Imitatio Christi III./9. ~ ...nec in corde suo dilatabitur. / Ego totum dedi, ego totum rehabere volo,...

 9. 

Mint végső célra, mindent Istenre kell vonatkoztatni 

...vétettem én, kevésbé

...sed multipliciter impedietur et angustiabitur. 

szerettelek a 

teremtményeidnél így 

világ határán 

megállt a képzeletem.

Nam si te ipsum in aliquo quæris, statim in te deficies et arescis. Omnia ergo ad me principaliter referas qui omnia sum, qui omnia dedi. 

mindent én adtam...; - mondtad.

Ego totum dedi, ... 

 

Tanácsod: Tágítsad ki

szíved melegét - 

Qui autem extra me voluerit gloriari vel in aliquo privato bono delectari, non stabilietur in vero gaudio, nec in corde suo dilatabitur, sed multipliciter impedietur et angustiabitur. 

könyörületességed 

körét: nem tágul 

ki a végtelenre:

Sic singula considera sicut ex summo bono manantia. Et ideo ad me tanquam ad originem suam cuncta sunt referenda. 

- figyelmeztettél: vissza 

is akarom kapni...

... ego totum rehabere volo. 

"Kétségkívül egyedül ellened vétettem, mert parancsoltad, hogy önmagadért szeresselek és a teremtmények szeretetét rád vonatkoztassam; én ellenben jobban szerettem a teremtményeket, önmagukért szeretve azokat. (...) Mert aki a teremtményeket önmagukért szereti: istenné teszi azokat." 

( Savonarola elmélkedései a börtönben a Miserere zsoltárról )

"Képzelj el a hozzád nagyon közel álló személyt magad elé, s ha lehet, akkor olyan valakit, aki szenved, fájdalmai vannak. Amikor belélegzel, képzeld el, hogy szenvedését és fájdalmát együttérzéssel magadba szívod; amikor pedig kilélegzel, sugározd kifelé minden melegségedet, gyógyítóerődet, szeretetedet, örömödet és boldogságodat. Aztán bővítsd könyörületességed körét..."

( Szögjal Rimpocse, Pillanatról pillanatra, április 5. )

 

I. 

Fiam, úgy van rendjén, hogy engem tarts legfőbb és legvégső célodnak, ha valóban boldog akarsz lenni. Ez az elszánás megtisztítja indulataidat, amelyek oly gyakran fordulnak magad s a teremtmények felé. Mert ha valamiben magadat keresed, azon nyomban elfogyatkozol és kitikkadsz. Mindent értem cselekedj tehát, mert én vagyok az, aki mindeneket adtam. Úgy szemlélj azért mindent, mint a legfőbb jótól származót, és mindent énrám vonatkoztass, mint végső kútforrásra. 

II. 

A kicsiny és a nagy a szegény meg a gazdag belőlem merít élő vizet, mint élő kútforrásból, s aki önként és örömest szolgál nekem, abban kegyelmet kegyelemre halmozok. Aki pedig nélkülem akar dicsekedni, vagy valami maga szerezte jóban próbálja örömét lelni, az nem ver gyökeret az igazi örömben, szíve nem tágul ki, hanem sokszoros akadályba botlik és kutyaszorítóba kerül. Semmi jót sem szabad hát magadnak tulajdonítanod, sem senki emberfiát magától jónak tartanod, hanem mindent Istennek tulajdoníts, aki nélkül semmije sincs az embernek. Én adtam mindent, és mindent vissza akarok kapni, szöges pontossággal megkívánom, hogy mindent nekem köszönjenek meg. Ez az igazság, amely elkergeti a hiú emberi dicsekvést. Ha betért hozzád a mennyei kegyelem és az igazi szeretet, nem lesz helye benned semmi irigységnek, sem szívbeli fukarságnak, s az önszeretet sem foglalhat le többé. Mert mindent legyőz az istenszeretet, és az emberi léleknek minden erejét elmélyíti, megsokszorozza. Ha helyesen gondolkodol, csak bennem leled majd örömed, csak bennem reménykedel, mert senki sem jó, csak egyedül az Isten, őt kell minden fölött dicsérni és áldani.

Cap. 9. 

Quod omnia ad Deum sicut ad finem ultimum sunt referenda.

1. 

Fili, ego debeo esse finis tuus supremus. Ex hac intentione purificabitur affectus tuus, sæpius ad se ipsum, et ad creaturas male incurvatus. Nam si te ipsum in aliquo quæris, statim in te deficies et arescis. Omnia ergo ad me principaliter referas qui omnia sum, qui omnia dedi. Sic singula considera sicut ex summo bono manantia. Et ideo ad me tanquam ad originem suam cuncta sunt referenda.

2. 

Ex me pusillus et magnus, pauper et dives, tanquam ex fonte vivo aquam hauriunt vivam. Et qui mihi sponte et libere deserviunt, gratiam, pro gratia accipient. Qui autem extra me voluerit gloriari vel in aliquo privato bono delectari, non stabilietur in vero gaudio, nec in corde suo dilatabitur, sed multipliciter impedietur et angustiabitur. Nihil ergo tibi de bono adscribere debes, nec alicui homini virtutem attribuas, sed totum da Deo, sine quo nihil habet homo. Ego totum dedi, ego totum rehabere volo, et cum magna districtione gratiarum actiones requiro.

3. 

Hæc est veritas qua fugatur gloriæ vanitas. Et si intraverit cælestis gratia et vera charitas, non erit aliqua invidia, nec contractio cordis, neqe privatus amor occupabit. Vincit enim omnia divina charitas, et dilatat omnes animæ vires. Si recte sapis, in me solo gaudebis, in me solo sperabis, quia nemo bonus nisi solus Deus, qui est super omnia laudandus, et in omnibus benedicendus. 

CHAPTER IX

That all things are to be referred to God, as the final end

1. 

“My Son, I must be thy Supreme and final end, if thou desirest to be truly happy. Out of such purpose thy affection shall be purified, which too often is sinfully bent upon itself and upon created things. For if thou seekest thyself in any matter, straightway thou wilt fail within thyself and grow barren. Therefore refer everything to Me first of all, for it is I who gave thee all. So look upon each blessing as flowing from the Supreme Good, and thus all things are to be attributed to Me as their source.

2. 

“From Me the humble and great, the poor and the rich, draw water as from a living fountain, and those who serve Me with a free and faithful spirit shall receive grace for grace. But he who will glory apart from Me, or will be delighted with any good which lieth in himself, shall not be established in true joy, nor shall be enlarged in heart, but shall be greatly hindered and thrown into tribulation. Therefore thou must not ascribe any good to thyself, nor look upon virtue as belonging to any man, but ascribe it all unto God, without whom man hath nothing. I gave all, I will receive all again, and with great strictness require I the giving of thanks.

3. 

“This is the Truth, and by it the vanity of boasting is put to flight. And if heavenly grace and true charity shall enter into thee, there shall be no envy, nor straitening of the heart, nor shall any self-love take possession of thee. For divine charity conquereth all things, and enlargeth all the powers of the soul. If thou art truly wise, thou wilt rejoice in Me alone, thou wilt hope in Me alone; for there is none good but one, that is God,(1) Who is to be praised above all things, and in all things to receive blessing.”

(1) Luke xviii. 19.

...nec in corde suo dilatabitur