Imitatio Christi III./53. ~ Non enim poteris mihi vacare et in transitoriis pariter delectari.

 53. 

Isten kegyelmében evilág bölcsei nem részesülnek

 

Mi köze a fénynek a 

sötétséggel

Nolite iugum ducere cum infidelibus quae enim participatio iustitiae cum iniquitate aut quae societas luci ad tenebras.

Rejtekhelyet keress - az

 egyedüllétet. 

Pete secretum tibi; ama solus habitare tecum.

Tiszta lelkiismeret 

tulajdonosa

töredelmet szerelmes 

lélek.

...ut devotam teneas mentem, et puram conscientiam.

Így lesznek tiszták 

tetteid:

Non enim poteris mihi vacare et in transitoriis pariter delectari.

 

Fejszét a gyökérre kell 

vetned.

Si ad hunc apicem scandere gliscis, oportet viriliter incipere et securim ad radicem ponere.

 Halott a 

világnak ki vágyódik 

arra, hogy nekem 

szolgálva járjon-keljen

O, quanta fiducia erit morituro, quem nullius rei affectus detinet in mundo. 

Qui autem libere mecum ambulare desiderat, necesse est, ut omnes pravas et inordinatas affectiones suas mortificet atque nulli creaturæ privato amore concupiscenter inhæreat.

- óvakodva magától:

nekem éljen - csak nekem. 

Fili, prætiosa est gratia mea, non patitur se misceri extraneis rebus, nec consolationibus terrenis.

I. 

Fiam, drága dolog az én kegyelmem, nem vegyül olyasmivel, ami idegen tőle, sem földi vigasztalással. El kell hát utasítanod mindent, ami a kegyelem útjába akadályt vet, ha azt kívánod, hogy az beléd áradjon. Keress magadnak rejtekhelyet, szeresd az egyedüllétet, senkinek vigasztaló beszéde után ne kívánkozz, inkább Istenhez fordulj áhítatos imádsággal, hogy lelked töredelmes, lelkiismereted tiszta legyen. Az egész világot vedd semmibe, minden külső tevékenységnél többre becsüld, ha Istennel foglalatoskodol. Mert képtelenség, hogy velem törődj, és ugyanakkor örömödet leld a múlandó dolgokban is. El kell távolodnod attól, ami ismerős és kedves neked, meg kell fosztanod lelkedet minden evilági vigasztalástól. Erre kér Szent Péter apostol is, hogy Krisztus hívő népe jövevénynek és zarándoknak tekintse magát itt e földön. Ó mekkora bizakodás lesz abban a haldoklóban, akit semmi földi vonzalom nem köt evilághoz. De hogy ennyire független legyen mindentől a szíved, nem igényli még a lomha lélek, nem is ismeri a földhöz tapadt ember a belső ember szabadságát. Ha azonban valóban arra törekszel, hogy lelki ember váljék belőled, le kell mondanod arról is, ami távol van tőled, arról is, ami közeledben van, és senkitől nem kell jobban óvakodnod, mint önmagadtól. Ha önmagadat teljesen legyőzöd, minden máson már könnyebben diadalt veszel. Az igazi győzelem az, hogy önmagadon diadalmaskodjál. Mert aki önmagával bír úgy, hogy érzéki természete eszének, esze pedig mindenben nekem engedelmeskedik, az valóban legyőzte önmagát és ura a világnak. 

II. 

Ha azon igyekszel, hogy erre a csúcsra fölhágj, keményen neki kell vágnod, és a fejszét a gyökérre kell vetned, hogy kiszaggasd és kitörd azt a rejtett rendetlen hajlandóságot, amely magadhoz és saját anyagi hasznodhoz húz. Majd minden, amit gyökeresen le kell győznöd, abból a vétekből származik, hogy az ember önmagát igen rendetlenül szereti. Ahol ezt a hibát legyőzik, kiküszöbölik, nyomban nagy békesség és nyugalom támad. De mivel kevesen fáradoznak azon, hogy tökéletesen meghaljanak maguknak, s önmaguk igazi elhagyására sem törekszenek, azért aztán legtöbben maradnak önmaguk rabjai, és képtelenek lélekben önmaguk fölé nőni. Aki azonban vágyódik arra, hogy velem szabadon járjon-keljen, annak halálra kell szánnia minden hiábavaló és rendetlen kívánságát, s az semmi teremtményhez önző szeretettel vágyakozva nem ragaszkodhatik. 

Cap. 53. 

De gratia quæ non miscetur terrena sapientibus.

1. 

Fili, prætiosa est gratia mea, non patitur se misceri extraneis rebus, nec consolationibus terrenis. Abjicere ergo oportet omnia impedimenta gratiæ, si optas ejus infusionem suscipere. Pete secretum tibi; ama solus habitare tecum, nullius require confabulatinem, sed magis ad Deum devotam effunde precem, ut devotam teneas mentem, et puram conscientiam. Totum mundum nihil exstima, Dei vacationem omnibus exterioribus antepone. Non enim poteris mihi vacare et in transitoriis pariter delectari. A notis et a charis oportet elongari et ab omni temporali solatio mentem tenere privatam. Sic obsecrat beatus Apostolus Petrus, ut tanquam advenas et peregrinos in hoc mundo se contineant Christi fideles.

2. 

O, quanta fiducia erit morituro, quem nullius rei affectus detinet in mundo. Sed sic segregatum cor habere in omnibus, æger necdum capit animus, nec animalis homo novit interni hominis libertatem. Attamen si vere velit esse spiritualis, oportet eum renuntiare tam remotis, quam propinquis, et a nemine magis cavere, quam a se ipso. Si te ipsum perfecte viceris, cætera facilis subjugabis. Perfecta namque victoria est de semetipso triumphare: qui enim semetipsum subjectum tenet, ut sensualitas rationi, et ratio in cunctis obediat mihi, hic vere victor sui est et dominus mundi.

3. 

Si ad hunc apicem scandere gliscis, oportet viriliter incipere et securim ad radicem ponere, ut evellas et destruas occultam in inordinatam inclinationem ad te ipsum et ad omne privatum inclinationem ad te ipsum et ad omne privatum et materiale bonum. Ex hoc vitio quod homo semetipsum nimis inordinate diligit, pene totum pendet quidquid radicaliter vincendum est, quo devicto et subacto malo, pax magna et tranquillitas erit continuo. Sed quia pauci sibi ipsi mori perfecte laborant, nec plene extra se tendunt, propterea in se implicati remanent, nec supra se elevari in spiritu possunt. Qui autem libere mecum ambulare desiderat, necesse est, ut omnes pravas et inordinatas affectiones suas mortificet atque nulli creaturæ privato amore concupiscenter inhæreat.

CHAPTER LIII

That the Grace of God doth not join itself to those who mind earthly things

1.

“My Son, precious is My grace, it suffereth not itself to be joined with outward things, nor with earthly consolations. Therefore thou oughtest to cast away all things which hinder grace, if thou longest to receive the inpouring thereof. Seek a secret place for thyself, love to dwell alone with thyself, desire the conversation of no one; but rather pour out thy devout prayer to God, that thou mayest possess a contrite mind and a pure conscience. Count the whole world as nought; seek to be alone with God before all outward things. For thou canst not be alone with Me, and at the same time be delighted with transitory things. Thou oughtest to be separated from thy acquaintances and dear friends, and keep thy mind free from all worldly comfort. So the blessed Apostle Peter beseecheth, that Christ’s faithful ones bear themselves in this world as strangers and pilgrims.(1)

2. 

“Oh how great a confidence shall there be to the dying man whom no affection to anything detaineth in the world? But to have a heart so separated from all things, a sickly soul doth not yet comprehend, nor doth the carnal man know the liberty of the spiritual man. But if indeed he desire to be spiritually minded, he must renounce both those who are far off, and those who are near, and to beware of no man more than himself. If thou perfectly conquer thyself, very easily shalt thou subdue all things besides. Perfect victory is the triumph over oneself. For whoso keepeth himself in subjection, in such manner that the sensual affections obey the reason, and the reason in all things obeyeth Me, he truly is conqueror of himself, and lord of the world.

3. 

“If thou desire to climb to this height, thou oughtest to start bravely, and to lay the axe to the root, to the end that thou mayest pull up and destroy the hidden inordinate inclination towards thyself, and towards all selfish and earthly good. From this sin, that a man loveth himself too inordinately, almost everything hangeth which needeth to be utterly overcome: when that evil is conquered and put under foot, there shall be great peace and tranquillity continually. But because few strive earnestly to die perfectly to themselves, and do not heartily go forth from themselves, therefore do they remain entangled in themselves, and cannot be raised in spirit above themselves. But he who desireth to walk at liberty with Me, must of necessity mortify all his evil and inordinate affections, and must cling to no creature with selfish love.”

(1) 1 Peter ii. 11. / 2 Cor 6:14

Si ad hunc apicem scandere gliscis, oportet viriliter incipere et securim ad radicem ponere.