt vihar, s a belső fájdalom megédesedik akkor, ha visszatér a kegyelem. Élek én, mondja az Úr, kész vagyok arra, hogy megsegítselek és a szokottnál nagyobb vigasztalásban részesítselek, ha bízol bennem és áhítatosan segítségül hívsz. Légy csöndesebb lélekkel, és övezd föl magad nagyobb türelemre. Nem vész az kárba, ha úgy érzed, hogy gyakran zaklatás vagy súlyos kísértés vesz körül. Ember vagy és nem Isten, test vagy, nem angyal. Hogyan is állhatnál meg mindig az erénynek ugyanabban az állapotában, ha ez a mennyei angyaloknak s a paradicsombeli első embernek sem sikerült? Én a megkeseredetteket ápoló kézzel fölegyenesítem, s azoknak, akik saját gyarlóságukat megismerték, isteni segítségemmel adok fölemelkedést.
II.
Uram, áldott a te szavad, méznél, lépesméznél édesebb a számban. Hova lennék sok háborúságomban, szükségemben, ha szent igéiddel meg nem erősítenél? Csak végül eljussak az üdvösség kikötőjében, mit számít akkor, hogy közben mit és mennyit szenvedek. Adj jó véget, adj üdvösséges kimúlást e világból. Emlékezzél rólam, én Istenem, és vezess engem egyenes úton a te országodba. Amen.
Cap. 57.
Quod homo non sit nimis dejectus, quando labitur in aliquos defectus.
1.
Fili, magis placent patientia et humilitas in adversis, quam multa consolatio et devotio in prosperis. Ut quid te contristat parvum factum contra te dictum? Si amplius fuisset, commoveri non debuisses. Sed nunc dimitte transire: non est primum nec novum nec ultmum erit, si diu vixeris. Satis virilis es, quamdiu nil obviat adversi; bene etiam consulis et alios nosti roborare verbis: sed cum ad januam tuam venit repentina tribulatio, deficis consilio et robore.
2.
Attende magnam fragilitatem tuam, quam sæpius experiris in modicis objectis: tamen pro salute tua ista fiunt. Cum hæc et similia contingunt, pone te ut melius nosti ex corde; et si tetigerit tribulatio, non tamen dejiciat nec diue implicet. Ad minus sustine patienter, si non potes gaudenter. Et si minus libenter audis et indignationem sentis, reprime te, nec patiaris aliquid inordinatum ex ore tuo exire, unde parvuli scandalizentur. Cito conquiescet commotio excitata, et dolor internus revertente gratia dulcorabitur. Adhuc vivo ego, dixit Dominus; juvare te paratus sum et solito amplius consolari, si confisus fueris in me, et devote invocaveris me.
3.
Animæquior esto et ad majorem sustinentiam accingere. Non est totum frustratum, si te sæpius percipis tribulatum vel graviter tentatum. Homo es, et non Deus; caro es, et non Angelus. Quomodo tu posses semper in eodem statu virtutis permanere, quando hoc defuit Angelo in cælo, et primo Homini in paradiso, quid non diu steterunt? Ego sum qui mærentes erigo sospitate, et suam cognoscentes infirmitatem ad meam provoco divinitatem.
4.
Domine, benedictum sit verbum tuum, dulce super mel et favum ori meo. Quid facerem in tantis tribulationibus et angustiis meis, nisi me confortares tuis sanctis sermonibus? Dummodo tandem ad portum salutis perveniam, quid mihi curæ est, quæ et quanta passus fuero? Da finem bonum et da felicem ex hoc mundo transitum. Memento mei, Deus meus, et dirige me recto itinere in regnum tuum. Amen.
CHAPTER LVII
That a man must not be too much cast down when he falleth into some faults
1.
“My Son, patience and humility in adversities are more pleasing to Me than much comfort and devotion in prosperity. Why doth a little thing spoken against thee make thee sad? If it had been more, thou still oughtest not to be moved. But now suffer it to go by; it is not the first, it is not new, and it will not be the last, if thou live long. Thou art brave enough, so long as no adversity meeteth thee. Thou givest good counsel also, and knowest how to strengthen others with thy words; but when tribulation suddenly knocketh at thine own door, thy counsel and strength fail. Consider thy great frailty, which thou dost so often experience in trifling matters nevertheless, for thy soul’s health these things are done when they and such like happen unto thee.
2.
“Put them away from thy heart as well as thou canst, and if tribulation hath touched thee, yet let it not cast thee down nor entangle thee long. At the least, bear patiently, if thou canst not joyfully. And although thou be very unwilling to hear it, and feel indignation, yet check thyself, and suffer no unadvised word to come forth from thy lips, whereby the little ones may be offended. Soon the storm which hath been raised shall be stilled, and inward grief shall be sweetened by returning grace. I yet live, saith the Lord, ready to help thee, and to give thee more than wonted consolation if thou put thy trust in Me, and call devoutly upon Me.
3.
“Be thou more calm of spirit, and gird thyself for greater endurance. All is not frustrated, though thou find thyself very often afflicted or grievously tempted. Thou art man, not God; thou art flesh, not an angel. How shouldst thou be able to remain alway in the same state of virtue, when an angel in heaven fell, and the first man in paradise? I am He who lifteth up the mourners to deliverance, and those who know their own infirmity I raise up to my own nature.”
4.
O Lord, blessed be Thy word, sweeter to my mouth than honey and the honeycomb. What should I do in my so great tribulations and anxieties, unless Thou didst comfort me with Thy holy words? If only I may attain unto the haven of salvation, what matter is it what things or how many I suffer? Give me a good end, give me a happy passage out of this world. Remember me, O my God, and lead me by the right way unto Thy Kingdom. Amen.
 |
| Memento mei, Deus meus, et dirige me recto itinere in regnum tuum. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése