Imitatio Christi III./17. ~ Dummodo in æternum non projicias, nec deleas me de libro vitæ.

 17. 

Minden aggasztó gondot Istenre kell hagyni 

Így kell helyt állnod,...mondod...

Fili, sic oportet te stare, si mecum desideras ambulare.

- viselj rám gondot 

mint magamra viselnék.

Major est sollicitudo tua pro me, quam omnis cura quam ego possem gerere pro me. 

Óvj meg bűntől, - haláltól,

 a pokol hatalmától: 

Így én félni nem fogok.

Halálában él..

ki életében meghal, 

Domine, libenter patiar pro te sicut volueris venire super me. Indifferenter volo de manu tua bonum et malum, dulce et amarum, lætum et triste suscipere, et pro omnibus mihi contingentibus gratias agere.

Ingatagon áll, 

ki gondkat rád nem hagy.

Nimis enim casualiter stat, qui non projicit omnem sollicitudinem suam in te. 

...légy Te mindenkor áldott: 

...æque sis semper benedictus.

Ne törülj az élet könyvéből!

Dummodo in æternum non projicias, nec deleas me de libro vitæ!

"A beszámolók, melyeket Moody közöl, abban érik el a tetőpontjukat, hogy az ember a halált megérti, és életébe integrálni tudja. Bölcs szívhez jutott, mert számol halálával, sőt ennek értelmére is eljutott (Zsolt 90,12). Mi is ennek a megértésnek a lényege? Ábrahám a Sancta Clara, a XVII. század Ágoston rendi szerzetese azt mondta egyszer: „Aki meghal, mielőtt meghal, nem hal meg, amikor meghal". Ennek a mély értelmű mondásnak az a lényege, hogy aki magát és egóját elveszti ebben a világban azon a halálnak már nincs mit keresnie, mert az már meghalt egyszer, és a halálba belépve még egyszer nem fog meghalni. Meghalt a halál előtt, és a halálnak már nincs rajta hatalma. A Krisztusban hívők ezt élik át: elvesztik az életüket Krisztusért és benne megtalálják magukat. Átmentek a halálból az életbe, és már az ítélet nem fogja az életüket elvenni (Jn 5,24). Mindazok fölött, akik a halál misztikus élményén átmentek, a halál clvesztette hatalmát. Már nem felnek tőle, mert belementek és benne átalakultak. Ezt nagy bizonyságtétellel meg is vallják."

( Szathmáry Sándor, Teológiai értékek Moody könyveiben )

I. 

Fiam, engedd, hogy azt tegyem veled, amit én akarok, én tudom, mi válik javadra. Te úgy gondolkodol, mint az emberek, sokmindenben úgy foglalsz állást, ahogyan az emberi indulat diktálja. Uram, igazat mondasz. Nagyobb gondviseléssel veszel te körül, mint amekkora gondot én önmagamra viselhetek. Nagyon ingatagon áll az, aki minden gondját terád nem hagyja. Uram, csak igaz és állhatatos maradjon hozzád akaratom, egyébként intézkedj velem tetszésed szerint. Mert csak jó lehet az, amit velem teszel. Ha azt akarod, hogy sötétségben járjak, áldott légy, ha pedig azt akarod, hogy világosságba öltözzem, légy akkor is áldott. Ha kegyesen megvigasztalsz, áldott légy, ha úgy akarod, hogy zaklattatásban legyek, ugyanúgy légy mindenkor áldott. 

II. 

Fiam, valóban így kell helyt állanod, ha azt akarod, hogy jártodban-keltedben az enyém lehess. Ugyanolyan készséggel kell fogadnod a szenvedést, mint az örömet. Olyan jó kedvvel kell a szükséget és a szegénységet viselned, mint a bőséget és a gazdagságot. Uram, szívesen vállalom érted, mindazt, amit tetszésedre van rám bocsátani. Válogatás nélkül akarom elfogadni a te kezedből a jót meg a rosszat, az édeset és a keserűt, a vígságot vagy a szomorúságot és bármi történjék velem, hálát akarok adni érte. Óvj meg minden bűntől, és sem a haláltól, sem a pokol hatalmától félni nem fogok. Csak örökre el ne vess, ki ne törülj az élet könyvéből, semmit sem árt, akármi baj szakad rám.

 

Cap. 17. 

Quod omnis sollicitudo in Deo ponenda est.

1. Fili, sine me tecum agere quod volo: ego scio quid expediat tibi. Tu cogitas ut homo, in multis sentis, sicut tibi humanus suadet affectus.

2. Domine, verum est quod dicis. Major est sollicitudo tua pro me, quam omnis cura quam ego possem gerere pro me. Nimis enim casualiter stat, qui non projicit omnem sollicitudinem suam in te. Domine, dummodo voluntas mea recta et firma, in te permaneat, fac de me quidquid tibi placuerit. Non enim potest esse nisi bonum quidquid de me feceris. Si me vis esse in tenebris, sis benedictus; et si me vis esse in luce, sis iterum benedictus. Si me dignaris consolari, sis benedictus; si me vis tribulari, æque sis semper benedictus.

3. Fili, sic oportet te stare, si mecum desideras ambulare. Ita promtus debes esse ad patiendum, sicut ad gaudendum. Ita libenter debes esse inops et pauper, sicut plenus, et dives.

4. Domine, libenter patiar pro te sicut volueris venire super me. Indifferenter volo de manu tua bonum et malum, dulce et amarum, lætum et triste suscipere, et pro omnibus mihi contingentibus gratias agere. Custodi me ab omni peccato, et non timebo mortem neque infernum. Dummodo in æternum non projicias, nec deleas me de libro vitæ, non mihi nocebit quidquid veniret tribulationis super me.

 

CHAPTER XVII

That all care is to be cast upon God

“My Son, suffer me to do with thee what I will; I know what is expedient for thee. Thou thinkest as a man, in many things thou judgest as human affection persuadeth thee.”

2. Lord, what Thou sayest is true. Greater is Thy care for me than all the care which I am able to take for myself. For too insecurely doth he stand who casteth not all his care upon Thee. Lord, so long as my will standeth right and firm in Thee, do with me what Thou wilt, for whatsoever Thou shalt do with me cannot be aught but good. Blessed be Thou if Thou wilt leave me in darkness: blessed also be Thou if Thou wilt leave me in light. Blessed be Thou if Thou vouchsafe to comfort me, and always blessed be Thou if Thou cause me to be troubled.

3. “My Son! even thus thou must stand if thou desirest to walk with Me. Thou must be ready alike for suffering or rejoicing. Thou must be poor and needy as willingly as full and rich.”

4. Lord, I will willingly bear for Thee whatsoever Thou wilt have to come upon me. Without choice I will receive from Thy hand good and evil, sweet and bitter, joy and sadness, and will give Thee thanks for all things which shall happen unto me. Keep me from all sin, and I will not fear death nor hell. Only cast me not away for ever, nor blot me out of the book of life. Then no tribulation which shall come upon me shall do me hurt. 

Dummodo in æternum non projicias, nec deleas me de libro vitæ.