Imitatio Christi III./23. ~ Opta semper et ora, ut voluntas Dei integre in te fiat. Ecce talis homo ingreditur fines pacis et quietis. / Qui maior est vestrum erit minister vester.

 23. 

Négy dolog szerez nagy békességet 

  

ez egy fordított világ

négy dolog szerez 

nagy békességet: 

keresd az alárendelt 

állapotot.

Quære semper inferiorem locum et omnibus subesse. 

 

felfelé 

nincs út.

 

aki legnagyobb 

akar majd lenni..., 

legyen szolgátok. 

Qui maior est vestrum erit minister vester. 

 tegye 

más akaratát

Stude, Fili, alterius potius facere voluntatem quam tuam. 

vágyja kevesebbet

Elige semper minus quam plus habere.

  a 

lentebb való helyet.

Quære semper inferiorem locum et omnibus subesse. 

 

Ez egy 

jól sikerült 

temetés volt.  

 

"Keressünk most már vidámabb látványt. Ímhol egy temetés! Fölhulló hópelyhek közt, föl­csöpögő könnyek fátyolán át végignézhetjük, amint a sírásók két vastag kötélen fölbocsátják a koporsót. A munkatársak, ismerősök, közeli s távoli rokonok, továbbá az özvegy meg a három árva göröngyöt ragadnak, s elkezdik a koporsót hajigálni. Jusson eszünkbe az a szívettépő hang, amikor a sírgödörbe ledobált rögök megdobbannak és szétomlanak. Az özvegy sír, jajonganak az árvák... Milyen más érzés fölfelé hajigálni! A koporsót eltalálni mennyivel ne­hezebb! Először is jó göröngyökre van szükség, mert a porhanyósabbja félúton szétesik. Van hát kapkodás, lótás-futás, taszigálódás a kemény rögökért. És hiába a jó göröngy; a rosszul célzott rög visszahull, és ha eltalál valakit - pláne, ha egy gazdag, előkelő rokont -, kezdődik a vihorászás, a káröröm egészséges kuncogása. De ha minden stimmel - kemény a rög, pontos a célzás, s telibe találja a deszkakoporsót -, megtapsolják a dobót, derűs lélekkel térnek haza, és sokáig emlegetik a nagy telitalálatot, a kedves halottat és ezt a mókás, pompásan sikerült szertartást, melyben nyoma sem volt a képmutatásnak, a tettetett gyásznak, a hazudott részvét­nyilvánításnak. Kérem, szíveskedjenek kiegyenesedni. Amint látják: a világ talpra állt, önök pedig emelt fővel, keserű könnyekkel sirathatják kedves halottaikat."

 

( Örkény István, Arról, hogy mi a groteszk ) 

 

"Aki a legnagyobb közöttetek, az legyen a szolgátok!" 

 

( Mt 23,11 ) 

 

 

I. 

Fiam, most megtanítalak téged a békességnek és az igaz szabadságnak útjára. Tedd, Uram, amit mondasz, mert jól esik azt hallanom.  

Azon légy, fiam, hogy inkább más akaratát kövesd, mint a magadét. 

Válaszd inkább azt, hogy kevesebbed legyen, ne többed. 

Keresd mindig a lentebb való helyet, és a mások alá rendelt állapotot. 

Azt óhajtsd, azért fohászkodj mindig, hogy Isten akarata maradéktalanul beteljesedjék tebenned. 

Íme, az ilyen ember lép be a béke és a nyugalom földjére. Uram, rövid a mondandód, de nagy tökéletességgel teljes. Kevés szóba belefér, de értelme gazdag, gyümölcse bő. Bizony, ha hűségesen meg tudnám tartani, nem kellene egykönnyen megháborodnom. Mert valahányszor nyugtalannak és teher alatt sínylődőnek érzem magam, mindig úgy találom, hogy ettől a tanítástól eltávolodtam. De te, aki mindenható vagy, és a lélek előrehaladását mindig jó néven veszed, növeld bennem kegyelmedet, hogy valóra válthassam, amit ajánlasz, és véghez vihessem üdvösségemet. 

II. 

Imádság gonosz gondolatok ellen: Uram, Istenem, ne távozzál el tőlem, Istenem, siess segítségemre, mert mindenféle rossz gondolat és nagy félelmek szakadtak rám, ezek gyötrik a lelkemet. Hogy gázolhatok át közöttük sértetlenül? Hogyan törhetem át őket? Én – mondja az Úr – előtted járok, és evilág nagyjait megalázom, megnyitom a börtön ajtaját, és föltárom előtted a titkok titkait. Tedd, Uram, amit mondasz, és fussanak el orcád elől mind-mind az én rossz gondolataim. Ez az én reménységem és egyetlen vigasztalásom, hogy minden zaklattatásomban hozzád fordulok, beléd vetem bizalmamat, szívem legbelsejéből téged szólítalak, és türelmesen várom vigasztalásodat. 

III. 

Imádság lelki világosságért: Világosíts meg engem, ó áldott Jézus, a belső fényesség világával, és űzz el minden sötétséget szívemnek hajlékából. Tartsd féken elkalandozó gondolataimat, légy úrrá a rám támadó kísértéseken. Harcolj keményen értem, és győzd le a fenevadakat, vagyis az ingerlő érzéki vágyakat, hogy hatalmadból békesség szülessen, és szent udvarodban, vagyis tiszta lelkiismeretemben bőségesen visszhangozzék a te dicséreted. Parancsolj a szeleknek és a viharoknak, mondd a tengernek: csöndesedjél, és az északi szélnek: nyugodj el, és nagy csöndesség támad. Áraszd ki világosságodat és igazságodat, hogy fényeskedjenek a földön, mert terméketlen és puszta föld vagyok, míg meg nem világosítasz. Hullasd onnan fölülről kegyelmedet, frissítsd meg szívemet mennyei harmattal, add az áhítatosság vizét, hogy megöntözze a földet, s az jó és hasznos gyümölcsöt teremjen. Egyenesítsd föl bűnök alatt görnyedő lelkemet, és minden vágyódásomat irányítsd a mennyei javakra, hogy miután megkóstoltam már az örök boldogság édességét, ne essék jól a földiekkel való foglalkozás. Ragadj magadhoz engem, és szabadíts meg a teremtmények minden múlandó vigasztalásától, mert semmi teremtett valóság kívánságomat egészen el nem nyugtathatja, teljesen meg nem vigasztalhat. Kapcsolj magadhoz engem, szerelmednek elválhatatlan kötelékével, mert egyedül te elégíted ki a téged szeretőt, és nélküled minden üres.

Cap. 23. 

De 4.or. magnam importantibus pacem.

 

1. 

Fili, nunc decebo te viam pacis et veræ libertatis.

2. 

Fac, Domine, quod dicis, quia hoc mihi est gratum audire.

3. 

Stude, Fili, alterius potius facere voluntatem quam tuam. Elige semper minus quam plus habere. Quære semper inferiorem locum et omnibus subesse. Opta semper et ora, ut voluntas Dei integre in te fiat. Ecce talis homo ingreditur fines pacis et quietis.

4. 

Domine, sermo tuus iste brevis multum continet perfectionis; parvus est dictu, sed plenus sensu et uber in fructu. Nam si posset a me fideliter custodiri, non deberet tam facilis in me turbatio origi. Nam quoties me impacatum sentio et gravatum, ab hac doctrina me recessisse invenio. Sed tu qui omnia potes, et animæ profectum semper diligis, adauge amjorem gratiam, ut posim tuum complere sermonem, et meam perficere salutem.

Oratio contra cogitationes malas.

5. 

Domine Deus meus, ne elongeris a me; Deus meus, in auxilium meum respice: quoniam in me surrexerunt cogitationes vanæ et timores magni affligentes animam meam. Quomodo pertransibo illæsus? Quomodo perfringam eas?

6. 

Ego, inquit, ante te ibo, et gloriosos terræ humiliabo; aperiam januam carceris, et arcana secretorum revelabo tibi.

7. 

Fac, Domine, ut loqueris, et fugiant a facie tua omnes iniquæ cogitationes. Hæc est spes et unica consolatio mea, ad te in omni tribulatione confugere, tibi confidere, ex intimo invocare, et patienter consolationem tuam exspectare.

Oratio pro illuminatione mentis.

8. 

Clarifica me, bone Jesu, claritate æterni lumnis. Educ de habitaculo cordis mei tenebras universas. Cohibe evagationes multas et elide vim facientes tentationes. Pugna pro me fortiter, et expugna malas bestias, concupiscentias dico illecebrosas, ut fiat pax in virtute tua et abundantia laudis tuæ resonet in aula sancta, hoc est in conscientia pura. Impera ventis et tempestatibus; dic, mari quiesce; dic Aquiloni, ne flaveris: et erit tranquillitas magna.

9.  

Emitte lucem tuam et veritatem, ut luceant super terram, quia terra sum inanis et vacua, donec illumines me. Effunde gratiam tuam desuper, perfunde cor meum gratia cælesti, ministra devotionis aquas ad irrigandum faciem terræ, ad producendum fructum bonum et optimum. Eleva mentem pressam mole peccatorum et ad cælestia totum desiderium meum suspende: ut gustata suavitate supernæ felicitatis pigeat de terrenis cogitare.

10. 

Rape me et eripe me ab omni creaturarum indurabili consolatione, quia nulla res creata appetitum meum plenarie valet quietare et consolari. Junge me tibi inseparabili dilectionis vinculo, quoniam tu solus sufficis amanti et absque te frivola sunt universa.

 

CHAPTER XXIII

Of four things which bring great peace

 

1.

“My Son, now will I teach thee the way of peace and of true liberty.”

2. 

Do, O my Lord, as Thou sayest, for this is pleasing unto me to hear.

3. 

“Strive, My Son, to do another’s will rather than thine own. Choose always to have less rather than more. Seek always after the lowest place, and to be subject to all. Wish always and pray that the will of God be fulfilled in thee. Behold, such a man as this entereth into the inheritance of peace and quietness.”

4. 

O my Lord, this Thy short discourse hath in itself much of perfectness. It is short in words but full of meaning, and abundant in fruit. For if it were possible that I should fully keep it, disturbance would not so easily arise within me. For as often as I feel myself disquieted and weighed down, I find myself to have gone back from this teaching. But Thou, Who art Almighty, and always lovest progress in the soul, vouchsafe more grace, that I may be enabled to fulfil Thy exhortation, and work out my salvation.

A PRAYER AGAINST EVIL THOUGHTS

5. 

O Lord my God, be not Thou far from me, my God, haste Thee to help me,(1) for many thoughts and great fears have risen up against me, afflicting my soul. How shall I pass through them unhurt? how shall I break through them?

6. 

“I,” saith He, “will go before thee, and make the crooked places straight.”(2) I will open the prison doors, and reveal to thee the secret places.

7. 

Do, Lord, as Thou sayest; and let all evil thoughts fly away before Thy face. This is my hope and my only comfort, to fly unto Thee in all tribulation, to hope in Thee, to call upon Thee from my heart and patiently wait for Thy loving kindness.

A PRAYER FOR ENLIGHTENMENT OF THE MIND

8. 

Enlighten me, Blessed Jesus, with the brightness of Thy inner light, and cast forth all darkness from the habitation of my heart. Restrain my many wandering thoughts, and carry away the temptations which strive to do me hurt. Fight Thou mightily for me, and drive forth the evil beasts, so call I alluring lusts, that peace may be within Thy walls and plenteousness of praise within Thy palaces,(3) even in my pure conscience. Command Thou the winds and the storms, say unto the sea, “Be still,” say unto the stormy wind, “Hold thy peace,” so shall there be a great calm.

9. 

Oh send forth Thy light and Thy truth,(4) that they may shine upon the earth; for I am but earth without form and void until Thou give me light. Pour forth Thy grace from above; water my heart with the dew of heaven; give the waters of devotion to water the face of the earth, and cause it to bring forth good and perfect fruit. Lift up my mind which is oppressed with the weight of sins, and raise my whole desire to heavenly things; that having tasted the sweetness of the happiness which is from above, it may take no pleasure in thinking of things of earth.

10. 

Draw me and deliver me from every unstable comfort of creatures, for no created thing is able to satisfy my desire and to give me comfort. Join me to Thyself by the inseparable bond of love, for Thou alone art sufficient to him that loveth Thee, and without Thee all things are vain toys.

(1) Psalm lxxi. 12. (2) Isaiah xlv. 2. (3) Psalm cxxii. 7. (4) Psalm xliii. 3.

 

Opta semper et ora, ut voluntas Dei integre in te fiat. Ecce talis homo ingreditur fines pacis et quietis.