Imitatio Christi III./11. ~ Quæ sunt hæc, Domine? ut desiderium tuum ponas totaliter secundum beneplacitum meum, et tui ipsius amator non sis.

 11. 

Szívünk vágyait meg kell vizsgálni és mértékhez kell szoktatni 

Ne a 'Leg' - 'Elég' legyél

fegyelmezett és

rendezett - lélekben is

 erős: 

Expedit interdum refrænatione uti, etiam in bonis studiis et desideriis, ne per importunitatem mentis distractionem incurra, ne aliis per indisciplinationem scandalum generes, vel etiam per resistentiam aliorum subito turberis et corruas.

Kedvéért

Sed considera an propter meum, an propter honorem tuum vel commodum magis movearis. Si ego sum in causa, bene contentus eris quomodocumque ordinavero. 

*

Quæ sunt hæc, Domine? ut desiderium tuum ponas totaliter secundum beneplacitum meum, et tui ipsius amator non sis:

Kis dolgoknak örülni

( tested is erre edzed )

kevéssel beérni.

Interdum vero oportet violentia uti, et viriliter appetitui sensitivo contraire, nec advertere quid velit caro, et quid non velit; sed hoc magis fatagere ut subjecta sit etiam nolens spiritui, et tamdiu castigari debet et cogi servituti subesse, donec parata sit ad omnia, paucisque contentari discat, et simplicibus delectari nec contra aliquod inonveniens murmurare.

 

I. 

Fiam, sokat meg kell még tanulnod, amit még nem tanultál meg eléggé. Mi mindent, Uram? Hogy kívánságodat egészen az én tetszésemhez igazítsd, és ne légy magad kedvének keresője, hanem az én akaratomat lesd és keresd. Gyakran lobbannak benned vágyakozások, és nagyon izgatnak téged, de gondold meg, hogy az én tisztességemért vagy magad hasznára akarsz-e cselekedni inkább? Ha énérettem indulsz, elégedett leszel, bárhogyan intézem az egészet. Ha pedig vállalkozásodban ott van csak valamicske szikrája is az önkeresésnek, akkor az gáncsol és terhedre van. Intézd hát úgy, hogy míg meg nem kérdezel, ne építs túlságosan a benned megfogalmazódó vágyakozásra, hogy aztán bánnod ne kelljen, vagy kedved ellen ne legyen, amiben előbb kedvedet lelted, s amiért mint valami jóért lelkesedtél. Mert nem minden jónak tetsző indulatot kell azonnal követni, s minden jóval ellenkező kívánságot sem kell megfontolás nélkül elutasítani. 

II. 

Hasznos olykor-olykor még a jóra irányuló buzgólkodásodat és vágyaidat is korlátok közé szorítanod, hogy az erőszakosság miatt lelkileg szét ne szóródj, és másokat fegyelmezetlenségeddel meg ne botránkoztass, vagy mások ellenállása miatt hirtelen meg ne zavarodj, és össze ne omolj. Máskor viszont erőszakot kell venned magadon, és érzéki vágyaddal elszántan szembe kell szállnod, ilyenkor nem törődhetsz azzal, mit akar, mit nem a tested, hanem inkább azon kell igyekezned, hogy ha kelletlenül is, lelked hatalma alatt megtörjön. Addig kell sanyargatni és szolgálatra kényszeríteni, míg mindenre kész nem lesz, míg meg nem tanulja, hogyan kell kevéssel megelégedni, és egyszerű dolgoknak örülni, s hogy nem szabad semmi kellemetlen miatt zúgolódni.

Cap. 11. 

Quod desideria cordis examinanda sunt et moderanda.

1. 

Fili, oportet te adhuc multa discere, quæ necdum bene didicisti. Quæ sunt hæc, Domine? ut desiderium tuum ponas totaliter secundum beneplacitum meum, et tui ipsius amator non sis: sed meæ voluntatis cupidus amator et æmulator. Desideria te sæpe accendunt, et vehementer impellunt; sed considera an propter meum, an propter honorem tuum vel commodum magis movearis. Si ego sum in causa, bene contentus eris quomodocumque ordinavero. Si autem de proprio quæstu aliquid latet, ecce hoc est quod te impedit et gravat.

2. 

Cave ergo ne nimium innitaris super desiderio præconcepto, me non consulto, ne forte postea pæniteat et displiceat quod primo placuit, et quasi pro meliore zelasti. Non enim omnis affectio, quæ videtur bona, statim est sequenda: sed neque omnis contraria affectio ad primum fugienda. Expedit interdum refrænatione uti, etiam in bonis studiis et desideriis, ne per importunitatem mentis distractionem incurra, ne aliis per indisciplinationem scandalum generes, vel etiam per resistentiam aliorum subito turberis et corruas.

3. 

Interdum vero oportet violentia uti, et viriliter appetitui sensitivo contraire, nec advertere quid velit caro, et quid non velit; sed hoc magis fatagere ut subjecta sit etiam nolens spiritui, et tamdiu castigari debet et cogi servituti subesse, donec parata sit ad omnia, paucisque contentari discat, et simplicibus delectari nec contra aliquod inonveniens murmurare.

CHAPTER XI

That the desires of the heart are to be examined and governed

1.

“My Son, thou hast still many things to learn, which thou hast not well learned yet.”

2. 

What are they, Lord?

3. 

“To place thy desire altogether in subjection to My good pleasure, and not to be a lover of thyself, but an earnest seeker of My will. Thy desires often excite and urge thee forward; but consider with thyself whether thou art not more moved for thine own objects than for My honour. If it is Myself that thou seekest, thou shalt be well content with whatsoever I shall ordain; but if any pursuit of thine own lieth hidden within thee, behold it is this which hindereth and weigheth thee down.

4. 

“Beware, therefore, lest thou strive too earnestly after some desire which thou hast conceived, without taking counsel of Me; lest haply it repent thee afterwards, and that displease thee which before pleased, and for which thou didst long as for a great good. For not every affection which seemeth good is to be forthwith followed; neither is every opposite affection to be immediately avoided. Sometimes it is expedient to use restraint even in good desires and wishes, lest through importunity thou fall into distraction of mind, lest through want of discipline thou become a stumbling-block to others, or lest by the resistance of others thou be suddenly disturbed and brought to confusion.

5. 

“Sometimes, indeed, it is needful to use violence, and manfully to strive against the sensual appetite, and not to consider what the flesh may or not will; but rather to strive after this, that it may become subject, however unwillingly, to the spirit. And for so long it ought to be chastised and compelled to undergo slavery, even until it be ready for all things, and learn to be contented with little, to be delighted with things simple, and never to murmur at any inconvenience.”

Quæ sunt hæc, Domine? ut desiderium tuum ponas totaliter secundum beneplacitum meum, et tui ipsius amator non sis.